A települések és önkormányzataik helyzetének vizsgálata kiemelten fontos téma ma Magyarországon, ami a Belügyminisztérium Önkormányzati Fejlesztések Figyelemmel Kísérése II. (ÖFFK II.) KÖFOP projekt által lefolytatott kutatások és az Összegző tanulmány iránt megnyilvánuló érdeklődésben és a disszeminációs munka során kapott számos visszajelzésben is megnyilvánult.
Fontos azonban leszögezni, hogy bár a projekt számos releváns kutatási szempontot figyelembe vett, a kutatás - szándéka és célrendszere szerint - nem az önkormányzati problémák teljes vertikumával, hanem annak három, a települések fejlődése szemszögéből kulcsfontosságú területével foglalkozott: az önkormányzatok közötti horizontális és vertikális koordinációval, az inkluzív működés jellemzőivel, illetve az online információszerzési és -alkalmazási képességek fejlesztésével.
E területek vizsgálatakor gyakran szükség volt azok szélesebb kontextusai jellemzőinek feltárására, illetve számos esetben maguk az eredmények is túlmutattak a szűkebb kutatási területeken. Mivel azonban a projektnek nem volt célja az önkormányzati szféra valamennyi problémájának azonosítása, illetve azok megoldására javaslatok kidolgozása, az összefoglaló csak jelzi azokat a problémákat, amelyek a felmérések, vagy a beérkezett visszajelzések alapján - a kutatás közvetlen célrendszerén, témakörein túlmenően - lényegesnek mutatkoztak, ezekre azonban nem tesz megoldási javaslatot.
Társadalomtudományi alaptétel: a társadalmi cselekvők - legyen szó akár emberekről, akár intézményekről - sorsát és lehetőségeit egyszerre határozzák meg bizonyos strukturális feltételek és az egyéni szabadságból eredeztethető döntések, a nem vagy alig befolyásolható trendek és azok a strukturális társadalmi viszonyok, amelyek kijelölik számukra a választható utakat és lehetőségeket. Ez azonban nem jelent teljes mértékben determinált viszonyokat, a felelős egyéni döntések mindig biztosítanak valamennyi mozgásteret. Tehát a társadalmi cselekvők, így például az önkormányzatok lehetőségei strukturális tényezők által részben meghatározottak, de nem teljesen foglyai a "társadalom fogaskerekeinek".
1. ábra: Makroszintű kényszerek és a mikroszintű szabadságok[1]
Az összegző tanulmányban számba vett tényezők:
- Strukturális tényezők: amelyek a legnagyobb befolyással vannak az önkormányzatok működésének sikerességére. (ÖFFK II. kutatásai által kidolgozott tipológiák)
- Kitörési pontok: A kvalitatív kutatási eredmények másodelemzése különösen alkalmas volt arra, hogy a sikeres egyéni stratégiák néhány fontos közös elemére rávilágítson, különösen a vertikális és horizontális kooperáció, az inkluzív szolgáltatásnyújtás és a hatékony információfeldolgozás területén.
A globális - legalább európai szintű, de hazánkban is országszerte jelentkező - problémák közé sorolható a népesség elöregedése és a nagyfokú vándorlás jelensége, ami hazánkban részben a fejlettebb nyugat-európai országokba, részben pedig a nehezebb életkörülményeket nyújtó - rendszerint kisebb - településekről a jobb megélhetést kínáló nagyvárosokba való elvándorlásban nyilvánul meg.
- 14/15 -
A globális folyamatok hazai sajátossága a két folyamat gyakori összekapcsolódása, ahol az öregedést nemcsak a negatív természetes szaporodás, az alacsony születésszám, hanem a fiatalok folyamatos elvándorlása is fokozza. A sajátos hazai körülményekhez tartozik ugyanakkor a korábban önkormányzati feladatkörben lévő, helyben biztosított intézményi és kommunális szolgáltatásoknak a jelentős mértékű centralizációja, továbbá a hazai és európai uniós fejlesztési források meghatározó részének a kormányzati redisztribúciós rendszeren keresztül történő elosztása, ide értve az azt megvalósító pályázati rendszert is. A legfontosabb szegmentáló tényezők ezzel kapcsolatban a település lélekszáma és földrajzi elhelyezkedése. A legkiszolgáltatottabb helyzetben a legkisebb települések vannak, mert számukra még az alapvető közszolgáltatások biztosítása is gyakran erőn felüli energiákat emészt fel.
A földrajzi elhelyezkedés kapcsán két kulcsfontosságú tényezőt érdemes kiemelni: egyrészt a nagyobb városoktól és különösen a fővárostól való távolságot, másrészt az országon belüli területi elhelyezkedést. Az első tényező egyszerű lineáris kapcsolat: ugyanis minél messzebb helyezkedik el egy település a nagyvárosoktól, annál nehezebben képes megtartani a népességét. A második tényező úgy foglalható össze, hogy az ország gazdaságilag legfejlettebb régiója a főváros, Győr és Székesfehérvár térsége, míg a dél-dunántúli, észak-magyarországi, észak- és dél-alföldi régiókban elhelyezkedő települések jóval rosszabb helyzetben vannak és emiatt nehezebb az érvényesülés is számukra. Új felismerés, hogy az ország többi nagyvárosa - bár sok helyen kiváló életkörülményeket teremt lakóinak, és munkalehetőséget a környékén élőknek is - nem rendelkezik olyan gazdasági erővel, amely képes lenne dinamizálni térségének többi települését, gyakran inkább leszívja azok erőforrásait.
A kutatások során levont fontos következtetések közé tartozik az, hogy az említett külső és belső tényezők önmagukban nem magyarázzák feltétlenül egy-egy település sikerességét vagy sikertelenségét. Számos példa mutatja azt, hogy a saját értékeit jól felismerve, azokra támaszkodva, a meglévő lehetőségekkel való innovatív gazdálkodással a nehezebb helyzetű települések is képesek a fejlődésre. Ennek eléréséhez a településnek elsősorban a saját adottságait kell számba vennie, ezek alapján pedig olyan identitást szükséges megtalálnia, amely mögé stabil helyi közösség és erős gazdaság szervezhető. Megfelelő elkötelezettség nélkül ugyanis nagyon nehéz megszólítani a helyi lakosokat, akiknek a bevonása nélkül viszont sokkal nehezebb - ha nem lehetetlen - kidolgozni a helyi igényekhez és erőforrásokhoz optimálisan illeszkedő fejlesztési stratégiát, és létrehozni annak eszköztárát.
A felmérések ugyanakkor azt mutatják, hogy a jelenlegi gyakorlatban a lakosság bevonására irányuló technikák alkalmazása sokszor nehézséget okoz a települési vezetők számára, akik nem látják az ebben rejlő lehetőségeket, és gyakran a megfelelő szakértelem is hiányzik a lakosság bevonására irányuló technikák alkalmazásához. Vizsgálataink szerint az önkormányzatok túlnyomó többsége kötelességszerűen alkalmazza a törvényben minimálisan szükségesként előírt, alacsony inkluzivitást megvalósító bevonási eszközöket (pl. közmeghallgatás), míg a magas szintű bevonást, részvételt megvalósító eszközök (pl. együttes helyszíni bejárás, részvételi költségvetés, helyi népszavazás) alkalmazása nem jellemző, inkább különleges esetekben használatos.[2] Ahol azonban alkalmaznak ilyen megoldásokat, ott azok sikerességéről számoltak be, ezek elterjesztése tehát kívánatosnak és szükségesnek mondható.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
