https://doi.org/10.59851/mj.72.10.5
Az egyházakkal és vallási közösségekkel kötött polgári szerződések olyan problémákat vetnek fel, amilyenek más jogi személyekkel vagy szervezetekkel kapcsolatban nem merülnek fel. Ez a vallási közösségek különleges, a lelkiismereti és vallásszabadsághoz fűződő alapvető joggal szorosan összefüggő státusából fakad. Ezekre a problémákra, illetve az egyházak, vallási közösségek polgári jogi szerződéseivel kapcsolatos speciális, gyakorlatban is előforduló problémáira kíván a cikk rámutatni és azok megválaszolásához támpontokat adni.
Kulcsszavak: egyház; vallási közösség; állam; állami egyházjog; polgári jogi szerződés
Civil contracts concluded with churches and religious communities raise problems that are not found in the case of any other legal entity or organization. This stems from the special status of religious communities, which is closely related to the fundamental right to the freedom of conscience and religious belief. The article aims to point out these and the specific problems that occur in the practice in connection with civil law contracts of churches and religious communities and to provide clues for answering them
Keywords: church; religious community; state; confessional law; civil law contracts
Az egyházakkal és vallási közösségekkel kötött polgári szerződések olyan problémákat vetnek fel, amilyenek más jogi személyekkel vagy szervezetekkel kapcsolatban nem merülnek fel. Ez a vallási közösségek különleges, a lelkiismereti és vallásszabadsághoz fűződő alapvető joggal szorosan összefüggő státusából fakad. Az egyházak és vallási közösségek a kollektív vallásszabadság érvényesülésének terei. Sajátos többletjogokkal és egyházi autonómiával rendelkeznek, melyek minden más jogi személytől megkülönböztetik őket. A polgári jogász számára nem könnyű ezek között a különleges, közjogi jellegű szabályok között eligazodni és azokat a magánjogi jogviszonyokban értelmezni és alkalmazni. Mindenképpen fokozott figyelemmel kell eljárnia, amikor egy egyházi jogi személy a szerződés, jognyilatkozat jogalanya vagy fél egy polgári eljárásban. Az ítélkezési gyakorlat nagymértékben segítette az elveket a rendszerváltás óta eltelt időben kibontani, ám nyitott kérdések így is maradtak. Ezekre, illetve az egyházak, vallási közösségek polgári jogi szerződéseivel kapcsolatos speciális, gyakorlatban is előforduló problémáira kíván a cikk rámutatni és azok megválaszolásához támpontokat adni.
A lelkiismereti és vallásszabadság jogáról, valamint az egyházak, vallásfelekezetek és vallási közösségek jogállásáról szóló 2011. évi CCVI. törvény (a továbbiakban: Ehtv.) 7. §-a szerint "(1) Vallási közösség működhet jogi személyiség nélkül, valamint jogi személyiséggel rendelkező szervezeti formában. (2) Jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség a) a vallási egyesület, b) a nyilvántartásba vett egyház, c) a bejegyzett egyház és d) a bevett egyház." 10. § "Egyházi jogi személy a bevett egyház, a bejegyzett egyház és a nyilvántartásba vett egyház, továbbá azok belső egyházi jogi személye". Amint látható, a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség a főfogalom; a törvény 2019. április 15-től hatályos módosítása óta ennek négy altípusa van. Ezek közül három, valamint belső egyházi jogi személyeik az egyházi jogi személyek.
A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségek nyilvántartására az Ehtv.-ben nem szabályozott kérdésekben jelenleg a civil szervezetek bírósági nyilvántartására vonatkozó szabályokat kell alkalmazni [13. § (1) bekezdés]. A bevett egyházak - valamint azon belső egyházi jogi személyek, amelyek vonatkozásában az illetékes egyházi főhatóság ezt kéri - nyilvántartása a miniszter hatáskörébe tartozik. A miniszteri nyilvántartásban nem szereplő belső egyházi jogi személy jogi személyiségét a bevett egyház egészének vagy legfőbb szervének, illetve az adott belső egyházi jogi személy közvetlen felettes egyházi szervének a miniszternél bejelentett képviselője vagy a bevett egyház belső szabálya szerint erre feljogosított tisztségviselője igazolja. A Fővárosi Törvényszék tartja nyilván a bejegyzett egyházat, a nyilvántartásba vett egyházat és a vallási egyesületet.[1] Katolikus vonatkozásban a nyilvántartás jelenleg kb. 150 belső egyházi jogi személyt tartalmaz. Be vannak jegyezve az egyházmegyék, a szerzetesrendek és néhány intézmény. Az evangélikus és a református egyház belső jogi személyei nem szerepelnek a nyilvántartásban. A fentieken túl a miniszter a bíróságtól kapott tájékoztatás alapján a jogi személyiséggel rendelkező vallási közösségekről is tájékoztató jelleggel nyilvános, elektronikus adatbázist vezet.[2]
Az Ehtv. 20. § (5) bekezdése szerint "A jogi személyiséggel rendelkező vallási közösség a polgári jogi jogviszonyok-
- 639/640 -
ban korlátozás nélkül részt vehet, ennek keretében jogosult gazdasági társaságot és civil szervezetet létrehozni, azokban részt venni".
Az egyházi jogi személy ezen túlmenően céljai megvalósítása érdekében jogosult a 23/A. § (2) alapján "gazdasági-vállalkozási tevékenységnek nem minősülő tevékenységet, valamint elsődlegesen végzett tevékenysége mellett gazdasági-vállalkozási tevékenységet - a 20. § (5) bekezdésében meghatározott kereteken túl is - folytatni".
Ebből következően tehát minden jogi személyiségű vallási közösséget - tehát nem csak az egyházi jogi személyeket - teljes körű polgári jogi szerződési szabadság illet meg. Azonban a fenti szakaszok együttes értelméből az következik, hogy azok a vallási közösségek, amelyek nem egyházi jogi személyek (tehát a vallási egyesületek) gazdasági-vállalkozási tevékenységet csak gazdasági társaságon keresztül vagy civil szervezet másodlagos tevékenységeként folytathatnak.
Rixer Ádám szerint az egyházak szerződési szabadsága a gazdasági-vállalkozási tevékenységet segíti elő.[3] Ezen túlmenően megkönnyíti a főcél szerinti vallási tevékenységet szolgáló vagyonszerzést, vagyonnal való rendelkezést is.
Az egyházi autonómia szabályait a következőképpen fekteti le az Ehtv. 7/A. § (1) bekezdése: "A jogi személyiségű vallási közösség tagjai vallási meggyőződésének megfelelően szabadon állapítja meg vallási és ezen alapuló egyéb közcélú tevékenysége kereteit, szabályait, szervezeti formáját és elnevezését". Az egyházak autonómiája ezen belül is szélesebb: 11/A. § "A bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső szabálya a jogi személyre törvényben meghatározott általános szabályoktól eltérően határozhatja meg a) a bevett egyház, a bejegyzett egyház, a nyilvántartásba vett egyház és a belső egyházi jogi személy aa) szervezetére és képviseletére, ab) törvényes működésének biztosítékaira, ac) átalakulására, egyesülésére, szétválására és jogutód nélküli megszűnésére, valamint b) a belső egyházi jogi személy létesítésére vonatkozó szabályokat". 30. § (2) "Belső egyházi jogi személy megszűnése esetén a vagyoni kérdéseket a bevett egyház, a bejegyzett egyház, illetve a nyilvántartásba vett egyház belső szabálya határozza meg". Ezek a rendelkezések határozzák meg tehát azt, hogy a vallási közösségek önrendelkezésük körében mikor térhetnek el az állami jogtól. Fontos megállapítani, hogy az Ehtv. működésüket tekintve az egyházak esetében sem enged általános eltérést a jogi személyre vonatkozó törvényi szabályoktól, csupán a működés bizonyos vonatkozásaira tesz kivételt.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
