"Az információ a dolgok lelke. Kinyitom vele az ajtót, ami a siker kincseskamrájába vezet. " Herb Cohen[1]
A XXI. századra az információ kulcsfontosságú erőforrássá vált, "amint egyre több ember munkája, kikapcsolódása és mindennapi élete kapcsolódik szorosan az adatfeldolgozáshoz és az adattovábbításhoz, az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása a társadalom egyre nagyobb részét járja át."[2]
Ezek a kijelentések mára már közhellyé váltak ugyan, de vizsgáljuk meg mégis egy kicsit jobban, miért is történt ez így. A piaci verseny a globalizációnak, az egyre hatékonyabb termelésnek köszönhetően folyamatosan nő az egész világon. Alig maradt olyan termelési tényező, legyen szó természeti kincsről, olcsóbb gyártási technológiáról, képzett, avagy olcsóbb munkaerőről, ami elérhetetlen lenne a gazdasági világ számára, azaz az extenzív piaci stratégiák már nem alkalmazhatók hosszú távon. "Az információs technológiák alkalmazása minden jel szerint radikálisan átformálja a szervezetek, kicsik és nagyok életét, működését. Ha valamely szervezet mindennapi működésének megszervezéséhez és fenntartásához jól alkalmazza az információs és kommunikációs technológiát, akkor képessé válik arra, hogy lényegesen jobb hatásfokkal használja fel a rendelkezésre álló erőforrásokat, mint azt megelőzően."[3]
Ezek a folyamatok azt eredményezték, hogy megjelent egy komplex információ-központú törekvés, melynek alapvetően három irányát jelölhetjük meg. A vállalatok célja, hogy
- ügyfél- és partnerkörüket megtartsák, igényeiket, szokásaikat alapos megismerjék,
- folyamatosan terjeszkedjenek a még ki nem aknázott piacok feltérképezésével,
- termelési, valamint külső és belső információs folyamataikat még (költség)hatékonyabbá tegyék, kockázataikat csökkentsék.
Ezeket a célokat az informatikai fejlődés képes kiszolgálni, így világszerte terjednek az olyan szoftver- és hardvermegoldások (előbbire az ERP-rendszerek, utóbbira a hálózati technológiák jelentenek jó példát) amelyek lehetővé teszik a vállalat működése során összegyűlt adatok és információk gyűjtését, tárolását, kiértékelését és az ennek megfelelő döntések meghozatalát.
Azonban az adatok, és főként a természetes személyek adatainak ilyen tömeges méretű feldolgozása komoly kockázatot jelent az adatalanyok számára, ennek oka pedig abban keresendő, hogy sokszor még azzal sem vagyunk tisztában, hogy ki és mit tud rólunk. Fokozza az egyén, a személyiség alávetettségét, hogy az informatikai eszközök segítségével könnyen, gyorsan előállítható olyan személyiségprofil, amely alkalmas az egyén "átvilágítására", személyes, családi, baráti, üzleti kapcsolatainak, múltjának és jelenének az érintett tudta és beleegyezése nélkül való feltérképezésére. Következtetni lehet terveire, jövőjére, sértve ezáltal szabad akaratát, méltóságát s komoly visszaélések lehetőségét teremtve meg.[4] Az informatikai eszközök segítségével könnyen, gyorsan előállítható olyan személyiségprofil, amely alkalmas az egyén "átvilágítására", személyes, családi, baráti, üzleti kapcsolatainak, múltjának és jelenének az érintett tudta és beleegyezése nélkül való feltérképezésére; ez komoly visszaélések lehetőségét teremti meg.
Előfordulhat olyan helyzet is, hogy nem helytálló, vagy nem teljes körű ismeretek birtokában építik fel az adott alanyról készített személyiségprofilt, vagy olyan adatokat kezelnek az egyénről, amelyek különösen sértik érdekeit. Ilyen különösen érzékeny adatok az egészségi állapotra, a szexuális életre, illetőleg szokásokra, a kóros szenvedélyre, faji eredetre, nemzeti, etnikai hovatartozásra, a vallási vagy más ideológiai, politikai meggyőződésre és a büntetett előéletre vonatkozó adatok.[5] Ezek a körülmények pedig könnyen eredményezhetnek diszkriminatív vagy indokolatlanul terhes eljárásokat (pl. hitelkérelmek elbírálásánál, biztosítások megkötésénél). A jognak tehát fontos feladata, hogy kiküszöbölje az egyenlőtlen kommunikációs helyzeteket, amelyek így az érintett rovására létrejönnek.
"Annak az üzletembernek, aki adatok nélkül tervez, meg kell tanulnia profit nélkül megélni. " Virgil Reed[6]
A stratégiai tervezés az USA-ban bukkant fel először, az 1970-es évek elején, majd ezt követően terjedt el. Azt megelőzően (50-es, 60-as évek) az össz-kereslet stabilan növekedett, jó üzleti lehetőségeket kínálva a vállalatoknak, s így a vállalatvezetés az egészen rövid távú tervezéssel is jól elboldogult. Ilyen körülmények között gondot inkább csak az operatív működés hatékonyságának és eredményességének növelése jelentett, míg a vállalat környezetével való törődés nem volt jellemző.
Az 1970-es években válság válságot követett: a közel-keleti háborúk által kiváltott olajválságok, az ebből következő és ezt kísérő alapanyag- és energia-hiány, inflációs tendenciák a fejlett országokban,
- 23/24 -
valamint gazdasági stagnálás és emelkedő munkanélküliség. Ugyanakkor megindult az olcsó és jó minőségű termékek rohamos beáramlása Japánból és más országokból az USA-ba és más fejlett országokba, mely termékek piaci részesedést hódítottak el a legfejlettebb nyugati országok vállalataitól, még olyan tradicionális iparágakban is (pl. autógyártás), ahol azok korábban kifejezetten erősek voltak. A nyugati nagyvállalatok döntő többségének tehát belföldön és külföldön is komoly versennyel kellett szembesülniük, ami nehéz és alapvetően újszerű kihívást jelentett számukra.
Ez a gyökeres piaci változás a stratégiai menedzsmentet az addigi, inkább másodlagos szerepéből az előtérbe emelte, és olyan új tervezési rendszer bevezetését tette szükségessé, mely lehetővé teszi a vállalat egészséges és előremutató működésének fenntartását akkor is, ha egyes termékek, piacok vagy üzletágak esetében zavarok keletkeznek.[7]
Az üzleti célú információ-kezelés célkitűzései piaci igényként jelentkeztek a rohamosan fejlődő informatikában, és olyan fejlesztéseket eredményeztek, melyek az adatfeldolgozást soha nem látott mennyiségben és minőségben végzik el. Ma már egyetlen komolyabb szoftvergyártó, informatikai megoldás-szállító sem hagyhatja figyelmen kívül ezt a szegmenst. Ez olyannyira igaz, hogy az ilyen üzleti alkalmazások fejlesztése, sikeres bevezetése, a velük szorosan összefüggő adatbázis-technológiák, hálózati megoldások, e-business termékek néhány év alatt hatalmas multinacionális cégek kiépülését hozta (például Oracle SAP).
Nézzük, melyek egy, a fentebb megjelölt stratégiai tervezési eszköz, speciális célszoftver sajátosságai. Az integrált információs rendszerben az adatfeldolgozás lépései úgy adják tovább az információt az őt követő lépéseknek, hogy közben nem változik az eszköz, a tároló-közvetítő platform (pl. nem mentik az adatokat cserélhető adathordozóra - pl. floppy lemezre - majd töltik be egy másik számítógépbe és/vagy hálózatba), és nincs többszörös adatbevitel sem, ugyanis ezekre nincs szükség. Az integrált rendszerben a funkciók, tevékenységek nem keverednek és általában nem duplikálódnak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
