2023 júniusában jelent meg a Magyar Jogász Egylet újabb tanulmánykötete "A COVID-19 és a gazdasági jog" címmel.[2] A kötetet Bodzási Balázs közjegyző, a Magyar Jogász Egylet kutatási igazgatója, valamint Csehi Zoltán egyetemi tanár, a luxemburgi székhelyű Európai Unió Bírósága bírája szerkesztette. A kötet összesen tizenhárom tanulmányt foglal magában, melyek a magyar gazdasági jog különböző azon területeit mutatják be, melyeket a koronavírus járvány, valamint az annak hatására kialakuló rendkívüli jogrend a leginkább érintett.
Az alábbiakban a kötetben megjelent tanulmányok közül az egyes fontosabb érintett jogterületekhez kapcsolódóan mutatunk be röviden néhányat.
A koronavírus-járványnak a szerződési jogra gyakorolt hatásait több tanulmány is érinti.[3] Ezzel kapcsolatban az egyik leglényegesebb kérdés, hogy a járvány, illetve az ahhoz kapcsolódó jogszabályi rendelkezések egy adott szerződéses viszony tekintetében vis maior-nak tekinthetők-e. A kérdéssel az utóbbi években a hazai bírói gyakorlat is részletesebben foglalkozott. Egy konkrét ügyben a Kereskedelmi Választottbíróság eljáró tanácsa úgy foglalt állást, hogy önmagában a gazdasági válságjelenség nem minősíthető vis maior-nak, így nem teszi lehetetlenné a felek közötti szerződés teljesítését.[4] A Kúria álláspontja szerint pedig a Ptk. alapján a beszerzési nehézségek a kötelezett ellenőrzési körébe tartoznak és csak kivételesen tekinthetők ellenőrzési körön kívülinek. A fokozódó világjárvány közepette kötött szerződések esetén észszerűen eljáró, az adott piaci viszonyokat ismerő szakcégtől elvárható, hogy - éppen különös szaktudása okán - a szerződés megkötésének időpontjában számoljon a reális kockázatokkal, azaz a saját teljesítését negatívan befolyásoló körülményekkel, amelyek előreláthatósága kizárja a mentesülését.[5]
Ezeket a kérdéseket is vizsgálja Bán Dániel tanszékvezető egyetemi docens tanulmánya, amely a világjárványnak a tartós szerződéses jogviszonyokra gyakorolt hatásait elemzi. A szerző különválasztja egymástól a szerződéskötés időpontjában fennálló vis maior-nak a szerződéses kötelemre gyakorolt hatását, valamint a szerződéskötést követően bekövetkező vis maior hatásait. Az első esetben a vis maior a szerződésben kikötött szolgáltatás teljesítését kizárja, vagy megnehezíti. Amennyiben a szerződéskötés időpontjában már fennálló vis maior körülmény következtében a szerződéses szolgáltatás nem teljesíthető, a Ptk. 6:107. §-ában foglalt semmisségi szabály (lehetetlen szolgáltatásra irányuló szerződés semmissége) alkalmazására kerülhet sor. A teljesítés megnehezülése iránt ezzel szemben a polgári jog jobbára közönyt mutat, hiszen mindenki a saját kockázatára vállal olyan kötelezettséget, amelynek a teljesítése a számára nehézséget okoz.[6]
Amennyiben azonban a vis maior helyzet a szerződés megkötését követően következik be, annak polgári jogi következményeit alapvetően az határozza meg, hogy az milyen hatást gyakorol a szerződés teljesíthetőségére. Ennek alapján pedig a kötelmi jog többféle intézménye is alkalmazásra kerülhet: a bírósági vagy jogszabály útján sorra kerülő szerződésmódosítás, a lehetetlenné válás miatti szerződésszegés, valamint a kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülés lehetősége is.
A jogszabály általi szerződésmódosítás köréből a szerző a 40/2020. (III. 11.) Korm. rendeletet emeli ki, amely számos szerződéstípus esetében valósított meg szerződésmódosítást.[7] A lehetetlenüléssel kapcsolatban a szerző szerint általánosságban nem jelenthető az ki, hogy a világjárvány az eset körülményeitől függetlenül és bármely szerződéstípus tekintetében automatikusan megalapozná a gazdasági vagy érdekbeli lehetetlenülést. A világjárvány miatti vis maior ugyanis kizárólag az érintett szerződésben kikötött szolgáltatás jellegére és a konkrét eset körülményeire tekintettel minősülhet lehetetlenülésre vezető oknak.[8]
A szerző végül részletesebben is vizsgálja a kontraktuális kártérítési felelősség alóli mentesülés feltételeit és ezzel összefüggésben arra a megállapításra jut, hogy önmagában a vis maior nem eredményez automatikusan felelősség alóli mentesülést.[9]
A koronavírus-járvány, valamint az ahhoz kapcsolódó jogalkotói reakciók helyiségbérleti szerződésekre gyakorolt hatásait vizsgálja Lajer Zsolt tanulmánya. A jogtör-
- 557/558 -
téneti előzményeket követően a szerző a járványügyi jogalkotás bérleti jogviszonyokra vonatkozó rendelkezéseit mutatja be. A szerző külön kiemeli, hogy a bérleti jogviszonyokba a Kormány - az Alaptörvény 53. cikke szerinti veszélyhelyzeti jogkörben eljárva - felmondási és bérletidíj-emelési tilalom, moratórium és szerződésmódosítás, majd bérletidíj-fizetési mentesség elrendelésével közvetlenül is beavatkozott. A felmondási tilalommal kapcsolatban a szerző külön is kitér a 47/2020. (III. 18.) Korm. rendelet kapcsán felmerült értelmezési kérdésekre.[10]
A tanulmány külön pontban ismerteti a bérlők és a bérbeadók között a járvány, valamint a járványügyi jogalkotás által generált jogvitákban született fontosabb bírósági ítéleteket. Ezek közül több döntés a Ptk. 6:332. § (2) bekezdését, valamint a kötbérfizetési kötelezettség kérdését is érinti. A vis maior, illetve az azon alapuló mentesülés kérdése ugyanis a kötbérfizetési kötelezettség szempontjából is meghatározó jelentőségű.[11]
A bemutatott jogesetekhez kapcsolódóan a szerző részletesebben is elemzi azokat a kérdéseket, amelyek a felek előadott jogi érvéléséből is kitűnnek. Ezek közül elsődlegesen az a kérdés merült fel, hogy lehetetlenné vált-e a bérleti szerződés, illetve, hogy köteles-e a bérlő bérleti díj fizetésére, ha a bérlemény gazdasági használata elnehezül. Egy további kérdés, hogy kérhető-e a járványhelyzetre hivatkozással a szerződés bírósági módosítása.
A lehetetlenüléssel kapcsolatban a szerző úgy foglal állást, hogy a járványügyi jogalkotás körében bevezetett nyitvatartási korlátozás, látogatási tilalom, illetve kijárási korlátozás egyike sem tekinthető a bérleti szerződés főszolgáltatásainak teljesítéséhez kapcsolódó lehetetlenülési oknak. A gazdasági lehetetlenülésre a jogirodalom és a joggyakorlat által adott definíció azonban lefedheti a világjárvány esetét, ugyanis sem a járvány, sem a járványügyi jogalkotás nem volt előrelátható, annak azonnali és jelentős hatásai a szokásos üzleti kockázatot jóval meghaladták, és oda vezettek, hogy a bérlők bevétel hiányában a bérletidíj-fizetési kötelezettségüknek nem, vagy csak aránytalan áldozat árán tudtak (volna) eleget tenni.[12]
A szerző összefoglalóan arra a következtetésre jut, hogy a bérleti szerződések esetében a világjárvány és az arra reagáló jogalkotás a felek szolgáltatásainak teljesítését főszabály szerint sem fizikailag, sem jogilag nem lehetetlenítette el. A gazdasági lehetetlenülés méltányosság-alapú jogintézményének alkalmazása azonban abban a viszonylag szűk körben szóba jöhet, ahol a jóhiszeműség és tisztesség elvére figyelemmel éppen az minősül a jogvita méltányos megoldásának, ha a bíró a bérleti szerződés lehetetlenülés miatti megszűnését fogadja el, és a felek viszonzatlanul maradt szolgáltatásainak elszámolását rendeli el.[13]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
