1. Aki kíváncsi arra, hogy hol tart ma az európai közösségi (uniós?) jog alkotmányjogi szelete, viszonylag könnyű helyzetben van: megtakaríthatja magának a hosszas búvárkodás igényelte tetemes idő- és energiaráfordítást. A szükséges munkát elvégezte helyette egy - a szakma nagyágyúit felvonultató - konferencia, melyet a hágai T. M. C. Asser Institut rendezett azért, hogy az európai alkotmányjog szinte minden aspektusát megvizsgálják - és mindezt az EU küszöbön álló kibővítése kapcsán. Együtt van tehát a "van" - ha a constantly evolving európai közösségi (uniós?) jog és azon belül az intézményi jog: különösen az unió alkotmányjoga szempontjából "van"-ról egyáltalán beszélni lehet, és a "legyen": ti. mi legyen az unióval és a tagjelöltekkel alkotmányjogi szempontból az unió kibővítése során.
Aki tehát up to date akar lenni európai alkotmányjogból, akkor "mindössze" az a dolga, hogy az 600 oldalas, 2001. június 18-án lezárt tanulmánykötetet végigrágja. A mű ugyanis elindul attól a kérdéstől, mellyel ma minden valamirevaló európai alkotmányjogász fekszik és kel: szükség van-e európai alkotmányra, és ha igen, miért és mi legyen a tartalma? Megérkezik a gondolatmenet a Jaap W. de Zwaan által megfogalmazott összegezéshez, melyben az európai alkotmány az alapjogi karta és az európai igazságszolgáltatási rendszer összefüggésében taglalódik, nem feledve a tényt, hogy a közösségi jog sajátos természete a tagállami alkotmányos rend involválódását is magával vonja, és kitekint a konferencia időpontjában éppen befejezéshez készülődő nizzai kormányközi konferenciára, valamint az EU közép-európaiakkal való kibővítésére. Ez tehát az alkotmányjogi "hamburger" alsó és felső zsemléje, melyek közét: a "fasírtot" neves szaktekintélyek kínálják, fejtik ki az európai alkotmányjog alapvető problémáit.
2. A szerkesztők kiváló munkát végeztek: a kötet - mely az "EU Enlargement. The Constitutional Impact at EU and National Level" címet viseli - Alfred E. Kellermann, Jaap W. de Zwaan és Czuczai Jenő erőfeszítéseinek gyümölcse.
A kötet négy témára tagolódik: az európai alkotmányos rend az uniós szint - elemzését a tagállami-nemzeti szint, majd a tagjelölt államok szintje követi. A kötetet a nizzai kormányközi konferenciának az európai alkotmányjogi, ezen belül az intézményi szervezetre nézve várható hatásának vizsgálata követi és a csatlakozási probléma kihívásainak elemzése zárja.
3. A nagyszámú tanulmányt a teljesség igényével természetesen nem lehet bemutatni - a recenzens nem tudja felmenteni az érdeklődőt a személyes ismerkedéstől, de étvágyat azért csinálhat. Nos, lássunk néhány eszmefuttatást étvágygerjesztőnek.
3.1. Az első témakörben mindjárt J. Weiler-nek a 2000-es év Európája alkotmányjogi "napirendijéről szóló tanulmánya mellbevág: a cím még szokványos lenne, de az első alcímet ("Does Europe need a constitution?") követő második alcím már elgondolkodtat: "Does Europe really need a constitution?". Miközben számos érv szól az alkotmány megfogalmazása mellett, legalább ugyanannyit hoz fel Weiler ellene: az a szerkesztői munka, mellyel kivonnák az alapító szerződésekből a par excellence alkotmányjogi természetű rendelkezéseket és a nem-alkotmányjogiakat elkülönült "rendes" közösségi jogi szabályokká transzformálnák, még nem alkotmányozás, viszont mérhetetlenül megterheli a közösségi jog átláthatóságát. Weilernek baja van az igazságszolgáltatás szervezetével is: szerinte túl sokat vállal az Európai Bíróság (EB) és túl keveset vállalnak a nemzeti bíróságok: szerinte létre kellene hozni egy Európai Alkotmánybíróságot, de a nemzeti bíróságoknak is sokkal aktívabbaknak kellene lenniük, ki kellene lépniük abból a szerepből, hogy "beszentelik" az EB előzetes kérdésre adott válaszait ítéletükkel. Az Alapjogi Karta sorsa is mutatja, hogy az alkotmányozásnak komoly buktatói vannak: a szerinte egyébként is szükségtelen karta végülis politikai deklarációvá vált. Az alapjogok tiszteletben tartása amúgyis az EB működésének alapja 1969 óta, így inkább megfelelőbb uniós alapjogi politika kell a hozzá rendelt intézményekkel. Ugyanígy sürgető a hatáskörök tisztázása az Unió és a tagállamok között, azonban ehhez sem kell feltétlenül európai alkotmány. A hatáskörök tisztázatlansága máris alkotmányos válságot okozott, amint azt a tagállamok alkotmánybíróságainak "alkotmányjogi forradalma" mutatja. Az alkotmánybírósági funkciónak az EB-ről való leválasztása a hatásköri ütközésekre is kiterjedne (különös figyelemmel a szubszidiarítás elvére = szükséges/lehetséges volt-e: "alkotmányos-e" uniós hatáskör-
- 112/113 -
ben adott jogi szabályozás?), azonban a kontroll csak előzetes normakontroll formáját ölthetné.
Henry G. Schermers az Alapjogi Karta kidolgozásnak folyamatát mutatja be, de itt sem egyszerűen a technikai-dogmatikai folyamatot ismerjük meg, hanem a tágabb összefüggésrendszert: az EK-t köti-e nemzetközi jogilag az Európai Emberi Jogi Egyezmény, vagy ahhoz csatlakoznia kell; a tagállamok felelősek-e az EK emberi jogi jogsértéseiért, stb.? A problémakör bemutatása olyan vezető ítéleteken keresztül történik, mint a Mand Co., vagy a Matthews ügy.
Roger Errera éppen amellett érvel, hogy az EK-nak már van alapjogi acquis-ja, azonban ezt a "szerző": az EB amikor "kölcsönzi" az Európai Emberi Jogi Egyezményből, e jogokat a közösségi jog kontextusában alkalmazza (diszkrimináció-tilalom, családi élet védelme, egyesülés joga, véleménynyilvánítás szabadsága, visszaható hatály tilalma a büntetőjogban stb.). A luxemburgi és a strasbourg-i bíróság gyakorlata közötti eltérés lehetősége tehát adott, sőt: elkerülhetetlen, de ez nem ok arra, hogy jogilag kötelező alapjogi kartával szüntessük meg ezt a természetes jelenséget (ti. hogy mindkét bíróság teszi a maga dolgát...).
Mintegy vele vitatkozva viszont Ernst M.H. Hirsch Ballin azt fejtegeti, hogy az alapjogi karta kötelező erejű elfogadása még a hatásköri zűrzavart is segítene tisztázni. A Karta nem egyszerűen az Európai Emberi Jogi Egyezmény megismétlése lenne, hanem tükrözné az EU sajátos jogi természetét, és így fogalmazná meg az európai jogi többletet (európai állampolgárság, gazdasági és szociális jogok, újonnan megfogalmazott pl. biológiai jogok, a kulturális-etnikai különbözőséghez való jog, mint sajátos európai alkotmányos érték, a jó közigazgatáshoz való jog, stb.).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
