Valamennyiünk előtt ismert, hogy a Kelet-európai országokban az elmúlt tizenhat évben lezajlott gazdasági - társadalmi átalakulás és ezzel összefüggő privatizáció jelentősen megváltoztatta a magánvagyon, és ebből következően a házastársi közös vagyon körét és annak összetételét is.
Az 1990-es évektől kezdődően a magánvagyonban, és ebből következően a házastársi közös vagyonban is olyan - befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyak jelentek meg, amelyek a tulajdonjog - Ptk. 94. §-ának (1) bekezdése szerinti - tárgyainak körébe egyáltalán nem vagy csak nehezen voltak beilleszthetők, a közös vagyonnak azonban lényegesen nagyobb hányadát tették ki, mint a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló közös vagyon "szokásos tárgyai."
A gazdasági jogalkotást és a gazdasági élet átalakulását azonban nem követte a házasságról, a családról és a gyámságról szóló - többször módosított - 1952. évi IV. törvény (a továbbiakban: Csjt.) 27-31. §-aiban foglalt - egyébként is rendkívül szűkszavú - házassági vagyonjogi szabályok módosítása, ezért az ezzel összefüggő elméleti és jogalkalmazási problémák megoldása egyaránt a jogirodalomra és a bírói gyakorlatra hárult. A Csjt. szerinti ún. reálszerzés elvén alapuló vagyonközösségi rendszerhez kapcsolódó ítélkezési gyakorlatot ugyanakkor (a Csjt. vagyonközössége rendszere ellenére!) évtizedeken át a dologi jogias szemléletmód jellemezte, amely viszont a vagyoni értékű jogok közös vagyoni jellegét nem ismerte el.
Mindezek miatt a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban egyaránt képviseltette magát az az álláspont, hogy az egyéni vállalkozói tevékenység megkezdése, illetőleg a gazdasági társaságok alapítása valójában "nem tulajdonszerzést, hanem tulajdonvesztést eredményez", hiszen ilyen esetben a házastársak közös vagyona a gazdálkodó szervezetnek minősülő egyéni vállalkozás, illetve az önálló jogalanynak minősülő társaság tulajdonába kerül, a vállalkozói vagyon alvagyoni jellegéről és megoszthatóságáról jogszabály nem rendelkezik, ezért azok valójában nem részei a vagyonközösségnek és a házastársak közötti megosztás tárgyát sem képezhetik.
A másik álláspont az volt, hogy az egyéni vállalkozó, mint magánszemély vagyona nem különül el az egyéni vállalkozó, mint gazdálkodó szervezet vagyonától, a gazdasági társaság alapítására irányuló - Gt. hatálya alá tartozó - társasági szerződés (alapszabály, alapító okirat) pedig lényegében a létrehozandó gazdasági társaság, mint harmadik személy javára szóló olyan visszterhes jellegű szerződésnek minősül, amelyben a leendő tag házastárs a vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulásának a gazdasági társaság, mint harmadik személy részére történő rendelkezésre bocsátására (szolgáltatására) vállal kötelezettséget, és ennek fejében - ellenszolgáltatásként - vagyoni értékkel rendelkező társaságbeli részesedés tulajdonjogát vagy kötelmi jellegű jogosultságát szerzi meg. A Csjt. házassági vagyonjogi szabályai ugyanakkor az egyes vagyontárgyak vagyonközösséghez való tartozásának, alvagyoni jellegének és a házastársak közötti megoszthatóságának a meghatározása szempontjából nem különböztetnek aszerint, hogy egy adott vagyontárgy személyes, családi, vagy háztartási, illetőleg befektetési vagy vállalkozási célokat szolgál.
Mindezek miatt a jogirodalomban egyes szerzők a Csjt. házassági vagyonjogi szabályainak a gazdasági jogi szabályokhoz igazodó módosítását és kiegészítését, valamint a házastársak üzleti és egyéb célokat szolgáló közös vagyonának az egymástól eltérő módon történő szabályozását sürgették arra hivatkozva, hogy ennek hiányában az új gazdasági jogintézményekkel, elsősorban a gazdasági társaságokba bevitt vagyonnal kibővült házassági vagyonjogi jogvitákat a bírói gyakorlat már nem képes megoldani.
Az új gazdasági jogintézményekkel (értékpapírok, társasági részesedések stb.) kapcsolatos házassági vagyonjogi ítélkezés azonban "nem várathatott magára" - több mint 16 éven át - mindaddig, amíg a szükségesnek tűnő jogszabály-módosítások meg nem történnek.
Más szerzők ezért arra hívták fel a figyelmet, hogy egyrészt sem elméleti, sem gyakorlati okok nem indokolják az egymástól eltérő rendeltetésű, de egyaránt a család közös boldogulását szolgáló vagyontárgyak egymástól eltérő módon történő kezelését és szabályozását, másrészt feltehetően nem lenne szerencsés a viszonylag új jogintézményeknek a túlságosan korai, a jogalkalmazói gyakorlat kialakulását megelőző olyan szabályozása, amely a gazdasági jogi és a családjogi szabályok látszólagos, vagy vélt kollízióit feloldaná ugyan, a jogalkalmazói gyakorlatot azonban szükségtelenül megmerevítené, és a bírói jogalkotás lehetőségeit is indokolatlanul korlátozná. A lehetséges elméleti és gyakorlati megoldásokat tehát a hatályos jog értelmezése útján egyaránt a jogirodalomnak és magának a bírói jogalkalmazásnak kell kialakítania. Ehhez azonban egyrészt a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat eddigi dologi jogias szemléletmódjának a lényeges megváltoztatása és a vagyonjogias szemléletmód kialakítása, másrészt a legkülönbözőbb jogágak egymástól lényegesen eltérő tartalmú hatályos szabályainak az együttes és egymásra tekintettel történő értelmezése és alkalmazása, a látszólagos jogszabályütközések feloldása, valamint a valós kollíziók feltárása, végül pedig a lehetséges jogi megoldásoknak az egyéb vagyontárgyak vonatkozásában már kialakult bírói gyakorlatnak megfelelő és a lehetőség szerint abba beépülő módon történő kidolgozása szükséges.
Egyes jogirodalmi álláspontok szerint a gazdasági jog egyes új típusú jogintézményeinek a házassági vagyonjogi szempontú megítélését ugyanis
- részint az egységes magyar magánjog és kereskedelmi jog hiánya,
- részint pedig az a tény nehezíti meg, hogy
- egyrészt a magánjog ún. önállósult jogágai (polgári jog, családi jog, társasági jog, értékpapírjog stb.) egymástól lényegesen eltérő alapfogalmakkal, illetve alapelvekkel dolgoznak, és ennek megfelelően különbözik egymástól a tulajdonjog fogalma családi jogi, polgári jogi, társasági jogi és értékpapírjogi értelemben is,
- másrészt a gyakorlatban sok esetben keveredik egymással a házastársak egymás közötti, ún. belső jogviszonyaira, valamint a házastársak és a harmadik személyek közötti, ún. külső jogviszonyokra irányadó szabályok alkalmazása.
Családjogi értelemben a közös tulajdon tárgya "mindaz", ami polgári jogi értelemben csupán vagyonjogi, tehát részben dologi jogi - tulajdonjogi - részben pedig kötelmi jogi igénynek minősül, hiszen a Ptk. 94. §-a szerint polgári jogi értelemben vett tulajdonjog tárgya csak birtokba vehető dolog lehet, míg társasági jogi értelemben tulajdonjog tárgyát képezi a korlátolt felelősségű társaságbeli törzsbetét és üzletrész, valamint a részvénytársaságbeli részvény, amelyek egyaránt - "a tagot a társasággal szemben megillető jogokat és a társaság vagyonából őt megillető hányadot testesítik meg" [régi Gt. 159. § (2) és 169. § (3), 249. § (1) bek. és Gt. 125. § (2), 133. § (3) és 220. § (3) bek.], és amely előbbi polgári jogi értelemben tulajdonjog tárgya nem lehet, hanem csupán vagyoni értékű jognak, tehát kötelmi jellegű igénynek minősül, míg az utóbbira a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése csupán a tulajdonjog szabályainak a megfelelő alkalmazását rendeli - kifejezésre juttatva ezáltal azt, hogy "birtokba vehető dolognak" nem tekinthető.
Ezzel szemben a régi Gt. 22. §-ának (2) bekezdése és a Gt. 12. §-ának (1) bekezdése szerint sem "a társaság alapításkori tulajdonának", hanem - a társaság működése során szerzett vagyonhoz hasonlóan - "a társaság alapításkori vagyonának" minősül a tagok által az alapításkor a társaság rendelkezésére bocsátott vagyoni (pénzbeli vagy nem pénzbeli) hozzájárulás, amely utóbbi, tehát az ún. apport bármilyen vagyoni értékkel rendelkező dolog, szellemi alkotáshoz fűződő vagy egyéb vagyoni értékű jog is lehet, azzal, hogy az új Gt. 13. § (2) bekezdése szerinti - valamennyi társasági formára irányadó - egységes apport-fogalma szerint az utóbbi körbe tartozik az adós által elismert vagy jogerős bírósági határozaton alapuló követelés is.
Figyelemmel arra, hogy a Polgári Törvénykönyv - a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése, a Csjt. 31. § - (5) bekezdése és a régi Gt. 17. §-a, illetőleg a Gt. és az új Gt. 9. §-ának (2) bekezdése szerint - mind a családjog, mind pedig a társasági jog és az értékpapírjog ún. közös háttérjogának minősül, célszerűnek tűnik
- egyrészt a családjogi, a társasági jogi és értékpapírjogi, illetőleg a polgári jogi értelemben vett tulajdonjog fogalmának az egymástól való elhatárolása,
- másrészt annak a tisztázása, hogy a házastársak családjogi értelemben vett tulajdoni igénye (közös tulajdonszerzése) milyen esetekben minősülhet polgári jogi értelemben
a) abszolut szerkezetű, tehát mindenkivel szemben hatályos tulajdonjogi, illetőleg
b) relatív szerkezetű, tehát csak meghatározott személyekkel szemben hatályos kötelmi jogi igénynek.
Lényegében az utóbbi jogirodalmi állásponton alapul a Legfelsőbb Bíróság elmúlt tíz évben kialakított ítélkezési gyakorlata, amely időközben a 2006. július 1-jén hatályba lépett, a gazdasági társaságokról szóló 2006. évi IV. törvénybe (a továbbiakban: új Gt.) már beépült, a jövőben pedig - annak Javaslata szerint - előreláthatóan az új Polgári Törvénykönyv Családjogi Könyvébe (a továbbiakban: Csjk.) is beépül majd.
Az új Polgári Törvénykönyv Családjog címet viselő Harmadik Könyve - Magyar Közlöny 2002. évi 15. számának II. kötetében közzétett - koncepciója és a Csjk. Javaslatának indokolása szerint ugyanis a Javaslat "nem törekszik minden áron való újításra: a törvényes házassági vagyonjogi rendszerként megtartott házastársi vagyonközösség szabályait a bírói gyakorlatban évtizedek alatt kialakult elvekre építi, a normaszöveg mennyiségi változása jelentős részben a bírói gyakorlatban bevált jogtételek beemelése a jogszabályba, ahol pedig a bírói gyakorlat nem egységes vagy vitatható, esetleg csak a probléma jelzéséig jut el, az elméletileg leginkább alátámasztható megoldást alkalmazza".
Az új Gt. azonban - az eredeti elképzelésekkel ellentétben - nem épül be az új Polgári Törvénykönyvbe, és annak ismeretében - véleményem szerint - a tulajdonjog polgári jogi és társasági jogi fogalma közötti különbség - az új Ptk. Dologi jogi Könyve Javaslatának a tulajdonjog, illetve a dolog fogalmára, vagy a Kötelmi jogi Könyve Javaslatának az átruházás lehetséges tárgyaira vonatkozó rendelkezései módosításának a hiányában - a jövőben is változatlanul fennmaradna. Az ebből eredő esetleges jogalkalmazási problémák azonban - a változatlan véleményem szerint - az eddigi gyakorlatnak megfelelően a hatályos jog egyes jogintézményeinek az értelmezése útján is feloldhatók lennének.
Az új Csjk.-nak a házastársak üzleti, illetve vállalkozási célú vagyonára vonatkozó speciális rendelkezései természetesen a jövőben sem önmagukban, hanem csak azoknak az Evt., a Gt., a Tpt. és a gazdasági jog egyéb szabályaival való együttes alkalmazása útján lesznek majd alkalmasak az említett rendeltetésű vagyontárgyakkal összefüggő házassági vagyonjogi viták rendezésére, ezért az említett szabályok megértéséhez nem mellőzhető az ítélkezési gyakorlat lényegének az ismertetése sem.
A rendelkezésemre álló mindössze 30 percben ugyanakkor természetesen e gyakorlat töredékének az ismertetésére sincs módom, ezért az előadásomban csak néhány olyan lényesebbnek tűnő kérdésre térek ki, amelyek a Legfelsőbb Bíróság kodifikációra érett ítélkezési gyakorlatának az új Csjk.-ba történő - a jogalkotó által szándékolt - beépítését tükrözik.
A Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata azon a jogirodalmi állásponton alapul, mely szerint a házastársak vagyonközössége a közös tulajdon sajátos alakzata abban az értelemben, hogy
- egyrészt bármelyik házastárs tulajdonszerzése kihat a másik házastársra,
- másrészt a házastársak közös tulajdonszerzésének a Legfelsőbb Bíróság utóbbi években kialakult gyakorlata már nem a polgári dologi jog, hanem a polgári vagyonjog fogalmának megfelelő értelmet tulajdonít.
Ennek megfelelően a házastársak közös tulajdon - (és vagyon -!) szerzése esetében a közös vagyon tárgyának, értékének és a házastársak közötti megosztás módjának a meghatározása során egyaránt élesen el kell határolni egymástól egyrészt a harmadik személyekhez fűződő, ún. külső jogviszonyaikat, másrészt az egymás közötti, ún. belső jogviszonyaikat.
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is rámutatott már arra, hogy a házastársak reálszerzés elvén alapuló Csjt. 27. §-ának (1) bekezdése szerinti osztatlan közös tulajdonszerzésének fogalma, tárgya és köre szélesebb fogalom a Ptk. szerinti közös tulajdonnál. Abból ugyanis, hogy a hivatkozott törvényhely egyrészt a házastársak közötti vagyonközösség létrejöttéről rendelkezik, másrészt az ennek megfelelő osztatlan közös tulajdonszerzésükről szól ugyan, amely azonban magában foglalja "mindazt", amit az együttélés alatt akár együttesen, akár külön - külön szereztek, az következik, hogy a házastársak reálszerzés elvén alapuló - családjogi értelemben vett - osztatlan közös tulajdonszerzése kiterjed mindarra, ami polgári jogi értelemben a (aktív és passzív) vagyon fogalmi körébe tartozik, tehát:
ab) ami a Ptk. 94. § (1) bekezdése szerint polgári jogi értelemben tulajdonjog tárgya, tehát ingó vagy ingatlan dolog,
ab) amelyre a Ptk. 94. § (2) bekezdése szerint a tulajdonjog szabályait megfelelően alkalmazni kell, tehát: pénz, értékpapír, dolog módjára hasznosítható természeti erő,
ac) amely polgári jogi értelemben kötelmi jellegű igénynek minősül, tehát
- vagyoni értékű jog, illetve követelés,
- vagyoni tárgyú kötelezettség, illetve tartozás (LB Pfv.II.20.029/1997., Pfv.II.21.130/1998., Pfv.II.23.064/1998.)
A családjogi értelemben vett tulajdoni igény azonban a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban
- csak akkor és annyiban minősül tulajdonjognak vagy kötelmi, illetve egyéb jellegű vagyoni értékű jognak, követelésnek, illetve kötelezettségnek, ha és amennyiben az adott vagyontárgy tehát az adott dolog, jog, követelés vagy kötelezettség az arra irányadó jogág szabályai szerint tulajdonjog vagy egyéb vagyoni értékű jog tárgya lehet,
- és az harmadik személyekkel szemben csak akkor és annyiban hatályos, ha és amennyiben a házastárs az adott vagyontárgy megszerzésének a tényét az arra irányadó jogág szabályai szerint igazolni tudja (LB Pfv.II.22.717/1999/4., Pfv.II.23.316/1997/3.).
Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság arra, hogy a házastársak által közösen alapított kft. által megszerzett ingatlan nem a házastársaknak, mint természetes személyeknek, hanem a kft.-nek, mint önálló jogalanynak minősülő jogi személynek a tulajdona, ezért a házastársakat az ilyen ingatlanra vonatkozóan érvényes polgári jogi jogcím (haszonélvezeti, használati, bérleti vagy más) hiányában
- sem a Csjt., sem pedig a Ptk. vagy a Gt. rendelkezései alapján nem illeti meg sem a tulajdonjog, sem pedig a használat joga, és
- ilyen jogot önmagában a jogcím nélküli használat ténye sem alapozhat meg (Pfv.II.23.064/1998.).
A reálszerzés elvének a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata által kialakított "vagyonjogias" szemléletmódját építi be az új Csjk. Javaslata a törvény szövegébe akkor, amikor
- a 3:37. §-ának (1)-(2) és (4) bekezdése a házastársi közös vagyon fogalmát (a közös tulajdon- és együttes jogosultság megszerzése, illetve az egyetemleges kötelezettség keletkezése és a közös kötelezettségek köre vonatkozásában véleményem szerint egyébként még további pontosítást is igénylő módon)
- egyrészt nem a "tulajdon", hanem a "vagyon" polgári jogi fogalmának,
- másrészt a vagyon gazdasági és jogi értelemben vett két összetevőjének: az aktív és passzív vagyonnak a figyelembevételével határozza meg, akként, hogy:
(1) Házastársi vagyonközösség esetén a házastársak közös vagyonába tartoznak a tulajdonjognak mindazok a tárgyai, továbbá mindazok a vagyoni értékű jogok és követelések (a továbbiakban együtt: vagyontárgy), amelyeket a házastársak a vagyonközösség fennállása alatt akár együttesen, akár külön-külön szereznek.
(2) A házastársak közös vagyonába tartoznak a közös vagyontárgyak terhei és - ha a törvény eltérően nem rendelkezik - közösen viselik bármelyik házastárs által a vagyonközösség fennállása alatt vállalt kötelezettségből eredő tartozásokat.
A reálszerzés elvén alapuló vagyonközösségi rendszer - fentebb részletezett - "vagyonjogias" szemléletmódján alapul - a Legfelsőbb Bíróság eseti döntéseiben is tükröződő - az az ítélkezési gyakorlat, mely szerint a vállalkozói vagyont a Csjt. nem minősíti különvagyonnak, ezért a házastársak befektetési és vállalkozási célokat szolgáló vagyontárgyainak alvagyoni jellegét a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyontárgyakéval azonos elvek alapján kell megítélni (Pfv.II.20.720/1999/6. sz.).
Ennek megfelelően mutatott rá a Legfelsőbb Bíróság számos eseti döntésében arra, hogy a házastársi közös vagyonba tartozik:
- az egyéni vállalkozó házastárs ún. vállalkozói vagyona körébe tartozó valamennyi aktív és passzív vagyontárgy: ingó, ingatlan, vagyoni értékű jog és vagyoni tárgyú kötelezettség mert az egyéni vállalkozó vagyonát a Csjt. nem minősíti különvagyonnak, a Ptk. 685/C. §-a szerint pedig az egyéni vállalkozó gazdálkodó szervezetnek minősül ugyan, a Ptk. és az Evt. szabályai értelmében viszont maga az egyéni vállalkozás - a gazdasági társaságokkal ellentétben - az e tevékenységet folytató magánszemélytől független, önálló jogalanyisággal és elkülönült vagyonnal nem rendelkezik, még akkor sem, ha - kérelmére - egyéni cégként a cégjegyzékbe is bejegyzést nyer (EBH 2001/1/424. sz. EH, Pfv.II.22.077/1999., Pfv.II.21.861/1999., Pfv.II.20.720/1999., Pfv.II.21.191/2001.),
- a gazdasági társasági tag (részvényes) házastársnak a házassági életközösség alatt szerzett és az életközösség megszűnésekor is meglévő gazdasági társaságbeli részesedése, mint a tag házastárs magánvagyona (Pfv.II.23.316/1997., Pfv.II.20.384/1998.).
Ez a magánvagyon azoknak a vagyoni értékű jogosultságoknak és kötelezettségeknek az összességével azonos, amelyek a tag házastársat
- az adott gazdasági társaság cégformájától és
- az életközösség megszűnésekori létszakától függően
- a tagsági viszonyának vagy magának a társaságnak az életközösség megszakadásának időpontjában történő megszűnése esetén
a társaságbeli részesedése alapján megilletnék, illetve terhelnék (LB EBH 2000/1/209. sz. EH, BH 1999/12/553.).
Az említett jogosultságok és kötelezettségek öszszessége
- az alapítás és megszűnés létszakában bármely cégformájú gazdasági társaság esetében, a régi Gt. és a Gt. hatálya alá tartozó személyegyesülések vonatkozásában pedig a működés létszakában is kötelmi jellegű elszámolási igénynek,
- a működés létszakában pedig a tőketársaságok vonatkozásában minden esetben, az új Gt. hatálya alá tartozó személyegyesülések vonatkozásában pedig vagylagosan tulajdonjogi (dologi jogi) jellegű igénynek minősül.
Ezzel szemben nem a házastársak közös, hanem az önálló jogalanynak minősülő gazdasági társaság vagyonát képezi a társaság által annak alapítása és működése során megszerzett - aktív és passzív - vagyon.
A hatályos Csjt.-hez kapcsolódó jogirodalmi és ítélkezési gyakorlat szerinti "befektetési és vállalkozási célú vagyontárgyak" helyett a Csjk. Javaslata - elnevezésbeli módosítással - a "foglalkozás gyakorlásához szükséges és üzleti célú" vagyontárgyak vonatkozásában az általánostól eltérő, speciális szabályokat is tartalmaz ugyan, e vagyontárgyakat azonban továbbra sem minősíti különvagyonnak. Ezáltal pedig - a házastársi közös vagyon bírói gyakorlat által kialakított fogalmának a törvény szövegébe történő beépítése folytán - lényegében az említett vagyontárgyak közös vagyoni jellegét is elismeri.
Önmagában az egyes vagyontárgyak eltérő gazdasági célokat szolgáló rendeltetése - véleményem szerint - a házastársak valamelyike foglalkozásának gyakorlását, illetve üzleti életben való részvételét szolgáló vagyontárgyaknak az egyéb célokat szolgáló vagyontárgyakétól eltérő szabályozását nem indokolja.
Indokolhatja viszont az egymástól eltérő gazdasági célokat szolgáló vagyontárgyak általánostól eltérő, speciális sajátosságainak a jogi szabályozásban is megnyilvánuló kihangsúlyozását - miként arra a Csjk. Javaslata maga is utal - önmagában az is, hogy: "A házastársi vagyonközösség Csjt.-beli szabályait az évtizedek során a bírói gyakorlat töltötte meg tartalommal, és számos kérdésben olyan időtálló jogtételekkel gazdagította, amelyeket célszerű a törvény rendelkezései közé iktatni. Más kérdésekben viszont éppen a bírói jogalkalmazás helyes irányba terelése miatt szükséges a jogszabály kiegészítése. Végül nem mellőzhető a törvényes házassági vagyonjog kérdéseinek a mai gazdasági viszonyokhoz igazodó, előremutató szabályozása. A törvényhozás ugyanis nem indulhat ki abból, hogy a törvényben nem rendezett kérdéseket, esetleg joghézagokat a házastársak majd házassági vagyonjogi szerződésben rendezik, vagy azokat a bírói gyakorlat megoldja."
A Csjt. 29. §-a a vagyonközösséghez tartozó valamennyi vagyontárgy rendeltetése szerinti használatára - mindkét házastársat egyaránt feljogosítja, függetlenül attól, hogy az egyes vagyontárgyak milyen gazdasági célokat szolgálnak.
A Csjk. Javaslata 3:42. §-ának főszabálya - a hatályos Csjt. szabályozásával lényegében megegyező módon, de szövegezésbeli pontosítással - a vagyonközösséghez tartozó vagyontárgyak rendeltetésüknek megfelelő használatára mindkét házastársat egyaránt, a kezelésére pedig a házastársakat közösen jogosítja fel.
Speciális szabályokat tartalmaz ugyanakkor a foglalkozás gyakorlásához szükséges és az üzleti célú vagyon használatára és kezelésére vonatkozóan a Javaslat 3:43. §-a, amelynek (1)-(3) bekezdése akként rendelkezik, hogy:
(1) A vagyonközösséghez tartozó, de az egyik házastárs foglalkozásának vagy egyéni vállalkozásának gyakorlása céljára szolgáló vagyontárgyak használatának és kezelésének joga azt a házastársat illeti meg, aki a foglalkozást gyakorolja vagy a vállalkozást folytatja.
(2) Ha a házastárs szövetkezet vagy gazdasági társaság tagja (részvényese), tagsági (részvényesi) jogait önállóan, házastársa hozzájárulása nélkül gyakorolhatja abban az esetben is, ha vagyoni hozzájárulását a házastársi közös vagyonból biztosították. A szövetkezet vagy a gazdasági társaság működésének eredményességéről azonban a házastársát rendszeresen tájékoztatnia kell.
(3) A házastársnak az (1)-(2) bekezdésben meghatározott használat és kezelés, valamint a tagsági (részvényesi) jogok gyakorlása során a másik házastárs érdekeit megfelelően figyelembe kell venni; az e kötelezettség elmulasztásából eredő kárért a házastárs - a szerződésen kívül okozott kárért való felelősség általános szabályai szerint - felel.
Az (1) és (2) bekezdés a vagyonközösséghez tartozó egyéni vállalkozói, valamint a szövetkezetbeli, illetve gazdasági társaságbeli részesedésekhez kapcsolódó tagsági (részvényesi) jogok szövetkezeti, illetve gazdasági tag házastárs általi önálló gyakorlásának a jogát lényegében a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyokra irányadó Evt., Szvt., illetve Gt. szabályaival azonos módon deklarálja, azzal, hogy e joggyakorlással összefüggésben a tag (részvényes) házastársa terhére a gazdálkodó szervezet működésének az eredményességéről való rendszeres tájékoztatási, a (3) bekezdés pedig a másik házastárs érdekeinek a figyelembevételére vonatkozó kötelezettséget, és az említett kötelezettségek elmulasztásából eredő kárért való általános kártérítési kötelezettséget ír elő.
A hatályos Csjt. 27. §-ának (2)-(5) bekezdése és 30. §-a alkalmazási körében a házastársak által kötött ügyletek lehetnek:
1. egymással kötött ügyletek vagy
2. harmadik személyekkel kötött ügyletek, amely utóbbiakra a Ptk., a Gt., illetőleg az adott jogviszonyra irányadó más jogág rendelkezései az irányadók és amelyek létrejöhetnek
a) mindkét házastárs részvételével (ún. közös ügylet) vagy
b) valamelyik házastárs részvételével (ún. külön ügylet) és ezen belül
ba) a házastársak közös egyetértésével,
bb) a másik házastárs vélelmezett hozzájárulásával,
bc) a másik házastárs vélelmezett hozzájárulása nélkül vagy
bd) a másik házastárs tiltakozása ellenére és ez utóbbi esetben a szerződés irányulhat
- a mindennapi élet szükségleteinek a fedezésére vagy
- ettől eltérő célra is.
A házastársak és a harmadik személyek közötti ügyletek létrejöhetnek mindkét házastárs vagy valamelyik házastárs részvételével. Ennek megfelelően beszélünk
- a házastársak által közösen kötött ún. közös ügyletről vagy
- a házastársak valamelyike által külön megkötött, ún. külön ügyletről.
A Csjt. 30. §-ának (1) bekezdése a házastársak rendelkezési jogának a gyakorlását a vagyonközösséghez tartozó tárgyak tekintetében mind a vagyonközösség fennállása alatt, mind pedig az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban a házastársak "közös egyetértéséhez" köti, a (2) bekezdése megdönthető törvényes vélelmet létesít arra vonatkozóan, hogy a házastársak bármelyikének a vagyonközösség fennállása alatt kötött ügyletét a másik házastárs hozzájárulásával kötöttnek kell tekinteni, hacsak a másik házastárs a vélelmet az ott írt feltételek bizonyításával meg nem dönti, a (3)-(4) bekezdései az ügyletkötő, illetőleg a másik házastársnak az ügyletkötő harmadik személyekkel szemben fennálló felelősségének a feltételeiről és mértékéről, az (5) bekezdése pedig a házastárs hozzájárulása megadásának a módjáról rendelkeznek.
A rendelkezési jog fogalmát a Csjt. 30. §-a nem határozza meg, a korlátozott rendelkezési jog megsértésének jogkövetkezményeit pedig
a) a házastársi vagyonközösség tartama alatt kötött ügyletek vonatkozásában
- a házastársak egymás közötti, belső jogviszonya tekintetében nem szabályozza ugyan,
- a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra irányadó módon viszont megfelelően rendezi azáltal, hogy a 30. §-ának (2)-(4) bekezdései az ügyletkötésben részt nem vett házastársnak az ügyletkötéshez való hozzájárulását és ezáltal magának a szerződésnek az érvényességét vélelmezik, sőt az ügyletkötő harmadik személlyel szemben a másik házastársnak a házastársa által kötött ügyletért való felelősségét is megállapítják.
b) Az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időszakban kötött ügyletek vonatkozásában azonban az említett jogkövetkezményekről a Csjt. sem a házastársak belső, sem a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyra irányadó módon nem rendelkezik, ezért arra vonatkozóan a jogirodalom és az ítélkezési gyakorlat a Ptk. rendelkezéseinek az alkalmazásával többféle megoldást alakított ki, egységes jogalkalmazásról viszont e tekintetben messze nem beszélhetünk.
A jogkövetkezményeket illetően a jogirodalomban és a bírói gyakorlatban évtizedeken át nem alakult ki egységes álláspont. A Legfelsőbb Bíróság egyes eseti döntései a korlátozott rendelkezési megsértésével létrejött ügylet érvénytelenségét állapították meg a tulajdonosi minőség hiánya [Ptk. 117. § (1) bek.], a korlátozott rendelkezési jog megsértése [Ptk. 114. § (1) bek.], illetve a harmadik személy hozzájárulásának hiánya [Ptk. 215. § (1) bek.] és a szerződés említett okokra visszavezethető jogszabályba ütközősége [Ptk. 200. § (1) bek.] okából, más eseti döntései csupán az ilyen ügylet Ptk. 203. §-a szerinti fedezetelvonó jellegének és erre visszavezethető relatív (viszonylagos) hatálytalanságának, vagy - az egyéb feltételek meglétében - mind az ügyletkötő, mind pedig a vele szerződő harmadik személy Ptk. 339. § (1) bekezdésén alapuló kártérítési felelősségének a nem szerződő házastárssal szembeni megállapítására láttak alapot.
A Legfelsőbb Bíróság házassági vagyonjogi ügyekben ítélkező tanácsa - az ítélkezési gyakorlat egységesítése és a jogbizonytalanság kiküszöbölése érdekében - az utóbbi években azt a következetes ítélkezési gyakorlatot alakította ki, mely szerint:
- a házastársak és harmadik személyek közötti külső jogviszonyban a nem szerződő házastárs rendelkezési jogának a megsértésével kötött szerződés önmagában a Csjt. szerinti korlátozott rendelkezési jog megsértése miatt nem tekinthető érvénytelennek, az ilyen szerződés érvényességét és a nem szerződő házastárssal szembeni hatályosságát egyaránt az e magánjogi jogviszonyra irányadó Ptk.-beli érvénytelenségi okok és a fedezetelvonás (Ptk. 203. §) szabályai szerint,
- a házastársak egymás közötti, belső jogviszonyában pedig az egyoldalú rendelkezésnek (nem pedig magának a szerződésnek!) az érvényességét a Csjt. 30. §-ának (1) és (2) bekezdése és 31. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 114. §-ának (1) bekezdése, annak jogkövetkezményeit pedig a Csjt. 31. §-ának (5) bekezdése alapján alkalmazandó Ptk. 484-487. §-aiban szabályozott megbízás nélküli ügyvitel szabályai szerint kell megítélni. E jogviszonyban tehát a hozzájárulás hiánya esetén a másik házastárssal szemben,
- érvényes az egyoldalú rendelkezés akkor, ha a beavatkozás helyénvaló volt, mert az megfelelt a másik házastárs érdekeinek és feltehető akaratának,
- érvénytelen viszont akkor, ha a beavatkozás nem volt helyénvaló, és ennek jogkövetkezménye az, hogy az ügyletkötő házastárs a másik házastárssal szemben felelős mindazért a kárért, amely a beavatkozása nélkül nem következett volna be. (BH 1993/12/739., BH 2000/10/449., Pfv.II.21.744/1999., Pfv.II.22.717/1999., Pfv.II.22.519/1999.).
A Legfelsőbb Bíróság házassági vagyonjogi ügyekben ítélkező tanácsa ugyanakkor a fentebb kifejtett elvek befektetési és vállalkozási célú vagyontárgyakra való alkalmazásának a szükségességére is számos eseti döntésében rámutatott - többek között
- az egyéni vállalkozó házastárs
- vállalkozói tevékenységének az egyoldalú megszüntetésével,
- a vállalkozói tevékenysége körében használt eszköz- és anyagkészletnek az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban történő egyoldalú értékesítése (Pfv.II.22.661/1996., Pfv.II.22.717/1999., Pfv.II.22.519/1999., Pfv.II.22.656/2000/3.),
- az egyéni vállalkozás egyéni céggé való bejegyeztetésével, majd annak egyszemélyes kft.-vé való egyoldalú átalakításával, vagy az egyéni vállalkozói vagyon egyszemélyes kft.-be való egyoldalú apportálásával (Pfv.II.21.191/2001.)
- a társasági tag házastárs
- személyegyesülésbeli tagsági jogviszonyának az életközösség megszűnése és a közös vagyon megosztása közötti időszakban történő megszüntetésével (Pfv.II.21.445/2000.),
- a vagyonközösséghez tartozó, és a felek közös lakásául is szolgáló ingatlannak az egyik házastárs által a saját holtig tartó haszonélvezeti jogával terhelten - akár a vagyonközösség fennállása alatt, akár az életközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben - a közeli hozzátartozójának történő egyoldalú elajándékozása, majd a megajándékozott által a rövid időn belül vele közösen alapított korlátolt felelősségű társaságba való apportálása útján megvalósuló fedezetelvonással összefüggésben (LB 1/2000. PJE - EBH 2002/1. szám, Pfv.II.21.858/2003.).
A Javaslat a házastársak és a harmadik személyek között létrejött ügyletek fajtái vonatkozásában a Csjt. 30. §-a szerinti szabályozást - a forgalom biztonsága és az egyik házastárssal szerződést kötő harmadik személy védelme érdekében - lényegében azonos tartalommal fenntartja.
Új szabályokat iktat be annyiban, hogy:
a) a vélelem megdöntésének feltételeit megnehezíti akként, hogy a hozzájárulás vélelme csak harmadik személynél történő kifejezett előzetes tiltakozás esetén dönthető meg [3:46. § (2) bekezdése:]
- a mindennapi élet szükségleteinek a fedezésére szolgáló szerződéseken felül
- az egyik házastárs foglalkozásának gyakorlása, illetve
- vállalkozása körében kötött szerződések vonatkozásában, továbbá
b) a hozzájárulás vélelmének alkalmazhatóságát pedig - a másik házastárs védelme érdekében - kifejezetten kizárja
- a házastársi közös lakással való rendelkezés, továbbá
- a közös vagyontárgy vagyoni hozzájárulásként társaság (szövetkezet) részére történő rendelkezésre bocsátása [3:50. §, 3:77. § (1) bekezdés] vonatkozásában, anélkül azonban, hogy a valós hozzájárulás hiányában történő egyoldalú rendelkezésre nézve speciális jellegű szankciókat írna elő.
"A Csjk. Javaslata a közös vagyonnal való rendelkezés kérdését a jelenlegi szabályoktól eltérő szerkezetben szabályozza. Különbséget tesz ugyanis: 1) a vagyonközösség fennállása alatti, valamint a 2) a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig történő időszakban történő rendelkezés között, és 3) mindkét időszak vonatkozásában speciális szabályokat iktat be a közös lakást magában foglaló ingatlan és a közös vagyontárgy "apportálása" tekintetében. Rendelkezés alatt a tulajdonos rendelkezési részjogosítványainak gyakorlását érti. (Ennél szűkebb fogalmat jelöl a házastársi közös lakás használatával való rendelkezés)."
A közös vagyonnal való rendelkezéshez
a) a vagyonközösség fennállása alatt
a hatályos Csjt. szabályozásához hasonlóan
- a házastársak együttes, vagy a másik házastárs hozzájárulásával megvalósuló rendelkezést kívánja meg,
- a visszterhes szerződések vonatkozásában a hozzájárulás meglétét vélelmezi,
- a hozzájárulás vélelme megdöntésének általános és speciális feltételeit pedig a hatályos Csjt.-vel azonos módon határozza ugyan meg,
a Csjt. szabályaitól eltérően azonban
aa) a vélelem megdöntésének feltételeit nehezíti azáltal, hogy
- az általánosnál szigorúbb, speciális feltételek kiterjesztése útján a vélelem megdöntésére
= a mindennapi élet szükségleteinek fedezése körében kötött szerződéseken túlmenően
= a házastárs foglalkozásának gyakorlása, vagy
= egyéni vállalkozása körében kötött szerződések
vonatkozásában is csak a másik házastársnak a szerződést kötő harmadik személynél a szerződés ellen, annak megkötése előtt történő kifejezett tiltakozása esetére ad módot [3:46. § (2) bekezdése] és
ab) kizárja a hozzájárulás vélelmezhetőségét a Csjk. 50. §-ában foglalt esetekben, tehát
- a házastársak közös tulajdonában lévő, a közös lakást magában foglaló ingatlannal való rendelkezés, továbbá
- közös vagyontárgynak vagyoni hozzájárulásként (:apportként:) gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére bocsátása vonatkozásában (3:46. §)
b) A házastársi vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben ezzel szemben a rendes gazdálkodás szabályai szerinti kivételes jellegű önálló ("a házastárs hozzájárulása nélküli") rendelkezési jogot biztosít a házastársak számára egyes taxatíve felsorolt esetekben - egyebek mellett - a házastársak bármelyike
- foglalkozásának gyakorlása vagy
- egyéni vállalkozása
körében használt, illetőleg ezek céljára lekötött vagyontárgyakkal való rendelkezés körében, azzal a korlátozással azonban, hogy a házastárs hozzájárulása nélküli rendelkezés nem érinti a közös vagyon megosztásakor fennálló értéktérítési kötelezettséget.
c) A vagyonközösség fennállása alatt, valamint a vagyonközösség megszűnésétől a közös vagyon megosztásáig terjedő időben a házastárs a házastársa hozzájárulása nélkül
- nem rendelkezhet a házastársak közös tulajdonában lévő, a közös lakást magában foglaló ingatlannal,
- nem bocsáthat közös vagyontárgyat vagyoni hozzájárulásként (:apportként:) gazdasági társaság vagy szövetkezet rendelkezésére [3:50. §, 3:77. § (1) bekezdés] és ilyen esetekben
- a másik házastárs hozzájárulása nem is vélelmezhető.
A Javaslat indokolása szerint »Az első változtatást a foglalkozásnak, illetve a vállalkozásnak az üzleti élet szabályaihoz igazodó, függő jogi helyzetet nehezen viselő gyakorlása indokolja, a másodikat pedig a közös családi otthon védelme, illetve a házastársi közös vagyon gazdálkodó szervezetekbe való "elrejtésének" megakadályozása.« A gazdálkodó szervezet vagyonának a részévé vált vagyontárgyat ugyanis onnan "kivonni, azzal rendelkezni csak az adott gazdálkodó szervezetre vonatkozó jogszabály alapján - a tagsági jogok gyakorlásának keretei között - lehet, amelybe a nem tag házastársnak már nincs semmiféle beleszólása."
A korlátozott rendelkezési jog megsértésének a jogkövetkezményeként
- a külső jogviszonyra irányadó módon a polgári jogi fedezetelvonás szabályainak az alkalmazását rendeli (új Ptk. Javaslat 3:51. §), és a Javaslat indokolása kitér arra is, hogy »A fedezetelvonás jogkövetkezménye az, hogy a szerző fél a házastárs vagyonközösségi igényének a konkrét vagyontárgyból való kielégítését és a vagyontárgyra vezetett végrehajtást - érvényes szerzése ellenére - tűrni köteles. Ezek a szabályok a Legfelsőbb Bíróság 1/2002. PJE határozata (Hiv. Gyűjt. 2001/1. sz. 14-16. oldal) értelmében a fedezetelvonó apportálásra is vonatkoznak, amely szerint "... a cégbejegyzés megtörténte, a társaság létrejötte tehát nem lehet jogi akadálya annak, hogy társaság tagjának (részvényesének) hitelezője a Ptk. 203. §-ában írt jogcímen keresettel kérhesse a társasági szerződés (alapító okirat), illetve ennek módosítása alapján nyújtott vagyoni hozzájárulás relatív hatálytalanságának megállapítását...". "A társasági szerződés visszterhes szerződés..." A vagyoni hozzájárulást megszerző társaság, amely a társaság tagjaiból (részvényeseiből) áll, rosszhiszeműség esetén köteles tűrni, hogy a tag hitelezője - a végrehajtás útján be nem hajtható - jogerős ítéleten alapuló követelését a tag által átruházott vagyoni hozzájárulásból elégítse ki«. A tag társasággal szembeni felelősségére pedig ebben az esetben a gazdasági társaságokról szóló törvény rendelkezései az irányadók.
- A belső jogviszonyra irányadó módon a Javaslat a házastárs speciális kártérítési felelősségét írja elő, azzal azonban, hogy a felelősség alóli kimentés lehetőségét nem a hatályos Ptk. - szerződésen kívül okozott kárért való felelősségre irányadó - 339. §-a (1) bekezdésének második mondatában, hanem a megbízás nélküli ügyvitelre irányadó 484- 487. §-aiban meghatározott törvényes feltételek mellett, tehát csak annak a kétséget kizáró bizonyítása esetére biztosítja, hogy a szerződés megkötése megfelelt a másik házastárs érdekének és feltehető akaratának, különösen, ha a szerződés a közös vagyont károsodástól óvta meg (Csjk. Javaslat 3:52. §). Mellőzi viszont a megbízás nélküli ügyvitel szabályainak az analóg alkalmazására való utalást, mert a házastárs hozzájárulása nélküli rendelkezés lényegében nem azonos a megbízás nélküli ügyvitellel.
A Javaslat tehát a közös vagyonnal való egyoldalú rendelkezés jogkövetkezményeiként lényegében a Legfelsőbb Bíróság fentebb ismertetett ítélkezési gyakorlatát építi be a törvény szövegébe.
- egyrészt a házastársak osztatlan közös tulajdonában álló dologra vonatkozó tulajdonközösségének, illetőleg együttes jogosultságára vonatkozó jogközösségének a megszüntetését,
- másrészt valamelyik házastárs külső jogviszonybeli kizárólagos tulajdonának, illetve egyedüli jogosultságának, vagy a házastársak külső jogviszonybeli tulajdonközösségének, illetve együttes jogosultságának a létrehozását.
a) alanyváltozást eredményező, illetőleg
b) alanyváltozást nem eredményező módon egyaránt történhet attól függően, hogy a közös vagyon megosztása folytán az adott dolog, jog, követelés vagy kötelezettség kizárólagos vagy közös tulajdonjogát, kizárólagos vagy együttes jogosultságát, illetve kötelezettségét a külső jogviszonyra irányadó jogág szabályai szerint
- a külső jogviszonybeli tulajdonosnak, illetve jogosultnak vagy kötelezettnek minősülő házastárs, vagy
- a külső jogviszonyra irányadó jogág szabályai szerint tulajdonosnak, illetve jogosultnak vagy kötelezettnek nem minősülő az a másik házastárs szerzi-e meg, aki a vagyonközösség fennállása alatt az adott jogág szabályai szerinti szerzésben való tényleges közreműködésének a hiányában a jogosulti minőségét nem volt képes igazolni, mert az adott vagyontárgyra vonatkozó családjogi értelemben vett tulajdonjoga nem a házastársak együttes szerzése, hanem a másik házastárs általi külön szerzés folytán keletkezett.
Ebből viszont az következik, hogy a házastársak és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban a közös vagyonhoz tartozó egyes konkrét vagyontárgyak megosztása során annak van döntő jelentősége, hogy:
a) egyrészt a házasfelek és a harmadik személyek közötti külső jogviszonyban a megosztás lehetséges módozatai az adott vagyontárgy, tehát ingó vagy ingatlan dolog, vagyoni értékű jogosultság vagy vagyoni tárgyú kötelezettség
- tulajdonosának vagy
- kötelmi, illetve egyéb jellegű jogosultjának, illetve kötelezettjének
a személyében ún. alanyváltozást eredményeznek-e,
b) másrészt az adott vagyontárgyra irányadó jogág szabályai szerint a tulajdonos, vagy a jogosult illetve kötelezett személyének az ilyen megváltozása
- az adott vagyontárgy forgalomképességétől, valamint a házastárs adott vagyontárgy tekintetében fennálló szerzőképességétől függően lehetséges-e, és
- igenlő esetben milyen speciális szerzésmód és milyen feltételek mellett.
A Legfelsőbb Bíróság hatályos Csjt.-hez kapcsolódó ítélkezési gyakorlata a befektetési és vállalkozási célú vagyontárgyak házastársak közötti megosztásának a lehetőségét és a megosztás lehetséges módozatait a személyes, családi és háztartási célokat szolgáló vagyontárgyak vonatkozásában már kialakult elvek szerint ítéli meg. Ennek megfelelően mutatott rá arra, hogy "A Csjt. 31. §-ának (2) bekezdése mindkét házastársat feljogosítja arra, hogy a házassági életközösség megszűnésekor a házastársi közös vagyon - teljes körű - megosztását követelje, és nem létesít kivételt a házastársak e jogosultsága alól a közös vagyonhoz tartozó vagyoni értékű jogok, illetve vagyoni tárgyú kötelezettségek, egyebek mellett tehát az egyéni vállalkozói vagyon és a gazdasági társaságbeli részesedések tekintetében sem.
A Csjt. hivatkozott §-ának a (3) bekezdése értelmében tehát a közös vagyon megosztása során a házastársak vagyonrészét a házassági életközösség megszűnésekor meglévő közös vagyonhoz tartozó egyéni vállalkozói vagyonból és gazdasági társaságbeli részesedésből is lehetőleg természetben kell kiadni, amennyiben pedig ez bármely okból nem lehetséges, vagy számottevő értékcsökkenéssel járna, a megosztás módját vita esetén a bíróság állapítja meg.
Az ítélkezési gyakorlat a közös vagyon megosztása során jelentőséget tulajdonít - egyebek mellett - a célszerűség, arányosság és méltányosság követelményeinek is.
A Csjt. 31. §-a (2)-(3) bekezdésének és az egyéni vállalkozásról szóló - 1997. évi CXXXVII. törvénnyel módosított - 1990. évi V. törvénynek (a továbbiakban: Evt.) az együttes alkalmazásán és értelmezésén alapul a Legfelsőbb Bíróságnak az az ítélkezési gyakorlata, mely szerint az egyéni vállalkozó házastárs által "a vállalkozásba bevitt vagyontárgyak" házastársak közötti megosztása az egyéb vagyontárgyakhoz hasonló módon, és ezen belül
- elsődlegesen a vállalkozásból való kivonást nem eredményező, ezért adó-fizetési kötelezettséggel sem párosuló módon történhet, amely utóbbi körbe tartozik - egyebek mellett -
= az egyéni vállalkozó házastárs általi magához váltás, valamint
= az egyéni vállalkozás előbb egyéni céggé való bejegyeztetése, majd egyszemélyes kft.-vé vagy egyszemélyes rt.-vé történő átalakítása és
= az ilyen módon létrejött egyszemélyes gazdasági társaság kétszemélyessé történő kiegészülése,
- másodlagosan pedig a vállalkozásból való kivonást eredményező, ezért áfa-, illetve szja.-fizetési kötelezettséget is megalapozó
= természetbeni megosztás,
= az akár vállalkozó, akár nem vállalkozó (másik) vállalkozó házastárs általi, vagy
= a vállalkozó házastárs általi, de nem vállalkozási célokra történő magához váltás,
= közös értékesítés (Pfv.II.21.449/1995. - CDT 129., LB Hiv. Gyűjt. 2001/1/424. sz. EH, Pfv.II.22.077/1999/3., Pfv.II.21.861/1999/4., 20.720/1999/6., Pfv.II.21.191/2001/4. stb.)
Más kérdés az, hogy az okszerű gazdálkodás és a méltányosság követelményei a "vállalkozásba bevitt vagyontárgyaknak" az egyéni vállalkozó házastárs általi megszerzését, illetőleg az ő tulajdonába adását indokolják. A megosztás során ezért a vállalkozói tevékenységhez használt gépeket a lehetőség szerint az egyéni vállalkozó házastársnak kell juttatni (Pfv.II.21.449/ 1995. - CDT 129.) és hasonlóképpen kell eljárni a tevékenység folytatásához szükséges egyéb vagyontárgyak (műhely, berendezések, felszerelések stb.) tekintetében is. (Pfv.II.21.191/2001.)
A jelenlegi bírói gyakorlattal összhangban rendelkezik a Javaslat 3:61. §-ának (2) bekezdése a közös vagyon megosztása során irányadó szempontokról akként, hogy: "Az egyik házastárs foglalkozásának, vagy egyéni vállalkozásának céljára szolgáló vagyontárgyak elsősorban ezt a házastársat illetik meg."
A Javaslat idézett szövegének az "elsősorban" szóhasználata ugyanis egyértelműen arra utal, hogy a foglalkozás vagy egyéni céljára szolgáló vagyontárgyak megosztása nem csupán ún. alanyváltozást, illetve az adott vagyontárgynak a vállalkozásból való kivonását nem eredményező, hanem - a Legfelsőbb Bíróság hatályos Csjt. alapján kialakított gyakorlatának megfelelően - alanyváltozást, illetve az adott vagyontárgynak a vállalkozásból való kivonását eredményező módon egyaránt történhet.
A Legfelsőbb Bíróság - Csjt. és Gt. szabályainak együttes alkalmazásán alapuló házassági vagyonjogi ítélkezési gyakorlata szerint gazdasági társaságbeli részesedés esetében a Csjt. 31. §-ának (3) bekezdése és a 31. §-ának (5) bekezdése szerint alkalmazandó Ptk. 147-148. §-ai alapján - főszabály szerint - az egyéb vagyontárgyakhoz hasonlóan - alkalmazhat:
a) a társasági tag személyében változást nem eredményező ún. kötelmi jellegű elszámolást (:kompenzációs megoldás, értékkülönbözet ellenében a tag házastárs tulajdonába adás, a fenti két megoldás kombinációja és a társasági jogi közös tulajdonban való meghagyás) vagy
b) a társasági tag személyében is változást eredményező
- társasági jogi közös tulajdonú társaságbeli részesedés létrehozását, vagy
- a (társasági jogilag önálló vagy közös tulajdonú) gazdasági társaságbeli részesedés családjogi értelemben vett közös tulajdonának
= természetbeni megosztás,
= a nem tag házastárs általi magához váltás, vagy
= árverésen való értékesítés elrendelése és a vételár felosztási arányának a meghatározása útján történő megszüntetését,
feltéve, hogy az említett módok bármelyikének az alkalmazhatósága a Gt.-nek, illetőleg a társasági szerződésnek az adott gazdasági társaságbeli részesedésre vonatkozó szabályaival, illetőleg rendelkezéseivel nem ellentétes (LB Pfv.II.22.338/2000/3. sz. - BDT 2001/12/196. sz., Pfv.I/A.22.430/1999/3. sz., Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20.373/2003/4. - BDT 2005/3/33. sz. - Csjt. Kommentár III. 617-618. old. - KJK-KERSZÖV Jogi és Üzleti Kiadó Kft. - Budapest, 2002.).
A Legfelsőbb Bíróság több eseti döntésében is rámutatott már arra, hogy a tagváltozást eredményező megosztási módok alkalmazhatósága feltételezi:
- az adott társasági részesedés forgalomképességét,
- a nem tag házastárs vonatkozásában a részesedés megszerzéséhez szükséges speciális személyi feltételek meglétét (pl. dolgozói üzletrész, dolgozói részvény stb.), valamint
- az adott társasági részesedés átruházásának módjára vonatkozó speciális szabályok megtartását, tehát:
= az új Gt. hatálya alá tartozó kkt.- és bt.-részesedés esetében a társasági szerződés módosítását,
= a kft.-üzletrész esetében a tulajdonosváltozás tényének és annak a társaságnak történő bejelentését, hogy az üzletrészt megszerző új tulajdonos a társasági szerződés rendelkezéseit ismeri és azt magára nézve kötelezőnek elismeri,
= részvény és ideiglenes részvény esetében
az értékpapírjogi tulajdon megszerzése a forgatmánynak a részvény toldatára történő átvezetését, illetőleg dematerializált részvény esetében az értékpapírszámla megterhelését, illetve jóváírását,
a társasági jogi tulajdon megszerzése pedig ezen felül az új részvényesnek a részvénykönyvbe történő bejegyzését is.
Más eseti döntéseiben a Legfelsőbb Bíróság kifejtette azt is, hogy:
- a szövetkezeti üzletrészek házastársak közötti megosztásának a legcélszerűbb módja az, ha névértékük alapulvételével történő természetbeni megosztásának célszerűségét (LB Hiv. Gyűjt. 1999/1/22. sz. EH, Pfv.II.22.305/1996. sz., Pfv.II.20.615/1996.),
- a szövetkezeti részjegy forgalomképtelen vagyoni értékű jognak minősül, ezért annak a tagváltozást eredményező módon történő természetbeni megosztása jogilag lehetetlen (Pfv.II.23.316/1997/3.),
- a régi Gt. és a Gt. hatálya alá tartozó a személyegyesülésbeli (gazdasági munkaközösségbeli, valamint a közkereseti és betéti társaságbeli) részesedés tagváltozást eredményező módon való megoszthatósága fogalmilag kizárt, és ezért jogilag lehetetlen, mert a régi Gt. és a Gt. értelmében
= forgalomképtelenek és
= társasági jogi értelemben vett tulajdonjog, illetve közös tulajdon tárgyai sem lehetnek (LB Hiv. Gyűjt. 2000/1/209. sz. EH, BH 1999/12/553., Pfv.II.20.384/1998.),
- a tőketársaságokbeli (korlátolt felelősségű és részvénytársaságbeli) részesedések tagváltozást eredményező megosztására ezzel szemben módot ad az, hogy a régi Gt. és a Gt. szabályai szerint a kft. üzletrész és a részvény
= egyaránt társasági jogi értelemben vett tulajdonjog tárgyát képezi,
= a kft.-üzletrésznek és a részvénynek a "közös tulajdon szabályai szerint" több tulajdonosa is lehet,
= a "közös tulajdon szabályait" viszont - ide nem tartozó kivételtől eltekintve - nem a Gt., hanem az annak háttérjogát képező Ptk. tartalmazza, és e szabályok alkalmazhatósága alól a Gt. a közös tulajdon létrejöttére és megszüntetésére vonatkozó szabályokat sem zárja ki,
= a részvényre, mint értékpapírra vonatkozóan pedig a Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése a tulajdonjog szabályainak a "megfelelő" alkalmazását rendeli, és rámutatott
- a korlátolt felelősségű társaságbeli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztásának a (társasági jogilag is) lehetséges módozataira (LB Pfv.II.22.338/2000/3. sz. - BDT 2001/12/196. sz., Pfv.I/A.22.430/1999/3. sz., Szegedi Ítélőtábla Pf.I.20 373/2003/4. - BDT 2005/3/33. sz., Csűri: i. m. 347-397. és 444-465. o., Csjt. Kommentár III. 616-644..).
A Javaslat 3:60. § (2), valamint a 3:61. § (1) és (3) bekezdése szerinti szabályozással lényegében a Legfelsőbb Bíróság ítélkezési gyakorlata és annak elvi alapja épül be a Csjk. szövegébe, egyrészt a természet- beni megosztás - dologi jogi szabályokon túlmenő - törvényi szintű korlátozásával, másrészt a bírói gyakorlat közös vagyontárgyak megosztására vonatkozó általános elveinek a törvényi szintű deklarálásával, végül pedig a szövetkezetbeli és gazdasági társasági részesedések megosztási módjának, valamint a tagváltozást eredményező megosztási módok alkalmazására vonatkozó szabályok és feltételek meghatározásával.
A tagváltozást eredményező megosztási módok alkalmazása - a Javaslat 3:61. §-a szerint felételezi:
- a nem tag házastárs erre irányuló kifejezett kérelmét,
- a társasági jogok átruházására vonatkozó szabályok megtartását, valamint azt is, hogy
- a nem tag házastárs közös vagyoni részesedése a Csjk. 3:60. § (2) és 3:61. § (1) bekezdése szerinti általános szabályok szerint más módon nem lenne kiadható - tehát - egyebek mellett - azért, mert
= a közös tulajdon természetbeni megosztással való megszüntetését bármelyik házastárs észszerű indok alapján ellenzi, vagy
= a megosztás sem a felek egyező nyilatkozata alapján, sem a bíróság a célszerűség, arányosság és méltányosság elvei alapján való döntése
3:61. § (3) Ha az egyik házastárs olyan gazdasági társaság tagja (részvényese), amelyben e házastárs vagyoni hozzájárulását a közös vagyonból biztosították, a bíróság a másik házastársnak - kérelmére - a társasági tagsági jogok átruházására vonatkozó szabályok szerint, akkor juttathat a gazdasági társaságban vagyoni hányadot, ha részesedése a házastársi közös vagyonból a 60. § (2) bekezdésének valamint a 61. § (1) bekezdésének a figyelembe vételével más módon nem adható ki.
Ebből következően tehát:
- a vagyonközösséghez tartozó közös tulajdonú tárgyak megosztására a közös tulajdon megszüntetésének szabályait kell alkalmazni azzal, hogy természetbeni megosztásnak akkor sincs helye, ha azt bármelyik házastárs ésszerű indok alapján ellenzi [3:60. § (2) bekezdés],
- annak meghatározásánál, hogy a vagyonmegosztás során egyes vagyontárgyak melyik házastárs tulajdonába kerüljenek, a bíróság elsősorban a házastársak egyező nyilatkozatát veszi figyelembe, ennek hiányában a célszerűség, az arányosság és a méltányosság elvei alapján dönt [3:61. § (1) bek.]
Az új Gt. az egyes társasági formákra irányadó különös részi szabályok körében - a kkt., bt., kft. és rt. vonatkozásában egyaránt tartalmaz a vagyonközösséghez tartozó gazdasági társasági részesedések házastársi vagyonközösség, illetve házastársi közös vagyon megosztása jogcímén történő - nem tag házastárs általi - megszerzésének a lehetőségére vonatkozó speciális rendelkezéseket,
- e rendelkezése körében bármely cégformájú gazdasági társasági részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztására egyaránt módot ad,
- a társasági részesedés említett jogcímeken történő megszerzésére vonatkozóan az egyes gazdasági társaságok vonatkozásában nem az adásvétel, hanem az adásvételi szerződésen kívüli átruházás szabályait rendeli alkalmazni, és ezáltal
- lényegében a tagváltozást eredményező megosztási módok alkalmazásának a lehetőségét is törvényi szinten deklarálja - az egyes társasági formák vonatkozásában érvényesülő speciális jellegű korlátozások mellett.
Valamennyi cégformájú társasági formára irányadó általános jellegű korlátját jelenti azonban a Gt. által meghatározott tagváltozást eredményező megosztási módok alkalmazásának a Csjk. javaslatának a - fentebb ismertetett - 3:60. § (2) és 3:61. § (3) bekezdésében foglalt törvényes feltételek fennállása is. A bíróság tehát
- csak a nem tag házastárs kérelmére,
- kivételesen,
- a társasági tagsági jogok átruházására vonatkozó szabályok szerint, és
- akkor juttathat a nem tag házastársnak a társaságban vagyoni hányadot, ha a közös vagyon megosztása a fentebb ismertetett általános megosztási elvek szerint
= természetbeni megosztás elsődlegességének, illetőleg ennek hiányában
= a célszerűség, arányosság és méltányosság követelményei szerint más módon nem valósítható meg.
Változatlan az új Gt. személyegyesülésekre vonatkozó szabályozása abban, hogy a közkereseti és betéti társaságbeli tagsági jogviszony - többek között - a tagok közös megegyezése, valamint rendes vagy azonnali hatályú felmondással továbbra is megszüntethető, [új Gt. 99. § d)-e) pont] és ilyen esetben a tagot
- a régi Gt. és a Gt. hasonló tartalmú szabályaival egyezően - továbbra is kötelmi jellegű elszámolási igény illeti meg,
- a korábbi szabályozástól eltérően viszont az új Gt. részletesen meghatározza az elszámolás lehetséges módjait és azt is, hogy az elszámolás alapját a forgalmi érték képezi (új Gt. 102. §).
Jelentős újítása viszont az új Gt.-nek az, hogy a 99. §-ának f) pontja és 101. §-a szerint
- a társasági tagsági jogviszony - többek között - a részesedés átruházásával is megszüntethető, ezáltal pedig
- a közkereseti és betéti társasági részesedés - a társasági szerződés módosításától, mint felfüggesztő feltételtől függő hatállyal - korlátozottan forgalomképessé válik, és
- kifejezetten elismeri az említett társasági részesedések házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztásának jogcímén - a nem tag házastárs által történő - megszerzésének a lehetőségét is, azzal, hogy a részesedés megszerzése ilyen esetben is csak a társasági szerződés módosításától függően válik hatályossá.
A tagváltozást eredményező megosztási mód alkalmazása esetén lényeges gyakorlati különbség a kft. üzletrészhez képest az, hogy
- egyrészt a nem tag házastárs a részesedést vagy annak egy hányadát bírói ítélet esetén sem egyoldalú kérelemre, hanem tag házastársa egyetértésével szerezheti meg,
- másrészt a társasági szerződés módosítása szükséges ahhoz is, hogy házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén a nem tag házastárs - akár ítélet, akár a másik házastárssal való megállapodás alapján - a társaság tagjává váljon.
A közkereseti és betéti társaságbeli részesedés házastársak közötti megosztása tehát akár a házastársak egymás közötti (nem pedig a házastársak és a társaság tagjai közötti!) szerződéses megállapodás, akár bírósági ítélet alapján
- tagváltozást nem eredményező módon, tehát kötelmi jellegű elszámolással és
- tagváltozást eredményező módon, tehát
= természetbeni megosztás,
= a nem tag házastárs általi magához váltás vagy
= a házastársak általi közös értékesítés útján
egyaránt lehetséges ugyan,
a tagváltozást eredményező megosztási mód alkalmazása azonban feltételezi:
- egyrészt nem csupán a nem tag házastárs erre irányuló egyoldalú kérelmét, hanem a tag házastárs egyetértését is,
- másrészt a társasági szerződés módosítása szükséges ahhoz is, hogy házastársi vagyonközösség vagy házastársi közös vagyon megosztása címén a nem tag házastárs - akár ítélet, akár a másik házastárssal való megállapodás alapján - a társaság tagjává váljon.
Továbbra sincs viszont jogi lehetőség arra, hogy akár a házastársak közötti szerződéses megállapodás, akár bírósági ítélet közkereseti vagy betéti társasági részesedés közös tulajdonát hozza létre, mert a Javaslat a közös tulajdonú részesedés fogalmát nem ismeri.
Az új Gt. 129. §-a a kft. - üzletrésznek a házastársi vagyonközösség címén történő megszerzését a tulajdonosváltozás egyik lehetséges eseteként szabályozza, és ezáltal a családjogi bírói gyakorlatban tapasztalható bizonytalanságot végleg kiküszöböli.
Az új Gt. 129. és 130. §-a a vagyonközösséghez tartozó kft.-beli részesedés tagváltozást eredményező módon történő megosztásának a lehetőségét ismeri el azáltal, hogy kifejezetten biztosítja
- az adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházás szabályai szerint
az üzletrész - bírósági ítélet vagy a házastársak közötti megállapodás alapján - történő megszerzésének lehetőségét a nem tag házastárs számára, továbbá
- az adásvételi szerződésre, illetőleg az ahhoz kapcsolódó - új Gt. 123. §-a szerinti - elővásárlási jogok megfelelő alkalmazása mellett az üzletrész - bírósági ítélet vagy a házastársak közötti szerződés alapján történő - értékesítésének lehetőségét,
- a házastársi közös vagyonmegosztás esetére pedig - a régi Gt.-vel és a Gt.-vel szemben - az üzletrész felosztásának a lehetőségét is, sőt erre az esetre a felosztáshoz - az átruházás, a megszűnt tag jogutódlása és az öröklés eseteivel szemben - még a taggyűlés hozzájárulását sem teszi szükségessé, hanem csupán a tagok, a társaság és a taggyűlés által kijelölt személy részére biztosít - a Gt. 123. §-a szerinti - elővásárlási jogot.
Az utóbb idézett § (1) bekezdése nyilvánvalóan jelentős mértékben megnöveli a kft. üzletrész természetbeni megosztásának a lehetőségét - feltéve természetesen azt, hogy a társasági szerződés a felosztás lehetőségét egyébként nem zárta ki, hiszen erre az új Gt. változatlanul lehetőséget nyújt.
A hivatkozott törvényhelyekből kitűnően a nem tag házastárs akkor szerezhet üzletrészt (vagy üzletrészhányadot) a kft.-ben, ha
- a tag házastárs a vagyoni hozzájárulását nem a különvagyonából, hanem a házastársi közös vagyonból fedezte,
- a nem tag házastárs ezt kéri,
- a társasági szerződés az üzletrész adásvételi szerződésen kívüli jogcímen történő átruházását nem zárja ki, vagy nem korlátozza,
- ha pedig azt a tagok a társaság beleegyezéséhez kötötték, a társaság ahhoz hozzájárul.
A nem tag házastárs üzletrész szerzésének további korlátja lesz az új Ptk. családjogi könyvében tervezett azon rendelkezés, amely arra fog utalni, hogy a bíróság csak kivételesen akkor juttathat a nem tag házastársnak a társaságban vagyoni hányadot, ha a közös vagyon megosztása a családjogi könyvben rögzített megosztási elvek szerint (természetbeni megosztás elsődlegessége, arányosság, méltányosság stb.) más módon nem valósítható meg
Az új Gt. 181. §-a egyrészt elismeri a nyomdai úton előállított és a dematerializált részvény vagyonközösséghez való tartozásának a lehetőségét, másrészt biztosítja azok tagváltozást eredményező módon történő megoszthatóságát is azáltal, hogy
- a részvény tulajdonjogának - többek között - házastársi közös vagyon megosztása jogcímén történő "átszállása" esetére
- nyomdai úton előállított részvény esetén az igazgatóság feladataként írja elő azt, hogy
= a jogosult kérésére
= a tulajdonosváltozást - a megfelelő okirati bizonyítékok alapján - a részvény hátoldalán (toldaton) átvezesse és
= a jogosultat a részvénykönyvben részvényesként feltüntesse,
- dematerializált részvény esetén pedig az értékpapírszámlát vezető forgalmazó feladatává teszi
= a tulajdonosváltozás átvezetését, és ezzel egyidejűleg
= a részvénytársaság igazgatóságának az értesítését,
az igazgatóság feladatává teszi viszont
= a fentieket követően a részvényesnek a részvénykönyvbe való bejegyzését.
- a részvény tulajdonjogának jogerős bírósági határozattal vagy hatósági árverésen történő megszerzése esetén ezzel szemben
- nyomdai úton előállított részvény esetén az igazgatóság feladataként írja elő
= a tulajdonos kérésére
= a jogerős bírósági határozat, illetve az árverési jegyzőkönyv alapján, annak száma és kelte feltüntetésével
= a tulajdonváltozást a részvény hátoldalán (toldaton) átvezesse, míg
- dematerializált részvény esetén az értékpapírszámlát vezető forgalmazó feladataként írja elő
= a jogerős bírósági határozat, illetve az árverési jegyzőkönyv alapján, annak száma és kelte értékpapírszámlán történő feltüntetésével,
= az új tulajdonos javára a tulajdonváltozás átvezetését, és
= egyidejűleg a részvénytársaság igazgatóságának az értesítését,
az igazgatóság feladatává teszi viszont
= a fentieket követően a részvényesnek a részvénykönyvbe való bejegyzését.
Az új Gt. tehát valójában valamennyi társasági formára irányadó módon elismerte a társasági részesedések házastársi közös szerzés jogcímén, mint önálló jogcímen történő megszerzésének a lehetőségét, és az e jogcímen történő szerzésre nem az adásvételre, hanem az adásvételi szerződésen kívüli átruházásra vonatkozó szabályokat rendeli alkalmazni.
Az értékpapírnak minősülő részvény vonatkozásában ugyanakkor a Gt. háttérjogaként alkalmazandó Ptk. 94. §-ának (2) bekezdése alapján a tulajdonjog szabályainak, és ebből következően a közös tulajdon létrejöttére és megszüntetésére vonatkozó szabályainak a "megfelelő alkalmazására" továbbra is mód lesz majd.
Köszönöm szépen a megtisztelő figyelmüket. ■
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Csűri Éva bíró, Magyar Köztársaság Legfelsőbb Bírósága
Visszaugrás
