A védjegyek a reklámban mindig is kitüntetett szerepet játszottak, nem véletlen, hogy mind az EK reklámirányelve,[1] mind a magyar reklámtörvény[2] többször is megemlékezik a védjegyekről.
Sajátos jogi problémák vetődtek fel az internet széles körű elterjedése következtében, többek között, amikor az interneten megjelent reklámokban a védjegyeket kereső-kulcsszóként (keywords) használnak.
A franciaországi GOOGLE-ügyekben az Európai Bíróság előtti előzetes döntéshozatali eljárásban P. Maduro főtanácsos perösszefoglalójának[3] bevezetőjében azt mondja, hogy egy adott kulcsszónak valamely internetes keresőmotorba való beírása mára kultúránk részévé vált, eredményei azonnal ismerősek. Az, hogy ténylegesen milyen belső működés révén jelennek meg az adott eredmények, mondhatni nagyrészt ismeretlen a nagyközönség előtt. Egyszerűen feltételezzük, hogy aki kér, annak adatik; aki keres, az talál[4] (perösszefoglaló, 1. pont).
Valójában a keresőmotorba beírt bármely kulcsszóra, azaz a szavak rendszerbe bevitt bármely csoportjára általában kétféle eredményt kapunk: a kulcsszó tekintetében releváns honlapok sorát (természetes eredmények) és ezek mellett bizonyos webhelyek hirdetéseit (azaz reklámokat - perösszefoglaló, 2. pont).
Míg a természetes eredményeket a keresőmotor által meghatározott objektív kritériumok alapján kapjuk, a reklámok esetében a helyzet eltérő. A reklámok azért jelennek meg, mert a hirdetők fizetnek azért, hogy bizonyos kulcsszavakra válaszként megjelenjen webhelyük; ez azért lehetséges, mert a keresőmotorüzemeltető lehetővé teszi a hirdetők számára az adott kulcsszavak kiválasztását (perösszefoglaló, 3. pont).
Megjegyzendő, hogy nem csak a Francia Legfelsőbb Bíróság (Cour de Cassation) fordult a védjegyeknek reklám-kulcsszavakként való felhasználásával kapcsolatos jogértelmezési kéréssel az Európai Bírósághoz, hanem másik három ország legfelsőbb bírósága is: az Osztrák, a Holland és a Német Legfelsőbb Bíróság szintén. Minthogy azonban a másik három országban folyó perek komoly eltéréseket mutatnak a Franciaországban folyó védjegybitorlási perektől,[5] valamint Franciaországban több ilyen per indult, mint az EU bármely más tagállamában,[6] a továbbiakban csak a Francia Legfelsőbb Bíróság előtt folyamatban levő három ügyben hozott előzetes döntéshozatali eljárásokat tárgyalom.
A Google hirdetési rendszer reklámszavakra, Adwords-ra (advertising words) épül.
A Google Inc. és a Google France SARL (a továbbiakban együttesen vagy külön-külön: Google) ingyenes
- 471/472 -
hozzáférést biztosít az internet-felhasználók számára a Google keresőmotorjához. A kulcsszavak keresőmotorba történő beírása után a természetes eredmények listája megjelenik az internethasználók előtt. E természetes eredményeket annak alapján választják ki és rangsorolják, hogy mennyire relevánsak a kulcsszó szempontjából. Ez a keresőmotor alapjául szolgáló, tisztán objektív kritériumokat használó automatikus algoritmusok útján történik (perösszefoglaló, 9. pont).
A Google működteti az Adwords elnevezésű hirdetési rendszert is, amely lehetővé teszi, hogy a kulcsszavakra adott válaszként a természetes eredmények mellett reklámok jelenjenek meg. A reklámokat jellemzően rövid reklámüzenet és a hirdető webhelyére mutató link alkotja; a természetes eredményektől úgy különböztetik meg őket, hogy a "szponzorált linkek" cím alatt a lap felső részén, sárga háttérrel, vagy a lap jobb oldalán jelennek meg. A Google fő versenytársai (a Microsoft és a Yahoo!) hasonló hirdetési rendszereket üzemeltetnek (perösszefoglaló, 10. pont).
Az Adwords útján a Google a hirdetők számára kulcsszavak kiválasztását teszi lehetővé abból a célból, hogy az adott kulcsszavaknak a Google keresőmotorjába történő beírására válaszként a hirdetők reklámjai megjelenjenek az internethasználók előtt. Ezután minden alkalommal, amikor valamely internethasználó a reklám linkjére kattint, a Google egy előzetes megállapodásba foglalt árnak megfelelő díjazásban részesül ("kattintásonkénti ár") ... (perösszefoglaló, 11. pont).
A Google automatizált folyamatot hozott létre a kulcsszavak kiválasztására és a reklámok megalkotására: a hirdetők beírják a kulcsszavakat, megfogalmazzák a reklámüzenetet, és beillesztik a honlapjukra mutató linket. Ezen automatizált folyamat részeként a Google választható módon információkat szolgáltat a keresőmotorjával végzett azon keresések számáról, amelyekben szerepelnek a kiválasztott kulcsszavak és az azokhoz kapcsolódó kulcsszavak, valamint az azoknak megfelelő hirdetők számáról is (perösszefoglaló, 12. pont).
A Google az Adwordsből származó bevételből tartja fenn keresőmotorját és működtet egy sor ingyenes alkalmazást (perösszefoglaló, 13. pont).
Az olyan hirdetési rendszerek, mint az Adwords, számos tagállamban képezték védjegyekkel kapcsolatos jogviták tárgyát. A vitás kérdés a védjegyeknek megfelelő kulcsszavak használatának jogszerűsége volt. A Google számos olyan döntésre hívta fel a figyelmet, amelyek szerint ez a rendszer (jóllehet különböző indokból) jogszerű Ausztriában, Belgiumban, Nagy-Britanniában, Hollandiában, Németországban és Olaszországban (perösszefoglaló, 14. pont).
A felek észrevételeikben Franciaországot említik az egyetlen olyan tagállamként, ahol vitatott az ilyen hirdetési rendszerek jogszerűsége, mert az alsóbb szintű bíróságok megosztottak a kérdésben (perösszefoglaló, 15. pont).
Az első előzetes döntéshozatal iránti kérelem a Google és a Louis Vuitton Malletier SA (a továbbiakban: LV) közötti eljárásban merült fel. Az LV a "Vuitton" közösségi védjegy és a "Louis Vuitton, valamint az "LV" francia nemzeti védjegy jogosultja; valamennyi említett védjegyet úgy tekintik, mint amelyek jó hírnevet élveznek (perösszefoglaló, 17. pont).
Az említett eljárásban megállapították, hogy az LV védjegyeinek a Google keresőmotorjába történő beírása azt eredményezte, hogy az LV termékeinek hamisított változatait kínáló webhelyek reklámjai jelentek meg. Megállapították azt is, hogy a Google nemcsak az LV védjegyeinek megfelelő kulcsszavak kiválasztását tette lehetővé ilyen célból a hirdetők számára, hanem az ilyen kulcsszavaknak a hamisításra utaló kifejezésekkel - úgy, mint "hamisítvány", "utánzat", "másolat" - társított változatát is (perösszefoglaló, 18. pont).
E körülmények oda vezettek, hogy a Google-t a francia bíróság elmarasztalta védjegybitorlásért, és e határozatot másodfokon helybenhagyták. A Google ezután semmisségi kérelemmel a Legfelsőbb Bírósághoz fordult, amely előzetes döntéshozatal céljából három kérdést terjesztett az Európai Bíróság elé (perösszefoglaló, 19. pont).
A Legfelsőbb Bíróság első kérdése a közösségi és nemzeti védjegyeknek az említett védjegyeknek megfelelő kulcsszavak kiválasztásának lehetővé tételében és hamisított termékeket kínáló webhelyek reklámozásában megnyilvánuló esetleges bitorlására vonatkozik; a második kérdés a jó hírnevet élvező védjegyeknek nyújtott különleges védelem szemszögéből közelíti meg a kérdést; a harmadik kérdés pedig a tárhelyszolgáltatásra vonatkozó, felelősség alóli mentesség esetleges alkalmazására vonatkozik: ... (perösszefoglaló, 20. pont).
A második előzetes döntéshozatal iránti kérelem egyrészt a Google, másrészt a Viaticum SA (a továbbiakban: Viaticum) és a Luteciel SARL (a továbbiakban: Luteciel) közti eljárás összefüggésében merült fel. A Viaticum és a Luteciel (utazási irodák) a francia "bourse des vols", "bourse des voyages" és a "BDV" védjegyek jogosultjai (perösszefoglaló, 21. pont).
Az említett eljárásban megállapították, hogy a Viaticum és a Luteciel védjegyeinek a Google keresőmotorjába történő beírása azt eredményezi, hogy az említett védjegyek árujegyzékében szereplő árukkal azonos vagy azokhoz hasonló árukat kínáló webhelyek reklámjai jelennek meg. Megállapították azt is,
- 472/473 -
hogy a Google lehetővé tette a hirdetők számára ilyen célból az adott védjegyeknek megfelelő kulcsszavak kiválasztását. Azonban - és e vonatkozásban a tényállás eltér az első előzetes döntéshozatal iránti kérelemben szereplőtől - a reklámozott webhelyeken árusított áruk nem valósították meg az érintett védjegyek bitorlását: az eljárás során azokat mindvégig a Viaticum és a Luteciel versenytársainak tulajdonították (perösszefoglaló, 22. pont).
Ez a ténybeli eltérés mindazonáltal nem akadályozta meg, hogy a Google-t védjegybitorlásért, másodfokon pedig védjegybitorlásban való közreműködésért ismét elmarasztalják. A Google ezt követően semmisségi kérelemmel fordult a Legfelsőbb Bírósághoz, amely előzetes döntéshozatal céljából két kérdést terjesztett az Európai Bíróság elé (perösszefoglaló, 23. pont.)
A Legfelsőbb Bíróság első kérdése az említett védjegyeknek megfelelő kulcsszavak kiválasztásának lehetővé tételében és azonos vagy hasonló árukat kínáló webhelyek reklámozásában megnyilvánuló lehetséges bitorlására vonatkozik; a második kérdés a tárhelyszolgáltatásra vonatkozó, felelősség alóli mentesség esetleges alkalmazását érinti (az első előzetes döntéshozatal iránti kérelem harmadik kérdéséhez hasonlóan ... (perösszefoglaló 24. pont).
A harmadik előzetes döntéshozatal iránti kérelem az egyrészt a Google, Raboin és a Tiger SARL (Tiger), másrészt P-A. Thonet és a Centre national de recherche en relations humaines SARL (CNRRH) közötti eljárásban merült fel. A CNRRH védjegyhasználati engedéllyel rendelkezik a francia "Eurochallenges" védjegy vonatkozásában, amely P-H. Thonettől, az említett védjegy jogosultjától származik (perösszefoglaló, 25. pont).
Az említett eljárásban megállapították, hogy az "Eurochallenges" szónak a Google keresőmotorjába történő beírása azt eredményezi, hogy az említett védjegy árujegyzékében szereplő árukkal azonos vagy azokhoz hasonló árukat kínáló egyéb webhelyek reklámjai jelentek meg. Megállapították azt is, hogy a Google lehetővé tette a hirdetők számára ilyen célból az adott kifejezés kulcsszóként történő kiválasztását. A második előzetes döntéshozatal iránti kérelemben foglaltakhoz hasonlóan az említett webhelyeken kínált termékek nem valósították meg az érintett védjegy bitorlását, és e termékeket a versenytársaknak tulajdonították (perösszefoglaló, 26. pont).
A Google-t, Raboint és a Tigert elmarasztalták védjegybitorlásért, és e határozatot másodfokon helybenhagyták. A Google és a Tiger ezután külön-külön semmisségi kérelmet nyújtott be a Legfelsőbb Bírósághoz, amely előzetes döntéshozatal céljából három kérdést terjesztett a Bíróság elé (perösszefoglaló, 27. pont).
A Legfelsőbb Bíróság első kérdése az említett védjegynek megfelelő kulcsszó hirdetési célból történő kiválasztásában megnyilvánuló lehetséges bitorlására vonatkozik; a második kérdés szintén a lehetséges védjegybitorlást érinti, amely ezúttal a kiválasztás lehetővé tételében és az azonos vagy hasonló árukat kínáló webhelyek reklámozásában nyilvánul meg; a harmadik kérdés pedig a tárhelyszolgáltatásra vonatkozó, felelősség alóli mentesség lehetséges alkalmazására vonatkozik (perösszefoglaló, 28. pont).
A 154 pontból álló perösszefoglalóból csupán a főtanácsos végkövetkeztetéseit ismertetem.
"Azt javaslom, hogy az Európai Bíróság a francia Legfelsőbb Bíróság által előterjesztett kérdésre a következő választ adja:
(1) Olyan kulcsszónak valamely gazdasági szereplő által ellenérték fejében nyújtott internetes reklámszolgáltatásra vonatkozó szerződés útján történő kiválasztása, amely ezt a szót is felhasználó keresés esetén olyan linket jelenít meg, amely az említett gazdasági szereplő által üzemeltetett árukat és szolgáltatásokat kínáló webhelyre vezet, és amely harmadik személy javára lajstromozott védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölést alkalmaz a védjegyjogosult engedélye nélkül a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal vagy szolgáltatásokkal azonos vagy azokhoz hasonló áruk vagy szolgáltatások megjelölésére, önmagában nem sérti a védjegyjogi irányelv 5. cikke szerinti kizárólagos jogait.
(2) Az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a. és b. pontját és a KVR 9. cikke (1) bekezdésének a. és b. pontját úgy kell értelmezni, hogy a védjegyjogosult nem léphet fel az ellen, hogy az ellenérték fejében reklámszolgáltatást nyújtó szolgáltató lajstromozott védjegyekkel azonos vagy azokat utánzó kulcsszavakat bocsásson a hirdetők rendelkezésére, és reklámszerződés alapján e kulcsszavak felhasználásával webhelyekre vezető promóciós linkek létrehozását és kiemelt helyen történő
(3) Jó hírnevet élvező védjegyek esetében a védjegyek jogosultja nem léphet fel az ilyen használattal szemben az irányelv 5. cikkének (2) bekezdése és a KVR 9. cikke (1) bekezdésének c. pontja értelmében.
(4) Az ellenérték fejében reklámszolgáltatást nyújtó szolgáltató nem minősül a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen
- 473/474 -
az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv («elektronikus kereskedelemről szóló irányelv») 14. cikke értelmében az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatást nyújtó szolgáltatónak, amely a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információk tárolásából áll." (Perösszefoglaló, 155. pont és végkövetkeztetések)
A téma iránti érdeklődést jelzi, hogy már a főtanácsos perösszefoglalója előtt több kommentár jelent meg, ezek közül néhányról ehelyütt megemlékezem.
A szigorú francia bírósági gyakorlattal láthatólag rokonszenvező Cornthwaite[9] bevezetőként azt mondja, hogy napjaink védjegyjogának kevés annyira vitatott kérdése van, mint a kulcsszavakkal való internetes hirdetés. Az utóbbi években számos országban indítottak pereket a keresőmotorokat üzemeltető internet-szolgáltatók és a kulcsszavakat használó hirdetők ellen. Azonban sem az Amerikai Egyesült Államokban, sem az EU tagországaiban nem alakult ki következetes gyakorlat. A különböző országokban hozott ilyen tárgyú ítéletek bemutatását azzal zárja, hogy bármely oldalon álljunk is, legfőbb ideje, hogy az Európai Bíróság végleges iránymutatást adjon ebben az aktuális és nagyon fontos kérdésben.
Ugyancsak Cornthwaite[10] a francia Vuitton ügyhöz írott kommentárjában többek között jelzi, hogy a szóban forgó Adwords hirdetésekkel a 2007. évben a Google több, mint 16 billió USD üzleti nyereségre tett szert. - A Vuitton cég által a francia bíróság előtt indított perben a Párizsi Törvényszék (T.G.I.) 2005 februárjában hozott ítéletében internetes hirdetésekkel elkövetett védjegybitorlás miatt elmarasztalta a Google-t. A fellebbviteli eljárás a Google szempontjából még rosszabbul sikerült (go from bad to worse), amikor is a Párizsi Fellebbviteli Bíróság nem csak helyben hagyta az elsőfokú bíróság ítéletét, de jelentős mértékű kártérítés megfizetésére is kötelezte a Google-t. Végül 2008 májusában a Legfelsőbb Bíróság elé került az ügy, amely az Európai Bíróságtól kért előzetes döntést. Ez utóbbi lépés nem csak megfelelt az általános várakozásnak, de széleskörű helyeseléssel is találkozott. A védjegyjog harmonizációja ugyanis nem akadályozta meg az EK tagállamainak bíróságait, hogy a kulcsszavaknak védjegyként való használata kérdésében egymástól eltérő következtetésekre jussanak. Pedig senkinek sem áll érdekében, hogy ez a következetlenség (inconsistency) időtlen időkig fennmaradjon.
Kétségtelen, hogy a Vuitton ügyben az Európai Bírósághoz intézett kérdések nem fedik le a teljes problémakört, azonban a kommentátor mégis csodálatra méltónak tartja, hogy a Francia Legfelsőbb Bíróságnak sikerült három elegánsan fogalmazott mondattal nemcsak a védjegybitorlással kapcsolatos lényeges jogi kérdéseket összefoglalnia, de még az elektronikus kereskedelemről szóló EK irányelv 14. cikkében felállított "biztonságos menedék" (safe harbour) alkalmazásának lehetőségére is kitérnie.
Az Európai Bíróság előtti meghallgatáson a Vuitton ügyvédje többek között azzal érvelt, hogy annak ellenére, hogy a Google-nak módjában állna a kifogásolt internetes hirdetésekkel felhagyni, erre csak akkor kerül sor, ha erre jogerősen kötelezik. Ezen felül különösen azt sérelmezte, hogy a Google internetes hirdetőrendszere olyan vállalatok számára, amelyek hamisítványokat gyártanak, legmerészebb álmaikat is felülmúló nyilvánosságot (visibility) biztosít.
Egy másik angol szerző, Shemtov[12] az Európai Bíróság előtt fekvő és elbírálásra váró három francia megkeresés kapcsán megemlékezik arról, hogy a Strasbourgi Törvényszék[13] - más francia bíróságokkal ellentétben - a védjegy alapvető funkciójából a származást jelző funkcióból kiindulva, nem állapított meg védjegybitorlást. Ennek ellenére ez az ítélet sem szerzett örömet a Google-nak, mert a bíróság a továbbiakban azt mondta, hogy eljárása a tisztességes kereskedelemről szóló normákba ütközik, mivel lehetővé teszi a versenytárs számára a jól ismert védjegy hírnevének parazita módon történő kihasználását.
A német Knaak[14] mind a négy ország legfelsőbb bíróságának előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérelmét ismerteti. Ezek után először a védjegy versenyfunkcióját, majd ezt követően annak származást jelző funkcióját elemzi az Európai Bíróság korábbi előzetes döntéseiben kifejezésre jutó gondolatok alapján. Véleménye szerint a kulcsszavakkal történő védjegyhasználat csak akkor tekinthető tényleges védjegyhasználatnak, ha az internethasználó egyrészt a kulcsszóval való keresés eredményeként felismeri, hogy az internetes hirdetés milyen termékre vonatkozik, másrészt észleli az olyan termék hirdetéséhez viszonyított különbséget is, amely utóbbit nem a védjegyjogosult felügyelete alatt állítottak elő.
- 474/475 -
Az Európai Bíróság ún. Nagy Tanácsban (12 bíró) 2010. március 23-án hozta meg a nagy várakozással kísért előzetes döntést. Abból csak az általam különösen érdekesnek tartott részeket ismertetem.
A védjegyjogi irányelv[16] 5. cikke (1) bekezdésének a. pontjában és a KVR[17] 9. cikke (1) bekezdésének a. pontjában foglalt kizárólagos jog biztosításának célja az, hogy a jogosult számára lehetővé tegye különös jogosulti érdekeinek védelmét, azaz annak biztosítása, hogy a védjegy betölthesse szerepét. E jog gyakorlásának tehát azon esetekre kell korlátozódnia, amikor a megjelölés harmadik személy általi használata sérti vagy sértheti a védjegy alapvető funkcióit (lásd különösen az Arsenal Football Club[18]-ügyben hozott ítélet 51. pontját, az Adam Opel[19]-ügyben hozott ítélet 21. és 22. pontját, valamint a L'Oreal és társai ügyben hozott ítélet 58. pontját - jelen ítélet, 75. pont).
A fent említett ítélkezési gyakorlatból következően a védjegy jogosultja nem tilthatja meg a védjeggyel azonos megjelölés használatát, ha e használat a védjegy egyik funkcióját sem veszélyezteti (az Arsenal Football Club[20]-ügyben hozott ítélet 54. pontja és a L'Oreal[21] és társai ügyben hozott ítélet 60. pontja - jelen ítélet, 76. pont).
E funkciók között nem csupán a védjegy alapvető funkciója szerepel, amely abban áll, hogy szavatolja a fogyasztók számára az általa megjelölt áruk vagy szolgáltatások származását (a továbbiakban származásjelző funkció), hanem annak egyéb funkciói is vannak, mint például az ezen áruk vagy szolgáltatások minőségének szavatolása, vagy a kommunikációval, a befektetésekkel, illetve a reklámmal kapcsolatos funkciók is (a L'Oreal[22] és társai ügyben hozott ítélet 58. pontja - jelen ítélet, 77. pont).
A védjegyjogi irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a. pontjában és a KVR 9. cikke (1) bekezdésének a. pontjában biztosított oltalom e vonatkozásban szélesebb körű az említett cikkek (1) bekezdésének b. pontjában szabályozott oltalomnál, amelynek alkalmazása megköveteli az összetévesztés veszélyének fennállását (lásd ebben az értelemben a Davidoff[23]-ügyben hozott ítélet 28. pontját, valamint a L'Oreal[24] és társai ügyben hozott ítélet 59. pontját - jelen ítélet, 78. pont).
A jelen esetben a megvizsgálandó releváns funkciók a származástjelző és a reklámfunkció (ítélet, 81. pont).
A védjegy alapvető rendeltetése annak biztosítása a fogyasztó vagy a védjegyfelhasználó számára, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik, és ezáltal annak lehetővé tétele, hogy ezen árut vagy szolgáltatást megkülönböztessék az egyéb eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól (lásd ebben az értelemben a C-39/97. sz. Canon[25]-ügyben hozott ítélet 28. pontját és a C-120/04. sz. Medion[26]-ügyben hozott ítélet 23. pontját - jelen ítélet 28. pont).
Az, hogy sérti-e a védjegy ezen funkcióját, ha a véd-
- 475/476 -
jeggyel azonos kulcsszó alapján az internethasználóknak harmadik személy, például az említett védjegy jogosultja versenytársának hirdetését mutatják, különösen az említett védjegy megjelenítésének módjától függ (ítélet, 83. pont).
Sérül a védjegy származást jelző funkciója, ha a hirdetés nem teszi lehetővé, vagy csupán nehézségek árán teszi lehetővé a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó számára annak megállapítását, hogy a hirdetésben szereplő áruk vagy szolgáltatások a védjegyjogosulttól, ahhoz gazdaságilag kapcsolódó vállalkozástól, vagy pedig harmadik féltől származnak (lásd ebben az értelemben a Celine[27]-ügyben hozott ítélet 27. pontját, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlatot - jelen ítélet, 84. pont).
Ilyen esetben ugyanis - amelyre mindent egybevetve azon körülmény jellemző, hogy a szóban forgó hirdetés a védjegynek az érintett internethasználó által keresőkifejezésként történő beírását követően azonnal feltűnik, és olyankor jelenik meg, amikor a védjegy keresőkifejezésként szintén szerepel a képernyőn - az internethasználó tévedhet a szóban forgó áruk, illetve szolgáltatások származását illetően. E körülmények között a védjeggyel azonos megjelölés harmadik felek által - az említett hirdetés megjelenését előidéző - kulcsszóként történő használata megerősíti az érintett áruk, illetve szolgáltatások és a védjegyjogosult közötti lényegi kapcsolat fennállását (lásd analógia útján a fent hivatkozott Arsenal Football Club-ügyben hozott ítélet 56. pontját, valamint a C-245/02. sz. Anheuser-Busch[28]-ügyben hozott ítélet 60. pontját - jelen ítélet, 85. pont).
A származást jelző funkció sérelménél maradva érdemes említést tenni arról, hogy a hirdetések interneten történő átlátható megjelenítését az elektronikus kereskedelemről szóló uniós jogszabályok is hangsúlyozzák. Tekintettel a tisztességes kereskedelemnek és a fogyasztóvédelemnek az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31/EK irányelv 29. preambulum-bekezdésében említett érdekeire, az említett irányelv 6. cikke megállapítja azt a szabályt, amely szerint annak a természetes vagy jogi személynek, akinek, illetve amelynek javára az információs társadalommal összefüggő szolgáltatással kapcsolatos reklámozás történik, világosan azonosíthatónak kell lennie (ítélet, 86. pont).
Jóllehet a fentiek alapján úgy tűnik, hogy az interneten hirdetők felelőssége adott esetben más jogterületek - például a tisztességtelen verseny joga - szabályainak alkalmazásával is megállapítható, a védjegyekkel azonos vagy azokhoz hasonló megjelölések interneten történő jogellenes használata védjegyjogi szempontú vizsgálatra is alkalmas. Tekintettel a védjegy alapvető funkciójára, amely az elektronikus kereskedelem területén különösen abban áll, hogy a valamely meghatározott védjegy tárgyában végzett keresésre válaszul kapott hirdetéseket átfutó internethasználók számára lehetővé tegye az említett védjegy jogosultjának árui vagy szolgáltatásai és a máshonnan származó áruk vagy szolgáltatások megkülönböztetését, az említett jogosultnak rendelkeznie kell azzal a joggal, hogy megtiltsa harmadik félek olyan hirdetéseinek megjelenítését, amelyet az internethasználók tévesen tőle származóként észlelhetnek (ítélet, 87. pont).
Ha harmadik fél hirdetése azt sugallja, hogy gazdasági kapcsolat áll fenn e harmadik fél és a védjegyjogosult között, azt a következtetést kell levonni, hogy sérül a védjegy származást jelző funkciója (ítélet, 89. pont).
Ha hirdetés - bár nem sugallja, hogy gazdasági kapcsolat állna fenn - a szóban forgó áruk vagy szolgáltatások származása tekintetében annyira homályos marad, hogy a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználó a promóciós link és a hozzá kapcsolt reklámüzenet alapján nem képes annak felismerésére, hogy a hirdető a védjegyjogosulttól független harmadik személy, vagy ellenkezőleg, ahhoz gazdasági kapcsolat fűzi, szintén azt a következtetést kell levonni, hogy sérül a védjegy származást jelző funkciója (ítélet, 90. pont).
Tekintettel arra, hogy az üzleti életet az áruk és a szolgáltatások változatos kínálata jellemzi, a védjegy jogosultjának az említett védjeggyel nem csupán árui vagy szolgáltatásai származásának jelzése lehet a célja, hanem az is, hogy védjegyét reklámozási céllal, a fogyasztó tájékoztatása és meggyőzése érdekében alkalmazza (ítélet, 91. pont).
Következésképpen valamely védjegy jogosultja a védjegy árujegyzékében szereplő árukkal vagy szolgáltatásokkal azonos áruk vagy szolgáltatások vonatkozásában megtilthatja a védjegyével azonos megjelölésnek a hozzájárulása nélkül történő használatát, amennyiben e használat veszélyezteti a jogosultja által eladásösztönző elemként vagy kereskedelmi stratégiai eszközként történő alkalmazását (ítélet, 92. pont).
Azzal kapcsolatban, hogy az interneten hirdetők reklámüzenetek megjelenítése céljából kulcsszóként más védjegyével azonos megjelölést használnak, egy-
- 476/477 -
értelmű, hogy e használat bizonyos hatást gyakorol az említett védjegynek a jogosultja által történő reklámcélú használatára, valamint e jogosult kereskedelmi stratégiájára (ítélet, 93. pont).
Tekintettel ugyanis arra, hogy az internetes reklámozásnak jelentős szerepe van az üzleti életben, hihető, hogy a védjegy jogosultja saját védjegyét kulcsszóként választja az internetes reklámszolgáltatás nyújtójánál annak érdekében, hogy a "szponzorált linkek" rovatban hirdetést jelentessen meg. Amennyiben erre kerül sor, a védjegyjogosultnak adott esetben el kell fogadnia, hogy magasabb kattintásonkénti árat fizessen, mint egyes más gazdasági szereplők, amennyiben azt kívánja elérni, hogy hirdetése azon említett gazdasági szereplők hirdetését megelőzve jelenjen meg, akik szintén az ő védjegyét választották kulcsszóként. Ezenkívül még abban az esetben is, ha a védjegyjogosult hajlandó a szintén az említett védjegyet választó harmadik felek által kínáltnál magasabb kattintásonkénti árat fizetni, nem lehet biztos abban, hogy hirdetése a harmadik felek hirdetései előtt jelenik meg, mivel a hirdetések megjelenési sorrendjének meghatározásához egyéb szempontokat is figyelembe vesznek (ítélet, 94. pont).
A védjeggyel azonos megjelölés harmadik felek általi használatának e hatásai azonban önmagukban nem veszélyeztetik a védjegy reklámfunkcióját (ítélet, 95. pont).
A kérdést előterjesztő nemzeti bíróság saját megállapításai szerint ugyanis az előzetes kérdésekben említett helyzet abban áll, hogy promóciós linkek jelennek meg azt követően, hogy az internethasználó keresőkifejezésként valamely kulcsszóként kiválasztott védjegyet vitt be. Ezen ügyekben az is kétségtelen, hogy e promóciós linkek a keresés természetes eredményei mellett vagy fölött jelennek meg. Végül nem vitatott, hogy a természetes eredmények sorrendje abból ered, hogy az egyes weboldalak mennyiben relevánsak az internethasználó által bevitt keresőkifejezésre tekintettel, továbbá az sem, hogy a keresőmotor e megjelenítésekért nem követel ellenértéket (ítélet, 96. pont).
A fenti elemekből következik, hogy amikor az internethasználó keresőkifejezésként védjegyet képező szót visz be, a természetes találatok felsorolásában megjelenik az említett védjegy jogosultjának honlapja, illetve promóciós oldala, ami rendszerint az említett felsorolás első helyeinek egyikén szerepel. E megjelenítés - amely egyébiránt ingyenes - azzal a következménnyel jár, hogy biztosítja a védjegyjogosult termékeinek vagy szolgáltatásainak az internethasználó részére való láthatóságát, függetlenül attól, hogy e védjegyjogosultnak sikerül-e a "szponzorált linkek" első helyeinek valamelyikén is hirdetést megjelentetnie (ítélet, 97. pont).
E körülményekre tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy a más védjegyével azonos megjelölésnek az alapügyekben szóban forgóhoz hasonló reklámszolgáltatás keretében történő használata nem veszélyezteti a védjegy reklámfunkcióját (ítélet, 98. pont).
A fentiekre tekintettel a C-236/08. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre, a C-237/08. sz. ügyben előterjesztett első kérdésre, valamint a C-238/08. sz. ügyben előterjesztett első és második kérdésre az alábbi választ kell adni:
- az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a. pontját és a KVR 9. cikke (1) bekezdésének a. pontját úgy kell értelmezni, hogy valamely védjegyjogosultja megtilthatja, hogy valamely hirdető az említett védjeggyel azonos megjelölést az említett védjegyjogosult hozzájárulása nélkül internetes reklámszolgáltatás keretében kiválasztott kulcsszóként az említett védjegy árujegyzékében szereplő árukkal, illetve szolgáltatásokkal azonos áruk vagy szolgáltatások reklámozására használja, amennyiben e reklám nem teszi lehetővé, vagy csupán nehézségek árán teszi lehetővé az átlagos internethasználó számára annak felismerését, hogy a hirdetésben említett áruk vagy szolgáltatások a védjegyjogosulttól, illetve ahhoz gazdaságilag kapcsolt vállalkozástól, vagy ellenkezőleg, harmadik személytől származnak (ítélet, 99. pont, 1. bek., rendelkező rész, 1. pont).
- az internetes reklámszolgáltatás nyújtója, aki kulcsszóként valamely védjeggyel azonos megjelölést tárol, és annak alapján szervezi hirdetések megjelenítését, nem használja e megjelölést az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének, illetve a KVR 9. cikke (1) bekezdése a. és b. pontjának értelmében (ítélet, 99. pont, 2. bek.).
A kérdést előterjesztő bíróság a C-236/08. sz. ügyben előterjesztett második kérdésével lényegében azt kérdezi, hogy az internetes reklámszolgáltatás nyújtója, aki kulcsszóként jó hírnevet élvező védjegynek megfelelő megjelölést tárol, és annak alapján szervezi hirdetések megjelenítését, olyan módon használja-e az említett megjelölést, amely használattal szemben az említett védjegy jogosultja az irányelv 5. cikkének (2) bekezdése alapján, vagy amennyiben az említett megjelölés jó hírnevet élvező közösségi védjeggyel azonos, a KVR 9. cikke (1) bekezdésének c. pontja alapján felléphet (ítélet, 100. pont).
A kérdést előterjesztő bíróság megállapításai szerint a jelen ügyben bizonyított, hogy a Google lehetővé tette az internethasználóknak Vuitton-termékek utánzatait kínáló hirdetők számára, hogy a Vuitton védjegyeinek megfelelő kulcsszavakat válasszanak olyan kulcsszavakkal társítva, mint például az "utánzat" vagy a "másolat" (ítélet, 101. pont).
- 477/478 -
Az Európai Bíróság korábban az utánzatok eladásra kínálásának esetével kapcsolatban már kimondta, hogy amikor valamely harmadik fél a jó hírű védjeggyel azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés használatával megpróbál annak nyomdokába lépni, azért, hogy előnyt szerezzen annak vonzerejéből, elismertségéből és presztízséből, valamint azért, hogy kihasználja - mindennemű pénzügyi ellentételezés nélkül, illetve anélkül, hogy e tekintetben saját ráfordítást kellene eszközölnie - a védjegyjogosult által az e védjegy imázsának megteremtése és fenntartása érdekében eszközölt üzleti ráfordításokat, akkor az említett használatból származó előnyt az említett védjegy megkülönböztető képessége vagy jó híre tisztességtelen kihasználásának kell minősíteni (a fent hivatkozott L'Oreal és társai ügyben hozott ítélet 49. pontja, jelen ítélet, 102. pont).
Ezen ítélkezési gyakorlat olyan esetekben releváns, amikor az interneten hirdetők a jó hírű védjeggyel - például "Louis Vuitton" vagy "Vuitton" - azonos vagy ahhoz hasonló megjelölés használatával kínálnak eladásra olyan termékeket, amelyek az említett védjegyek jogosultjai termékeinek utánzatai (ítélet, 103. pont).
Mindazonáltal azon kérdést illetően, hogy a reklámszolgáltatás nyújtója akkor, amikor kulcsszóként tárolja az olyan kifejezésekkel társított megjelöléseket, mint például "utánzat" és "másolat", és azok alapján teszi lehetővé hirdetések megjelenítését, olyan használatot folytat-e, amellyel szemben az említett védjegyek jogosultja felléphet, emlékeztetni kell arra, hogy a szolgáltató ezen cselekményei nem minősülnek az irányelv 5. cikkének, illetve a KVR 9. cikkének értelmében vett használatnak.
Következésképpen a C-236/08. sz. ügyben előterjesztett második kérdésre azt a választ kell adni, hogy az internetes reklámszolgáltatás nyújtója, aki kulcsszóként valamely jó hírnevet élvező védjeggyel azonos megjelölést tárol, és annak alapján szervezi hirdetések megjelenítését, nem használja e megjelölést az irányelv 5. cikke (2) bekezdésének, illetve a KVR 9. cikke (1) bekezdése c. pontjának értelmében (ítélet, 105. pont, rendelkező rész, 2. pont).
A C-236/08. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésével, a C-237/08. sz. ügyben előterjesztett második kérdésével és a C-238/08. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében azt kérdezi, hogy az elektronikus kereskedelemről szóló 2000/31 EK irányelv 14. cikkét[30] úgy kell-e értelmezni, hogy az internetes reklámszolgáltatás a hirdető által küldött információk tárolásából álló, információs társadalommal összefüggő szolgáltatásnak minősül, így ezen adatok az említett cikk értelmében "tárhelyszolgáltatás" tárgyát képezik, következésképpen a reklámszolgáltatás nyújtójának felelőssége nem állapítható meg mindaddig amíg nem tájékoztatták az említett hirdető jogellenes tevékenységéről (ítélet 106. pont).
A 2000/31 EK irányelv 12-15. cikkét magában foglaló, "A közvetítő szolgáltatók felelőssége" címet viselő 4. szakasz célja azon esetek körének leszűkítése, amelyekben a közvetítő szolgáltatók felelőssége - az adott területen alkalmazandó nemzeti szabályokkal összhangban - megállapítható. A nemzeti jog keretében kell tehát keresni az ilyen felelősség megállapításának feltételeit, figyelembe véve azonban, hogy az említett irányelv 4. szakasza alapján bizonyos helyzetek kizárják a közvetítő szolgáltatók felelősségének megállapítását. Az említett irányelv átültetésére meghatározott határidő lejártát követően az ilyen szolgáltatók felelősségét érintő nemzeti jogi szabályoknak tartalmazniuk kell a fent említett cikkekben kimondott korlátozásokat (ítélet, 107. pont).
A Vuitton, a Viaticum és a CNRRH mindazonáltal azt állítják, hogy az Adwords-höz hasonló reklámszolgáltatás nem a 2000/31 EK irányelv említett rendelkezéseiben szereplő meghatározás értelmében vett információs társadalommal összefüggő szolgáltatás, ezért az ilyen szolgáltatás nyújtója semmi esetre sem részesülhet az említett felelősségkorlátozások előnyéből. A Google és az EK Bizottsága ezzel ellentétes álláspontot képvisel (ítélet, 108. pont).
A 2000/31 EK irányelv 14. cikkének (1) bekezdésében szereplő felelősségkorlátozás akkor alkalmazható, ha "információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásról van szó, amely a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információ tárolásából áll", és azt jelenti, hogy az ilyen szolgáltatás nyújtója nem vonható felelősségre a szolgáltatás igénybe vevőjének kérésére tárolt információért, kivéve, ha e szolgáltató azt követően, hogy valamely károsult személytől vagy
- 478/479 -
más módon az igénybe vevő adatainak vagy tevékenységeinek jogsértő jellegéről tudomást szerzett, nem intézkedett haladéktalanul az említett adatok eltávolításáról vagy az azokhoz való hozzáférés megszüntetéséről (ítélet, 109. pont).
... a jogalkotó úgy határozta meg az "információs társadalommal összefüggő szolgáltatás" fogalmát, hogy az magában foglalja azon szolgáltatásokat, amelyeket távolról, elektronikus úton és a szolgáltatást igénybe vevő egyéni kérelmére - általában térítés ellenében - nyújtanak. Az alapügyekben szóban forgó reklámszolgáltatás jellemzőire tekintettel azt a következtetést kell levonni, hogy az a fenti meghatározás valamennyi elemét tartalmazza (ítélet, 110. pont).
Ezenkívül nem vitatható, hogy a reklámszolgáltatás nyújtója az említett szolgáltatást igénybe vevő, azaz a hirdető információit továbbítja az internethasználók részére nyitott távközlési hálózatba, és tárol - azaz szerverének memóriájában elhelyez - bizonyos adatokat, mint például a hirdető által kiválasztott kulcsszavakat, a promóciós linket és az utóbbit kísérő reklámüzenetet, továbbá a hirdető weboldalának címét (ítélet, 111. pont).
Ahhoz, hogy a reklámszolgáltatás nyújtója által végzett tárolás a 2000/31 EK irányelv 14. cikkének hatálya alá tartozzon, az is szükséges, hogy e szolgáltató magatartása a "közvetlen szolgáltató" tevékenységére korlátozódjon a jogalkotó szándéka szerint az említett irányelv 4. cikkében meghatározott értelemben (ítélet, 112. pont).
E vonatkozásban a 2000/31 EK irányelv preambulum-bekezdéséből következik, hogy ebben az irányelvben szabályozott felelősség alóli mentességek kizárólag azon esetekre vonatkoznak, amelyekben az információs társadalommal összefüggő szolgáltatás nyújtójának tevékenysége "pusztán technikai, automatikus és passzív jellegű", ami azt is jelenti, hogy az említett szolgáltatásnyújtónak "sem tudomása nincs a továbbított, illetve tárolt adatról, se nem kezeli azt az adatot" (ítélet, 113. pont).
Következésképpen annak ellenőrzése céljából, hogy a reklámszolgáltatás nyújtójának felelőssége korlátozható-e a 2000/31 EK irányelv 14. cikke alapján, meg kell vizsgálni, hogy az említett szolgáltató által játszott szerep semleges-e, amennyiben tevékenysége pusztán technikai, automatikus és passzív jellegű, ami azt is jelenti, hogy az említett szolgáltatásnyújtónak nincs tudomása a továbbított, illetve tárolt adatról, és nem is kezeli azt az adatot (ítélet, 114. pont).
Az alapügyekben szóban forgó reklámszolgáltatást illetően az ügy irataiból következik, hogy a Google az általa fejlesztett szoftverek segítségével kezeli a hirdetők által bevitt adatokat, és ez olyan feltételek mellett eredményezi hirdetések megjelenítését, amelyeket a Google ellenőriz. Ily módon a Google határozza meg - különösen a hirdetők által fizetett ellenérték alapján - a megjelenítés sorrendjét (ítélet, 115. pont).
Rá kell mutatni, hogy azon egyedüli körülmény, hogy a reklámszolgáltatást ellenérték fejében nyújtják, hogy a fizetés feltételeit a Google rögzíti, vagy akár hogy általános tájékoztatást nyújt ügyfelei részére, nem eredményezheti azt, hogy a Google-t megfossza a 2000/31 EK irányelvben szabályozott felelősségkorlátozások előnyétől (ítélet, 116. pont).
Hasonlóképpen a kiválasztott kulcsszó és az internethasználó által bevitt keresőkifejezés közötti megfelelés önmagában nem elegendő annak megállapításához, hogy a Google ismerte vagy kezelte a hirdetők által a rendszerébe bevitt és a szervere memóriájában tárolt adatokat (ítélet, 117. pont).
A jelen ítélet 114. pontjában említett vizsgálat keretében azonban a Google által a promóciós linket kísérő reklámüzenet megszövegezésében, illetve a kulcsszavak létrehozásában és kiválasztásában betöltött szerep relevanciával bír (ítélet, 118. pont).
A fenti megállapításokra tekintettel kell megállapítania a nemzeti bíróságnak - amely az alapügyekben szóban forgó szolgáltatásnyújtás konkrét feltételeit a legjobban megismerheti -, hogy a Google által a fentieknek megfelelően játszott szerep megfelel-e a jelen ítélet 114. pontjában leírtaknak (ítélet, 119. pont).
A fentiekre tekintettel a C-236/08. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésre, a C-237/08. sz. ügyben előterjesztett második kérdésre és a C-238/08. sz. ügyben előterjesztett harmadik kérdésre azt a választ kell adni, hogy a 2003/31 EK irányelv 14. cikkét úgy kell értelmezni, hogy az abban szereplő szabály az internetes reklámszolgáltatás nyújtójára akkor alkalmazandó, ha e szolgáltató nem játszott olyan tevőleges szerepet, amelynek révén ismerte vagy kezelte a tárolt adatokat. Amennyiben nem játszott ilyen szerepet, az említett szolgáltató felelőssége a hirdető kérésére tárolt adatokért nem állapítható meg, kivéve, ha a szolgáltató ezen adatok vagy a hirdető tevékenysége jogellenességéről tudomást szerzett, de nem intézkedett haladéktalanul az adatok eltávolítása, illetve az azokhoz való hozzáférés megszüntetése iránt (ítélet, 120. pont, rendelkező rész, 3. pont).
Von Mühlendahl[31] rövid beszámolóját azzal kezdi, hogy az ítélethozatalt követő napon, 2010. március 24-én sokszáz beszámoló, blog, újságcikk jelent meg,
- 479/480 -
a nemzetközileg terjesztett sajtóorgánumokban (nem csak a szakközönség által olvasott kiadványokban) pedig főcímek alatt. Tény, hogy a Google "győzelmének" lényege abban állapítható meg, hogy az Európai Bíróság nem tekinti védjegybitorlónak.
S. Ott és M. Schubert[32] kommentárjukat azzal kezdik, hogy az Európai Bíróság ítéletét a napi sajtó, valamint a szakemberek különféleképpen értékelik. Ennek alapján azt mondják, hogy még messze nem dőlt el a Google és a védjegyjogosultak közötti küzdelem. Az ügy igazi nyertesei pedig alighanem az ügyvédek lesznek, hiszen már most is nagyszámú per megindítására van kilátás.
Az ítéletet témánként ismertetik és bírálják.
A származást jelző funkció kérdésében azt kifogásolják, hogy az Európai Bíróság az internetes hirdetés szövegét tekinti irányadónak. Ennek terjedelme azonban meglehetősen korlátozott: a terjedelem általában 4 sor, a cím pedig legfeljebb 25 betű lehet, s az ezt követő két sor pedig legfeljebb 35-35 betűből állhat. - Az internetes hirdetők élete nem lesz egyszerűbb. Nagy a valószínűsége, hogy a tagállamok bíróságai többé vagy kevésbé szigorú követelményeket fognak támasztani az internetes hirdetések szövegével szemben.
A reklámfunkció kapcsán azt kifogásolják, hogy az ítélet (75. pont) azt mondja, hogy a megjelölésnek harmadik személy által a jogosult engedélye nélkül történő használata sérti vagy sértheti a védjegy alapvető funkcióit. A későbbiekben (a reklámfunkciónál) viszont az ítélet már csak a tényleges sérelemről beszél. Minthogy pedig - szerintük - egy védjegyjogosultnak a weboldalon történő megkeresése nem biztos, hogy azzal az eredménnyel jár, hogy az prominensen megjelenik, hiszen az algoritmus módosításával a helyzet gyorsan változhat, célszerűbb lett volna csak a reklámfunkció sérelméről beszélni.
Ugyanakkor a Google felelőssége kérdésében az ítéletben kifejezésre jutó álláspontot üdvözlik, különösképpen azt, hogy - eltérően a főtanácsos indítványától - az Európai Bíróság azt mondja, hogy a reklámszolgáltatásnak ellenérték fejében történő biztosítása egymagában még nem eredményezi a Google felelősségét. Ez az állásfoglalás már csak azért is helyeselhető, mert az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv nem beszél a reklámszolgáltatót anyagi érdekeltségéről.
Az ügyek további sorsát - nevezetesen a Francia Legfelsőbb Bíróság várható ítéleteit - tekintve diplomatikusan egy kívülálló angol szakember véleményét idézik, aki szerint "Ne felejtsük, hogy a bíróság Franciaországban van, a felperes francia, az alperes amerikai. Mit gondolnak, mi lesz az eredmény?"[33]
Egy másik kommentátor, E. Barraclough[34] nem csak saját véleményét mondja el, hanem néhány brit szakemberét is. Kiindulásként azt mondja, hogy a jogvita a régi világ (párizsi luxuscikkek) és az új világ (kaliforniai csúcstechnológia) közötti szakadékot jelzi. Az ügy mindenesetre a védjegyjogosultak győzelmével ért véget: az Európai Bíróság ítélete alapján azok érvényesíthetik jogaikat, ha a Google internetes hirdetéseinek felhasználói nehezen igazodnak el a hirdetett áru származása vonatkozásában. Ez persze a hirdetők számára is nagyobb odafigyelést igényel.
A megszólított C. Jones szerint az ítélet a védjegyjogosultak számára kedvezőbb, mint amit a főtanácsos perösszefoglalója alapján várni lehetett, s most a nemzeti bíróságokon van a sor, hogy esetről-esetre vizsgálják, hogy jogszerűek-e az adott internetes hirdetések vagy sem.
Ph. Towler szerint az internetes hirdetések közzétevőinek, ha védjegyes kulcsszavakat (trademarked key-words) használnak, kétszer is meg kell gondolniuk a szöveget. Teljesen biztosnak kell lenniük, hogy az áru származása tekintetében az összetévesztés kizárt.
M. Gardner hasonlóképpen vélekedik: az internetes hirdetők most nehéz helyzetben vannak, a kulcsszavak használatánál tisztázniuk kell, hogy semmiféle kapcsolat ne legyen azok és valamilyen védjegyjogosult között.
G. Assim azt mondja, hogy ügyfeleinek megelőző intézkedéseket ajánl: a védjegyjogosultak ellenőrizzék, hogy a keresőmotorokba beírt kulcsszavak az ő védjegyjogaikat nem sértik-e? Igenlő esetben pedig intézkedjenek.
Egy további kommentátor O'Raghallaigh[35] arról számol be, hogy a Google európai és közelkeleti jogi igazgatója szerint az Európai Bíróság gyakorlatilag azt állapította meg, hogy a Google nem járt el jogsértően. A Vuitton álláspontja ezzel ellentétes, s nézetét az ítélet 57. pontjával[36] támasztja alá.
Idézi N. Dreyfus-t, aki szerint kézenfekvő, hogy a Google tisztában volt azzal, hogy védjegybitorlást követ el, miértis a francia bíróság kénytelen lesz a védjegyjogosultak javára dönteni. - S. Chapman szerint pedig a Google téved, amikor azt mondja, hogy őt nem terheli felelősség. E vonatkozásban majd a nemzeti bíróság mondja ki a végső szót.
- 480/481 -
1. Az ítélet üzenete egyértelmű: mind a Google-nak, mind az internetes hirdetések közzétevőinek jobban kell figyelniük mások védjegyére.
2. Figyelemreméltó, hogy a Francia Legfelsőbb Bíróság által feltett kérdések alapján az Európai Bíróság nem csak a védjegyjogi irányelv, de az elektronikus kereskedelemről szóló irányelv értelmezésével is foglalkozik. Semmilyen bíróság nincs könnyű helyzetben, ha két, egymástól eltérő célú jogszabályt kell alkalmaznia. Véleményem szerint az adott esetben az Európai Bíróság válasza ebben a vonatkozásban is kiegyensúlyozott, illetve meggyőző.
3. Figyelmet érdemel az is, hogy az ítélet a védjegy reklámfunkciója és annak tartalma (91., 92. pont) tekintetében is tesz néhány megállapítást. Függetlenül attól, hogy ez a jelen esetben szinte kínálkozott, magam ezt azért tartom örvendetesnek, mert az Európai Bíróság ítéleteinek olvasói gyakran találkoznak ugyan a védjegy alapvető funkciójára, a származást jelző funkcióra történő utalással, a védjegy reklámfunkciójának említésével azonban csak kivételesen. Holott nézetem szerint a védjegy kereskedelmi használata során a reklámfunkció majdnem olyan fontos, mint a származást jelző funkció.
4. Érdekes, hogy az ítélet tudatosan elkerüli a tisztességtelen verseny jogával kapcsolatos aspektusok tárgyalását (87. pont). Persze következik ez a hozzá intézett kérdésekből is. Az Európai Bíróság sem szívesen terjeszkedik túl a kérelmen (ultra petitum). Mivel azonban ezt nem tiltja neki semmi, gyakran szemére hányják, hogy szűkszavúan (kryptisch) válaszol. Lehet, hogy az ítélet szövegében olvasható idevonatkozó megjegyzés éppen az ilyen kritikának kívánja elejét venni.
5. Örvendetes, hogy az ítélet két elvont képzeletbeli példát hoz fel arra, hogy a védjegyjogosult mikor tilthatja meg, hogy harmadik személy kulcsszóként használja védjegyét az internetes reklámban (99. pont, rendelkező rész, 1. pont). - Az ilyen elvont példák jelentik a tényleges segítséget mind a nagyközönség, mind a nemzeti bíróságok számára. ■
JEGYZETEK
[1] 2006/114/EK sz. irányelv a megtévesztő és összehasonlító reklámról
[2] A reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvény 13. § a), b), c) pont, 19. § (2) bekezdés a), b), c) pont, (3) bekezdés, (4) bekezdés c) pont - a törvény felváltva használja az árujelző, védjegy, valamint márkanév szavakat.
[3] C-236-C-238 ügyszámok - magyarul is
[4] Máté evangéliuma 7. fejezet 7. vers
[5] Szigeti Éva: A védjegyhasználat kérdése reklámszavakra az európai gyakorlatban. Vv, 2009. évi 1. 35.
[6] J. Cornthwaite: Handbags at Dawn: The Duel between Louis Vuitton and Google reaches the ECJ. E.I.P.R. 2009, 438.
[7] A főtanácsos perösszefoglalója alapján. Vö. 3. lábj.
[8] Vö. 3. lábj. A perösszefoglaló részletes ismertetésétől őszinte sajnálatomra terjedelmi okokból célszerűnek láttam eltekinteni. - V.S.
[9] J. Cornthwaite: Adwords or Bad Words? A UK Perspective on Keywords and Trade Mark Infringement. E.I.P.R. 2009, 347.
[10] Vö. 6. lábj.
[11] to key or not to key is the question
[12] N. Shemtov: 3 Mission Impossible? Search Engines' Ongoing for a Viable Global Keyword Policy. Journal of Internet Law. 2009. szeptember, 3.
[13] Atrya c/a Google, 2007. július 20-i ítélet
[14] R. Knaak: Keyword Advertising. GRUR Int. 2009, 551.
[15] C-236-C-238 ügyszámok - magyarul is
[16] 89/104 EK irányelv
[17] 40/94 EK rendelet a közösségi védjegyről
[18] Vida Sándor: Az Európai Bíróság védjegyjogi gyakorlata. Miskolc, 2006, 187.
[19] Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2007. 3., 48
[20] Vö. 18. lábj.
[21] A szöveg: A jelen ítélet 58. pontjában hivatkozott ítélkezési gyakorlatból következően a védjegy jogosultja az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a. pontja alapján nem tilthatja meg a védjeggyel azonos megjelölés használatát, ha e használat a védjegy egyik funkcióját sem veszélyezteti.
[22] A szöveg: Az Európai Bíróságnak korábban már alkalma nyílt megállapítani, hogy az irányelv 5. cikkének (1) bekezdésében foglalt kizárólagos jog célja az, hogy lehetővé tegye a jogosult számára különös jogosulti érdekeinek védelmét, azaz annak biztosítását, hogy a védjegy betölthesse szerepét, valamint hogy e jog gyakorlása azokra az esetekre korlátozódjék, amikor a megjelölés harmadik személy általi használata sérti vagy sértheti a védjegy alapvető funkcióit. E funkciók között szerepel nem csak a védjegy azon alapvető funkciója, amely a fogyasztók számára szavatolja az áru származását, hanem olyan egyéb funkciók is, mint például az ezen áruk vagy szolgáltatások minőségének szavatolása, vagy a kommunikációval, a befektetésekkel, illetve a reklámmal kapcsolatos funkciók is.
[23] Iparjogvédelmi és Szerzői Jogi Szemle 2007. 1. 55
[24] A szöveg: Az irányelv 5. cikke (1) bekezdésének a. pontja által nyújtott oltalom így kiterjedtebb, mint az ezen 5. cikk (1) bekezdésének b. pontja szerinti, amelynek alkalmazásához szükség van arra, hogy fennálljon az összetévesztés veszélye, és így annak a lehetősége, hogy a védjegy valamely alapvető funkciója sérül. Ugyanis az irányelv tizedik preambulum-bekezdése értelmében a lajstromozott védjegy által nyújtott oltalom a védjegy és a megjelölés, valamint az érintett áruk vagy szolgáltatások azonossága esetén feltétlen, miközben a védjegy és a megjelölés, valamint az áruk vagy szolgáltatások hasonlósága esetén az összetéveszthetőség kérdése képezi az oltalom egyik különös feltételét.
[25] A szöveg: Az Európai Bíróság joggyakorlata értelmében a védjegy alapvető funkciója annak biztosítása, hogy a védjegyet hordozó áru vagy szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik, lehetővé téve ezáltal ezen áru vagy szolgáltatás összetévesztés nélküli megkülönböztetését egyéb származású áruktól vagy szolgáltatásoktól. Annak érdekében, hogy a védjegy ezt a lényeges szerepét betöltse, abban a torzításmentes versenyben, amelyet az EK Szerződés biztosítani törekszik, a védjegynek biztosítania kell, hogy valamennyi áru vagy szolgáltatás, amelyet jelöl, azon vállalat felügyelete alól került ki, amely felelős azok minőségéért.
[26] A szöveg: A védjegy alapvető rendeltetése annak biztosítása, hogy a védjegyet hordozó áru vagy a védjegy alatt nyújtott szolgáltatás a védjegyjogosulttól származik, lehetővé téve ezáltal ezen áru vagy szolgáltatás összetévesztés nélküli megkülönböztetését egyéb eredetű áruktól vagy szolgáltatásoktól.
[27] Vö. Iparjogvédelmi Szerzői és Jogi Szemle 2008. 3. 34
[28] A szöveg: Különösen ez a helyzet, amikor a megjelölés harmadik személy általi állítólagos használata azt a benyomást kelti, hogy a gazdasági életben anyagi kapcsolat áll fenn a harmadik személy árui és azon vállalkozás között, ahonnan az áruk származnak. E tekintetben meg kell vizsgálni, hogy a célközönség - beleértve azon fogyasztókat, akik akkor találkoznak az árukkal, amikor azok már elhagyták a harmadik személy eladási helyét - értelmezheti-e úgy a harmadik személy által használt megjelölést, mint amely azon vállalkozást jelöli, vagy hivatott jelölni, amelytől a harmadik személy árui származnak.
[29] A szöveg: A reklámok alapvető fontosságúak az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások finaniszorázáshoz és új, ingyenes szolgáltatások széles választékának kifejlesztéséhez; a fogyasztóvédelem, valamint a tisztességes kereskedelem érdekei megkívánják, hogy a reklámok ... megfeleljenek számos átláthatósági követelménynek ....
[30] A szöveg: (1) Ha az információs társadalommal összefüggő olyan szolgáltatásról van szó, amely a szolgáltatás igénybe vevője által küldött információ tárolásából áll, a tagállamok biztosítják, hogy a szolgáltatót ne terhelje felelősség a szolgáltatás igénybe vevőjének kérésére tárolt információért, azzal a feltétellel, hogy
a) a szolgáltatónak nincsen tényleges tudomása jogellenes tevékenységről vagy információról, és - ami a kárigényeket jelenti - nincsen tudomása olyan tényekről vagy körülményekről, amelyek nyilvánvalóan jogellenes tevékenységre vagy információra utalnának; vagy
b) a szolgáltató, amint ilyenről tudomást szerzett, haladéktalanul intézkedik az információ eltávolításáról vagy az ahhoz való hozzáférés megszüntetéséről.
(2) Az (1) bekezdés nem alkalmazható arra az esetre, ha a szolgáltatás igénybe vevője a szolgáltató irányítása alatt vagy ellenőrzése mellett jár el.
(3) Ez a cikk nem érinti a bíróságok vagy közigazgatási hatóságok arra vonatkozó lehetőségét, hogy a tagállamok jogrendszereivel összhangban a szolgáltató a jogsértés megszüntetésére vagy megelőzésére kötelezzék, nem érinti továbbá a tagállamoknak azt a lehetőségét sem, hogy eljárásokat alakítsanak ki az információ eltávolításának vagy a hozzáférés megszüntetésének szabályozására.
[31] A. von Mühlendahl in Bardehle/Pagenberg IP Report 2010. 1. 15
[32] S. Ott - M. Schubert: Fremde Marken als Keywörter - Orakelsprüche des EuGH als Antwort auf biblische Fragen. MarkenR, 2010. 4. 160.
[33] M. Edenborough, a 2010. március 25-i Google szemináriumon: "You must bear in mind, that the court is in France, the claimant is French, the defendant is American. Where do you think this will lead?"
[34] E. Barraclough: What the Google AdWords case means for. Managing Intellectual Property 2010. április, 6
[35] F. O'Raghallaigh: Questions remain over Google's liability, u.ott
[36] A szöveg hivatkozott része: ... Amennyiben az ilyen használatot ügyfele számára lehetővé tenné, (a Google) szerepét adott esetben a védjegyjogi irányelv 5. cikkétől és a KVR 9. cikkétől eltérő rendelkezések alapján is meg kell vizsgálni.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző az MTA doktora (Budapest).
Visszaugrás
