Ma hatályos reklámjogunk komplikált helyzetben, a ’90-es évek végére érkezett a közvetlen reklámjogi kodifikációig, amelynek eredményeképpen 1997-ben végül megszületett az első egységes, önálló reklámtörvény [a 2008-ig hatályban lévő, a gazdasági reklámtevékenységről szóló 1997. évi LVIII. törvény (Grtv.)]. Történetileg megállapítható, hogy a reklámszabályozás alapvetően rendeleti szinten jelentős dereguláción ment keresztül 1979 és 2001 között. 1995-től - az alkotmányos szemlélet, a kereskedelmi szólásszabadság elméletének kiterjedésével is összefüggésben a törvényi szintű szabályozás a jellemző (a reklámokkal kapcsolatos törvények mindegyike 1996 utáni). A 2008 őszétől hatályosuló módosítás csomag három "vezető" tárgybeli jogszabályt, a versenytörvényt (Tpvt.), a reklámtörvényt (1997. évi LVIII. törvény; Grtv.) és a fogyasztóvédelmi törvényt (Fvtv.) érintette. A jogalkotó a fogyasztóvédelmi törvényt és a versenytörvényt módosította (több érintkező ágazati jogszabállyal együtt), és új törvényt alkotott a UCP Irányelv részletes átemelésére, a fogyasztókkal szembeni tisztességtelen kereskedelmi gyakorlat tilalmáról szóló 2008. évi XLVII. törvényt (UCP törvény), valamint újrakodifikálta a korábbi, 1997-es reklámtörvényt (Grtv.), és megalkotta a gazdasági reklámtevékenység alapvető feltételeiről és egyes korlátairól szóló 2008. évi XLVIII. törvényt (Rtv.)
A reklámokra vonatkozó szabályozási környezet változatlanul komplex, több szempontból összetett. Az elsődleges és másodlagos reklámszabályozásban megkülönböztethetünk olyan szabályokat, amelyek a reklámüzenetekre vonatkozó tartalmi szabályokat rögzítenek (megtévesztő reklám tilalma, összehasonlító reklámokra vonatkozó szabályok, nyelvi követelmények, speciális termékreklámok szabályai), és vannak olyanok, amelyek a reklámtevékenység egyéb területeihez kapcsolódnak (pl. a reklámszerződésekre vonatkozó magánjogi szabályok). A reklámszabályok csoportosíthatók továbbá oly módon is, hogy vannak általános reklámkorlátozások és tilalmak (megtévesztő reklám tilalma, pornográf reklámüzenet tilalma), amelyek minden termék, bármely formában megjelenő reklámozásában irányadóak, és vannak speciális reklámkorlátozások, amelyek vagy csak egy meghatározott termék (pl. gyógyszer, alkohol, dohány, élelmiszer, szexuális árucikkek, temetkezési szolgáltatás) reklámozását korlátozzák vagy tilalmazzák, illetve csak speciális reklámeszközökön, közzétett reklámokra vonatkoznak (pl. a televíziós, illetve rádiós reklámok, internetes reklám, reklámcélú e-mail).
Az anyagi, illetve esetenként alaki reklámszabályokat megállapító egyéb jogszabályokkal a Rtv. az általános-különös viszonyában áll. Így a reklámtörvényünk rendelkezéseit kell alkalmazni mindazon kérdésekben, amelyekre nézve külön jogszabály eltérő rendelkezést nem tartalmaz. Ez mind az általános, mind a speciális reklámkorlátozások (tilalmak) rendszerére irányadó. Az általános reklámtilalmak körét illetően a Rtv. szabályain kívül az UCP törvény szabályai, valamint a Tpvt. fogyasztók megtévesztésére, illetve az egyes versenytársi sérelmekre irányadó rendelkezései is figyelembe jönnek.
A reklámokra vonatkozó tartalmi szabályozás kérdése jelentősen átalakult 2008 szeptemberétől, és sajnos a szabályozás rendszere továbbra sem egészen következetes.
A reklámokkal kapcsolatos jogalkotásban Magyarországon is irányadó az - az Európa-szerte ismert modell, hogy a jogi beavatkozásban - a hagyományos védelmi célok, a közerkölcs, a közrend, az élet és egészségvédelem, a fogyasztók és versenytársak védelme mellett - kiemelt szerepet kap, a természeti vagy kulturális örökség és értékek védelme. Az elsődleges, általános és különös reklámtilalmak (és korlátozások) reklámtörvényben és egyéb jogszabályokban való megállapításán felül, ezzel összecsengő módon rendszerint további speciális szabályokat találhatunk az élelmiszeripar, vagy a környezetvédelem területén. Az általános és különös (speciális) reklámtilalmak körét illető elsődleges reklámszabályozásban a reklámtörvény szabályain kívül a Tpvt.-nek a fogyasztók megtévesztésére, illetve az egyes versenytársi sérelmekre irányadó rendelkezései, valamint az UCP törvény előírásai is figyelembe jönnek. A másodlagos reklámszabályok (pl. speciális, ágazati szabályok a gyógyszerekre, élelmiszerekre, dohányra, alkoholtermékekre, banki termékek szolgáltatások reklámjára, médiaszabályozás stb.) egyben mindig speciális reklámkorlátozást jelentenek, ami egyfelől azt jelenti, hogy a speciális szabályok körén kívül az adott termékre vonatkozó általános szabályokat (pl. a megtévesztő vagy jogellenes összehasonlító reklámra vonatkozó Rtv. vagy UCP törvénybeli előírásokat) is alkalmazni kell.
A speciális reklámszabályok rendszerének alapvetően két súlypontja van: eltérő szabályok vonatkoznak egyes sajátos reklámhordozókra (az elektronikus médiumokban, továbbá az interneten közzétett reklámokra), illetve speciális reklámszabályok vonatkoznak egyes termékekre (ide tartozik az élelmiszer és az alkohol is) és sajátos szolgáltatásokra (így pl. praktikusan meghatározott foglalkozásokra). A német és az európai joggyakorlat a sajátos szolgáltatások körébe sorolja azon "szabad foglalkozások" (freie Berufe) körét, mint az ügyvédek, közjegyzők, könyvvizsgálók stb. tevékenységének reklámozását. (Érdemes megjegyezni, hogy 2009-ben az ügyvédi reklámokra vonatkozó magyar kamarai önszabályozás is megújult, a 2009 februárjától hatályos kamarai etikai szabályok értelmében korlátozott tartalommal ugyan, de az ügyvéd is jogosulttá vált az általa nyújtott szolgáltatásokat "reklámozni".)
A jelentősebb speciális reklámkorlátozások nálunk is az általános európai modellekben tapasztalható rendszert alkotják. Speciális szabályozás alá vonják az internetes reklámozást (2001. évi CVIII. törvény), a határokat átlépő televíziós-, illetve rádióreklámokat (1998. évi XLIX. törvény), a gyógyszerek [64/2003. (X. 31.) ESzCsM rendelet] és kozmetikai cikkek [40/2001. (XI. 23.) EüM rendelet], illetve a kémiai biztonságot veszélyeztető anyagok (2000. évi XXV. törvény), a pszichotrop anyagok (1979. évi 25. tvr.) vagy az egyéb, egészségre ártalmas termékek (pl. dohány, alkohol) reklámozását, és az egyes speciális ágazatokban, vagy foglalkozások körében közzétett reklámokat (lásd a pénzintézeti szektort, vagy az orvoslás és egészségügy területét). Ezt egészítik ki a különleges reklámhordozókra vonatkozó sajátos reklámszabályok (közúti közlekedés tárgyai, műemlék épületek és építmények). A magyar jogban speciális anyanyelv védelmi közérdekű céllal 2001-ben külön törvény született a reklámok és az üzletfeliratok, továbbá egyes közérdekű közlemények kötelező magyar nyelvű közzétételéről (2001. évi XCVI. törvény).
A hazai jogszabályok az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló Európai Parlament és a Tanács 2000/13/EK irányelvének (2000. március 20.) való megfelelés körében beiktatott szakaszai nem új keletűek, de fokozatosan jelentek meg a magyar jogban. Az élelmiszerek reklámozására az ismertetett elsődleges reklámszabályozás általános előírásain felül (lásd pl. megtévesztő reklámozás) így további speciális, törvényi és rendeleti szintű részletes ágazati szabályok is vonatkoznak.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
