A közjegyzői okiratszerkesztési, illetőleg egyéb nemperes eljárások során gyakran fordul elő, hogy a kérelmező és/vagy az adott eljárásban érintett más személy nem személyesen, hanem képviselője útján jár el (elég csak a jogi személyek által kötött ügyletekre vagy az általuk kezdeményezett nemperes eljárásokra gondolni). A jelen írásomban - tekintettel a közjegyzői nemperes eljárások sokféleségére és a polgári jogi jogviszonyokban megjelenő számos képviseleti formára (például törvényes-szervezeti képviselet, meghatalmazáson vagy bíróság/hatóság határozatán alapuló képviselet) - elsődlegesen a közjegyzői ügyleti okirat (a továbbiakban: "ügyleti okirat") szerkesztése tekintetében, jogi képviselő által ellátott képviselettel kapcsolatos, illetve az ilyen tevékenység során felmerülő és/vagy azzal közvetlen összefüggésben lévő egyes elméleti és gyakorlati kérdéseket kívánom részletesebben elemezni.
A közjegyzőkről szóló 1991. évi XLI. törvény (a továbbiakban: "Kjtv.") 111. § (1) bekezdésében foglaltak szerinti közjegyzői okiratok ügyleti okiratként vagy ténytanúsító okiratként (közjegyzői tanúsítványként, a ténytanúsítás jellegétől függően jegyzőkönyvi vagy záradéki formában) készíthetők el; az ügyleti okirat közhitelesen tanúsítja a benne részes félnek/ feleknek a jogügyletre vonatkozó akaratnyilvánítása tényét, míg a ténytanúsító okiratban a közjegyző a jogi jelentőségű tényeket közhitelesen tanúsítja jegyzőkönyvi vagy záradéki formában.
- 79/80 -
A Kjtv. hivatkozott rendelkezéséből eredően az ügyleti okiratok és a ténytanúsító okiratok fő elhatárolási vonala az "ügyleti jelleg", azaz az ügyleti okiratokban a fél/felek - akár egyoldalú, akár két- vagy többoldalú jogügyletről legyen szó - valamely joghatás kiváltására irányuló akaratukat nyilvánítják ki annak érdekében, hogy az ügyleti okirat aláírása (a jognyilatkozat közjegyzői okirati formában történő megtétele) a fél/felek által szándékolt joghatás bekövetkezéséhez vezethessen. Ennek megfelelően az ügyleti okiratba foglalandó jognyilatkozatok és szerződések tekintetében kiemelt jelentőséggel bír, ha a fél/felek részéről képviselő jár el, ugyanis a képviselő által megtett jognyilatkozat közvetlenül a képviseltet jogosítja és kötelezi[1] és ezzel összefüggésben ügyfélként mindig a képviselt jogalany jelenik meg.
Ehhez képest a ténytanúsító okiratok - melyek lényege az, hogy a közjegyző az eljárása során általa tapasztalt tényeket, körülményeket tanúsítsa - esetében kevésbé hangsúlyos a képviselet kérdése (például közjegyzői névaláírás-hitelesítés során a közjegyző az előtte személyesen megjelent természetes személy ügyfél aláírásának vagy kézjegyének valódiságát akkor is tanúsíthatja, ha a tanúsítással érintett magánokirati jognyilatkozatot az aláíró cégképviselőként teszi, de képviseleti jogát a közjegyző részére nem igazolja), kivéve a jogügyleti joghatással bíró ténytanúsításokat (mint például a kölcsönszerződés felmondása és az azzal összefüggő kézbesítés közjegyző általi tanúsítása, melyek közül a felmondást [a jognyilatkozat szövegét] a fél [képviselő(k)] részére fel is kell olvasni, valamint a jegyzőkönyvet a félnek[képviselő(k)nek] alá is kell írnia/uk).[2] Egy internetes weboldal tartalmának közjegyzői ténytanúsítása során ugyanakkor elegendő, hogy a megjelenő természetes személy kerüljön ügyfélként felvételre az okiratba, akkor is, ha valamely harmadik személy érdekében jár el a jegyzőkönyv felvétele során (hangsúlyozandó, hogy ezen esetben nincs szó képviseletről), míg ha más személy képviselőjeként eljárva kéri a ténytanúsítás felvételét (azaz képviselőként kíván fellépni a hivatkozott természetes személy), ez utóbbi esetben a tanúsítványban ügyfélként a képviselt személyt, az eljáró természetes személyt pedig az ügyfél képviselőjeként kell az okiratban szerepeltetni és ebben az esetben a közjegyzői okiratokra vonatkozó általános szabályok szerint szükséges a képviseleti jog igazolása.
A közjegyzői ügyleti okiratba foglalás joghatásai részben eltérőek abban az esetben, ha felek között az ügylet/szerződés közjegyzői okirati formában jön létre (a jogviszonyt maga a közokirat hozza létre a felek között), illetve abban az esetben, ha a felek között más formában (szóban vagy írásban, de akár ráutaló magatartással) már létrejött jogviszonyhoz kapcsolódóan tesz(nek) a kötelezett(ek) jognyilatkozatot (tipikus példája ez utóbbinak
- 80/81 -
a tartozás megfizetésére vonatkozó egyoldalú kötelezettségvállalás), jellemzően ezen jogviszony szerinti egyes kötelezettségvállalásaik közvetlen végrehajthatósága biztosítása céljából. Amennyiben a fél közjegyzői okiratban kíván jognyilatkozatot tenni (függetlenül annak egyoldalú vagy kétoldalú (többoldalú) jellegétől), a képviseleti jognak a közjegyző részére történő igazolása tekintetében ezek között nincs különbség; meghatalmazáson alapuló ügyleti képviselet esetén alaki szempontból a Kjtv. 132. § (1) bekezdésének kell megfeleljen a meghatalmazás, míg tartalmi szempontból az adott ügyletre kell szóljon (például kölcsönszerződés aláírására vonatkozó meghatalmazás megléte nem jelenti azt, hogy a meghatalmazott ezen szerződés magánokirati aláírását követően arra is jogosult lenne, hogy az ügyfél képviseletében közjegyzői okiratban is kötelezettséget vállaljon).
A Kjtv. szabályai szerint abban az esetben, ha a felet a közokirat készítése során más személy képviseli, a közjegyzői okiratot a képviselőnek alá kell írnia vagy azt kézjegyével el kell látnia, illetőleg az aláírásnak, illetőleg a kézjegy tételének az aláíró/képviselő személyét érintő fizikai vagy szellemi akadályoztatása (például az ügyfél kezeinek lebénulása vagy írástudatlansága miatt nem tud aláírni/kézjegyet elhelyezni az okiraton) esetén a fél aláírását/kézjegyét az okiratnak a közjegyző általi aláírása pótolja.[3]
A közjegyzői okirat közokiratiságának egyik alapeleme, hogy a Kjtv. 120. § (1) bekezdés g) pontja szerint a közjegyző - amennyiben az ügyfél a közjegyzői okirat felolvasásánál, aláírásánál képviselő útján jár el - az ügyfél képviselőjének képviseleti jogosultságáról, valamint ha a közjegyző a képviselőt személyesen nem ismeri, a személyazonosságáról és a személyi adatairól az ügyfélre irányadó szabályok alkalmazásával köteles meggyőződni[4]; ezek bármelyikének elmaradása olyan súlyú szakmai szabályszegés, amely miatt az okirat elveszíti közokirati jellegét (az ilyen instrumentum nem tekinthető közokiratnak).
A közjegyzői okirat elkészítése alkalmával az eljáró közjegyző részére - a közokirat-szerkesztési tevékenysége jellegéből eredő fokozott körültekintési és ellenőrzési kötelezettsége okán - a fél képviseletére vonatkozó jogosultság meglétét a megjelenő képviselőnek lehetőség szerint közokirattal (például közhiteles nyilvántartás kivonatával) vagy az ügylet körülményeitől függően más megfelelő okirati bizonyítékkal, illetőleg meghatalmazáson alapuló képviselet esetében a Kjtv. 132. § (1) bekezdése szerint közjegyzői okiratba foglalt vagy olyan magánokirati meghatalmazással kell a félnek igazolnia, amelyen a fél aláírását közjegyző, bíróság, más hatóság vagy magyar külképviseleti szerv hitelesítette. A képviseleti jog megléte és annak a közjegyző általi ellenőrzése megtörténtének bizonyítását is szolgáló garanciális szabály, hogy a fenti alaki követelményeknek megfelelő meghatalmazást eredetiben, hiteles kiadmányban vagy hiteles másolatban a közjegyzői okirathoz kell fűzni.[5]
- 81/82 -
Abban az esetben, ha a képviseleti jogot igazoló okirat nem közhiteles vagy a Kjtv. 132. § (1) bekezdése szerint hitelesített, de az a szervezeti (törvényes) képviseleti jog igazolására törvényi rendelkezés (mint például a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény [a továbbiakban: "Ptk."] 3:30. § (3) bekezdése vagy a Hpt. 141. § (2) bekezdése[6]) alapján alkalmas, hatósági hitelesítés hiányában a közjegyzőnek az okirat tartalmát és megfogalmazását kiemelt alapossággal szükséges megvizsgálnia annak megítéléséhez, hogy az valóban megfeleltethető-e az adott törvényi rendelkezésben előírtaknak (például a társaság munkavállalóinak, együttes aláírási joggal és meghatározott ügykörben az ügyvezetés által biztosított cégképviseleti jogot tartalmazó dokumentum megfogalmazását tekintve ügyleti meghatalmazás[7] lehet, amely esetben a Kjtv. 132. § (1) bekezdése szerinti formai követelmények megkövetelésétől nem lehet eltekinteni), illetőleg annak tartalmi megfelelősége esetén is ellenőrizni kell, hogy az azt magánokiratban aláíró képviselő(k) cégképviseleti joggal rendelkeztek-e. Természetesen olyan esetben, amikor a (törvényes) képviseleti jog ellenőrzése csak magánokiratokból lehetséges (például társasházi közös képviselő az eredeti [hatályos] alapító okirattal, illetőleg a megválasztását igazoló társasházi eredeti közgyűlési határozattal - adott esetben a társasház közgyűlése által a konkrét ügylet megkötésére vonatkozó felhatalmazottságát alátámasztó közgyűlési határozatot tartalmazó jegyzőkönyv eredeti példányának bemutatásával - tudja igazolni a korlátozott jogalanyisággal rendelkező társasház [a tulajdonostársak közössége][8] képviseletére való jogosultságát), abban az esetben a közjegyző a törvényes (szervezeti) képviseleti jogról ezekből is meggyőződhet.
A Ptk. szerinti jognyilatkozatok megtételére, illetőleg szerződések megkötésére elsődlegesen a polgári jog anyagi jogi rendelkezései irányadóak. A Ptk. a képviselettel összefüggésben számos helyen tartalmaz rendelkezéseket és kifejezetten nevesíti azon jognyilatkozatok körét, amelyek megtétele során a képviselet kizárt (ezek elsősorban a legszemélyesebb,
- 82/83 -
a családi jog vagy az öröklési jog körébe tartozó jognyilatkozatok[9]), ebből eredően a polgári jogi ügyletek tekintetében a képviseleti jog meglétét a Ptk. szabályai szerint kell megítélni. A Ptk. rendelkezései alapján - főszabály szerint - a képviseletet bármely cselekvőképes személy elláthatja (ügyleti képviselet esetében cselekvőképes személyt akár cselekvőképességében részlegesen korlátozott személy is képviselhet).
A Kjtv-ben szabályozott közjegyzői okirat-szerkesztés ugyanakkor egy kérelemre induló, sajátos polgári nemperes eljárásnak is minősül[10], amelyre - ha a Kjtv. eltérően nem rendelkezik, vagy az eljárás sajátosságaiból más nem következik - az egyes közjegyzői nemperes eljárásokról szóló 2008. évi XLV. törvény (a továbbiakban: "Kjnp.") általános szabályait kell megfelelően alkalmazni, ily módon felmerül az a kérdés, hogy - mivel a Kjnp. a képviselet módjáról nem tartalmaz szabályozást (ide nem értve a Kjnp. 12.§ (2) bekezdésének[11] szabályát) és a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény (a továbbiakban: "Pp") szabályait rendeli mögöttes jogszabályként alkalmazni - a közokirat-szerkesztés során a polgári anyagi jog szabályai mellett/helyett alkalmazandóak-e a polgári perrendtartás szerinti eljárási képviselet szabályai? Ennek különös jelentőségét többek között az adja, hogy a Pp. szerinti eljárási képviseletet nem láthat el akárki, ugyanis a perben meghatalmazottként kizárólag a Pp. 65. §-ában felsorolt személyek járhatnak el (a Kjnp. szerinti közjegyzői nemperes eljárások tekintetében ezen szabályok alkalmazandóak, amennyiben képviseletnek az adott eljárásban helye van és a fél nincs személyes megjelenésre/nyilatkozattételre kötelezve).
Ahogyan azt a polgári perrendtartásról szóló 2016. évi CXXX. törvény hatálybalépésének a közjegyzői tevékenységet érintő vonatkozásairól 2018-ban tartott előadásában a képviselet vonatkozásában dr. Szécsényi-Nagy Kristóf közjegyző kollégánk is kiemelte, a fenti anyagi-eljárási jogi jellegű képviselet dilemmáját - a jogalkalmazók szerencséjére - maga a jogalkotó oldotta fel, mivel a Kjtv. 172/A. §-a rögzíti, hogy az "e törvényben szabályozott eljárásokban - ha e törvény kifejezetten másként nem rendelkezik - a képviseletre az anyagi jog rendelkezéseit kell alkalmazni azzal, hogy a cselekvőképességében részlegesen vagy teljesen korlátozott természetes személy képviselőként nem járhat el, jogi képviselőnek pedig a Pp. 75. § (1) bekezdésében meghatározott személyek minősülnek."
- 83/84 -
A közjegyzői nemperes eljárások (így a Kjtv. szerinti közjegyzői okirat-szerkesztési nemperes eljárás) lefolytatása tekintetében a közjegyző elsőfokú (járásbírósági) szintnek felel meg, ezért a jogi képviselet a Kjtv. szerinti közjegyzői eljárások során sem kötelező.
A közjegyzői ügyleti okiratokat az eljáró közjegyzőnek főszabály szerint kötelező felolvasnia, amely felolvasás elsődlegesen azt hivatott garantálni, hogy a fél/felek a közokirat aláírását megelőzően bizonyosan tudatában legyen(ek) jognyilatkozatuk tartalmának. A közjegyzői ügyleti okiratok felolvasására vonatkozó kötelezettség fenti főszabálya alóli kivételt a Kjtv. 120.§ (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint: "A tervezeten eszközölt változtatás és kiegészítés szövegének kivételével mellőzhető a felek által rendelkezésre bocsátott írásbeli tervezet felhasználásával készített közjegyzői okirat felolvasása, ha a jogi képviselővel eljáró jogi személy felek a közjegyző előtt együttesen kijelentik, hogy az okirat tervezetét megismerték és ezért kérik az okirat felolvasásának mellőzését. A felolvasás mellőzése nem érinti a közjegyzői okirat készítésével kapcsolatban előírt egyéb kötelezettségek teljesítését. Nincs lehetőség a felolvasás mellőzésére, ha a felek bármelyike a 124.§ a)-c) pontjában megjelölt személy."
Gyakorlati tapasztalataim alapján az ügyfél számára azért is lehet kedvező jogi képviselőt igénybe venni, mivel azáltal elérhetővé válik a közjegyzői okirat felolvasásának mellőzése, amennyiben annak a Kjtv. 120. § (2) bekezdésében rögzített fenti feltételei fennállnak; különösen igaz ez a nagyobb terjedelmű olyan okiratok vonatkozásában, amelyhez a szerződés(ek) tervezeteit a felek maguk készítik el hosszas üzleti tárgyalások eredményeként, jellemzően ügyvédek közreműködésével, akik a felek üzleti megállapodásait jogszerűségi szempontokat is figyelembe véve rögzítik. Abban az esetben, ha (i) a jogi személy ügyfél az ügylet során történő képviseletére jogi képviselőt kívánt meghatalmazni, valamint (ii) a közokiratba foglalandó jogügylet írásbeli tervezetét a közjegyző részére a fél/ felek - jogi képviselője/ük - elkészíti(k) és értelemszerűen annak tartalmával maximálisan tisztában van(nak), illetőleg (iii) a tervezethez képest nem volt tartalmi változtatás, ezért (iv) a jogi képviselő(k) kéri(k) a felolvasás mellőzését (a közjegyző lényegében a tervezetjogszerűségi szempontú ellenőrzését, a közokirati formát és a kapcsolódó joghatásokat biztosítja a közjegyzői okiratba foglalás által), a jogalkotó indokoltnak látta, hogy egy ilyen tartalmú közjegyzői okiratot ne kelljen teljes egészében felolvasni (csak annak az esetlegesen a tervezethez képest módosított (megváltoztatott és/vagy kiegészített) részeire vonatkozzon a felolvasási kötelezettség).
A felolvasás mellőzésének konjunktív feltételei között az is szerepel, hogy a felek jogi képviselőinek egyike sem lehet a Kjtv. 124.§ a)-c) pontjában megjelölt személy (aki (i) írástudatlan, illetőleg olvasásra vagy nevének aláírására képtelen vagy (ii) olyan személy, aki nem ért azon a nyelven, amelyen a közjegyzői okirat készül vagy (iii) vak), ennek megfelelően olyan közokirat tekintetében, melyben ezen körülmények fennállnak (ezen kö-
- 84/85 -
rülmények bármelyikének fennállása miatt ügyleti tanúkat kell alkalmaznia a közjegyzőnek), és nem mellőzhető a felolvasás. Abban az esetben ugyanakkor nincs akadálya a felolvasás mellőzésének, ha az ügyleti tanúk alkalmazására a jogi személy fél/felek képviseletében eljáró jogi képviselő(k) kérelmére kerül sor (Kjtv. 124. § d) pontja).
Fontos kiemelni, hogy a Kjtv. jogi képviselővel eljáró jogi személy felekről rendelkezik, így - a közjegyzői gyakorlatban 2013. november 07. napját megelőzően felmerült értelmezési kérdések miatt - tisztázni volt szükséges, hogy a közjegyzői okiratba foglalás során mikor jár el a fél jogi képviselővel (mivel egyes közjegyzők azt is elfogadták a jogi képviselővel történő eljárásnak, ha a közjegyzői okirat szerkesztés során a fél/felek részéről a törvényes képviselő(k) mellett ügyvéd is jelen volt és tanácsaival "közreműködött", azonban a közjegyzői okiratban az ügyvéd aláíróként/képviselőként nem szerepelt). Erre az értelmezési kérdésre a Magyar Országos Közjegyzői Kamarának a közjegyzői okiratok felolvasásáról szóló 51. számú iránymutatása adta meg a választ azzal, hogy annak 3. pontjában rögzítésre került: "[...] a jogi személy felek akkor tekinthetők jogi képviselővel eljárónak, ha a jognyilatkozatot a felek nevében a jogi képviselő teszi, és a közjegyzői okiratot a jogi képviselő írja alá. A jogi képviselő meghatalmazását a Kjtv. 132. §-ában foglaltak szerint a közjegyzői okirathoz kell fűzni." A hivatkozott MOKK iránymutatás 2013. december 01. napjától hatályos.
Annak természetesen nincs akadálya, hogy a fél képviseletében a közjegyzői okiratban a törvényes-szervezeti képviselő vagy jogi képviselőnek nem minősülő meghatalmazottal együtt járjon el és írjon alá a meghatalmazott jogi képviselő (például egy bank cégkivonat szerinti együttes képviseleti joggal rendelkező képviselői, valamint ezen bank által önálló jogi képviseletre meghatalmazott kamarai jogtanácsos vagy ügyvéd járjanak el a közjegyzői okiratba foglalás során), ennek megfelelően, ha a példa szerinti banki törvényes képviselők és a meghatalmazott jogi képviselő között a jognyilatkozat/szerződés megtétele/ megkötése (annak tartalma) tekintetében egyetértés van, akkor a közjegyző okiratban az eljáró képviselők egyező előadást téve nyilatkoznak. Álláspontom szerint a jognyilatkozattétel e módja nem negligálja az ügyfélnek a Kjtv. 120. § (2) bekezdése "jogi képviselővel" történő eljárását és a MOKK 51. számú állásfoglalása szerinti követelménynek ("a közjegyzői okiratot a jogi képviselő írja alá") is megfelel, így a fenti aláírási mód alkalmazása esetén is van lehetősége a közjegyzőnek a felolvasás mellőzésére.
A gyakorlatban szinte kizárt, de elméleti eséllyel előfordulhatna az is, hogy a közjegyzői okiratban aláírni kívánó törvényes/szervezeti képviselő(k) és a jogi képviselő között nincs megegyezés a jognyilatkozat megtétele vagy annak tartalma tekintetében, akkor viszont a közjegyzőnek a közreműködést meg kell tagadnia, mivel a képviseletre jogosultak eltérő nyilatkozatait a közjegyzőnek - a Pp. 64. § (2) bekezdésének második mondatában rögzített szabály megfelelő alkalmazása alapján - szerint akként kellene minősítenie "mintha magának a félnek a nyilatkozatai vagy cselekményei lennének eltérőek", viszont ebben az esetben a közjegyzői okiratban nem teljesülhetnének a Kjtv. 115. § (1)
- 85/86 -
bekezdése[12] és a 120. § (1) bekezdés a) pontja[13] szerinti követelmények (a közjegyzői okirat csak egyféle tartalommal készülhet, abban az ügyfél/képviselő nem tehet a saját jognyilatkozatával ellentmondásban lévő másik jognyilatkozatot).
A Kjtv. 172/A. §-a szerint jogi képviselőként közjegyzői okiratba foglalás során - a Pp. 75. § (1) bekezdésével összhangban - az alábbi személyek járhatnak el:
(i) ügyvéd,
(ii) ügyvédi iroda,
(iii) a kamarai jogtanácsos, az ügyvédi tevékenységről szóló törvényben meghatározott körben,
(iv) a jogi személy bíróság képviseletére jogosult bíró,
(v) a jogi személy bíróság képviseletére jogosult bírósági titkár,
(vi) a Legfőbb Ügyészség képviseletére jogosult ügyész, valamint
(vii) törvényben meghatározott egyéb személyek.
A felsorolásból látható, hogy a (iv)-(vii) pontok szerinti jogi képviselők közjegyzői okirat-szerkesztésre irányuló eljárásban lényegében minimális eséllyel jelenhetnek meg, így a közjegyzői okiratban történő jogi képviselet ellátásában lényegében az ügyvédi tevékenységről szóló 2017. évi LXXVIII. törvény (a továbbiakban: "Üttv.") szerinti jogi képviselők működhetnek közre.
A jogi képviselet ellátása ügyvédi tevékenységnek[14] minősül; az Üttv. 39. § (1) bekezdése alapján jogi képviselői tevékenységet ügyvéd, a kamarai jogtanácsos, valamint ezek irányítása mellett a helyettesítésükre jogosult láthat el, így az Üttv., a Kjtv. és a Pp. szabályozása alapján a közjegyzői okirat-szerkesztése során jogi képviselőként a felsoroltak közül
(1) ügyvéd,
(2) ügyvédi iroda,
(3) az ügyvéd/ügyvédi iroda jogán alkalmazott ügyvéd,
(4) az ügyvéd/ügyvédi iroda jogán (adott esetben, bizonyos feltételek fennállása esetén) helyettes ügyvéd (ügyvéd, ügyvédi iroda vagy európai közösségi jogász),
(5) az ügyvéd/ügyvédi iroda jogán ügyvédjelölt,
(6) európai közösségi jogász,
(7) európai közösségi jogász jogán (adott esetben, bizonyos feltételek fennállása esetén) helyettes ügyvéd (ügyvéd, ügyvédi iroda vagy európai közösségi jogász),
(8) kamarai jogtanácsos, valamint
(9) a kamarai jogtanácsos jogán jogi előadó
járhat el.
- 86/87 -
A jogi képviselet ellátására az Üttv. 39. § (1) bekezdése alapján teljeskörűen ügyvéd (egyéni ügyvédként vagy ügyvédi iroda tagjaként) jogosult, aki bármely ügyben és bármely ügyfél részére eljárhat jogi képviselőjeként.
Az egyéni ügyvéd vagy ügyvédi iroda által alkalmazott ügyvéd szintén teljes jogkörrel jogosult a közjegyzői okiratba foglalás során meghatalmazott ügyvéd/ügyvédi iroda helyett/részéről eljárni; amennyiben alkalmazott ügyvéd jár el, az ügyvédi meghatalmazás az esetek többségében kifejezetten nevesíti is az eljáró (alkalmazott) ügyvéd nevét. Az alkalmazott ügyvéd "ügyvédi tevékenységet [így jogi képviselet ellátására irányuló tevékenységet] önállóan nem folytathat, abban kizárólag munkáltatója felelősségi körén belül és utasításai alapján működhet közre"[15], így az őt alkalmazó ügyvéd vagy ügyvédi iroda jogán - lényegében az ügyvédjelölthöz hasonló módon - járhat el a közjegyzői okiratban. Az alkalmazott ügyvéd önmagában (önállóan/saját jogán) soha nem lehet meghatalmazott jogi képviselő, mivel ő az Üttv. 59.§ (1) bekezdése[16] szerint az ügyfél által megbízott/meghatalmazott munkáltatója (egyéni ügyvéd vagy ügyvédi iroda), vagy - ha az alkalmazott ügyvéd munkaszerződése így rendelkezik - munkáltatójával egy ügyvédi társulásba vagy ügyvédi irodaközösségbe tartozó ügyvéd vagy ügyvédi iroda helyetteseként léphet fel a fél jogi képviselőként.
Az Üttv. szabályai szerinti helyettes ügyvéd szintén teljes jogkörrel jogosult lehet a közjegyzői okiratba foglalás során a fél által meghatalmazott ügyvéd/ügyvédi iroda helyett történő eljárásra; a helyettes ügyvéd tevékenységét eseti helyettesként (az adott eljárási cselekményre a megbízott ügyvédtől kapott eseti megbízás alapján) vagy az Üttv. szerinti, a kamarai nyilvántartásba bejegyzett helyettesként láthatja el.
Az ügyvéd eseti jelleggel bárkit megbízhat helyettesítése ellátásával, aki az Üttv. szerint ügyvéd helyettesítésére jogosult lehet (az Üttv. 17. § (3) bekezdése szerint helyettes ügyvéd lehet ügyvéd, európai közösségi jogász vagy ügyvédi iroda), feltéve, hogy a helyettesített ügyvéd részére az ügyfele által adott ügyleti meghatalmazásban nem szerepel olyan korlátozás, amely a helyettes ügyvéd útján történő eljárást kizárja. Amennyiben a megbízott/meghatalmazott ügyvéd (jogi képviselő) helyett az ügyfelet a közjegyzői okiratba foglalás során helyettes ügyvéd képviselné, kérdésként merülhet fel, hogy a közjegyzőnek mennyiben szükséges (egyáltalán kell-e) vizsgálnia a helyettesítést megalapozó megbízás tartalmát, illetőleg - mivel a helyettes ügyvéd eljárását az Üttv. 17.§ (1) bekezdése[17] csak korlátozottan (a helyettesített ügyvéd akadályoztatása esetén) teszi lehetővé - azt, hogy a helyettesített ügyvéd (jogi képviselő) a tevékenysége gyakorlásában ténylegesen akadá-
- 87/88 -
lyoztatva van-e. Álláspontom szerint a helyettes ügyvéd az Üttv. alapján jogosult az ügyvéd kollégája helyetteseként annak ügyfele képviseletére, így a helyettes ügyvédnek az ügyfél képviseletére való jogosultsága a helyettesített ügyvédnek (jogi képviselőnek) adott, a Kjtv. 132. § (1) bekezdésének megfelelően hitelesített meghatalmazás bemutatása mellett önmagában a helyettesi minőség megfelelő igazolásával igazoltnak tekinthető (azaz az online elérhető, közhiteles országos ügyvédi nyilvántartásban a helyettesített ügyvéd adatainál a helyettesítésre jogosult ügyvéd feltüntetése [lásd a következő bekezdésben írottakat] elegendő), míg az akadályoztatás fennállását a közjegyző jellemzően nem tudja érdemben vizsgálni (és nem is vizsgálandó), mivel számos olyan akadályoztatási ok lehet, amely hirtelen lép fel (például a helyettesített ügyvédet baleset éri) és nem is lenne életszerű, ha a helyettes ügyvédnek bizonyítani vagy valószínűsítenie kellene az eljárása megalapozottságát.
A magam részéről úgy látom, hogy a közjegyző alapvetően a helyettes ügyvéd nyilatkozatára tudna hagyatkozni a helyettesített ügyvéd akadályoztatása meglétét illetően, így ez utóbbi követelmény fennállása tekintetében hasznosnak tartom, hogy az akadályoztatás fennállása tekintetében a helyettesítést ellátó ügyvéd nyilatkozzon és ennek megtörténtét a képviseleti jogról való közjegyzői meggyőződését tartalmazó részben szerepeltetném a közjegyzői okiratban, ez azonban sem alaki, sem tartalmi szempontból nem követelmény (annak elmaradása a közjegyzői okiratra nincs hatással).
A helyettesítés vonatkozásában a Magyar Országos Közjegyzői Kamara (igaz, közokirattal összefüggő végrehajtási ügyekben) által kiadott JIK2018. 60. számú körlevél alapján a "helyettes ügyvéd - az ügyvédi tevékenység tekintetében - teljes körű helyettesként jár el, megbízása az említett jogi képviselők számára kötelező, és ennek tényét tartalmazza a Magyar Ügyvédi Kamara honlapján is elérhető, közhiteles ügyvédi kamarai nyilvántartás." Az Üttv. 17. §-ához fűzött miniszteri indokolás alapján: "A helyettesítésre való feljogosítást be kell jelenteni a területi kamarának és ennek megfelelően a megbízás a helyettes ügyvédnek az ügyvédi kamarai nyilvántartásba helyettesként való bejegyzésével lép hatályba, és akkor veszti hatályát, ha a helyettes vagy a helyettesített ügyvéd ügyvédi tevékenységre való jogosultsága megszűnik, szünetel vagy azt felfüggesztették, vagy a helyettes ügyvéd e minőségét az ügyvédi kamarai nyilvántartásból jogerősen törölték." Ennek megfelelően, amennyiben a közhiteles online ügyvédi nyilvántartásban a helyettes jogi képviselő (ügyvéd) meg van jelölve, a helyettesítést ellátó jogi képviselő képviseleti joga a nyilvántartás[18] alapján igazolt tekinthető, míg ha a helyettes ügyvéd tekintetében az ügyvédi nyilvántartásban "Nincs adat", akkor a helyettes ügyvéd (jogi képviselő) a képviseleti jogának fennállását (i) az Üttv. 17. § (6) bekezdése[19] szerinti eseti helyettesítési megbízása meglétének a közjegyző részére történő igazolásával vagy (ii) az ügyfél által
- 88/89 -
a helyettesített ügyvédnek (jogi képviselőnek) a Kjtv. 132.§ (1) bekezdése szerinti formai követelmények betartásával adott meghatalmazás bemutatásával járhat el a közjegyzői okiratba foglalás során.
A Kjtv. 174/A. §-ának a Pp. 75. § (1) bekezdésére utaló szabálya az európai közösségi jogászt nem tartalmazza nevesítetten (mint ahogyan az ügyvédjelöltet és a jogi előadót sem, de az ő eljárásukat járásbírósági [ezzel összhangban a közjegyzői] szinten a Pp. 244. § (3) bekezdése[20] megengedi), azonban - mivel a közokirat-szerkesztés során nincs kötelező jogi képviselet - általánosságban nem lenne akadálya annak, hogy a jogi képviseletet európai közösségi jogász lássa el. Fontos különbség ugyanakkor, hogy az ügyvédjelölt / jogi előadó a kötelező jogi képviseletet nem igénylő eljárásokban (így a közjegyzői okirat-szerkesztésre irányuló nemperes eljárásban is) az ügyvéd / kamarai jogtanácsos helyett és azok jogán jár el, akik a Pp. felhívott szabályában és a jogi képviselet igénybevételére vonatkozó Pp. 244. § (3) bekezdésében nevesítetten is szerepelnek[21], míg az európai közösségi jogász önálló kategória, amely jogi képviselőként - mivel a Pp. 75. § (1) bekezdésének felsorolásában nem szerepel - közokiratba foglalás során (látszólag) nem járhatna el jogi képviselőként.
Az európai közösségi jogász az Üttv. 4. § (1) bekezdés b) pontja szerint ügyvédi tevékenység végzésére jogosult, illetőleg ezen kategória fogalmából[22] is következik, hogy az európai közösségi jogászt az ügyvéddel lényegében egyenértékűnek kell tekinteni (ezt támasztják alá a működésével kapcsolatos Üttv-beli szabályok is).
A látszólagos értelmezési kérdést ezúttal is maga a jogalkotó oldja fel; az Üttv. 39. § (1) bekezdése szerint - amely az Üttv. VII. Fejezet-ének (Az egyes ügyvédi tevékenységek) 21. címében (Jogi képviselet ellátása) került elhelyezésre - az "ügyvéd, a kamarai jogtanácsos és az európai közösségi jogász (ezen alcím alkalmazásában a továbbiakban együtt: ügyvéd), valamint irányítása mellett a helyettesítésére jogosult, bíróság, közjegyző vagy más hatóság előtt, illetve harmadik személyekkel szemben az ügyfél jogi képviselőjeként eljárhat." Ennek megfelelően az Üttv. fenti szabályaiból közvetetten és közvetlenül is levezethető, hogy az európai közösségi jogász eljárhat a közjegyzői okirat-szerkesztésre irányuló nemperes eljárás során a fél jogi képviselőjeként, bár megjegyzem, hogy gyakorlati tapasztalataim alapján ez ritkán fordul elő.
- 89/90 -
Az Üttv. 4. § (3) bekezdése alapján az "ügyvédi irodára e törvény eltérő rendelkezése hiányában az ügyvédi tevékenység gyakorlójára vonatkozó szabályokat alkalmazni kell", így az ügyvédi iroda által ellátott jogi képviselet lényegében az ügyvéd által ellátott jogi képviselettel azonos azzal, hogy mivel az ügyvédi iroda nem cselekvőképes, részéről a közjegyzői okiratba foglalás során ügyvédnek (alkalmazott ügyvédnek) vagy ügyvédjelöltnek kell eljárni, valamint a meghatalmazás tekintetében az elfogadó nyilatkozatot az ügyvédi iroda képviseletére vagy az iroda részéről megbízás elfogadására jogosult ügyvédnek kell aláírnia.[23] Az ügyvédi iroda általi jogi képviselet esetén az ügyfél képviseletét az ügyvédi iroda látja el oly módon, hogy az ügyvédi iroda részéről természetes (cselekvőképes) személy ügyvéd (vagy más jogi képviselet ellátására jogosult személy) jár el; a közjegyzői okiratba foglalás során ténylegesen közreműködő (aláíró) ügyvéd lényegében a megbízott ügyvédi iroda közreműködőjeként lép fel az ügyvédi irodának adott megbízás teljesítése során -ennek megfelelően a közjegyzőnek azt kell vizsgálnia, hogy a jogi személy jogi képviselő (ügyvédi iroda) részéről jogosult-e eljárni közreműködő ügyvéd vagy más olyan jogi képviselő, aki a Pp. és az Üttv. szabályai szerint az ügyvédi iroda részéről/képviseletében eljárni jogosultak (például ügyvédi igazolvány és az online érhető közhiteles ügyvédi nyilvántartás tartalma alapján a ténylegesen fellépő természetes személy ügyvéd [jogi képviselő] az iroda tagja-e/alkalmazottja-e vagy helyettesítésre jogosult-e).
Mivel a Pp. 75. § (3) bekezdése szerinti korlátozás - amely szerint "ügyvédjelölt és ügyvédi kamarai nyilvántartásba vett jogi előadó (a továbbiakban: jogi előadó) a jogi képviseletre kötelezett fél nevében kizárólag az iratok megtekintése, azokról másolat kérése vagy készítése érdekében járhat el" - kizárólag a kötelező jogi képviselettel érintett eljárásokra vonatkozik, ezért az ügyvédjelölt az őt alkalmazó ügyvéd vagy ügyvédi iroda helyett (annak jogán, ügyvéd helyetteseként és annak utasításai szerint) eljárhat jogi képviselőként a közjegyzői okiratba foglalás során.
Az Üttv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerinti "jogi képviselet ellátása" egy ügyvédi tevékenység, amelyet az Üttv. 4. § (1) bekezdésében felsorolt személyek - közöttük az ügyvédjelölt is - folytathatnak. Az ügyvédjelölt jogállásánál fogva képviseleti tevékenységet lát el jogszabályi felhatalmazás alapján, az ügyvéd (ügyvédi iroda) jogán jogi képviselőnek minősül, mindez pedig a közjegyzői okirat-szerkesztési eljárásban is érvényesül. Az ügyvéd a képviseletet elláthatja az iroda alkalmazott ügyvédje, illetve ügyvédjelöltje útján is, amennyiben ezt a megbízás konkrétan nem zárja ki.[24] Fontos kiemelni ugyanakkor, hogy az ügyvédi megbízási szerződést sem a bíróság (perbeli képviseletnél), sem pedig a köz-
- 90/91 -
jegyző (közjegyzői okiratszerkesztésre irányuló vagy egyéb nemperes eljárásánál) nem vizsgálja, így a képviseleti jog fentebb hivatkozott korlátozásának magából a meghatalmazásból kell kitűnnie; ha a meghatalmazás az ügyvédjelölt általi eljárást (helyettesítést) nem zárja ki vagy nem korlátozza, akkor az ügyvédjelöltnek (mint az ügyvédet helyettesítő személynek) a közjegyzői okiratba foglalás során történt eljárása az általa eszközölt cselekmények (aláírás/kötelezettségvállalás az ügyfél képviseletében) hatályát nem érinti.[25]
Az Üttv. 66. § (4) bekezdése szerint: "A kamarai jogtanácsos területi kamara tagjaként az ügyvédi tevékenységek közül [...] a) jogi képviselet ellátását [...] folytathatja." A kamarai jogtanácsos által ellátott jogi képviselet sajátos voltából ered, hogy a kamarai jogtanácsos tevékenységeit munkaviszony keretében és ennélfogva kizárólag a munkáltatója (illetőleg annak kapcsolt vállalkozása vagy a munkáltatójával irányítási vagy fenntartási viszonyban álló szerv) részére[26] végezheti, de ezen képviselt jogalanyokon kívül más részére ügyvédi - ezen belül jogi képviseleti - tevékenységet megbízás alapján[27] sem láthat el, azaz ügyvédi megbízást akkor sem fogadhat el, ha azt a munkáltatója adná (a kamarai jogtanácsos ügyvédi tevékenységet kizárólag a munkaviszonya alapján folytathat), sőt még az általa képviselhető jogalanyok száma is korlátozott (az Üttv. 68. § (1) bekezdésében foglaltak alapján a kamarai jogtanácsos - kapcsolt vállalkozások kivételével - legfeljebb kettő jogi személlyel állhat ügyvédi tevékenység folytatására irányuló munkaviszonyban).
A kamarai jogtanácsos jogi képviselői kategóriája tekintetében hangsúlyozni szükséges, hogy a kamarai jogtanácsos az ügyfelét általános vagy külön meghatalmazással jogosult képviselni (ennek megfelelően ezen meghatalmazásnak formai szempontból meg kell felelnie a Kjtv. 132. § (1) bekezdése szerinti formai követelményeknek, azaz a meghatalmazást adó munkáltató/kapcsolat vállalkozás aláírásának legalább közjegyzői hitelesítése szükséges), amely meghatalmazásra egyebekben az ügyvédi meghatalmazás szabályait kell alkalmazni. Az Üttv. 68. § (2) bekezdésében foglalt szabály azért kiemelendő, mert a közjegyzői okirat-szerkesztés során eljáró jogtanácsosból kamarai jogtanácsossá vált jogi képviselők részéről ez még most sem teljesen evidens; magam is találkoztam olyan kamarai jogtanácsossal, aki - amikor tőle a meghatalmazását kértem volna el a közjegyzői
- 91/92 -
okirathoz csatolás és a képviseleti joga igazolása végett - kijelentette, hogy jogtanácsosként neki nem szükséges meghatalmazás és az ő képviseleti jogosultságát a jogtanácsosi igazolványa igazolja.
A jogtanácsosi tevékenységre vonatkozó korábban hatályos, a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet (a továbbiakban: "Jtvr.") és annak végrehajtási rendelete, a jogtanácsosi tevékenységről szóló 1983. évi 3. törvényerejű rendelet végrehajtásáról szóló 7/1983. (VIII. 25.) IM rendelet (a továbbiakban: "Jtv-vhr.") a jogtanácsosnak jogi képviselői minőségében önálló eljárási jogot biztosított[28], valamint a már hatálytalan Jtvr. 7. § (1) bekezdése szerint - a tevékenységét munkaviszony keretében ellátó és jogtanácsosi igazolvánnyal rendelkező "jogtanácsos külön meghatalmazás nélkül, a munkaviszonya alapján képviseli [képviselte] a szervezetet." A korábban hatályos szabályok alapján a jogtanácsosnak valóban nem volt szüksége ügyleti meghatalmazásra (ide nem értve a képviselt szervezettel munkaviszonyban nem álló jogtanácsosokat, akik esetében igen[29]), az Üttv. azonban a kamarai jogtanácsosi minőség megalkotásával a jogszabályi hátteret megváltoztatta, így a közjegyzői okirat-szerkesztési eljárásban a közjegyzőknek kifejezetten figyelniük kell arra, hogy az ügyvédi meghatalmazásnak megfelelő alaki kellékekkel rendelkező ügyleti meghatalmazás alapján járjon el a kamarai jogtanácsos (a kamarai jogtanácsosi meghatalmazás ellenőrzése hiányában ugyanis a közjegyző megsérti a Kjtv. 120. § (1) bekezdés g) pontjában foglalt kötelezettségét, amely igen súlyos jogkövetkezményhez, a közjegyző által szerkesztett okirat közokirati jellegének elvesztésére vezet).
Az Üttv. 70. § (1) bekezdése értelmében vett jogi előadó státusza a jogi képviselet ellátása tekintetében - a kamarai jogtanácsos státuszából, a helyette történő eljárásból eredő korlátozásokkal (meghatározott ügyfél/ügyfelek részéről történő jogi képviselet ellátása) -lényegében az ügyvédjelöltével egyezik meg; tevékenységét a jogi előadó is a kamarai jogtanácsos helyetteseként és utasítása szerint végezheti. A kamarai jogtanácsos általi jogi képviselethez képest további korlátozás, hogy jogi előadó - kapcsolt vállalkozások kivételével - kizárólag egy nem természetes személy jogalannyal állhat ügyvédi tevékenység folytatására irányuló munkaviszonyban és a jogi előadói státusz az ügyvédi kamarai nyilvántartásban történő felvételt követően keletkezik (a közjegyzői okiratszerkesztés során ezen korlátozásoknak való megfelelést a közjegyzőnek ellenőriznie kell).
- 92/93 -
Jogi képviseletre jogosult egyéb személy bármely, törvény által erre feljogosított lehet; a Pp. 75. § (2) bekezdésének a) alpontja alapján például a "jogi szakvizsgával rendelkező személy saját ügyében jogi képviselő nélkül is eljárhat, őt úgy kell tekinteni, mintha jogi képviselővel járna el[30]", ugyanakkor ez nem jelenti azt, hogy az ilyen személy jogi képviselő lenne, csak azzal a kedvezménnyel jár, hogy nem kell jogi képviselőt meghatalmaznia azon bírósági eljárásokban, amelyekben a jogi képviselet kötelező (a saját ügyében eljáró, jogi szakvizsgával rendelkező személyt a járásbíróság előtti eljárásokban nem lehet jogi képviselővel történő eljárást választó félnek tekinteni). Miután jogi szakvizsgával rendelkező személy csak természetes személy lehet, értelemszerűen ezen szabály alkalmazhatósága a közjegyzői okirat-szerkesztési eljárás során - a közjegyzői okirat felolvasásának elkerülése érdekében - nem jön számításba, mivel a felolvasás mellőzésére csak abban az esetben kerülhet sor, ha az okiratban szereplő ügyfelek mindegyike jogi személy; ennek megfelelően, ha egy társaság vezető tisztségviselője rendelkezik is jogi szakvizsgával, a jogi személynek ettől függetlenül az Üttv. szerinti jogi képviselőt kell meghatalmaznia annak érdekében, hogy az okirat ne kerüljön felolvasásra.
Viszonylag ritkán, de előfordulhat, hogy a felek olyan ügyletcsoport (például hitel és biztosítéki szerződések) közjegyzői okiratba foglalását kérik, amely egyik ügyletének egy ügyvédi iroda is a szerződő fele (tipikus példája ennek, amikor valamely iratnak az ügyvédi letétbe helyezése tekintetében közokiratba foglaltan kötnek letéti szerződést, amely szerződés a fenti példa szerinti hitel + biztosítéki csomaghoz kapcsolódik). A példaként említett ügyvédi letéti szerződés felolvasása abban az esetben lenne mellőzhető, ha a letevő jogi személy ügyfél - a letéteményes ügyvédtől különböző - jogi képviselőt hatalmaz meg, ugyanakkor kérdéses lehet annak megítélése, hogy a letéteményes ügyvédi iroda, mint jogi személy részéről szükséges-e külön (ügyleti/ügyvédi) meghatalmazás, vagy a Pp. 75. § (2) bekezdésének a) alpontja alapján az irodavezető és az ügyvédi iroda törvényes képviseletére ügyvéd meghatalmazás nélkül is eljárhatna az egyébként általa képviselt ügyvédi iroda nevében?
A Pp. 75. § (2) bekezdéséhez fűzött Kommentár[31] kifejezetten kiemeli, hogy "nem általában, hanem a saját ügyében jogosult eljárni az a személy, aki jogi szakvizsgával rendelkezik", így a fenti logika alapján az ügyvédi iroda nem különbözik más jogi személyektől, így annak jogi képviselete ellátására is - nem saját tag vagy nem irodai alkalmazott ügyvéd (jogi képviselő) részére - meghatalmazást kellene adni, mivel a szervezeti képviseletre való jogosultság nem azonos a Pp. szerinti jogi képviselet ellátására vonatkozó jogosultsággal akkor sem, ha egyébként a szervezeti képviselő a jogi képviselet ellátására megfelelő kvalifikációval rendelkezik (bár elsősorban a Pp. 72. § (2) bekezdés a) pontjának "saját ügyében" fordulata miatt zárható ki ezen jogi képviseleti lehetőség). A "saját ügy"
- 93/94 -
fogalmának szűkítő értelmezése helyességét erősíti meg a Pp. egyik Nagykommentárja[32] is, amely szerint: "A régi Pp.-hez kapcsolódó bírói gyakorlat szerint, ha a jogi szakvizsgával rendelkező személy (például egy jogtanácsos vagy ügyvéd) a saját ügyében jogi képviselő közreműködése nélkül jár el, őt nem lehet jogi képviselőnek tekinteni, így nem alkalmazhatók rá a jogi képviselőre, illetőleg a jogi képviselő közreműködésével eljáró félre irányadó szabályok." Mivel ügyvédi tevékenység (azon belül a jogi képviselet ellátása) megbízás/ meghatalmazás alapján[33] történik és a megbízó/megbízott (meghatalmazó/meghatalmazott) személye nem lehet azonos, a megoldás kézenfekvő: az ilyen ügyvédi letéti szerződés - amennyiben az ügyvédi díjazást külön megállapodásba foglalják, így nem ügyértékes alapú lenne a közokirat - jellemzően idő szerint (óradíjas alapon) számítható közjegyzői díjjal jár, a többi ügylettől külön (felolvasós) közjegyzői okiratba lehet foglalni.
Az ügyleti meghatalmazottnak, így a jogi képviselőnek is a képviseleti jogot igazoló, a Kjtv. 132. § (1) bekezdése[34] szerinti formában kiállított meghatalmazással kell rendelkeznie ahhoz, hogy a közjegyzői okiratba foglalás során (jogi) képviselőként eljárhasson.
Mivel ügyvédi meghatalmazással történő jogi képviselet esetén az ügyfél képviseletére való jogosultságot a Kjtv. 132. § (1) bekezdése szerinti okirattal kell igazolni, a jogi személy ügyfél által adott ügyvédi (ügyleti) meghatalmazáshoz csatolt közjegyzői (vagy más hatóság által kiállított) hitelesítő záradéknak
(1) a meghatalmazást adó jogi személy képviseletében eljáró természetes személy névaláírásának (kézjegyének) valódiságát kell tanúsítania ("magánszemélyes aláírás-hitelesítés"), amely esetben külön szükséges a meghatalmazást aláíró természetes személynek a meghatalmazó jogi személy képviseletére való jogosultságát megfelelő módon (például közhiteles cégkivonattal) igazolni, vagy
(2) a meghatalmazást adó jogi személy képviseletében eljáró természetes személy névaláírásának (kézjegyének) valódisága mellett - amennyiben arra lehetőség van, illetőleg
- 94/95 -
azt a hitelesítés során az ügyfél kérte - a képviselt jogi személy képviseletére vonatkozó jogosultságát is igazolnia kell ("céges aláírás-hitelesítés"), amely esetben a meghatalmazó jogi személy képviseletére való jogosultság vizsgálatához további dokumentum nem szükséges (amennyiben azonban a meghatalmazás a közjegyzői okiratba foglalás időpontjához képest időben lényegesen korábban került kiállításra [oly módon, hogy az visszavonásig érvényes] és az tartalma alapján a közokiratba foglalás során történő (jogi) képviselet igazolására alkalmas, a képviselt jogi személy létezéséről és hatályos adatairól való közjegyzői meggyőződés érdekében szükséges megkövetelni további okirat [például közhiteles cégkivonat] bemutatását.)
Érdemes kiemelni, hogy abban az esetben, ha a meghatalmazást kiállító személy általi képviselet módját (önálló/együttes) a hitelesítő záradék nem tartalmazza (ami rendkívül gyakran fordul el külföldi jogi személyek esetében, jellemzően azon okból, hogy az adott külföldi ország joga az együttes cégjegyzési jogot nem ismeri) és a meghatalmazás mellett a képviseleti jog igazolásához bemutatott cégirat több képviseletre jogosultat tartalmaz anélkül, hogy a képviselet módjára abban utalás lenne, akkor a közjegyző részére a képviseleti jog meglétét alátámasztó további iratok bemutatása szükséges (például egy ciprusi társaság társasági szerződésének, vagy tagjának/tagjainak határozata arról, hogy a társaság képviseletére - akár általánosan, akár a konkrét ügyben - önállóan jogosult). Figyelemmel kell lenni továbbá arra is, hogy a meghatalmazást aláíró személy aláírása mellett a hitelesítő záradék ne csak "látszólagosan" igazolja a céges képviseleti jogot (például, ha egy közjegyzői záradék csak azt tartalmazza, hogy a külföldi társaság titkára írta alá a dokumentumot, de nem utal arra, hogy a titkár jogosult a külföldi társaság képviseletében jognyilatkozatot tenni).
Amennyiben magyar jogi személy vagy jogalanyisággal rendelkező egyéb nem természetes személy jogalany esetében fordulna elő a képviselet módja tanúsításának hiánya (például egy alapítvány által kiállított meghatalmazáshoz fűzött hitelesítő záradékában a közjegyző - a társadalmi szervezetek online elérhető, a civil szervezetek bírósági nyilvántartásáról és az ezzel összefüggő eljárási szabályokról 2011. évi CLXXXI. törvény 86. § (1) bekezdése szerint vezetett közhiteles névjegyzék adathiányos tartalma[35] miatt - a természetes személy névaláírásának (kézjegyének) tanúsítása mellett a képviseleti jog vonatkozásában csak annyit tanúsít, hogy az aláíró természetes személy az adott alapítvány kuratóriumának tagja) abban az esetben a képviseleti jog fennállásának vizsgálatához - ha az jogszabályi rendelkezés alapján nem állapítható meg - további okirat(ok) bemutatása lesz szükséges (például az alapítvány hatályos alapító okirata). Abban az esetben ugyanakkor, ha például egy társasház (tulajdonostársainak közössége) adja a jogi képviselőnek a meghatalmazást és az ahhoz fűzött közjegyzői záradékban a társasház képviseletét ellátó természetes személy névaláírásának (kézjegyének) valódisága mellett a közjegyző azt is tanúsítja, hogy az aláíró természetes személy ezen társasház közös képviselője (anélkül, hogy a közjegyzői záradék utalna a közös képviselő "önálló" képviseleti jogára), akkor ennek
- 95/96 -
alátámasztására további okirat nem szükséges, mivel a közös képviselői minőség igazoltsága esetén a törvényből[36] állapítható meg a képviseleti jog fennállása.
Közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazás esetében a fenti kérdések nem merülnek fel, mivel a közjegyzői okiratban a fél képviselőjének a képviseleti jogáról a közjegyző meggyőződik és azt a közjegyzői okiratban rögzítetten is tanúsítja, hogy a képviseleti jogról miként győződött meg (mivel a közjegyzői okiratba foglalt meghatalmazásban a jogi személy ügyfél cselekvőképes képviselője útján járhat el, a közjegyzői okiratban megjelenő jogi személy képviseletére való jogosultságot - szemben az aláírás-hitelesítéssel, ahol az nem szükségszerű - a közjegyző a Kjtv. 120. § (1) bekezdés g) pontja[37] alapján kötelezően vizsgálja).
A nyelvi jogosítvánnyal rendelkező közjegyző előtt gyakran fordul elő, hogy részben vagy egészben idegen nyelvű meghatalmazással igazolja a jogi képviselő a képviseleti jogát (a gyakorlatban a kétnyelvű meghatalmazások igen gyakoriak, ám azok közül az egyik nyelv általában a magyar, így a tisztán idegen nyelvűség érdemben a külföldi közjegyző által csatolt hitelesítő záradék tekintetében fordulhat elő).
Abban az esetben, ha a meghatalmazás, illetőleg a hitelesítési záradék nyelvét a közjegyző nem érti (például, ha annak nyelve nem a magyar, illetőleg a közjegyző az adott nyelvből nem rendelkezik megfelelő nyelvtudással), a közjegyző akkor jár el kellő körültekintéssel, ha az ilyen nyelvű meghatalmazás vonatkozásában OFFI által készített vagy más hiteles fordítás bemutatását követeli meg az ügyféltől. Annak ugyanakkor nincs akadálya, hogy a közjegyző "saját kockázatára és felelősségére" olyan idegen nyelvű meghatalmazást (leginkább annak idegen nyelvű közjegyzői záradékát) megfelelő fordítás nélkül is elfogadjon, amelynek hiteles fordítása - a közjegyző megítélése szerint - nem elengedhetetlenül szükséges (például egy francia nyelvű közjegyzői aláírás-hitelesítésben a "Je certifie l'authenticité de la signature" kitétele megértéséhez vélhetően különösebb francia nyelvtudás nem szükséges, míg ha például a közjegyző csak alapszinten beszél németül, lényegében kockázat nélkül mellőzheti a hiteles fordítás megkövetelését, ha a német közjegyző által kiállított, Apostille-jal ellátott közjegyzői záradékban a fél aláírásának hitelesítéseként a "Ich bestätige die Echtheit der Unterschrift" szövegrészt látja). Ennek jogszabályi alapját a Pp. 67. § (5) bekezdése adja, amely szerint: "Az idegen nyelven kiállított meghatalmazás hiteles magyar fordítását csak akkor kell bemutatni, ha ezt a bíróság szükségesnek tartja."
- 96/97 -
Mindazonáltal álláspontom szerint a közjegyző akkor jár el számára megnyugtató módon, ha az általa nem értett nyelvű meghatalmazás/hitelesítési záradék tartalma tekintetében:
(1) a szakfordításról és tolmácsolásról szóló 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet 5. §-a[38] szerinti,
(2) közjegyzői[39], vagy
(3) más hatósági személy (például külföldi bírósági szakfordító) által készített (köz) hiteles fordítás csatolását követeli meg.
Az idegen nyelvű dokumentumok tekintetében az a lényeges, hogy a közjegyző meggyőződött-e az idegen nyelvű szöveg helyes magyar jelentéséről; amennyiben igen, akkor az már közömbös, hogy milyen eszközzel vagy módon tárta fel az idegen nyelvű dokumentum tartalmát.
Többnyelvű meghatalmazás esetén még érdemes figyelemmel lenni az "irányadó nyelvre" (amennyiben az ilyet megjelöl), különösen, ha - jellemzően a fordítás helytelenségéből/ pontatlanságából adódóan - eltérés mutatkozik a tartalom tekintetében.
A közokirat-szerkesztésre irányuló közjegyzői nemperes eljárás lefolytatása alkalmával a képviseleti jogot minősített alakiságokkal szükséges igazolni, így a külföldi közokiratba foglalt vagy külföldön aláírás-hitelesítéssel ellátott meghatalmazás hitelesítő záradéka tekintetében - Magyarország és az érintett állam közötti, a köz(jegyzői) okiratok kölcsönös és felülhitelesítés nélküli elfogadása tárgyában kötött államközi megállapodás hiányában - megfelelő tartalmú felülhitelesítés (Apostille-tanúsítvány vagy diplomáciai felülhitelesítés) szükséges ahhoz, hogy a külföldön kiállított közokirat a Kjtv. 132. § (1) bekezdésében foglaltaknak megfeleljen. Ezekkel kapcsolatos részletes szabályokat a Külföldi közokiratok a gyakorlatban[40] című kötet tartalmaz, melyben országokra lebontva is szerepel információ az ott kiállított közokiratok elfogadhatóságának feltételei tekintetében.
A jogi képviselet ellátása a közjegyzői okiratba foglalásra irányuló nemperes eljárásban ügyvédi megbízás alapján kiállított meghatalmazással történhet azzal, hogy a jogi kép-
- 97/98 -
viselő soha nem az ügyvédi megbízása[41] - mivel az a megbízó és a megbízott közötti olyan (belső jogviszonybeli) jogügylet, amelynek tartalma harmadik személyek irányában főszabály szerint (titoktartási okból, a titoktartás alóli felmentés hiányában) nem is közölhető -eredetiben vagy hiteles másolatban történő benyújtásával, hanem az okiratba foglalandó jogügylet(ek) megkötéséhez szükséges vagy más jognyilatkozat tételére (aláírására) és azzal kapcsolatban a jogi képviselet ellátására irányuló (ügyvédi) meghatalmazás becsatolásával (amely a képviseleti jogot harmadik személyek, így az eljáró közjegyző irányában [külső jogviszonyban]) igazolja a képviseleti jogosultságát, az Üttv. 34. § (1) bekezdésében[42] foglaltakkal összhangban.
Az ügyvédi tevékenység gyakorlására adott meghatalmazást - a Kjtv. alaki követelményeitől függetlenül is - írásba kell foglalni, és annak tartalmaznia kell a megbízott elfogadó nyilatkozatát is.[43] Habár a Ptk. rendelkezései alapján a(z ügyleti) meghatalmazás képviseleti jogot létesítő egyoldalú jogügylet, az ügyvédi meghatalmazás attól több szempontból is különbözik; leginkább pedig abban, hogy a megbízott (meghatalmazott) általi elfogadó nyilatkozat szükségessége az ügyvédi meghatalmazás hátterét adó megbízási jogviszonyból ered és az eljáró jogi képviselő részére a megbízás/meghatalmazás nemcsak megteremti a képviselet ellátásának lehetőségét, hanem ezen tevékenység ellátására a jogi képviselő oldalán kötelezettséget is keletkeztet (az ügyvédi meghatalmazás alapján az ügyvéd ugyanis - a megbízás keretei között - köteles ellátni a fél jogi képviseletét). Ahogyan azt a BH2020.176. számú - egyébként egy gyermek jogellenes Magyarországra hozatala iránti eljárásban hozott - eseti döntésének [44] pontjában a Kúria is rögzítette: "A megbízó és megbízott közötti belső jogviszony fennállását és ez alapján a megbízott képviseleti jogát [a külső jogviszonyban] a meghatalmazás igazolja; de a képviseleti jogot [a belső jogviszonyban] nem a meghatalmazás, hanem a megbízási szerződés alapozza meg."
Az ügyvédi meghatalmazás specialitása tehát formai szempontból csupán annyi, hogy azon ügyvédi elfogadó nyilatkozatnak szerepelnie kell. Abban az esetben is, ha a fél részéről a közjegyzői okirat aláírásánál alkalmazott ügyvéd vagy ügyvédjelölt járna el (akik az ügyfél részéről történő megbízás elfogadására nem jogosultak), a meghatalmazásra az őket alkalmazó egyéni ügyvédnek vagy az ügyvédi iroda képviseletére, illetve megbízás elfogadására jogosult tagjának/vezetőjének az elfogadó nyilatkozata szükséges. Hangsúlyozandó, hogy ügyvédi iroda (jogi személy) jogi képviselő esetében a megbízás minden esetben a megbízó ügyfél és a megbízott ügyvédi iroda között jön létre, amely ügyvédi megbízásban az ügyvédi iroda részéről eljáró (ügyintéző) ügyvéd nevét nem szükséges feltüntetni (bár erre van lehetőség), azonban ez tartalmi szempontból - a megbízás tárgya szerinti ügy ellátása során eljáró jogi képviselőre nézve - nem jelent korlátozást, mivel az ügyvédi iroda valamennyi olyan tagja és alkalmazottja eljárhat az ügyfél képviseletében
- 98/99 -
a közjegyzői okiratba foglalás során, aki jogi képviselet ellátásra jogosult (kivéve, ha az eljáró személyek körét a meghatalmazás konkrét jogi képviselőkre korlátozta, de ebben az esetben ennek magából a meghatalmazásból ki kell tűnnie - ha meghatalmazás ilyen korlátozást nem tartalmaz, de a megbízási szerződésben viszont igen és az ügyvédi iroda részéről eljárt jogi képviselő e korlátozás miatt nem járhatott volna el, akkor ez a megbízott ügyvédi iroda szerződésszegését valósítja meg, de a meghatalmazás alapján tett jognyilatkozat hatályát nem érinti).
Álláspontom szerint - amennyiben a meghatalmazáson szerepel ügyvédi elfogadás és azzal kapcsolatban nyilvánvalóan aggályt keltő körülmény (például az ügyvédi irodának adott meghatalmazást a közjegyzői okirat-szerkesztés során jogi képviselőként eljárni szándékozó alkalmazott ügyvéd fogadta el) nem merül fel - a közjegyzőnek nem feladata az elfogadó nyilatkozat valódiságának vizsgálata (a Kjtv. 132. § (1) bekezdése a meghatalmazást adó tekintetében írja elő a szigorú formai követelményeket; az elfogadó nyilatkozat érdemben nem ellenőrizhető). Az ügyvédi iroda vonatkozásában - kétség esetén - az ügyvédi iroda alapító okiratából lenne megállapítható, hogy megbízás elfogadására az ügyvédi iroda mely ügyvédje/tagja jogosult; az erről való rendelkezés ugyanis az ügyvédi iroda alapító okiratának kötelező tartalmi eleme.[44]
A jogi képviselő a meghatalmazást elfogadó nyilatkozatát jellemzően magán az ügyvédi meghatalmazáson teszi meg, de álláspontom szerint nincs akadálya annak sem, ha az elfogadás külön íven történik, hiszen a - jogi képviseletre irányuló - megbízás is létrejöhet különböző helyen lévő felek között (feltéve, hogy az elfogadó nyilatkozat tartalma alapján egyértelműen beazonosítható, hogy az mely meghatalmazásra vonatkozik); ráadásul a jogi képviselet létesítésére irányuló közokiratba foglalt meghatalmazás esetén az ügyvédi elfogadás nem is lenne megtehető az eredeti okiraton (mely a közjegyző őrizetébe kerül és az csak a Kjtv-ben meghatározott esetekben és bíróság/kamara részére adható ki), kivéve, ha a jogi képviselő a meghatalmazást tartalmazó közjegyzői okiratban a meghatalmazó mellett ugyancsak félként szerepelne és ezen közjegyzői okiratban nyilatkozna a meghatalmazás elfogadásáról. Ennek megfelelően a közokirati ügyvédi meghatalmazás - a fentiek figyelembevételével - elfogadható a közokirat egy hiteles kiadmányára vezetve vagy arra tartalmában egyértelműen azonosítható módon utaló külön íven is.
Az ügyvédi elfogadás az írásbeliséget meghaladóan alakiság szempontjából nem kötött, így annak közjegyzői hitelesítése nem szükséges (abból azonban egyértelműen ki kell tűnnie az "elfogadásnak" és annak, hogy az mely meghatalmazás elfogadására vonatkozik, továbbá annak is, hogy az elfogadó nyilatkozat megtételére jogi képviselői minőségben került sor és annak a keltezést is kell tartalmaznia [ha az külön nem került feltüntetésre, akkor a meghatalmazás kiállításának napja ebben a tekintetben is irányadó lehet]).
- 99/100 -
A kamarai jogtanácsos - a fenti 2.2.4 pontban részletesen elemzettek alapján - munkaviszonya alapján lát el jogi képviseletet (a munkáltató és a munkavállaló közötti munkajogviszony határozza meg a felek belső jogviszonyát [például az utasítási jog gyakorlása szempontjából]), azonban a külső jogviszonyban a képviseleti jogot - szemben a korábban hatályos szabályozással - a kamarai jogtanácsosnak is (ügyleti) meghatalmazással kell igazolnia.
Az Üttv. 68.§ (2) bekezdése alapján "a kamarai jogtanácsos munkáltatóját, munkáltatója kapcsolt vállalkozását, a munkáltatójával irányítási vagy fenntartói viszonyban álló, valamint a 66. § (3) és (3a) bekezdésében meghatározott szervet, általános vagy külön meghatalmazással képviseli. A meghatalmazásra alkalmazni kell az ügyvédi meghatalmazás szabályait".
Ennek megfelelően a meghatalmazás elfogadása tekintetében a kamarai jogtanácsosra is az ügyvédekre irányadó szabályok az irányadóak (értelemszerűen a jogi előadó eljárása esetén a kamarai jogtanácsos elfogadó nyilatkozata szükséges a meghatalmazáson).
Tartalmi szempontból fontos kiemelni, hogy a(z ügyvédi) meghatalmazásból lehetőség szerint kifejezetten, de legalább közvetett módon ki kell tűnnie, hogy az adott jogügylet(ek) vonatkozásában történő jogi képviselet ellátására szól (azaz abból megállapíthatónak kell lennie, hogy a meghatalmazás adó jogalany szándéka jogi képviselet létesítésére irányult), valamint a meghatalmazás nem tartalmazhat olyan korlátozó rendelkezés(eke)t, amely(ek) a közjegyzői okirat-szerkesztés során a fél jogi képviseletének akadályát képezi.
Ennek megfelelően jogi képviselet ellátására - néhány gyakorlati példával illusztrálva - akkor tekinthető megfelelőnek a(z ügyvédi) meghatalmazás, ha a meghatalmazott jogi képviselői minősége:
(1) abban kifejezetten nevesítésre került (például a meghatalmazott neve mellett az "ügyvéd" vagy más, jogi képviselői minőségre utaló megnevezés szerepel);
(2) abból akár közvetett módon, de egyértelműen megállapítható az "ügyvédként" (jogi képviselőként) történő elfogadás.
Amennyiben az - egyébként a közjegyző által is tudottan - ügyvéd olyan meghatalmazást hoz, amelyben ő, mint magánszemély szerepel képviselőként és a jogi képviselet ellátására vonatkozó jogosultsága semmilyen módon nem derül ki a meghatalmazás szövegéből, a jogi képviselet nem tekinthető megfelelően igazoltnak (ettől még a meghatalmazás természetesen normál ügyleti képviseleti jogot igazol), így a közjegyző köte-
- 100/101 -
les a közjegyzői okiratot az egyébként ügyvédként dolgozó magánszemély ügyleti képviselő részére teljes terjedelmében felolvasni.
Személyes tapasztalataim alapján a gyakorlatban alapvetően háromféle, a jogi képviselet ellátását korlátozó elem fordulhat elő.
Az egyik ilyen esetkör, amikor a(z ügyvédi) meghatalmazás szövege - vélhetően a jogi képviselő felelősségének korlátozása/kizárása érdekében - kifejezetten ellentétes a Kjtv., illetőleg a MOKK 51. számú iránymutatása szerinti követelményekkel, nevezetesen a meghatalmazás jogi képviselet ellátására szól azzal, hogy abban az szerepel, hogy a jogi képviselő kizárólag a felolvasás mellőzése érdekében működhet közre a közjegyzői okirat-szerkesztés során, azonban nem jogosult a közjegyzői okirat aláírására (ilyen tartalmú meghatalmazással legutóbb két hónapja találkoztam). Mivel a felolvasás mellőzhetőségéhez a jogi képviselő általi aláírástól nem lehet eltekinteni, az ilyen tartalmú meghatalmazás a közjegyzői okirat-szerkesztési eljárásban nem használható fel (sem jogi, sem normál ügyleti képviseleti jog igazolására, mivel a meghatalmazottnak lényegében nincs aláírási/képviseleti joga); amennyiben a polgári anyagi jog szerinti képviselő jelen van, ő tudja - felolvasást követően - aláírni a közokiratot.
A másik ilyen típusú korlátozás lehet a meghatalmazásban, hogy a jogi képviselő a meghatalmazás szövegezése szerint együttesen jogosult a közjegyzői okiratot az ügyféllel, annak törvényes képviselőjével vagy más ügyleti meghatalmazottal aláírni. Álláspontom szerint a több személy általi képviseleti jog meghatalmazás útján történő létesítésének nincs akadálya, ugyanakkor a jogi képviselővel történt eljárásnak - amennyiben a jogi képviselő együttesen aláírással jogosult aláírni a közjegyzői okiratot - álláspontom szerint csak az felel meg, ha mindkettő aláíró jogi képviselőként eljárva tud aláírni a közjegyzői okiratban.
A harmadik esetkör, amellyel a gyakorlatban találkoztam az, amikor maga a meghatalmazás tartalmazza, hogy az eljáró (jogi) képviselő kizárólag a meghatalmazó jóváhagyásával írhatja alá a közjegyzői okiratot (lényegében olyan megfogalmazás szerepel a meghatalmazásban, amely a képviselő általi aláírást valamely feltételtől teszi függővé). A Ptk. 6:15.§ (4) bekezdésének második mondata alapján a "meghatalmazás korlátozása [...] harmadik személy irányában akkor hatályos, ha arról tudott vagy tudnia kellett", ennélfogva - amennyiben a meghatalmazás a (jogi) képviselő által a közokiratban történő aláírást a meghatalmazó előzetes külön engedélyéhez köti és ez szövegszerűen megállapítható a meghatalmazásból (például a meghatalmazás szövege azt tartalmazza, hogy a meghatalmazott ugyan jogosult a közjegyzői okirat aláírására, de csak azzal a feltétellel, ha a közjegyző okirat végleges szövegváltozatát a meghatalmazó írásban megfelelőnek minősíti) -, ilyen esetben nyilván arra lenne szükség, hogy a meghatalmazásban szereplő
- 101/102 -
ezen korlátozás "feloldásaként" a meghatalmazó engedélyezze a (jogi) képviselő részére az aláírást[45].
Az ilyen típusú korlát a képviselet lényegét venné el, így meglehetősen ritka és jellemzően abból ered, hogy a meghatalmazó (megbízó) és a meghatalmazott (megbízott) közötti jogviszony nem került más módon elhatárolásra (illetve nincs meg a kellő bizalom a meghatalmazó és a meghatalmazott között). Bár a meghatalmazás képviseleti jogot egyoldalúan létesítő jogügylet, ez nem jelenti azt, hogy a meghatalmazó és a meghatalmazott között nincs jogviszony (sőt, annak a képviselet céljából és jellegéből eredően kifejezetten szoros együttműködésen és a felek közötti bizalmon kell alapulnia). A jogi képviselők, ügyvédek esetében a felek "belső jogviszonya" jellemzően a megbízási szerződésben kerül rögzítésre (abban tudnak a felek megállapodni a megbízás során ellátandó ügy részleteiről, mikor írhat alá az ügyvéd, milyen tartalmú megállapodást), míg az ügyvédi meghatalmazás - amely a meghatalmazott "külső jogviszonyokban" történő eljárási jogosultságát igazolja (harmadik személyek számára) - alapján a meghatalmazott jogi képviselő lényegében a meghatalmazás keretei között járhat el.
Értelemszerűen a felek közötti (belső) jogviszony elsődleges abból a szempontból, hogy az egyébként meghatalmazása alapján kifelé látszólag korlátozás nélkül eljárni jogosult ügyvéd (jogi képviselő) eljárása megfelel-e a képviselő és a képviselt egymás közötti viszonyára vonatkozó megbízási szerződésnek, de ez a külső jogviszonyban legfeljebb annyiban jelenhet meg, hogy várni kell a "sign off"-ra (a közjegyzői okiratot a jogi képviselő - bár a meghatalmazásban nincs korlátozás nevesítve és az alapján bármikor aláírhatna - akkor kívánja csak aláírni, amikor a végleges tartalomra a megbízójától megkapja a jóváhagyást).
A közjegyzői okirat jogi képviselő általi aláírásához a meghatalmazásnak a 2.3 pont szerinti formai kellékek mellett olyan tartalmúnak kell lennie, hogy abból aggálymentesen megállapítható legyen, hogy a jogi képviselő képviseleti joga kiterjed az okiratba foglalni kért jognyilatkozat megtételére, illetőleg szerződés(ek) megkötésére.
Különösen a nemzetközi ügyvédi irodák gyakorlatában fordul elő, hogy a jogügyletek körét tételesen és pontosan körülírva felsorolják, de ún. "catch-all" klauzulákat is szerepeltetnek a meghatalmazásban, amelyekkel az adott ügylethez kapcsolódó egyéb jognyilatkozatok is tehetők. Miután a meghatalmazások hosszabb időtartamra is szólhatnak vagy visszavonásig érvényesek, előfordulhat, hogy az alapügylet megkötését követően a szerződés módosítására is a korábban már használt meghatalmazást kívánja a jogi képviselő képviseleti jogának igazolása érdekében igénybe venni. Erre van lehetőség, ugyanakkor a catch-all klauzulára alapított képviseleti jogosultságot a közjegyző kizárólag abban az
- 102/103 -
esetben fogadhatja el, amennyiben a meghatalmazás a jogügylet későbbi módosításainak aláírására való feljogosítást legalább olyan pontosságú megfogalmazással tartalmazza, amely alapján a meghatalmazás (catch-all klauzula) szövegéből egyértelmű az, hogy a képviseleti jog a módosítás tekintetében is fennáll; ennek hiányában a módosítást tartalmazó közjegyzői okirat aláírásához új meghatalmazás megkövetelése szükséges.
Az Üttv. 34. § (3) bekezdése szerint, ha "a[z ügyvédi] meghatalmazásból más nem tűnik ki, a meghatalmazás alapján - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a képviseleti jog mindazokat megilleti, akik a megbízás teljesítése során e törvény alapján eljárhatnak", így abban az esetben, ha a meghatalmazás ügyvédnek vagy ügyvédi irodának szól, az ügyvéd/ ügyvédi iroda részéről eljárási jogosultsággal rendelkező személyek (az alkalmazott ügyvéd, az ügyvédjelölt, a helyettes ügyvéd, az ügyvédi iroda mindegyik ügyvéd tagja, stb.) bármelyike eljárhat, kivéve, ha a meghatalmazás kifejezetten azt tartalmazza, hogy kizárólag a nevesített jogi képviselő(k) jogosult(ak) a fél képviseletére a közjegyzői okiratba foglalás során (helyettesítésre ez utóbbi esetben nincs lehetőség).
Az ügyleti meghatalmazás és az azzal létesített (jogi) képviseleti jog a Ptk. 6:15. § (3) bekezdése, mint főszabály szerint - ha maga a meghatalmazás nem tartalmaz erre vonatkozó rendelkezést - visszavonásig érvényes. Hangsúlyozandó ugyanakkor, hogy a közjegyzőnek az okirat-szerkesztéskor a képviselt jogi személy létezéséről mindig meg kell győződnie, tehát abban az esetben is, ha egyébként a meghatalmazás aláírás-hitelesítési záradéka a névaláírás (kézjegy) valódisága mellett a cégképviseleti jog fennállása tekintetében is tartalmaz közjegyző tanúsítást.
A jogi képviselők részére adott meghatalmazás nemzetközi érintettségű ügyletek esetében számos esetben "külföldi jog" alatt készül, azaz annak tartalma tekintetében nem a magyar jogot kötik ki a felek. Ettől függetlenül a közjegyzői okirat-szerkesztésre irányuló nemperes eljárásban a (jogi) képviselet igazolása szempontjából egy ilyen hivatkozást tartalmazó meghatalmazás is elfogadható, amennyiben a Kjtv. 132. § (1) bekezdése szerinti formai követelményeknek - a magyar jog szabályai szerint - megfelel és annak tartalma a magyar eljárás szempontjából is világos, (jogi) képviseleti jog létesítésére vonatkozik és tartalma alapján a magyar jog előírásaival nem ütközik.
- 103/104 -
Minthogy a jogi képviselet ellátására irányuló tevékenység az ügyvédi hivatásrend tevékenységének egyik alapeleme, a közjegyzők általi jogi képviselet ellátása lényegében a Kjtv. 175. § (1) bekezdése szerinti esetre korlátozódik; ennek megfelelően a közjegyző (közjegyzőhelyettes) jogi képviseletet kizárólag akkor láthat el, ha "a közjegyzői okirat elkészítéséhez vagy a közjegyző által közokiratba foglalt jognyilatkozat joghatásának kiváltásához vagy a jognyilatkozat alapján történő nyilvántartási bejegyzéshez bíróság vagy más hatóság eljárása szükséges." Finom distinctio, hogy a Kjtv. itt sem kifejezetten a közjegyző általi jogi képviseletről szól, hanem arról, hogy a közjegyző a más hatóságot/bíróságot az eljárás lefolytatása végett "hivatalból megkeresi" és annak eljárása során jogállása a fél/ felek (jogi) képviselőjével azonos, azonban ezen megkeresést a Kjtv. 175. § (2) bekezdése közvetetten mégiscsak jogi képviseletként aposztrofálja, amikor arról rendelkezik, hogy a "közjegyző az (1) bekezdésben rögzítetten túlmenően jogi képviseletet nem láthat el."
A közjegyzői okirat-szerkesztés során jogi képviselőként természetes személy jogi képviselő (ügyvéd, kamarai jogtanácsos) és jogi személy jogi képviselő (ügyvédi iroda) is eljárhat - ez utóbbi részéről nyilván valamely jogi képviselet ellátására státuszánál fogva jogosult cselekvőképes személy tud eljárni. Jogi személy jogi képviselő (ügyvédi iroda) eljárása esetén a közjegyzői okiratban az ügyfél képviselőjeként, a képviseleti jog igazolásának módjával a jogi személy jogi képviselőt és a jogi személy jogi képviselő eljárási jogosultságát alátámasztó dokumentum(ok)ra való hivatkozást kell feltüntetni azzal, hogy a jogi személy részéről (annak jogán) közreműködő és a közjegyzői okiratot aláíró jogi képviselőt (személyi adatait) is tartalmaznia kell a közjegyzői okiratnak. Az ügyvédi iroda (jogi személy) mint jogi képviselő a képviseleti jogát ügyleti meghatalmazással igazolja (a fenti alakiságoknak megfelelően), míg az ügyvédi iroda részéről ténylegesen (fizikailag) eljáró ügyvéd vagy más arra jogosult tekintetében a közjegyzőnek azt kell ellenőriznie, hogy ezen közreműködő személy - figyelemmel a meghatalmazás tartalmára is - a jogi személy részéről jogosult a közokiratba foglalás során jogi képviselet ellátására.
Amennyiben például egy ügyvédi iroda a jogi képviselő és az irodavezető ügyvédje jár el, a közjegyzőnek elegendő a Magyar Országos Ügyvédi Kamara weboldalán elérhető ügyvédi nyilvántartást (https://magyarugyvedikamara.hu/html/nyilvanos-kereso/) ellenőriznie, mivel az az Üttv. 189-190. §§-ai szerinti közhiteles nyilvántartás[46] (az erre vonatkozó utalást a weboldal maga is tartalmazza) és a jogi képviselők tekintetében a főbb azonosító adatokat hitelesen tartalmazza. Abban az esetben, ha például az ügyleti meghatal-
- 104/105 -
mazás az ügyvédi irodát nevesíti meghatalmazottként, az Üttv. 28. § (5) bekezdése[47] és 34. § (3) bekezdése[48] alapján - amennyiben az ügyvédi megbízás vagy a meghatalmazás maga nem tartalmaz kifejezetten ezzel ellentétes korlátozást - az ügyvédi iroda bármely tagja, valamint az ügyvédi iroda alkalmazásában álló alkalmazott ügyvéd és ügyvédjelölt is eljárhatnak. Ha az ügyvédi iroda részéről eljárni jogosult természetes személy jogi képviselők kifejezetten (nevek szerint) felsorolásra kerülnek vagy más korlátozás szerepel a meghatalmazásban (például olyan tartalmú a meghatalmazás, hogy az ügyvédi iroda részéről bármely ügyvéd eljárhat, de ügyvédjelölt nem), akkor értelemszerűen csak a meghatalmazásban feljogosított személyek járhatnak el a közjegyzői okiratba foglalás során. Az ügyvédi irodának adott meghatalmazást az ügyvédi iroda részéről az ügyvédi iroda olyan tagjának kell elfogadnia, aki a megbízás/meghatalmazás elfogadására jogosult (például alkalmazott ügyvéd vagy ügyvédjelölt önállóan nem fogadhat el megbízást/meghatalmazást).
A közjegyzőnek a jogi személy jogi képviselőnek adott meghatalmazásban tehát elsősorban azt kell ellenőriznie, hogy az ügyvédi irodának (jogi személy jogi képviselőnek) adott meghatalmazás alapján eljáró adott ügyvéd képviseleti joga ne legyen a meghatalmazást kiállító ügyfél akaratából korlátozott, míg az elfogadó nyilatkozat tekintetében ugyanakkor a jelen írásom 3.4 pontjának negyedik bekezdésében foglaltak irányadóak.
A Kjtv. 130. § (1)-(2) bekezdése alapján a (jogi) képviselő (személyi) azonosító adatait - az ügyfelekhez és a segédszemélyekhez hasonlóan - a közjegyzői okiratnak tartalmaznia kell. Az ügyvédi irodák részéről eljáró vagy egyéni ügyvédként működő ügyvédek részéről gyakori kérés, hogy a lakóhelyük helyett ügyvédi címük kerüljön az okiratban feltüntetésre, amely kérés teljesítésére van lehetőség, mivel a Kjtv. 130. § (3) bekezdése szerint "a természetes személy jogi képviselő kérésére [...] adatai helyett vagy mellett a székhelyét és a jogi képviselőként történő eljárását megalapozó minőségét igazoló arcképes igazolványának a számát (ügyvédi igazolvány, kamarai jogtanácsosi igazolvány stb.) kell a közjegyzői okiratban feltüntetni."
A (jogi) képviselő részére ügyleti meghatalmazás aláírása során a meghatalmazást adó jogi személy képviseletében sok esetben együttes cégjegyzési joggal rendelkező vezető tisztségviselők vagy más, együttes aláírásra jogosultak (például az ügyvezetés által együttes
- 105/106 -
aláírási joggal adott ügykörben eljárni jogosult más munkavállalók) járnak el. Nemzetközi hátterű ügyletek kapcsán a közjegyző okirat-szerkesztéshez adandó meghatalmazás formai kellékeinek teljesítése érdekében előfordul, hogy a jogi személy képviseletére együttesen jogosult személyek különböző országok területén tartózkodnak és a jogi képviselő(k) által elkészített meghatalmazás tervezetét (azonos megszövegezéssel) külön-külön (ún. "counterpart"-ban) írják alá más országok közjegyzői általi névaláírás-hitelesítéssel, illetőleg - jogi személy meghatalmazó esetén - a képviseleti joguk közjegyzői tanúsítására is sor kerülhet (például egy holland gazdasági társaság együttes aláírási joggal rendelkező képviselője német közjegyző előtt írja alá a meghatalmazást magánszemély aláírás-hitelesítéssel, míg a másik cégképviselő ugyanezt holland közjegyző előtt teszi meg, valamint a holland közjegyző ez utóbbi aláírás-hitelesítést tartalmazó közjegyzői záradékában vagy külön közjegyzői tanúsítványban azt is igazolja, hogy az említett két aláíró az adott társaság együttes cégjegyzési joggal rendelkező képviselői).
Az együttes cégjegyzési/cégképviseleti joggal rendelkező képviselők tekintetében sem a Ptk., sem pedig a cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény (a továbbiakban: "Cégtv.") nem tartalmaz alaki korlátozást az aláírás formája tekintetében (nem tiltja jogszabály a fentiek szerinti képviseleti jog létesítését), így álláspontom szerint - az általános elveket is figyelembe véve - az együttes cégképviseleti joggal, de külön-külön aláírt (tartalmilag azonos szövegezésű) ügyleti meghatalmazás elfogadható a közjegyzői okiratba foglalás során a cégképviselet igazolására.
A hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló (a továbbiakban: "Hpt.") hatálya alá tartozó ügyekben - vélhetően azért, mert a Hpt. 141. § (1) bekezdése[49] alapján a cégképviselők (törvényes képviselők) tekintetében kötelező az együttes aláírás - esetenként előfordul, hogy az ügyleti meghatalmazás a Hpt. szerinti törvényes képviselet analógiájára együttes aláírási jogot biztosít a jogi képviselők részére. A vonatkozó gyakorlat jogi alapja annyiban vitatható, hogy a jogi képviseletre szóló meghatalmazást nem a hitelintézetet képviselő cégjegyzésre jogosultak, mint magánszemélyek adják, hanem cégjegyzési jogukkal élve, a hitelintézet nevében és annak törvényes/szervezeti képviselőiként biztosítanak képviseleti jogot az eljáró jogi képviselő(k)nek, ily módon a Ptk. és az Üttv. szerinti jogi képviselők által a hitelintézet nevében tett kötelezettségvállalás együttes jogi képviselet nélkül is jogszerűnek tekinthető (a meghatalmazott jogi képviselő eljárása és a közjegyzői okiratba foglalt ügylet aláírása ugyanis nem minősül klasszikus értelemben[50] vett cégjegyzésnek).
- 106/107 -
Mindenesetre, ha a meghatalmazás együttes jogi képviseleti jogot létesít, akkor ebben az esetben a közjegyzői okirat-szerkesztés során (és az okirat aláírásakor) a jogi képviselők csak együttesen járhatnak el, mivel a képviseleti joguk alapvetően az anyagi jog szabályain nyugszik és a Pp. 64. § (2) bekezdésének szabálya[51] - amely szerint a több jogi képviselővel eljáró fél esetén a jogi képviselők jognyilatkozatairól rendelkezik - mögöttes szabályként nem vehető figyelembe (ha az együttesen eljárni jogosult jogi képviselők között nincs megegyezés a közjegyzői okirat aláírhatósága tekintetében, akkor - együttes aláírás hiányában - nem jöhet létre a közjegyzői okirat).
A Ptk. 6:13. § (1)-(2) bekezdései szerint "ha a képviselő és a képviselt között érdekellentét van, a képviselő által tett jognyilatkozatot a képviselt megtámadhatja" és "vélelmezett az érdekellentét, ha a képviselő az ellenérdekű fél vagy annak képviselője." Mivel a meghatalmazással igazolni kívánt képviseleti jogról a közokiratba foglalás során a közjegyzőnek meg kell győződnie, megtámadhatónak tekinthető ügyleti képviseleti jog esetén a közjegyzőnek a meghatalmazott útján történő eljárást aggályt keltő körülményként kell értékelnie (mivel a képviseleti jog utólagos érvénytelensége az okirat közokirati jellegének elvesztésére vezetne). Ezen körülmény miatt a közjegyzőnek a közjegyzői okiratban - a Kjtv. 3. § (2) bekezdése[52] alapján - fel kellene tüntetnie, hogy az ügyfelek jogi képviselőjét a Ptk. 6:13. §-ának hivatkozott rendelkezéseiben foglaltakra figyelmeztette, illetőleg - amennyiben a jogi képviselő tiltakozik az ellen, hogy ezt a figyelmeztetést a közjegyzői okirat tartalmazza - a közjegyzőnek a közreműködést a Kjtv. hivatkozott rendelkezése szerint meg kell tagadnia.
A közjegyzői okiratba foglalandó ügylet esetében fennálló érdekellentét közvetlen módon jelenik meg akkor, amennyiben mind a jogosulti, mind pedig a kötelezetti oldalon azonos (jogi) képviselő jár el; a Ptk. 6:13. § (2) bekezdése alapján törvényi vélelem szól az érdekellentét fennállása mellett, így a képviseleti jog vizsgálata során erre a közjegyzőnek kifejezetten figyelemmel kell lennie. Az érdekellentét feloldásának elsődleges eszköze, amennyiben annak hiányát maga a képviselő részére adott ügyleti meghatalmazás tartalmazza, azaz a meghatalmazó maga deklarálja, hogy tud arról, hogy az ellenérdekű felet is az általa meghatalmazott jogi képviselő fogja képviselni és ez ellen nincs kifogása. Ebben az esetben ugyanis a Ptk. 6:13. § (3) bekezdése alapján a "képviselt nem támadhatja meg a jognyilatkozatot, ha a képviseleti jog alapításakor az érdekellentétről tudott."
- 107/108 -
A jogi képviselők (különösen ügyvédi irodák) tekintetében az érdekellentét fennállása hiányának ellenőrzése szempontjából kérdésként merülhet fel, hogy a közjegyzőnek az Üttv. titoktartási és érdekütközés-kezelési szabályaira (az Üttv. alább idézett 20. § (1) bekezdése szerinti ügyvállalási korlátozásra) is figyelemmel kell-e lennie vagy sem?
Az Üttv. 10. § (2) bekezdése szerinti speciális titoktartási kötelezettség miatt - ha ügyvédi iroda látja el az adott esetben ellenérdekű felek képviseletét úgy, hogy az ügyvédi iroda részéről a felek által adott megbízás ezt lehetővé teszi - az ügyvédi iroda részéről eljáró ügyvédek egymással szemben is titoktartásra kötelesek, valamint az ügyvéd "nem vállalhatja ügyvédi tevékenység végzését olyan ügyfelek számára, akiknek az érdekei egymással ütköznek, továbbá akkor sem, ha az ügyfél érdekei az ügyvédnek az ügyön kívüli saját érdekeivel összeütköznek.[53]" Az Üttv. 20. § (7) bekezdése tartalmazza az ügyvédi törvény szerinti jogi képviselet ellátása esetén a főszabály alóli kivételt, amikor kimondja, hogy az ügyfelek (megbízók) érdekeinek ütközése esetén is eljárhat az ügyvéd (vállalhatja a megbízást), amennyiben az alábbi konjunktív feltételek mindegyike fennáll: (i) az ügyfeleknek az üggyel kapcsolatosan vannak azonos érdekeik, és (ii) az ügyfelek az összeütközés tudatában belegyezésüket adták ahhoz, hogy az ügyvéd a másik ügyfél javára is vállalhassa ügyvédi tevékenység végzését, és (iii) az ügyvédi titoktartási kötelezettség megsértésének veszélye nem áll fenn, és (iv) az ügyvéd ésszerűen feltételezheti, hogy az érdekek összeütközése nem akadályozza meg abban, hogy mindegyik ügyfél érdekeit a lehető legjobban képviselje."
Az Üttv-nek ügyvédre (jogi képviselőre) vonatkozó fenti korlátjai alapvetően az ügyvédi megbízás (a megbízó ügyfél és a megbízott ügyvéd belső jogviszonya) körébe tartozó kérdés és az Üttv. alapján alapvetően megbízási szerződés feleire, nem pedig a közjegyzőre tartozik; ezt erősíti meg a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2018. november 20-21-ei Országos Tanácskozásának 21. állásfoglalása is, amely a Pp. 65-66. § és az Üttv. 20. § rendelkezései kapcsán rögzíti, hogy a bíróság "az ügyvéd és meghatalmazója megbízási jogviszonyát csak a meghatalmazás körében vizsgálhatja. A meghatalmazott képviseleti jogosultságának ellenőrzése körében nem vizsgálhatja a meghatalmazott ügyvéd és az ügyfél között létrejött megbízási szerződés érvényességét."
A vállalkozás-finanszírozással összefüggő hitelezéssel összefüggésben gyakran kerül sor a Hitelbiztosítéki Nyilvántartásba (a továbbiakban: "HBNY") történő bejegyzést igénylő biztosítékok (ingóságot, jogot/követelést, bankszámla-követelést terhelő zálogjog) alapítására, amely biztosítékok közjegyzői okiratba foglalásával összefüggésben a felek, illetőleg - a terjedelem és a felolvasás jelentős időigénye miatt igénybe vett - jogi képviselőik az esetek túlnyomó részében élnek a hitelbiztosítéki nyilvántartásról szóló 2013. évi CCXXI. törvény (a továbbiakban: "HBNY-tv.") 9. § a) pontja által nyújtott lehetőséggel és a köz-
- 108/109 -
okiratot készítő közjegyzőt kérik fel a megkötött zálogszerződések tartalma szerinti hitelbiztosítéki nyilatkozatnak a HBNY-be történő bejegyzésére. Ennek megfelelően a közokiratba foglalás során történő jogi képviselet mellett a jogi képviselő meghatalmazásában gyakorta előfordul, hogy HBNY-es állandó képviselet ellátása is meghatalmazás egyik elemét képezi.
A HBNY-be történő bejegyzésnek szükségszerű feltétele (függetlenül attól, hogy a hitelbiztosítéki nyilatkozat rögzítése hitelbiztosítéki nyilatkozat formanyomtatvány vagy okirat alapján történik-e), hogy az adott bejegyzés jogosultja és kötelezettje előzetesen a HBNY regisztrált (azonosított) felhasználóivá[54] váljanak. Amennyiben a természetes személy ügyfél nem tud vagy nem akar személyesen azonossági nyilatkozatot tenni, illetőleg jogi személy az érintett fél, aki nem törvényes képviselőjével (mint állandó képviselővel) kerül be a HBNY-be, jellemzően a (jogi) képviselőnek kíván ebben a tekintetben is képviseleti jogot adni (mely alapján a (jogi) képviselő tesz közjegyző előtt azonossági nyilatkozatot az érintett fél állandó képviselőjeként).
A HBNY-tv. szerinti állandó képviseletre szóló meghatalmazás speciális tartalmi elemeit a HBNY-tv. 5. § (2) bekezdése tartalmazza, amely szerint "meghatalmazotti képviselet esetén a meghatalmazásban utalni kell arra, hogy azt a meghatalmazó állandó és általános (előre egyedileg meg nem határozott ügyekre kiterjedő) jelleggel, visszavonásig adja." Ennek megfelelően az olyan ügyleti meghatalmazások a közokirat alapján történő zálogbejegyzéshez szükséges azonossági nyilatkozat megtételéhez, amelyek határozott időre szólnak vagy csak egy adott zálogbejegyzés tekintetében jogosítanák fel a (jogi) képviselőt a hitelbiztosítéki nyilatkozat megtételére, értelemszerűen nem megfelelőek. Szintén nem fogadható el az olyan kiterjesztő tartalmú értelmezés, amely a fentebb említett "catch-all" jellegű klauzulára alapozva kívánja a HBNY-es állandó képviselet meglétét igazolni, ugyanis a HBNY-tv. szerinti állandó képviselet ellátása tekintetében a HBNY-tv. fenti rendelkezése minden más ügyleti képviseletre vonatkozó szabályhoz képest lex specialis-nak minősül (az ilyen rendelkezésekre alapozva a HBNY-tv. 5. § (2) bekezdésének megfelelő tartalmú almeghatalmazás sem adható). Ennek megfelelően a jogi képviselet ellátására teljeskörűen és korlátozás nélkül feljogosító meghatalmazás - a HBNY-es állandó képviselet, mint ügykör konkrét nevesítése hiányában - nem fogadható el sem azonossági nyilatkozat tételéhez, sem hitelbiztosítéki nyilatkozat megtételéhez.
Fontos kiemelni továbbá, hogy a regisztráció (kérelmezés) sajátos jellege miatt az állandó képviselő természetes személynek a meghatalmazásból kétséget kizáró módon beazonosíthatónak kell lennie és mivel állandó képviseleti joggal csak cselekvőképes természetes személy regisztrálhat (és tehet azonossági nyilatkozatot), mivel a jogi személy (illetve jogi személy [jogi] képviselő) meghatalmazott állandó képviselőként nem regisztrálható.
Miután a HBNY-törvény szerinti állandó képviselő csak természetes személy lehet, kérdésként merül fel, hogy hogyan járjon el a közjegyző, ha az adott ügyfél ügyvédi irodát hatalmaz meg a HBNY-tv. szerinti állandó képviseletére?
- 109/110 -
A kérdés megválaszolását megelőzően érdemes rögzíteni, hogy - szemben a közjegyzői okirat-szerkesztési vagy más közjegyzői nemperes eljárásokkal - az alább idézett szakirodalmi álláspont alapján (más összefüggésben, de a jelen esetben analóg módon alkalmazhatóan) a HBNY-es állandó képviselet vonatkozásában "nem eljárási képviseletről van szó. Hiszen nincs hitelbiztosítéki nyilvántartási eljárás. Ez esetben anyagi jogi nyilatkozatot tesz az ügyvéd a fél képviseletében."[55]
Ennek megfelelően álláspontom szerint - mivel nem eljárási (jogi), hanem anyagi jogi képviseletről van szó - az ily módon állandó képviseletre meghatalmazott ügyvédi iroda törvényes/szervezeti képviseletére jogosult személy tehetne azonossági nyilatkozatot, amennyiben az anyagi jogi értelemben vett "képviseleti lánc" az azonossági nyilatkozat megtétele alkalmával a közjegyző által vizsgálható és az ellenőrzés eredményeképpen az azonosításra kerülő természetes személy állandó képviseletre való jogosultsága igazoltnak mutatkozik. Lényegében annak analógiája alapján jutottam erre a következtetésre, hogy jogi személy is lehet más jogi személy törvényes képviselője (például ha egy gazdasági társaság vezető tisztségviselői pozícióját egy másik gazdasági társaság tölti be), amely képviseletet ellátó jogi személy törvényes/szervezeti képviseletét ténylegesen ellátó cselekvőképes természetes személyként (értelemszerűen a "képviseleti lánc" és az annak meglétét igazoló megfelelő dokumentumok alapján) a jogi személy által képviselt másik jogi személy állandó képviselőjeként regisztrálhat és azonossági nyilatkozatot tehet. Álláspontom helyességét az is alátámasztja, hogy ha a HBNY-ben egy ügyvédi iroda (mint jogi személy) kíván regisztrált felhasználóvá válni, akkor az állandó képviseletére való jogosultságot - ugyanúgy, mint bármely más jogalany esetében - az anyagi jog szabályai szerint kell vizsgálnia a közjegyzőnek az azonossági nyilatkozat megtételekor. Értelemszerűen az irodavezető ügyvéd vagy az ügyvédi iroda törvényes képviseletére jogosult más személy lehet az ügyvédi iroda állandó képviselője, de arra is van lehetőség, hogy ezen személy legalább teljes bizonyító erejű magánokiratba foglalt meghatalmazással (a HBNY-tv. 5. § (2) bekezdése szerint) az iroda valamely alkalmazott ügyvédjét vagy ügyvédjelöltjét hatalmazza meg az állandó képviselet ellátására.
Lényegesen egyszerűbben igazolható az állandó képviseletre való jogosultság és az ügyvédi iroda jogán/képviseletében eljáró természetes személy által a közjegyző előtt azonossági nyilatkozat akkor is megtehető, ha
(i) az állandó képviselőként azonossági nyilatkozatot tenni kívánó természetes személy a HBNY-es állandó képviseletre szóló meghatalmazásban konkrétan (név szerint) is nevesítésre került, vagy akkor, ha
(ii) a meghatalmazás megfogalmazása olyan tartalmú, amelyből "körülírással beazonosítható" az állandó képviseletre feljogosított természetes személyek köre (például ha magában az ügyfél által adott HBNY-es állandó képviseleti jogot létesítő meghatalmazásban a meghatalmazott ügyvédi iroda "valamennyi ügyvédjére vagy ügyvédjelöltjére", mint állandó képviselőként eljárni jogosultakra történik hivatkozás, az ilyen körülírás
- 110/111 -
anyagi jogi értelemben kezelhető úgy, hogy az ügyvédi iroda bármely ügyvédje/ügyvédjelöltje jogosult állandó képviselőként eljárni).
A közjegyzői közreműködést igénylő HBNY-re vonatkozó eljárásoktól függetlenül kezelendők azon esetkörök, amikor
(i) az ügyvéd által ellenjegyzett magánokirati zálogszerződésben részes felek a szerződést készítő ügyvédet kérik fel a HBNY-be való bejegyzésre is (HBNY-tv. 9. § b) pontja), vagy
(ii) az állandó képviselő igénybevételére nem köteles természetes személy (mint regisztrált felhasználó) a regisztráció során a meghatalmazott útján történő nyilatkozattétel lehetőségét nem zárta ki és hitelbiztosítéki nyilatkozatának a HBNY-ben való rögzítésére ügyvédet hatalmaz meg (HBNY-tv. 10. § (2) bekezdés), azaz a regisztrált felhasználó ügyvéd útján (közreműködésével) teszi meg a hitelbiztosítéki nyilatkozatot.
A közjegyzői közreműködés igénylése ügyvéd részéről kizárólag a (ii) esetben merülhetne fel, de ezen forma vélhetően inkább elméletben fordulhat elő, mivel a meghatalmazott (és a saját jogán, elektronikus aláírás használatával regisztrált) ügyvéd közjegyző igénybevétele nélkül maga tudja rögzíteni a HBNY-ben a fél hitelbiztosítéki nyilatkozatát.
Amint az a fentiek alapján látható, a közjegyzői okiratba foglalás során ellátandó képviselet - az anyagi jogi háttér és az életviszonyok sokszínűsége okán - rendkívül sokféle lehet, a témának a jogi képviselet ellátására történő szűkítése indokolt volt. A jelen írásom legfőbb mondanivalója, hogy a közjegyzői okiratba foglalás során a képviselet (így a jogi képviselet) ellátása tekintetében a közjegyzőnek fokozott körültekintéssel kell eljárnia és megfelelő módon meggyőződnie a képviseleti jogosultság, valamint - amennyiben arra lehetőség mutatkozik - a felolvasás mellőzhetőségének Kjtv. szerinti feltételei fennállásáról.
Fontosnak tartom kiemelni, hogy sajnálatos módon a (jogi) képviseleti jog meglétének alapos közjegyzői vizsgálatát az ügyfelek sok esetben "indokolatlan teherként" vagy a közjegyző "akadékoskodásaként" élik meg; ehhez képest szigorú eljárásunk annak garanciájaként fogható fel, hogy a közjegyzői okiratba foglalt jogügyletet utóbb a képviselet nem megfelelő volta miatt ne lehessen megtámadni, illetőleg a közokiratisághoz fűződő egyes jogok (különösen a közjegyzői okirat közvetlen végrehajthatóságából eredő egyszerűbb és gyorsabb igényérvényesítési jog) gyakorlását meghiúsítani. Bízom benne, hogy minden kollégám számára hasznosnak és használhatónak bizonyul a napi munkavégzés során a jelen írásom és az abban ismertetett gyakorlati példák. ■
JEGYZETEK
[1] Ptk. 6:11. § (1) bekezdése.
[2] Kjtv. 142. § (2) bekezdésének második mondata: "A közjegyző a jegyzőkönyvbe foglalt nyilatkozat vagy értesítés szövegét a nyilatkozattevő előtt felolvassa, e jegyzőkönyvet a nyilatkozattevőnek alá kell írnia."
[3] Kjtv. 117. § (3) bekezdése.
[4] Kjtv. 122. § (1) bekezdése.
[5] Kjtv. 132. § (2) bekezdése.
[6] Például a Ptk. 3:30. § (3) bekezdése ("Az ügyvezetés az ügyek meghatározott csoportjára nézve a jogi személy munkavállalóit írásbeli nyilatkozattal a jogi személy képviseletének jogával ruházhatja fel; a képviseleti jogot a munkavállaló az ügyvezetés írásbeli nyilatkozatában meghatározott, képviseleti joggal rendelkező más személlyel együttesen gyakorolhatja.") vagy a Hpt. 141. § (2) bekezdése ("Az (1) bekezdés szerinti együttes aláírási jog - a hitelintézet igazgatósága által jóváhagyott belső szabályzatban rögzített eljárási rend szerint - együttes aláírási jogként átruházható. A hitelintézet ügyfelének kérésére be kell mutatni a hitelintézet nevében kötelezettséget vállalók aláírási jogát meghatározó belső szabályzatot.") alapján létesített cégképviseleti jogosultságok esetében.
[7] A meghatalmazás tartalmi vizsgálata során a közjegyzőnek azt kell ellenőriznie, hogy a képviseleti jogot igazoló okirat valóban képviseleti jogot keletkeztető belső szervezeti aktus-e (ily módon szervezeti/törvényes képviseletről van-e szó) vagy valójában ügyleti képviseleti jogot keletkeztető meghatalmazásnak minősül.
[8] A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 3. § (1) bekezdése: "A társasház tulajdonostársainak közössége (a továbbiakban: közösség) az általa viselt közös név alatt az épületfenntartása és a közös tulajdonnal kapcsolatos ügyek intézése során jogokat szerezhet és kötelezettségeket vállalhat, önállóan perelhet és perelhető, gyakorolja a közös tulajdonnal kapcsolatos tulajdonosi jogokat, viseli a közös tulajdon terheit. A perbeli cselekvőképesség a közös képviselőt (az intézőbizottság elnökét) illeti meg."
[9] Például a házasságkötésre (Ptk. 4:5. § (1) bekezdés), a házassági vagyonjogi szerződés megkötésére (Ptk. 4:64. § (1) bekezdés), az apaság elismerésére (Ptk. 4:101. § (4) bekezdés) vonatkozó jognyilatkozatok, illetve a végrendelkezés tétele (Ptk. 7:11. §).
[10] A Kjtv. 1.§ (2) és (5) bekezdései alapulvételével
[11] Kjnp. 12. § (2) bekezdés: "Az eljárásban a jogi képviselet nem kötelező, kivéve, ha törvény eltérően rendelkezik."
[12] Kjtv. 115. § (1) bekezdése: "A közjegyzői okiratot világosan és - az egyértelmű, valamint az általánosan ismert rövidítések kivételével - rövidítések nélkül kell szövegezni; [...]"
[13] Kjtv. 120. § (1) bekezdés a) pontja: "A közjegyzői okirat elkészítése alkalmával a közjegyző kötelessége, hogy a) meggyőződjék a fél ügyleti képességéről és jogosultságáról, továbbá valódi szándékáról, [...]"
[14] Üttv. 2. § (1) bekezdés a) pontja szerint.
[15] Üttv. 61. § (3) bekezdése.
[16] Üttv. 59. § (1) bekezdése: "Az alkalmazott ügyvéd az ügyvédi tevékenységet ügyvéddel vagy ügyvédi irodával fennálló munkaviszony alapján munkáltatója, valamint - ha a munkaszerződés így rendelkezik -munkáltatójával egy ügyvédi társulásba vagy ügyvédi irodaközösségbe tartozó ügyvéd vagy ügyvédi iroda helyetteseként, azok ügyfelei számára gyakorolja."
[17] Üttv. 17. § (1) bekezdése: "Az ügyvédi irodai tagsággal nem rendelkező ügyvéd (a továbbiakban: egyéni ügyvéd), az európai közösségi jogász, valamint az egyszemélyes ügyvédi iroda (a továbbiakban együtt: helyettesített ügyvéd) az ügyvédi tevékenység gyakorlásában való akadályoztatása esetére helyettes ügyvédet bíz meg"
[18] Az Ütv. 1. mellékletében (Az ügyvédi kamarai nyilvántartás adattartalma természetes személyek tekintetében) lévő táblázat 19. sora alapján a "helyettes ügyvéd neve, kamarai azonosító száma, ügyvédi iroda esetén adószáma" tekintetében az ügyvédi nyilvántartás közhitelesen tanúsítja a bejegyzett adatokat.
[19] Üttv. 17. § (6) bekezdése: "A helyettesítésre kötött megállapodás nem zárja ki, hogy a helyettesített ügyvéd egyes ügyek vagy az ügyek meghatározott csoportja tekintetében - e törvény keretei között - helyettesítéséről mással állapodjon meg."
[20] Pp. 244. § (3) bekezdése: "Ha a fél a jogi képviselővel történő eljárást választotta, a [a Pp. 244. § (1) bekezdése alapján a kötelező jogi képviseletet nem igénylő, járásbíróság hatáskörébe tartozó] perben jogi képviselőnek kell tekinteni az ügyvédjelöltet és a jogi előadót is."
[21] A Civilisztikai Kollégiumvezetők 2018. június 20-21-ei Országos Tanácskozásának 9. állásfoglalása alapján "a Pp. 244. § (1) bekezdése alkalmazása szempontjából jogi képviselőnek kell tekinteni a 75. § (1)-(2) bekezdésében megjelölteket."
[22] Üttv. 73. § (1) bekezdése: "Az európai közösségi jogász valamely EGT-államban ügyvédi tevékenység folytatására jogosult természetes személy, aki az ügyvédi tevékenységet esetileg vagy állandó jelleggel, üzletszerűen, saját gazdasági kockázatvállalása mellett - az e törvényben meghatározott kivétellel - ügyfele megbízásából, az európai közösségi jogászok szakmai megnevezéséről szóló miniszteri rendeletben meghatározott szakmai megnevezése alatt gyakorolja."
[23] Az Üttv. 28. § (2)-(5) bekezdései, illetőleg 34. § (1)-(2) bekezdései alapján.
[24] Ahogyan arról - igaz, még az ügyvédekről szóló korábban hatályban volt 1998. évi XI. törvény alapján készített (de ebben a tekintetben érdemben változatlanul használható) - részletes elemzés található a Közjegyzők Közlönyének 2016. évi 4. számában (Pulinka Mihály: Az ügyvédjelölt jogállása és eljárás a közjegyző előtt, 53. oldal).
[25] Ha az ügyvédi megbízás a helyettesítés lehetőségét (ügyvédjelölt vagy alkalmazott ügyvéd útján történő eljárást) kizárta vagy adott eljárási cselekményekre korlátozta, akkor a helyettes útján történt eljárás a megbízó és a megbízott ügyvéd (jogi képviselő) belső jogviszonyában ugyanakkor szerződésszegést valósít meg.
[26] Üttv. 66. § (1) bekezdése: "A kamarai jogtanácsos az ügyvédi tevékenységet nem természetes személy jogalannyal fennálló munkaviszonya, kormányzati szolgálati, közszolgálati, közalkalmazotti, rendvédelmi igazgatási alkalmazotti, honvédelmi alkalmazotti, rendvédelmi, hivatásos vagy szerződéses katonai szolgálati jogviszonya, egyházi szolgálati viszonya (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: munkaviszony) keretei között,
a) ügyvédi kamarai nyilvántartásba bejelentett munkáltatója, egyházi szolgálati viszony esetében az egyházi jogi személy (e fejezet alkalmazásában a továbbiakban együtt: munkáltató),
b) munkáltatójának kapcsolt vállalkozása, vagy
c) munkáltatójával irányítási vagy fenntartói viszonyban álló szerv mint ügyfele számára gyakorolja"
[27] Üttv. 68. § (3) bekezdése: "A kamarai jogtanácsos ügyvédi tevékenységfolytatására megbízást nemfogadhat el"
[28] A korábban hatályos Jtvr. 1. § (2) bekezdése: "A jogtanácsos a feladatának teljesítése érdekében - a jogszabályok keretei között - jogi képviseletet lát el [...], továbbá a korábban hatályos Jtv-vhr. 15. §-a szerint: "A jogtanácsosnak a jogi képviselet körében önálló aláírási joga van"
[29] A korábban hatályos Jtvr-vhr. 12. § (2) bekezdése: "Ha a szervezetet olyan személy képviseli, aki a szervezettel nem áll munkaviszonyban (tagsági viszonyban), a képviseleti jogosultságot a szervezet vezetője által kiállított meghatalmazással is igazolni kell"
[30] A Pp. 75. § (2) bekezdés b) alpontja szerinti ügyészi eljárás közjegyzői okiratba foglalás során nehezen képzelhető el, így annak ismertetését ezen okból mellőztem.
[31] Online Jogtár® (Wolters Kluver).
[32] Varga István (szerk.): A polgári perrendtartás és a kapcsolódó jogszabályok kommentárja, I/III. kötet, VI. Fejezet, 365. oldal.
[33] A fenti szűkítő értelmezés helyességét támasztja alá a Civilisztikai Kollégiumvezetők 2018. június 20-21-ei Országos Tanácskozásának 5. állásfoglalása is, amelynek tárgya azon kérdés megválaszolása volt, hogy "Adhat-e a jogi személy képviselője meghatalmazást a jogi személy kamarai jogtanácsosának a perbeli képviseletre, ha a jogi személy törvényes képviselője és kamarai jogtanácsos ugyanaz a személy, illetve szükséges-e ilyen esetben is a meghatalmazás?" (az állásfoglalás alapján "a kamarai jogtanácsos az Üttv. 68. § (2) bekezdése alapján általános vagy külön meghatalmazás alapján jogosult a jogi képviselet ellátására. A meghatalmazásnak nem akadálya, ha a meghatalmazó jogi személy törvényes képviselője azonos a meghatalmazott kamarai jogtanácsossal, mivel ezt sem a Pp. 63. § (1) bekezdése, sem az Üttv. 23. §-26. §-a sem zárja ki.")
[34] Kjtv. 132. § (1) bekezdése: [...] a meghatalmazást közjegyzői okiratba vagy olyan magánokiratba kellfoglalni, amelyben a fél aláírását közjegyző, bíróság, más hatóság vagy magyar külképviseleti szerv hitelesítette"
[35] Sajnos gyakran előfordul, hogy a nyilvántartásban csak a képviseletre jogosultak neve és titulusa (például kuratóriumi tag) van feltüntetve, de "Képviseleti jog terjedelme" illetőleg a "Képviseleti joggyakorlás módja" rovatok nincsenek kitöltve (a közhiteles nyilvántartás erre vonatkozóan adatot nem tartalmaz).
[36] A társasházakról szóló 2003. évi CXXXIII. törvény 50. § (1) bekezdése: "A közös képviselő (az intézőbizottság elnöke) - a (2) bekezdés rendelkezésének kivételével [építésügyi hatósági eljárás speciális esete] - jogosult a közösség képviseletének ellátására a bíróság és más hatóság előtt is. E jogkörének korlátozása harmadik személlyel szemben hatálytalan"
[37] Kjtv. 120. § (1) bekezdése: "A közjegyzői okirat elkészítése alkalmával a közjegyző kötelessége, hogy [...]
g) ha a fél a közjegyzői okirat felolvasásánál, aláírásánál képviselő útján jár el, meggyőződjék a fél képviselőjének képviseleti jogosultságáról"
[38] A szakfordításról és tolmácsolásról szóló 24/1986. (VI. 26.) MT rendelet 5. §-a: "Hiteles fordítást, fordítás hitelesítését, valamint idegennyelvű hiteles másolatot - ha jogszabály eltérően nem rendelkezik - csak az Országos Fordító és Fordításhitelesítő Iroda készíthet."
[39] Kjtv. 138. § (1) bekezdése: "Az a közjegyző, aki idegen nyelven okirat készítésére jogosult, ezen a nyelven a közjegyzői hatáskörbe tartozó ügyekben keletkezett közokiratról és annak mellékleteiről hiteles fordítást készíthet, vagy a fordítás helyességét tanúsíthatja."
[40] Máté Viktor-MolnárÁgnes-Raus Csaba-Sajben Tamás: Külföldi közokiratok a gyakorlatban (Harmadik, átdolgozott és bővített kiadás), HVG-ORAC Lap- és Könyvkiadó Kft., 2018.
[41] A képviseleti jogot az Üttv. 34. § (1) bekezdése szerint a meghatalmazás, nem pedig a megbízás létesíti; a megbízási szerződés a megbízó és a megbízott megállapodását tartalmazza a megbízás tartalma tekintetében, az önmagában nem igazol képviseleti jogot az eljáró jogi képviselő részére.
[42] Üttv. 34. § (1) bekezdése: "Ha az ügyvédi tevékenység gyakorlásához az ügyfél képviselete szükséges, a képviseleti jog létesítéséről meghatalmazást kell kiállítani a megbízott részére"
[43] Üttv. 34. § (2) bekezdésének első mondata
[44] Üttv. 89. § (2) bekezdés c) pontja.
[45] Bár az engedély megadásának formájára nincs konkrét jogszabályi előírás, álláspontom szerint a Kjtv. 132. § (1) bekezdése szerinti formai követelményeknek megfelelő okiratban kellene kérni ezen hozzájárulás megadását (ennek hiányában jogvitára vezethet ugyanis, ha a meghatalmazó utóbb letagadja, hogy adott volna ilyen hozzájárulást az aláíráshoz).
[46] Üttv. 189. § (1) bekezdése: "Az ügyvédi kamarai nyilvántartás - az 1. mellékletben meghatározott körben közhitelesen - tartalmazza az ügyvédi és ügyvédasszisztensi tevékenység természetes személy gyakorlója 1. mellékletben meghatározott adatait."
[47] Üttv. 28. § (5) bekezdése: "A megbízás teljesítésében - ha a felek eltérően nem rendelkeznek - az egyéni ügyvéd, az európai közösségi jogász, az ügyvédi iroda tagjai, a helyettes ügyvéd, az ezek alkalmazásában álló alkalmazott ügyvéd, alkalmazott európai közösségi jogász és ügyvédjelölt, valamint a külföldi jogi tanácsadó járhatnak el""
[48] Üttv. 34. § (3) bekezdése: "Ha a meghatalmazásból más nem tűnik ki, a meghatalmazás alapján - törvény eltérő rendelkezése hiányában - a képviseleti jog mindazokat megilleti, akik a megbízás teljesítése során e törvény alapján eljárhatnak."
[49] Hpt. 141. § (1) bekezdése: "Cégjegyzésre - ideértve a fizetési számla feletti rendelkezést is - és a hitelintézet nevében a pénzügyi, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységgel kapcsolatos kötelezettségvállalásra
a) részvénytársasági vagy szövetkezeti formában működő hitelintézet esetében két igazgatósági tag, illetve két ügyvezető,
b) külföldi hitelintézet fióktelepe esetében két vezető állású személy együttesen jogosult"
[50] A cégnyilvánosságról, a bírósági cégeljárásról és a végelszámolásról szóló 2006. évi V. törvény 8-9. §§-ai alapján.
[51] Pp. 64. § (2) bekezdés első mondata: "Több személy részére adott meghatalmazás esetén a felet a meghatalmazottak bármelyike képviselheti, azonban egy-egy perbeli cselekménynél, illetve jognyilatkozat megtételénél csak egyikük járhat el; az ezzel ellentétes kikötés hatálytalan. Ha a meghatalmazottak nyilatkozatai vagy cselekményei egymástól eltérnek, ezt a bíróság akként bírálja el, mintha magának a félnek a nyilatkozatai vagy cselekményei lennének eltérőek."
[52] Kjtv. 3. § (2) bekezdése: "Ha a közjegyző az eljárása során aggályos körülményt észlel, de a közreműködés megtagadására nincs ok, köteles e körülményre a fél figyelmét felhívni és ezt az iratban feltüntetni. Ha a fél ez ellen tiltakozik, a közjegyző a közreműködését megtagadja""
[53] Üttv. 20. § (1) bekezdése.
[54] HBNY-tv. 4. § (1) bekezdése: "Hitelbiztosítéki nyilatkozatot csak a hitelbiztosítéki rendszerben felhasználóként nyilvántartásba vett személy és csak a hitelbiztosítéki rendszerben felhasználóként nyilvántartásba vett személlyel szemben tehet, e törvény szabályai szerint"
[55] Anka Márton Tibor-Anka Tibor-Bodzási Balázs-Leszkoven László-Pomeisl András: Hitelbiztosítékok; HVG-ORAC lap- és Könyvkiadó Kft., 2016., 608. oldal.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző Közjegyzőhelyettes, Budapest.
Visszaugrás
