13 Az alapügy felperesei olyan gazdasági társaságok, amelyek a 2012. évi módosító törvény hatálybalépéséig pénznyerő automatákat üzemeltettek játéktermekben. Tevékenységüket elsősorban más tagállamokból származó szerencsejátékgépekkel nyújtották. Vendégeik egy része magyarországi nyaraláson tartózkodó uniós polgár volt.
14 Az 1991. augusztus 16. és 2012. október 9. között hatályban lévő magyar szabályozás értelmében a pénznyerő automaták játékkaszinókban és játéktermekben való üzemeltetésére a Szerencsejáték-felügyelet által kibocsátott hatósági engedély alapján volt lehetőség. A pénznyerő automaták üzemeltetői, így az alapeljárás felperesei, havi tételes játékadó megfizetésére voltak kötelesek, amelynek összege 2011. október 31. napjáig pénznyerő automatánként 100 000 HUF volt.
15 A 2011. évi módosító törvény 2013. január 1-jei hatállyal elrendelte, hogy a játékteremben üzemeltetett pénznyerő automatákat egy központi szerverhez csatlakoztassák.
16 E törvény egyúttal 2011. november 1-jei hatállyal megötszörözte a játéktermekben felállított pénznyerő automaták üzemeltetését terhelő havi tételes játékadó mértékét, emellett pedig a pénznyerő automatánként befolyó tárgynegyedévi tiszta bevétel után fizetendő százalékos adót vezetett be. Ami a játékkaszinókban felállított játékgépek üzemeltetését terhelő adó összegét illeti, az változatlan maradt.
17 A magyar kormány 2011. szeptember 30-án, azaz a 2011. évi módosító törvény kihirdetését követő napon, közölte e törvény szövegét az Európai Bizottsággal, anélkül azonban, hogy jelezte volna, hogy az említett törvénnyel végrehajtott adóemelés a 98/34 irányelv hatálya alá tartozott. Ezzel az ezen irányelv 9. cikkének (1) bekezdésében előírt moratóriumot nem tartották tiszteletben.
18 A pénznyerő automaták központiszerver-alapú üzemeltetési rendszerének a 2011. évi módosító törvényben előírtak szerinti bevezetésére végül nem került sor, mivel a Magyar Országgyűlés a kormány 2012. október 1-jei javaslata alapján 2012. október 2-án elfogadta a 2012. évi módosító törvényt, amely megtiltotta a pénznyerő automaták játékkaszinókon kívüli üzemeltetését. Ezen tilalom indokolásaként a jogalkotó a bűnmegelőzésre, a játékfüggőségre, valamint a játékfüggőség megelőzésével kapcsolatos közegészségügyi megfontolásokra hivatkozott. E törvény 2012. október 10-én, azaz a kihirdetését követő napon lépett hatályba. Másnap, vagyis 2012. október 11-én a pénznyerő automaták üzemeltetésére vonatkozó engedélyek a törvény erejénél fogva megszűntek, anélkül hogy a jogalkotó rendelkezett volna az érintett piaci szereplők kártalanításáról.
19 2012. október 1-jén a magyar kormány közölte a Bizottsággal a 2012. évi módosító törvény tervezetét, pénzügyi intézkedésnek minősítve azt a 98/34 irányelv 1. cikkének 11. pontja alapján. Ezen irányelv 10. cikkének (4) bekezdése alapján semmiféle moratórium alkalmazására nem került sor. 2012. október 15-én a Bizottság tájékoztatta a magyar kormányt, hogy nem ért egyet e minősítéssel. Az említett kormány ekkor az említett
- 35/36 -
irányelv 9. cikkének (7) bekezdése szerinti sürgős okokra hivatkozott.
20 Az alapügy felperesei a 2011. évi módosító törvény és a 2012. évi módosító törvény egyes rendelkezéseinek alkalmazása miatt állítólagosan elszenvedett káruk megtérítése iránti keresetet indítottak a Magyar Állammal szemben a Fővárosi Törvényszék előtt. A felperesek álláspontja szerint az állítólagos kár az általuk megfizetett játékadóból, játékgépeik értékvesztéséből, valamint a szóban forgó alapeljárásban felmerült költségeikből ered.
21 A Magyar Állam a kereset elutasítását kérte, vitatva mind annak jogalapját, mind pedig az alapügy felperesei által követelt összegeket.
22 A Fővárosi Törvényszék 2014. február 13-i végzésével felfüggesztette az eljárását, és előzetes döntéshozatal céljából tizenöt kérdést terjesztett a Bíróság elé:
29 Első és második kérdésével, amelyeket célszerű együttesen vizsgálni, a kérdést előterjesztő bíróság arra vár választ, hogy a 2011. évi módosító törvényhez hasonló nemzeti szabályozás, amely átmeneti időszak előírása nélkül megötszörözi a játéktermekben felállított pénznyerő automaták üzemeltetését terhelő tételes adó összegét, ezenfelül pedig ugyanezen tevékenységet terhelő százalékos mértékű adót is bevezet, az áruk EUMSZ 34. cikkben biztosított szabad mozgása és a szolgáltatásnyújtás EUMSZ 56. cikkben biztosított szabadsága korlátozásának minősüle.
30 Előzetesen meg kell állapítani, hogy az ilyen típusú szabályozás közvetlenül érinti a pénznyerő automaták üzemeltetésére irányuló tevékenységet. Ezzel szemben az ilyen szabályozás csak közvetve, az általa e tevékenységre gyakorolt hatás következtében érintheti ezen automaták behozatalát.
31 Anélkül, hogy szükség volna a pénznyerő automaták behozatalának mint az üzemeltetésük járulékos elemének elemzésére, meg kell állapítani, hogy még ha e berendezések üzemeltetése kapcsolódik is azok behozatalához, az első tevékenység a Szerződés szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseinek, a második tevékenység pedig az áruk szabad mozgása rendelkezéseinek hatálya alá tartozik (Anomar és társai ítélet, C-6/01, EU:C:2003:446, 55. pont).
32 Márpedig, még ha feltételezzük is, hogy a 2011. évi módosító törvényhez hasonló nemzeti jogszabály korlátozza a pénznyerő automaták behozatalát, amennyiben szűkíti az azok üzemeltetésére vonatkozó lehetőségeket, annak kellően részletes ismertetése hiányában, hogy e jogszabály ténylegesen milyen következményekkel jár a pénznyerő automaták behozatala tekintetében, a Bíróság a jelen eljárás keretében nem tud állást foglalni abban a kérdésben, hogy annak alkalmazása ellentétes-e az EUMSZ 34. cikkel (lásd ebben az értelemben: Läärä és társai ítélet, C-124/97, EU:C:1999:435, 26. pont).
33 E körülményekre tekintettel az ilyen típusú jogszabályokat kizárólag az EUMSZ 56. cikk szempontjából kell megvizsgálni.
34 Ezzel kapcsolatban elöljáróban ki kell emelni, hogy a közvetlen adók ugyan a tagállamok hatáskörébe tartoznak, ez utóbbiak azonban e hatáskörüket az uniós jog és különösen a Szerződés által biztosított alapvető szabadságok tiszteletben tartásával kötelesek gyakorolni (lásd ebben az értelemben: Blanco és Fabretti ítélet, C-344/13 és C-367/13, EU:C:2014:2311, 24. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
35 Az EUMSZ 56. cikk nemcsak a más tagállamban letelepedett szolgáltatóval szemben az állampolgársága alapján alkalmazott minden hátrányos megkülönböztetés eltörlését követeli meg, hanem ugyanúgy valamennyi korlátozás megszüntetését, akkor is, ha azok különbségtétel nélkül vonatkoznak a nemzeti és az egyéb tagállamokból származó szolgáltatókra, amennyiben azok akadályozzák, zavarják vagy kevésbé vonzóvá teszik egy olyan másik tagállamban letelepedett szolgáltató szolgáltatásait, ahol az jogszerűen nyújt hasonló szolgáltatásokat (lásd ebben az értelemben: Sporting Exchange ítélet, C-203/08, EU:C:2010:307, 23. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat; HIT és HIT LARIX ítélet, C-176/11, EU:C:2012:454, 16. pont).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
