Cseporán Zsolt disszertációjának[1] erőssége, hogy a jogtudomány területén készült dolgozatként, kizárólag az elemezni kívánt problémák megközelíthetőségének céljából, valamint a legszükségesebb mértékig közelíti meg a művészet fogalmi elemzését. Így a történeti, filozófiai, szociológiai és politikatudományi szempontú kérdésfeltevések megalapozóak, határkeresőek, de mindenesetben a szerző azt az álláspontját visszhangozzák, amely szerint a "mi a művészet" kérdésre sok válaszkísérlet volt, de egy sem olyan, amely általános érvényre tarthatna számot.
A disszertáció belső arányai is a kiérlelt koncepción alapuló következetes szerkesztést mutatják, a szerző nem engedi meg magának - akár kutatói érdeklődését is kordában tartva - a bölcseleti barangolásokat a messzeségbe, az előre eltervezett "terepmunka" a cél elérésének: a jog szempontjából - az egyén és az állam viszonyában vizsgálva - megjelenő "művészet" fogalmi meghatározásának, a meghatározás kísérletének alárendelt.
Önmagában már vita tárgyát képezheti a szemléleti megközelítés, az egyén és állam viszonyán keresztüli vizsgálat, ugyanúgy, mint a művészeti szabadság egyénhez - az alkotó személyiséghez - kötöttségét állítani (hiszen a közösségi alkotás elvi és gyakorlati lehetősége nem kizárt, illetve intézményesült keretek között is történhet). De mindezek a versengő elgondolások, esetleges más álláspontok, netán ellenvélemények a szellemi megújulás lehetőségét kapják Cseporán Zsolt koncepciójától.
Fontos utalnunk arra, hogy a témával foglalkozó hazai jogirodalom meglehetősen szűkös, ezen belül is az értekezés központi kérdését adó dogmatikai kérdések vizsgálata meglehetősen elhanyagolt területnek látszik.[2]
E ténynek kiemelkedő fontossága van, mivel a művészet klasszikus példája azoknak a területeknek, amelyek vizsgálata kizárólag egyetlen diszciplína módszereinek alkalmazásával nem végezhető el. A témakör vizsgálatakor a jogtudomány szerepe kizárólag az lehet, hogy a társtudományok eredményeinek felhasználása mellett megfogalmazza azokat az alapvetéseket, amelyek ismerete és alkalmazása nélkül a művészetről szóló vita parttalanná válhat. A jogtudományi megközelítés nehézségei közé tartozik továbbá, hogy a művészetre vonatkozó normaanyag messze nem "tiszta" jogterület: klasszikus polgári jogi, munkajogi elemek éppúgy megtalálhatóak benne, mint a tág értelemben vett közjogi típusú normák.
Cseporán Zsolt gazdag empirikus tudásanyag és figyelemre méltó kritikai, valamint absztrakciós készség birtokában, alapos kutatómunkát folytatva készítette el a dolgozatot. Kritikai megjegyzései sokszempontú megközelítésben, a szabályozás változásaira és a szakirodalmi megállapításokra is figyelemmel születtek. Az értekezés egyaránt tartalmaz alkotmányjogi, közigazgatási jogi, klasszikus polgári jogi és munkajogi jellegű jogszabályokat is, amelyek között a közjogi jellegű normák mellett utóbbiak (polgári jogi és munkajogi) vannak túlnyomó többségben.
Meggyőződéssel állítjuk, hogy Cseporán Zsolt disszertációja újszerű rendszerben tárgyalja a művészeti jog kérdéskörét: elemzésének és arra alapozott állításainak helyük van a témával foglalkozó tudományos vitában. Max Weber a kodifikációt meghatározó társadalmi tényezőkről szólva kiemeli, hogy "a jogi honoráciorok, a jogtudók szociológiai arculata" jelentős mértékben hat(hat) az írott jog keletkezésére és változására - bízunk benne, hogy ez ebben az esetben is megvalósulhat.
A téma kapcsán előzetesen a tudományos folyóiratok hasábjain, majd a nyilvános védésen folyt eszmecsere kiemeli az értekezést a kortárs jogtudományi doktori értekezések közül. Szerencsés, hogy a vita résztvevői annak érdekében fejtették és fejtik ki véleményüket, hogy annak eredményeképpen új tudományos eredmények kerülhessenek a felszínre, Szerzőt pedig a témában további szellemi erőfeszítésekre sarkallják, aminek következtében tovább fejlesztheti a magyar művészeti jog rendszerét. E vita kapcsán hálásan köszönjük a Jura szerkesztőségének megtisztelő ajánlatát a vita legfontosabb eredményeinek közlésére, az érintett Kollégáknak pedig azt, hogy írásba foglalt véleményük közléséhez hozzájárultak. ■
- 471/472 -
JEGYZETEK
[1] Cseporán Zsolt: A művészeti élet alkotmányjogi keretei Magyarországon (Doktori értekezés). Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Doktori Iskola, Pécs 2017
[2] Ide nem értve Koltay András elsődlegesen véleményszabadság-orientált munkáit, a nevével fémjelzett Médiatudományi Intézet tárgykörben folytatott könyvkiadási gyakorlatát, valamint Cseporán Zsolt eddig megjelent írásait.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi docens, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
[2] A szerző címzetes egyetemi tanár, PTE ÁJK Alkotmányjogi Tanszék.
Visszaugrás
