"Túl sok idő volt ez a század, sok napról még nincs magyarázat."[1] - írta Lászlóffy Aladár versében, számot vetve a lehetetlennel, a huszadik évszázad mindennapjának, minden egyes napjának megismerésének és feltárásának igényével. Kézbe véve Horváth Attila A szovjet típusú diktatúra alkotmány- és jogtörténete Magyarországon című, a Ludovika Kiadónál 2024-ben megjelent, vaskos alkotását, ránézve a néhány tételből álló tartalomjegyzék átfogó fejezetcímeire, és a visszafogott előszóra, azonnal láthatóvá válik a szerzői vállalás nagysága, teljes egészében megírni a szovjet típusú államrezsim állam- és jogtörténetét, annak rendszerelemzését megalkotni.
A monografikus részletességű szakkönyv sok évtizedes kutatást szintetizál, a szerző eddigi szakmai munkásságából, tudományos közleményeiből egyenesen következő témakört és korszakot dolgozott ki, a kötet ennek a hatalmas, feldolgozó és értékelő munkának az összefoglalását tartalmazza. Bátor elhatározás, hiszen 35 évvel a rendszerváltást követően, egy enciklopédikus igényességű, lexikon pontosságú, de nem szárazságú, sőt inkább közérthető munka elkészítésére vállalkozott a szerző, aki így vall erről műve előszavában: "úgy érzem, hogy már kellő mennyiségű forrás áll rendelkezésünkre ahhoz, hogy mértéktartással többé-kevésbé reális képet lehet felvázolni az 1945 és 1990 közötti korszak alkotmányáról, közigazgatásáról, polgári és büntetőjogáról."
Amennyiben a témakör képzeletbeli hazai szakirodalmi seregszemléjén, az igazán széles és erős mezőnyön végig kívánunk tekinteni, meg kell állapítanunk, hogy rengeteg a megjelent napló, a visszaemlékezés, a dokumentumgyűjtemény. A dicséretesen sok kutatásokból és konferenciákból tematikusan építkező tanulmánykötetnek köszönhetően (pl. a 2. világháború vége, a kitelepítés, a politikai rendőrség, állambiztonság, kommunista államszervezet, egyházak és a kommunista állam viszonya, a vidéki Magyarország átalakítása, kiemelten az 1956-os forradalom története, stb.), valóban sokkal többet, és részleteiben árnyaltan tudunk mára megtöbbszörözötten a kommunizmusról és annak hazai történetéről. Ezzel együtt, ha el kívánjuk helyezni a mezőnyben Horváth Attila művét, akkor meg kell állapítanunk, hogy a korszakot teljességében tárgyalni kívánó, ugyanakkor elsősorban jogászi, államtudósi szemlélettel megírt, összegző munkával kevéssel találkozunk.[2]
Az elemzendő kötet munkamódszerét tekintve, sokrétű és eszközgazdag jogtörténeti kutatásról van szó, amely a kommunizmus államrendjét és ideológiáját, ezen belül a magyarországi szocializmus évtizedeit államtani, jogtudományi, másodsorban történettudományi és filozófiai szempontból elemzi. A szakmonográfia minden részletében és fejezetében mutatja a szerző kutatási és alkotó módszereit: óriási mennyiségű forrásból építkező összefoglaló mű, amely széles körű tudományos irodalomból és eredményből, személyes következtetésekből, saját élményekből szintetizál. Korabeli munkák kritikai elemzésével és levéltári források tömegével dolgozik, statisztikai, gazdasági adatsorokat elemez, teszi ezt visszakövethetően több, mint négyezer hivatkozással. Nagyívű munkáról és elszánt vállalásról van szó, amely a jogi- és történeti kutatómunka szabályait következetesen betartva komoly szerkezeti alapozást végez, elemenként összegzi az összegyűjtött anyagot, majd ezt követően fejezetenként elemezve építkezik.
Hosszú évek elmélyült kutatói és tanári gondolkodása, idősült és letisztult gondolati ívek, tudományos és tantermi előadásokon megpróbált megállapítások gondos felhasználása áll a megalkotott 700 oldalnyi elemzés mögött, amely konokul számol le az ötvenes évek mítoszaival, de a Kádár-korszakkal szembeni nosztalgikus és engedékeny kortársi hangvétellel, sokszor maszatolós rajztechnikájú történészi ábrázolással
- 58/59 -
is. Ezt lehetővé teszi a magabiztos nyelvi eszközkészlet, a fogalmazás tartalmi tisztasága, precizitás a jegyzetek (sok nehezen fellelhető forrásról is említést kell tenni) kezelésében, a letisztult tudományos stílus, a kiváló kiadói formai kivitelezés.
A szerző messzemenőleg eleget tett a címadással vállaltaknak, az olvasó nem csalódik, a megválasztott témát és államtörténeti korszakot feldolgozó munkát kap kézhez, amely kimerítően aprólékos elméleti és történeti hátteret tár fel nyolc részben és azok fejezeteiben. A teljesség igénye nélkül szeretnék szemezgetni a kötet, kimagasló elemeiből.
Örvendetes, hogy a kötet egyik legkidolgozottabb szakterülete, a szocialista jogtípusról, és az államigazgatási jogról szóló része. Teljességre törekvő elemzés, a polgári jog körén belül a szövetkezetek jogállásának, és történelmi kialakulásának bemutatása: a kuláknak nyilvánított, megnyomorított parasztság sorsának leírása, a mezőgazdaság leépítése, egészen a 70-es évek háztáji rendszerének kialakulásáig, az állami irányítási rendszer és kontroll több változatának elemzéséig. A közigazgatás-államigazgatás működését taglaló fejezet kiválóan mutatja be az állampárti működést, a centralizált és átszervezett közigazgatási-tanácsi munkavégzést fojtogató pártszervekkel való összefonódásokat, hatásköri bizonytalanságokat.
A könyv mértékének és alapjának tartom, a filozófiai-rendszertani megközelítés talaján kidolgozott diktatúra fogalmat, annak jogelméleti megközelítését, a kommunizmus és a szocializmus fogalmának és fejlődéstörténetének bemutatását a mű elején. "A totális diktatúra meghatározásánál először is tisztáznunk kell, hogy egy önálló és jogilag végleges közjogi rendről van szó, [...] A totális diktatúra megreformálhatatlan, zárt rendszer." - szögezi a szerző. Nagy fontosságú a kommunista államhatalom jellemzőinek és eszközrendszerének jogtudományi megközelítésű számbavétele, valamint a dolgozat fogalmi és idegen nyelvű szókincsének megalapozása, amely nélkül a kutatás keretei hiányoznának. A bemutatás az általános tanoktól, a szovjet mintákon keresztül jut el a magyar megoldásokig. Ezt a felépítési módot követi a büntetőjogot, kiemelten a politikai bűncselekményeket tárgyaló, a korábbi kutatásokat szintetizáló utolsó fejezet, a szerzői életmű egyik legjelentősebb területének, hitvalló poétikája.
Elmélyült kutatómunka és feldolgozás áll a kötet megállapításai mögött, amelynek kiemelt forrás-elemei a hazai legfontosabb gyűjtőköri levéltárak (Magyar Nemzeti Levéltár Országos Levéltára, Állambiztonsági Szolgálatok Történeti Levéltára, Budapest Főváros Levéltára, Politikatörténeti Intézet Levéltára) egységeiből valóak, amelyeket korabeli sajtóanyagok, a minisztériumok, valamint a hazai és külföldi törvénytárak és bírósági döntvények anyaga egészíti ki. Horváth Attila tapasztalt kutatóként magabiztosan kezeli a levéltári forrásanyagokat, azoknak nemcsak nagy mennyisége, de szakmai és politikatörténeti jelentősége megalapozza a feltáró munkát és annak mindig határozott, egyértelmű hangsúlyokkal értékelő részeit. Tekintélyes mennyiségű forrásból építkező műről van szó, amely széles körű hazai és nemzetközi tudományos irodalomból és eredményből dolgozik. Ezt tanúsítja a Felhasznált irodalom felsorolása 250 oldal terjedelemben.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
