Az új Ptk. átfogó reformjáról szóló 1998. évi kormányhatározat és az első teljes normatív szöveg (2006),[1] valamint a Szakértői Javaslat (2008)[2] között eltelt újrakodifikálási időszak hosszúnak tűnhet. Valójában a legtöbb kodifikáció ennél sokkal hosszabb időt vett igénybe.
Az új Ptk. koncepciójával kapcsolatos elméleti alapkérdések közül legfontosabbnak tűnnek a kontinuitás és diszkontinuitás, a monizmus és dualizmus, valamint a reformált résztörvénykezés inkorporációja voltak. Ezek mélyen befolyásolták a kártérítési jogra vonatkozó eddigi tervezet-részeket is. A kontinuitás képviselői abból indultak ki, hogy az 1989 óta reformált 1959. évi IV. Törvény a Polgári Törvénykönyvről[3] azon részei, melyek "túlélték" a rendszerváltást, továbbra is elfogadhatóak, bizonyos kodifikációs, jogtechnikai alapelvek mentén. A diszkontinuitás elméletének képviselői teljesen új Ptk. kialakítása mellett szálltak síkra. A monizmus és a dualizmus dilemmája arról szólt, hogy szükség van-e a vállalkozói státuszjog (Gt.),[4] azaz a kereskedelmi jog és a szűkebb értelembe vett polgári jog egységes kódexbe való szabályozására. A vita a kereskedelmi polgári jog felvétele mellett adta le voksát, mind a társasági státuszjog, mind a szerződési jog területén, figyelembe véve a kereskedelmi jog sajátosságait. Egyértelművé vált a monizmus érvényesítésének elve. Ugyanakkor a tervezetekben, a családi jog is beépült. Ennél fogva érvényesült az új Ptk. kódex-jellege, tehát a polgári jog szabályozásának teljességére irányuló törekvés. Az egyes jogterületei a polgári jognak így a kötelmi jog is, azonban külön könyvekben nyertek helyet, s ezzel jelezte a kódex szerkesztősége a hagyományos pandekta szerkezetbe foglalt részek viszonylagos sajátosságait, az általános, bevezető rendelkezések mellett, akár külön alapelvek mentén. A rendszerváltás után meghozott külön törvények inkorporációja tekintetében vita állt fenn az inkorporáció mélysége tekintetében. Megmutatkozott, hogy nem szükséges a teljes inkorporáció, csupán a külön törvények elvi rendelkezéseinek bevitele, akár a külön törvényekre visszaható, szükséges módosítása árán is. A kárfelelősségi jogban a monizmus másként merült fel, mint a szerződési jogban. Alapvető vita a szerződési és szerződésen kívüli felelősség egysége, azaz dualizmusa körül alakult ki. A közös nevezők a kárfelelősségi jog általános rendelkezései mentén alakultak ki. Elvi alapként a deliktuális felelősség szabályai szolgáltak, amik akkor alkalmazandók értelemszerűen a szerződési felelősségre, ha az utóbbira nézve nincs sajátos szabály. A különleges felelősségi alakzatok a 2006. évi Javaslatban és a 2008. évi Szakértői Javaslatban a hatályos rendelkezéseknél részletesebb szabályokat tartalmaznak.
A kodifikációs tevékenység a következő szakaszokból állt.
(1) A kormány a polgári jogi kodifikációról szóló 1050/1998. (IV. 24) számú Korm. határozatával indult meg, amely a Ptk. átfogó korszerűsítésével bízta meg mind a Kodifikációs Főbizottságot, mind az egyes részterületek bizottságait, azaz munkacsoportjait. A Kormányhatározat értelmében a Ptk. újrakodifikálása, azaz felülvizsgálatának célja egy korszerű, a nemzetközi gyakorlatnak és elvárásoknak megfelelő Polgári Törvénykönyv megalkotása, amely a gazdaság alkotmányaként a civilisztika alaptörvénye lesz. A Kományhatározat egyúttal kinevezte, a jogtudomány és a praxis művelőiből álló Szerkesztőbizottságot.
(2) A munkacsoportok javasalatai alapján a Szerkesztő Bizottság kidolgozta az új Polgári Törvénykönyv Koncepcióját (e szövegben
- 497/498 -
I. Koncepció), melyet a Főbizottság jóváhagyott és vitára alkalmasnak találta. A Kormány 1009/2002. (I. 31.) Korm. Határozattal a Koncepciót a Magyar Közlönyben (2002. évi 15. szám II. kötet) közzé tette és szakmai vitára bocsátotta.
(3) A vita eredménye alapján a Szerkesztő bizottság a Koncepciót átdolgozta, amit a Főbizottság 2002 november 18-án megtartott ülésén, kisebb módosításokkal elfogadott és ezt követően az új koncepciót a Kormány elé terjesztette. A Kormány az új Polgári Törvénykönyv koncepciójának elfogadásáról szóló 1003/2003. (I. 25.) Korm. határozattal jóváhagyta, és határozata mellékleteként közzé tette azt a Magyar Közlöny 2003/8. számában. (E tanulmánykötetben: II. Koncepció). A Kodifikációs Főbizottság a Koncepció alapján egyidejűleg elfogadta Tematika elnevezésű szöveget, amely a normaszöveg kidolgozásának vezérfonalaként kellett szolgáljon. A Tematika a II. Koncepcióval együtt jelent meg a Magyar Közlöny fennebb említett számában. (E tanulmánykötetben a kettő együtt: Koncepció és Tematika).
(4) Az első rész-nomaszöveg elkészítésére és annak indoklására, mely éppen a kárfelelősségi jogot ölelte fel, 2003. év során kerül sor, melynek szerzője Lábady Tamás (továbbiakban: Lábady Tervezet).
(5) Az első (vitára szánt) teljes normatív Tervezet közzé tételére a 2006. év során került sor. Ebben a kötelmi jog az Ötödik Könyvben szerepel. E rész közzé tételére 2006. július 31-e és december 31-e között Budapesten kerül sor. (Javaslat, normaszöveg és indoklás). A szöveget 2007. év első felében számos szakmai és tudományos fórumon (Magyar Jogász Egylet, Magyar Ügyvédi Kamara, Magyar Országos Közjegyzői Kamara, a Pécsi és Szegedi ítélőtábla stb.) vitatják meg. Mielőtt a vita befejeződött volna, 2007. augusztus 30-án a kodifikáció további folytatását "átveszi" az Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium civilisztikai szakállamtitkára.
(6) A vita eredményeit figyelembe véve, 2008-ban, a budapesti Complex, azaz Wolters Kluwer Kiadó gondozásában jelent meg Vékás Lajos szerkesztésében a Szakértői Javaslat az új Polgári Törvénykönyv tervezetéhez. (Szakértői Javaslat).[5]
A rekodifikációs doktrínában felmerült az a kérdés, hogy az új Ptk.-ban szükség van-e a polgári jogviszonyok egészét érintő (általános) alapelvek mellett különleges, sajátos jogviszonyokra (pl. családi jog) vonatkozó alapelvekre. A családi jogviszonyokra vonatkozóan ilyen javaslat fennáll, e jogviszonyokra vonatkozó sajátos alapelvek érvényesítése céljából, nem elegendőek az általános elvek, szükségesek a különleges elvek is, tehát arra, hogy az új Ptk. családi jogra vonatkozó könyve valamiképpen ezekkel a különleges elvekkel legyen vezérelve. Ugyanez a kérdés feltehető az V. könyv, a szerződési és szerződésen kívüli felelősség tekintetében is, hiszen ebben az esetben is egy sajátos joganyagról van szó. Míg a polgári jog egészét a diszpozitív, megengedő normák jellemzik, addig a kártérítési jog bevezető, alapnormái között a tiltás, az általános károkozási tilalom az uralkodó norma. Ezzel korrespondens a teljes kártérítés elve: aki másnak jogellenesen kárt okoz, köteles azt (teljes egészében) megtéríteni. A károkozási kötelemfakasztás, tehát, két alapnormát kell, hogy tartalmazzon: az első nem más, mint az általános károkozási tilalom (függetlenül attól, hogy a kár szerződésszegésből vagy deliktumból ered, illetve attól, hogy a kár vagyoni, vagy nem vagyoni jellegű), a második pedig, az ezzel (a károsult fokozott oltalma céljából előirányozható) korrelativ elv, a teljes kártérítési kötelezettség. Az utóbbi érvényesítése független kellene, hogy legyen attól, hogy a kár gondatlan, vagy szándékos magatartás (cselekvés, vagy mulasztás) következményeként jött-e létre. Az általános károkozási tilalmat, többek között, az 1928-as évi Mjt. is előirányozta, a doktrínában pedig, Marton Géza számos munkájában kifejtett felelősségtana képviselte.[7] A teljes kártérítési elvet, függetlenül a vétkesség fokától, már a XIX. század végén Grosschmid Béni (Zsögöd Benő) is szorgalmazta Fejezetek kötelmi jogunk köréből[8] c. művében. A Lábady Tamás által előirányzott Normatív Projektum (2003 júniusa, a továbbiakban: Lábady Tervezet) e két elvet helyeselhetően megerősíti, de kodifikációs és alapelvi szinten indokolatlanul választja el egymástól a szerződési és szerződésen kívüli fele-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
