Az elmúlt időszakban a tisztességtelen piaci magatartás és a versenykorlátozás tilalmáról szóló 1996. évi LVII. törvény (a továbbiakban: Tpvt.) számos módosításának lehettünk tanúi, amelyek során különböző újszerű jogintézmények váltak a magyar versenyjog részévé. 2009. június 1-jén lépett hatályba az a rendelkezés, amely a kartelljogi szabályok érvényesülését egy 10%-os vélelemmel segíti elő; nevezetesen: amennyiben valaki durva (kőkemény) kartell áldozataként kártérítés iránt pert indít, úgy az ellenkező bizonyításáig vélelmezni kell, hogy a kartell az árakat 10% mértékben befolyásolta.
A Tpvt.-t legutoljára a 2009. december 14-én elfogadott, a tisztességes eljárás védelméről, valamint az ezzel összefüggő törvénymódosításokról szóló 2009. évi CLXIII. törvény módosította, amely 31. §-ában (a továbbiakban: törvénymódosítás) egy nemcsak újszerű, de egyenesen egzotikus jogintézményt vezetett be a magyar versenyjogba: az ún. feljelentői díjat. Ez a megoldás azonban nemcsak a honi jogban számít novumnak, hanem világszinten is újdonság: csupán Nagy Britanniában, Pakisztánban és a Koreai Köztársaságban ismeretes ilyen megoldás a kartellek feltárásának elősegítésére.
A 2010. április 1-jén hatályba lépő új szabályok lényege: amennyiben valaki egy durva (kőkemény) kartellről nélkülözhetetlen írásbeli bizonyítékot bocsát a versenyhatóság rendelkezésére vagy megfelelő információt nyújt ahhoz, hogy a versenyhatóság hozzájuthasson ehhez a nélkülözhetetlen bizonyítékhoz, akkor részesül a "nyereségből" vagyis megkapja a bírság egy meghatározott részét (1%, de legfeljebb 50 millió Ft).
Az alábbiakban, első lépésben, bemutatom az újonnan bevezetett szabályokat, és vizsgálom azokat gyakorlati alkalmazhatóságuk szempontjából. Ezt követően elemzem a feljelentői díj nyitott kérdéseit. Egy merőben új és precedens nélküli jogintézményről van ugyanis szó, egy olyan megoldásról, amelyet a magyar jog korábban nem ismert. Bár a rendőrség kitűzhet nyomravezetői díjat (lásd a rendőrségről szóló 1994. évi XXXIV. törvény, 27. §), a feljelentői díj jellege mégis más, ezért érdemes megvizsgálni, hogy az miként illeszkedik a magyar jog rendszerébe, valamint miként hat ki más jogágak szabályainak érvényesülésére. Így például miként befolyásolja az üzleti titok megtartására kötelezett munkavállaló helyzetét, mennyiben teszi jogszerűvé az üzleti titok hatóság előtti felfedését. Miként alkalmazható ez a jogintézmény az ügyvédi titokra és az ügyvédekre? Milyen megítélés alá esik, ha egy ügyvéd tesz feljelentést titoktartási körbe tartozó információ alapján? Végül ne feledkezzünk meg a Büntető Törvénykönyv 300. §-ában szabályozott gazdasági titok megsértéséről sem: vajon felvethet-e büntetőjogi aggályokat bizonyos esetekben a Tpvt. új szabályai szerinti feljelentés?
A kartellek felderítése esetén a legnagyobb nehézséget a hallgatás falának áttörése jelenti. A kartell résztvevői kölcsönösen érdekeltek az együttműködés fenntartásában és titokban tartásában, így nincs különösebb motivációjuk arra, hogy az együttműködést a hatóság előtt feltárják. A hallgatás falának áttörésére a versenyjog által hagyományosan rendszeresített faltörő kos az ún. engedékenységi politika. Ez a megoldás nagyon hosszú múltra tekint vissza mind az Európai Unióban, mind az Egyesült Államokban. Hazánkban a Tpvt. 2009. június 1-jén hatályba lépett módosítása törvényerőre emelte a korábban elsősorban közleményi formában fungáló engedékenységi politikát.
Ugyanakkor az engedékenységi politika, ahogy arra a törvénymódosításhoz fűzött indokolás is utal, Magyarországon nem bizonyult túl sikeresnek. A GVH országgyűlési beszámolói arról tanúskodnak, hogy éves szinten nullától kettőig terjed az ilyen beadványok száma. Ez pedig azt bizonyítja, hogy az engedékenységi politikának nincs, vagy legalábbis jelenleg nincs, túl nagy tere Magyarországon. Ez a kartelljogi omerta sok körülménnyel magyarázható; egy kis országot inkább jellemzik a személyes viszonyokkal is átszőtt szűkebb iparági-szakmai közösségek, mint a majdnem 310 milliós Amerikai Egyesült Államokat vagy az 500 milliós piacot jelentő Európai Uniót. Egy kisebb piacon a kartell megszüntetését követő "újrakezdés" lehetőségei is mások, akár személyes, akár vállalati szinten. A személyes kapcsolatok jelentősége, a szakmai-iparági közösségek zártsága, valamint a hosszú távú szempontok nem teszik vonzóvá, de legalábbis kifizetődővé, a hatósággal való együttműködést. Másrészt, az engedékenységi politika csupán az érintett vállalkozás számára hozhat előnyöket (amelyek a hátrányok elmaradásában állnak); a kartell feltárásában együttműködő természetes személyek számára azonban nem tartalmaz személyes ösztönzőt. Ezt a képet értelemszerűen árnyalja, ha a vállalkozás vezető tisztségviselője egyben tulajdonosa is a vállalkozásnak; azonban ettől az esettől eltekintve a menedzsment személyes érintettsége csupán annyiban nyilvánult meg, hogy a vezető tisztségviselők az ügyvezetést a "gazdasági társaság érdekeinek elsődlegessége alapján kötelesek ellátni" [Gt. 30. § (2) bek.].
Ehhez képest jelentenek új fordulatot a Tpvt. új rendelkezései. Ezek ugyanis személyében is érdekeltté teszik az együttműködőt (a feljelentőt) a kartell feltárásában.
Feljelentői díjra csupán durva (kőkemény) kartellek feltárása esetén van lehetőség; tehát a díjazás nem érinti mindegyik versenyjogsértést, csupán a kartelljogi tilalom magvát képező, legdurvább jogsértésekre vonatkozik. A feljelentői díjra való jogosultság előfeltétele nélkülözhetetlen írásos bizonyíték átadása, vagy annak lehetővé tétele, hogy a GVH a nélkülözhetetlen írásos bizonyítékot helyszíni vizsgálat során megszerezze.
A jogszabály értelmében a feljelentői díjra az a természetes személy jogosult, aki a jogsértés megállapításához nélkülözhetetlen okirati bizonyítékot bocsát a Gazdasági Versenyhivatal (a továbbiakban: GVH) rendelkezésére. ("Díjra jogosult az a természetes személy, aki nélkülözhetetlennek minősülő írásos bizonyítékot szolgáltatott a Gazdasági Versenyhivatal részére a 11. §-ba vagy az EK-Szerződés 81. cikkébe ütköző olyan versenytársak közötti megállapodással vagy összehangolt magatartással elkövetett jogsértés megállapításához, amely közvetlenül vagy közvetve vételi vagy eladási árak rögzítésére, a piac felosztására - beleértve a versenytárgyalási összejátszást is -, vagy termelési, eladási kvóták meghatározására irányult." [Tpvt. 79/A. § (1) bek.])
Mivel a nélkülözhetetlen okirati bizonyíték gyakran nem áll az együttműködésre kész informátor rendelkezésére, azonban tudomása van róla, hogy az hol található - tehát segítséget tud nyújtani a GVH-nak abban, hogy a hatóság az informátor birtokában nem lévő, de általa ismert okirati bizonyítékot megtalálja -, a jogszabály abban az esetben is feljelentői díjra való jogosultságot hoz létre, ha az informátor ugyan nem ad át nélkülözhetetlen okirati bizonyítékot, azonban megfelelő segítséget nyújt a GVH-nak abban, hogy a bizonyítékot helyszíni vizsgálat során megszerezze. ("Nélkülözhetetlen bizonyítéknak minősül az olyan információ is, amely alapján a bíróság olyan, a 65/A. § szerinti vizsgálati cselekményt engedélyez, amelynek során a Gazdasági Versenyhivatal az (1) bekezdés szerinti bizonyíték birtokába jut. A szolgáltatott bizonyíték akkor is nélkülözhetetlennek minősül, ha olyan más bizonyítékkal helyettesíthető, amelyhez utóbb jutott a Gazdasági Versenyhivatal." [Tpvt. 79/A. § (2) bek.]) Vagyis, amennyiben az informátor valószínűsíti, hogy adott "helyszínen a megjelölt jogsértéssel kapcsolatos információforrás fellelhető" [lásd Tpvt. 65/A. § (4) bek.], a GVH megkaphatja a helyszíni vizsgálat lefolytatásához szükséges bírósági engedélyt (további feltétel, hogy a GVH valószínűsítse: "más vizsgálati cselekmény nem vezetne eredményre", valamint, hogy feltételezhető legyen, hogy az információforrást "önként nem bocsátanák rendelkezésre vagy felhasználhatatlanná tennék." [lásd Tpvt. 65/A. § (4) bek.]), amennyiben pedig a helyszíni vizsgálat során kézre kerül a nélkülözhetetlen okirati bizonyíték, a feljelentő jogosulttá válik a díjra. Ebben az esetben tehát a feljelentői díjnak két feltétele van: egyrészt, megfelelő információ vagy bizonyíték átadása a GVH részére, amely alapján a versenyhatóság megkapja helyszíni vizsgálat lefolytatásához szükséges bírósági engedélyt; másrészt, a GVH megtalálja azt a bizonyítékot, amely az előző bekezdés értelmében nélkülözhetetlennek minősül.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
