A közelmúlt egyik legélesebb társadalmi vitákat kiváltó döntése a hallgatói nyilatkozat jogintézményének megteremtése, valamint az abban rögzített hazai munkaviszony követelményének bevezetése. A téma számos érzelmileg determinált megnyilatkozást generált, ezzel szemben kisebbségben maradtak a megfontoltságra, a tudományos és jogi érvelésre támaszkodó álláspontok. Az alábbiakban a probléma eljárásjogi vonatkozásainak áttekintése mellett a felmerülő alkotmány- és uniós jogi kérdésekre keressük a választ.
A hallgatói nyilatkozatokra vonatkozó joganyagot a nemzeti felsőoktatásról szóló 2011. évi CCIV. törvény (a továbbiakban: Nftv.) 28/A. alcíme tartalmazza, itt találhatjuk a legvitatottabb elem, a hazai munkaviszony törvényi szabályait is (az Alaptörvény negyedik módosítása [2013. március 25.] óta ennek lehetősége már az Alaptörvénybe is bekerült[1]). A hallgatói nyilatkozat jogintézményét kezdetben a Nftv. rögzítette, részletszabályai azonban egy kormányrendeletben kaptak helyet. Mivel a kormányrendelet számos alapjogokat érintő passzust is tartalmazott, az Alkotmánybíróság (a továbbiakban: AB) azt formai okokból megsemmisítette.[2] Az Országgyűlés a hatályon kívül helyezett szabályokat gyakorlatilag változatlan tartalommal beemelte a Nftv.-be, így eleget tett a jogforrási rendszerrel szemben támasztott követelményeknek, az alapjogokat korlátozó rendelkezéseket törvényi szintre helyezte.[3] Az Alaptörvény negyedik módosítása a hazai munkaviszony követelményének alkotmányi alapját teremtette meg, míg a Nftv. ehhez kötődő módosítása a jogintézményt nevezte át hallgatói nyilatkozattá, valamint a képzési idő kétszereséről az államilag finanszírozott félévekkel azonos időtartamúra mérsékelte a magyarországi munkavégzésre vonatkozó követelményt.[4]
A Nftv. úgy rendelkezik, hogy a költségviselés formája szerint a felsőoktatási képzésben részt vevő lehet magyar állami ösztöndíjjal támogatott hallgató, magyar állami részösztöndíjjal támogatott hallgató, vagy önköltséges hallgató.[5] A magyar állami ösztöndíjjal támogatott hallgató képzésének jogszabályban meghatározott költségét, a magyar állami részösztöndíjjal támogatott hallgató képzési költségének felét az állam, az önköltséges képzés költségeit a hallgató viseli.[6] A magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott hallgató vonatkozásában az állami költségviselésre a Nftv. szerint megtett nyilatkozat alapján kerül sor.
Az állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzésre besorolt jelentkező a beiratkozáskor nyilatkozik a képzés feltételeinek vállalásáról.[7] Amennyiben a felvételt nyert jelentkező a magyar állami ösztöndíjjal támogatott képzés feltételeit nem vállalja, részére a felsőoktatási intézmény ugyanazon képzésre köteles felajánlani az önköltséges képzésben való részvétel lehetőségét.[8] Az Nftv. megfogalmazása alapján úgy látszik, mintha a Magyar Állam és a hallgató között jönne létre egy sajátos jogviszony a nyilatkozattétel folytán.
Elsőként tekintsük át a Magyar Államot terhelő kötelezettségeket! A hallgató által teljesítendő feltételek tekintetében a magyar állam köteles: a) a hallgató által az adott képzésben igénybe vett támogatási idő alatt, de legfeljebb a hallgatói jogviszonyának megszűnéséig a magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgatóra tekintettel biztosítani a felsőoktatási intézménynek a hallgató magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzésének költségeit (a továbbiakban: állami ösztöndíj), b) foglalkoztatáspolitikai eszközrendszerére támaszkodva törekedni arra, hogy a magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgató számára a magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzés befejezését követően megfelelő munkalehetőséget biztosítson.[9]
A hallgatót is kétfajta kötelezettség terheli a törvény szerint, továbbá mindkét kötelezettséghez szankciókat rendel a jogszabály. A magyar állami (rész)ösztöndíjas hallgató […] köteles: a) az általa folyatott, magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott adott képzésen a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott tanulmányi idő alatt, de legfeljebb a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott képzési idő másfélszeresén belül megszerezni az oklevelet, és b) az oklevél megszerzését követő húsz éven belül az általa állami (rész)ösztöndíjjal folytatott tanulmányok idejével megegyező időtartamban magyar joghatóság alatt álló mun-
- 219/220 -
káltatónál a társadalombiztosítás ellátásaira és a magánnyugdíjra jogosultakról, valamint e szolgáltatások fedezetéről szóló 1997. évi LXXX. törvény 5. §-ában meghatározott biztosítási jogviszonyt eredményező munkaviszonyt, munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonyt fenntartani vagy magyar joghatóság alatt vállalkozási tevékenységet folytatni (a továbbiakban: hazai munkaviszony), c) átalányként megfizetni a hallgató adott képzésére tekintettel a Magyar Állam által folyósított […] állami ösztöndíj 50%-ának megfelelő összeget a Magyar Államnak, ha az a) pontban meghatározott határidőn belül nem szerzi meg a magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott képzésben az oklevelet, vagy d) visszafizetni az adott képzésére tekintettel a magyar állam által folyósított […] magyar állami (rész)ösztöndíjnak - évente a Központi Statisztikai Hivatal által megállapított éves átlagos fogyasztóiár-növekedés mértékével növelt - összegét a magyar államnak, ha az oklevél megszerzését követően nem tart fenn a b) pont szerint hazai munkaviszonyt.[10] A hallgató egyik kötelezettsége tehát az oklevél megszerzése legfeljebb a képzési és kimeneti követelményekben meghatározott tanulmányi idő másfélszeresén belül; ha erre nem kerül sor, akkor a folyósított állami ösztöndíj felét vissza kell fizetni. A képzési és kimeneti követelmények azoknak az ismereteknek, jártasságoknak, készségeknek, képességeknek (kompetencia) összessége, illetve az a tudás, amelynek megszerzése esetén az adott szakon oklevél kiadható[11] - ezt az oktatásért felelős miniszter rendelete határozza meg[12]. A magyar állami (rész)ösztöndíjjal támogatott hallgató másik kötelezettsége az oklevél megszerzését követő húsz éven belül a tanulmányok idejével megegyező időtartamban hazai munkaviszonyt fenntartani - ebbe beleértve a magyar joghatóság alatti vállalkozási tevékenységet is; ha ennek a kötelezettségének nem tesz eleget, akkor pedig köteles visszafizetni a folyósított állami ösztöndíj inflációval korrigált mértékével megegyező összeget a Magyar Államnak.
A Nftv. különféle kedvezményeket biztosít a hallgatóknak mind a tanulmányi idő, mind a hazai munkaviszony tekintetében. Ezek körében van olyan, amely csak az egyik kötelezettség vonatkozásában vehető igénybe, de akad olyan is, amely mindkettő esetén biztosított. Ezen kedvezmények közül csak a további elemzés szempontjából releváns rendelkezéseket mutatjuk be.
A hazai munkaviszonyra vonatkozó kötelezettség teljesítése szempontjából kiemelendő, hogy a magyar állami ösztöndíj feltételei teljesítése szempontjából a képzési időt tanulmányi félévben (5 hónapban) kell számolni.[13] A hazai munkaviszonyt érintő kötelezettség több részletben is teljesíthető.[14] Az ebben a körben irányadó, a jogszabály szerint kötelezően biztosított kedvezmények vagy a munkavégzés (beleértve a vállalkozási tevékenység) helyét vagy annak időtartamát érintik. Előbbi körben egyetlen esete van a kedvezménynek: a szomszédos államokban élő magyarokról szóló törvény hatálya alá tartozó személy ezt a kötelezettséget a származási országában is teljesítheti.[15] Ezen rendelkezéseknek a részletesebb vizsgálatára a későbbiekben még visszatérünk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
