A hazai jogharmonizáció egy sajátos, de mennyiségét, és jelentőségét tekintve meghatározó területe az agrárjogi kérdések szabályozása. Köztudomású, hogy az EU költségvetésének közel 50%-a agrár-, és vidékfejlesztési célokat szolgál, az Acqui Communitaire közel fele pedig az EU közös agrárpolitikájának a végrehajtását jelenti.
Az agrárjogi kérdések harmonizációjának egy sajátos területe az EU által nyújtott támogatások igénybevételéhez szükséges hazai jogi szabályozási rendszer kialakítása. E témakörben ugyanis a jogharmonizáció nem a hagyományos jogközelítést jelenti, hanem azon nemzeti hatáskörbe tartozó jogszabályoknak a megalkotását, amelyek szükségesek az egyes támogatások igénybevétele szempontjából. Ebben az esetben végrehajtási jellegű jogszabályok megalkotásáról van szó, amelynek megalkotására az EU jogszabály - amelynek hatálya egyébként közvetlenül kiterjed Magyarországra, mint az EU tagjára - kifejezett felhatalmazást ad. Ennek hiányában is megalkotható a jogszabály, amennyiben a végrehajtás eredményessége ezt szükségessé teszi.
A hazai agrártámogatási rendszer korábbi jogi terminológiája - figyelemmel az aktuális jogalkotói érdekekre is - kialakult. Az Európai Mezőgazdasági Orientációs és Garancia Alap Garancia Részlegéből finanszírozott egységes területalapú támogatás 2004. évi igénybevételével kapcsolatos egyes kérdésekről szóló 86/2004. (V. 15.) FVM rendelet előkészítése során vetődött fel, hogy az egyes korábban használt jogi terminológia, illetve a már kötelezően alkalmazandó EU jogi terminológia tartalmilag fedi-e egymást. A szabályozás kialakítása során az volt a rendező elv, hogy azokat a bizottsági rendelkezéseket, amelyek hatálya közvetlenül is kiterjed Magyarországra, az EU jog elsődlegessége miatt nem szükséges megismételni, a nemzeti szabályozás pedig lehetőleg azt a jogi terminológiát használja, amelyet a Bizottság által alkotott jogszabályok hivatalos magyar nyelvű fordítása tartalmaz. Ez a fajta jogharmonizációs munka annyiban különbözik a bizottsági irányelvekre alapuló, és tartalmát tekintve jogközelítésnek minősülő jogharmonizációtól, hogy míg ebben az esetben a feladat a nemzeti jogrendbe illesztés, és így van bizonyos nemzeti szabályozási mozgástér, addig azokban az estekben, amikor egy bizottsági rendelet hatálya közvetlenül is kiterjed Magyarországra, ezekben az esetekben a nemzeti szabályozásnak nincs önálló mozgástere legfeljebb csak akkor, amikor erre kifejezett felhatalmazást adnak. Erre figyelemmel az érintett témakörben nemzeti hatáskörben megalkotott jogszabály (többnyire a bizottsági rendelet végrehajtása) kénytelen vagy közvetlenül átvenni az EU terminológiát, vagy ha ezt nem teszi, akkor jogvita esetén - feltéve, ha ellentétes tartalmú a szabályozás - nem a hazai, hanem az EU jogot fogják alkalmazni. Az ilyen körülmény kialakulását célszerű elkerülni. Ha pedig a terminológiai probléma a hiteles fordítás hibája, akkor azt külön eljárásban kell rendezni.
A jogi terminológiai felülvizsgálat részeként vetődött fel az Európai Unió Közös Agrárpolitikája magyarországi végrehajtásában, illetve a nemzeti agrártámogatási rendszerben érintett ügyfelekkel összefüggő ügyfélregiszter létrehozásáról szóló 141/2003. (IX. 9.) Korm. rendeletben használt ügyfél fogalom mennyiben fedi le a mezőgazdasági üzem fogalmat. Megállapítható, hogy az EU támogatási rendszerének nyilvántartási alapegysége a mezőgazdasági termelő, illetve a mezőgazdasági üzem.
A mezőgazdasági termelő - szervezeti formától függetlenül - a támogatás címzettje, annak alanya a mezőgazdasági üzem pedig a gazdálkodás alapegysége. Így a két fogalom tartalmi meghatározottságát tekintve nem ugyanaz.
A Bizottság 1444/2002/EK rendelete (2002. július 24.) a mezőgazdasági üzemek szerkezetére vonatkozó összeírásban felhasznált jellemzők meghatározásáról, meghatározások alóli kivételekről, valamint régiókról és körzetekről szóló, 2000/115/EK bizottsági határozat módosításáról a mezőgazdasági üzem fogalmát az alábbiakban adja meg:
A mezőgazdasági üzem Olyan műszakilag-gazdaságilag önálló egység, amely egységes irányítás alatt áll és mezőgazdasági termékeket állít elő. Az üzem más, kiegészítő (nem mezőgazdasági) termékeket is előállíthat, illetve ilyen szolgáltatásokat is nyújthat.
A mezőgazdasági üzem jellemzői tehát a következők:
a) mezőgazdasági termékek előállítása
b) egységes irányítás (az irányítás akkor is egységes, ha azt két vagy több személy együttesen végzi;
c) műszakilag-gazdaságilag önálló egység (amelyet általában a munkaerő és a termelőeszközök (gépek, épületek, föld stb.) együttes használata mutatja.
A hivatkozott bizottsági határozat külön is foglalkozik a különleges esetekkel.
Így ha egy üzem, adózási vagy más okból, meg van osztva két vagy több személy között, de egységes irányítással rendelkezik (egy közös irányító), és ezáltal egy gazdasági egységnek tekinthető, egyetlen üzemnek minősül;
Ha két vagy több (korábban önálló) üzem egyetlen gazdálkodó kezében egyesül, az üzemek akkor tekintendők egyetlen, önálló üzemnek, ha jelenleg közös irányítójuk van, vagy egyébként közösen használják ugyanazt a munkaerőt és ugyanazokat a berendezéseket.
Ha a gazdálkodó a mezőgazdasági üzemet átengedi másnak (örökösnek, bérlőnek stb.) úgy, hogy egy földrészletet megtart, ez a földterület:
a) a jogutód üzeméhez tartozik, ha a művelése szempontjából egységet képez az üzem többi részével, és ha ugyanazt a munkaerőt és ugyanazokat a termelőeszközöket alkalmazzák rajta, mint az üzem többi részén;
b) a korábbi gazdálkodóüzeméhez tartozik, ha rendszerint a korábbi gazdálkodó üzemének munkaerejével és termelőeszközeivel művelik meg.
Az önálló üzemek egyesíthetik erőforrásaikat egy bizonyos mezőgazdasági vállalkozás kedvéért abból a célból, hogy közös vállalkozást alkossanak, amely a mögöttük álló üzemektől (főüzemektől) különállóan működik. Ezek a vállalkozások lehetnek például közös gyümölcsösök, közös szarvasmarhatelepek, közös tejgazdasági épületek. Ez a részleges egyesülés esete, ezeket a közös vállalkozásokat ebben az esetben egy terméket előállító társas üzemnek nevezik. Ezeket az egy terméket előállító társas üzemeket akkor kell a főüzemtől független mezőgazdasági üzemnek tekinteni, ha főként saját termelési tényezőit használja és nem támaszkodik nagymértékben a főüzem termelési tényezőire.
Külön is vizsgálni kell azt az esetet, amikor egy üzem több település területén található. Ebben az esetben az üzem az üzem székhelyének van jelentősége. Az üzem székhelyét az adott tagállamban érvényes dokumentált szabályozás alapján kell meghatározni. Abban az esetben, ha az üzem csak részben található egy bizonyos típusú területen (például kedvezőtlen helyzetű területen), akkor úgy kell tekinteni, hogy ezen a területen található, ha az üzemhez tartozó földterület nagyobbik része vagy az üzem székhelye ezen a területen található.
Az üzemért jogilag és gazdaságilag felelős személy: a gazdálkodó.
A gazdálkodó az a természetes személy, természetes személyek csoportja, vagy jogi személy, akinek a felelősségére, és neve alatt működtetik az üzemet, és aki jogilag és gazdaságilag felelős az üzemért, azaz aki az üzem gazdasági kockázatát viseli. A gazdálkodó lehet az egész üzem tulajdonosa, bérlője, örökhaszonbérlője, haszonélvezője vagy vagyonkezelője.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
