A Miskolci Egyetemen 2022-ben indult állatvédelmi szakjogászképzésre készített szakdolgozatom kutatási területe: A jegyző előtti állatvédelmi eljárás megindításának kérdései. A cikksorozatban megjelenő tartalmi összefoglaló első elemeként a jegyző eljáró hatóságként történő definiálásáról írtunk, a Jegyző és Közigazgatás jelen számában pedig az állattartó pozicionálását tűzzük ki feladatként.
"Szerintem az állattartóknak két feltételt kellene teljesíteniük ahhoz, hogy az állat tartása indokolható legyen. Először is, az állat alapvető szükségleteit ki kell elégíteni. [...] Másodszor, az állatnak legalább ugyanolyan életet kell biztosítani, mint amilyet a természetben élne." - írja David DeGrazia Az állatok jogai című könyvében.[1]
Az Ávt. hatálybalépésekor a 3. § 1. pontja alapján "állattartó: az a személy, aki az állattal rendelkezni jogosult". A meghatározást a géntechnológiai tevékenységről szóló 1998. évi XXVII. törvény, valamint az állatok védelméről és kíméletéről szóló 1998. évi XXVIII. törvény módosításáról szóló 2002. évi LXVII. törvény módosította, és 2003. március 1-jétől hatályos az állattartó jelenlegi meghatározása, mely szerint "állattartó: aki az állat tulajdonosa, illetve aki az állatot vagy az állatállományt gondozza, felügyeli".[2]
Az Éltv. mellékletének 8. pontja értelmében "állattartó: az a természetes személy, jogi személy vagy jogi személyiséggel nem rendelkező szervezet, aki (amely) az állat ellátásáért és felügyeletéért felelős állandó vagy ideiglenes jelleggel, beleértve a szállítás, forgalomba hozatal alatti időszakot is".
Az állattenyésztésről szóló 188/2019. (VII. 30.) Korm. rendelet 2. § 3. pontja alapján "állattartó: az a személy, aki vagy amely a tartott állatokért, illetve egy tartási hely üzemeltetéséért akár állandó, akár ideiglenes jelleggel felelős".
A jegyző előtti állatvédelmi eljárásban az Ávt.-ben foglalt definíciót követjük. Amennyiben az állat tulajdonosa ugyanaz, mint aki az állatot vagy az állatállományt gondozza, felügyeli, a kötelezett személye könnyen megállapítható. Amennyiben a tulajdonos személye elválik az állatállományt gondozó, felügyelő személytől, felmerül a kérdés, ki minősül állattartónak: az állat tulajdonosa, vagy az állatállományt gondozó, felügyelő személy. E kérdésre az "illetve" kötőszó górcső alá vételével találjuk meg a választ.
A kétféle értelmezés miatt is a jogszabályszerkesztésről szóló 61/2009. (XII. 14.) IRM rendelet 7. § (3) bek. alapján "az »illetve« kötőszó jogszabály tervezetében csak más egyértelmű nyelvi megfogalmazás alkalmazhatatlansága esetén alkalmazható".[3]
Ezt a korábbi minisztériumi honlap[4] bővebben is kifejtette:[5]
"Az illetve kötőszó - ellentétben például az »és« és a »vagy« kötőszavakkal - több jelentéssel rendelkezik a magyar nyelvben. Használják a vagylagosság kifejezésére (pl. »aludt, illetve pihent«), az együttesség kifejezésére (pl. »a zene, illetve a tánc az élete«), arra is, hogy ha a felsorolás elemei között mind az »és«, mind pedig a »vagy« kötőszó alkalmazása szükséges (pl. »ittasan, illetve bódult állapotban«). A kötőszó gyakran pontosító szerepet kap a mondatban (pl. »gondoltam, illetve gondolhattam volna«). Ezek mellett pedig több felsorolás esetén annak kifejezésére szolgál, hogy az egyik felsorolásban a másik felsorolás eleme értelemszerűen érvényesül (pl. »A jelenlévők közül mindenki kapott elismerést, dicséretet, illetve kitüntetést. Az érdemrend, illetve előléptetés mindegyiknek kijár«). Ezek a példák is rávilágítanak arra, hogy az illetve kötőszó használata nem segíti minden esetben a világos, átlátható szabályozás követelményének a megvalósulását, ezért jogszabály szövegében a Rendelet alapján csak akkor alkalmazható, ha más módon nem lehet egyértelműen kifejezni a szabályozás tartalmát. Az pedig nyilvánvaló követelmény ebben az esetben is, hogy a használata esetén jelentésének kétséget kizáróan egyértelműnek kell lennie."
Marton Géza megfogalmazásában "állattartó alatt kell érteni azt, aki a maga hasznára, szórakozására, gyönyörűségére a maga közvetlen vagy emberei által gyakorolt felügyelete, őrizete alatt állatot tart nem szükségképpen, mint tulajdonos, de akár mint haszonélvező, bérlő".[6]
Dr. Horeczky Károly szerint az állattartó fogalmi körébe tartozik "minden olyan tevékenység, amely állat birtoklásában, felügyelet alatt tartásában nyilvánul meg", tehát "nemcsak a tulajdonos tekinthető állattartónak, hanem az is, aki valamely jogviszonynál fogva más tulajdonában álló állatot tart felügyelet alatt, de ide tartozik az az eset is, amikor valaki jogellenesen elvonja az állatot tulajdonosától (tolvaj), illetve aki ideiglenes jelleggel tartja magánál más állatát, pl. kóbor kutyát befogad".[7]
A Kúria mint felülvizsgálati bíróság a Pfv.III.21.666/2012/5. számú ítéletével a Szegedi Városi Bíróság előtt 18.P.22.784/2010. szám alatt megindított és másodfokon a Szegedi Törvényszék 2.Pf.20.650/2012/4. számú ítéletével befejezett perében megerősítette az elsőfokon eljáró Szegedi Városi Bíróság azon megállapítását, miszerint "az állattartó nemcsak az állat tulajdonosa lehet, hanem az a személy is, aki az állatot saját érdekében tartja". Az ítélet szerint az I. és a II. r. alperes is állattartónak minősül. Az ítélet indokolása szerint az I. r. alperes férje 2007. október 9. napján bekövetkezett haláláig az általuk lakott Ingatlan1 szám alatti tanyás ingatlanban több kutya tulajdonosa és gazdája volt, majd elhalálozását követően a kutyák az I. r. alperes gondozásába kerültek, azonban az I. r. alperes a kutyákkal nem foglalkozott. A II. r. alperes a perbeli ingatlan tulajdonosaként, és a tanyán tartott szarvasmarhák tulajdonosaként, vagyona, tulajdona, megélhetése védelme, biztonsága érdekében tartotta a perbeli kutyát édesapja halálát követően.
Megállapítható tehát, hogy az állattartó személye lehet az állat tulajdonosa, illetve gondozója, felügyelője; a bíróság, illetve a hatóságok esetről esetre jelölik meg az állattartó személyét.
- 23/24 -
Az állat tulajdonosa lehet, vagyis az állat felett tulajdonjoggal bírhat minden jogalany, amely jogképes és az állat felett tulajdonjogot szerzett.
A Ptk. 2:1. § (1) bek. alapján "minden ember jogképes: jogai és kötelezettségei lehetnek". A 2:2. § (1) bek. szerint "a jogképesség az embert, ha élve születik, fogamzásának időpontjától illeti meg". A (2) bek. szerint "a fogamzás időpontjának a születéstől visszafelé számított háromszázadik napot kell tekinteni; bizonyítani lehet, hogy a fogamzás korábbi vagy későbbi időpontban történt. A születés napja a határidőbe beleszámít." A Ptk. 2:4. § alapján "a jogképesség a halállal szűnik meg".
Fent leírtak alapján tehát születésünk előtt is örökölhetünk, illetve válhatunk akár megajándékozottá, ugyanakkor a fogamzás és a születés közötti időben az ember jogképessége feltételes, függő helyzetben van, és az élve születéstől függ. Tulajdonszerzés tehát a fogamzástól a halálig bezáróan lehetséges.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
