1. Nagy társadalmi-gazdasági átalakulás bekövetkezte után indokolt először a kialakult helyzetet értékelni és ennek alapján meghatározni a követendő fő irányokat. A helyzet értékeléséhez szeretne hozzájárulni ez a tanulmány. A vizsgálódás a polgári jog (ezen belül lényegileg a vagyonjog) szempontjából fontos kérdésekre korlátozódik.
Először a polgári jogi alapok vázolására kerül sor, majd egyes releváns gazdasági és társadalmi adatok összefoglalására, végül az elmondottakból következő jogpolitikai szempontok kiemelésére a polgári jog anyagához sorolható minden jogszabályra tekintettel.
2. A jelenlegi időszak megértéséhez szükséges - a tanulmány kereteinek megfelelően korlátozott mértékben - a történelmi előzményeket is figyelembe venni. Az előzményeket nem lehet azonban a rendszerváltozást közvetlenül megelőző időszakra korlátozni. Napjaink fő kérdéseinek megértéséhez a társadalomnak, a gazdaságnak és a jognak hosszú idő alatt bekövetkezett, az alapokat érintő változásait kell számításba venni.
3. A jelenlegi magyar polgári jog kialakulása szempontjából döntő fontosságú időszak a XIX. század közepétől számítható. Azóta harmadszor kell alapvető, a gazdaság, a társadalom és a polgári jog egészét érintő döntő fontosságú változásokkal szembe nézni. A kialakuló új helyzet mindhárom esetben felvetette a polgári törvénykönyv megalkotását, de mindegyik esetben a törvénykönyv kereteit meghaladó jogi változások alapkérdéseit állította előtérbe.
A kiegyezés után a meginduló iparosodás, az átalakuló társadalom követelményeinek megfelelő új jogrendszert kellett létrehozni az önkényuralommal bevezetett osztrák jog hatályának csaknem teljes megszüntetése után. A XX. század elején, majd a két világháború közötti időszakban többen foglalkoztak azzal, hogy milyen is a magyar polgári jog.
Grosschmid a XX. század elején keserűen állapította meg, hogy a magyar magánjog nem fejlődhetett lassan, párhuzamosan a társadalmi igényekkel, hanem az "ugrásnak a modorát" átvéve az osztrák jog intézményeit egészében vette át. Így különösen a telekkönyvi szabályokat és mindazt, ami ezzel összefüggött, főleg a dologi jogban. A kötelmi jogban pedig az ország a nyugati államoktól készen átveendő megoldásokra volt utalva és hiányzott e joganyagnak a tudományban és a gyakorlatban történő gondos elemzése, egyéniesítése. Sommás megállapítása ezért: "hazánk már ma is mint ’Deutsches Rechtsgebiet’ szerepel" 1.
Grosschmid véleménye nem volt egyedülálló. Részletesebb elemzés nélkül csak Zlinszky Imre nagyhatású, a gyakorló jogászok körében is népszerű könyvének arra a kiadására utalok, amely Grosschmid idézett művével nagyjából azonos időszakban jelent meg. Ez a mű nagyjából azonos megállapításokat tartalmazott azzal, amit Grosschmid írt. Eszerint a korábbi magyar joggal ellentétben, idegen jogi elemekkel van tele a kötelmi jog, a telekkönyvi és a dologi jog, valamint a házassági jog2.
4. Más szempontból, nem egyszerűen az idegen befolyásra tekintettel mondott Meszlény Artur ugyanebben az időszakban szigorú véleményt a jogalkotásról. Véleménye szerint a XIX. századi magyar törvények kilenctizede passzív maradt "az osztályokba tömörült egyének osztályérdekeivel szemben"3. Azt is hangsúlyozta, hogy nem lehet magánjogot változtatni a társadalmi erőviszonyok változása nélkül4.
Meszlény véleménye a magyar jogirodalomban sem tekinthető általánosan ismertnek, bár lényegében megegyezik Wieacker-nek a német Polgári Törvénykönyv látszólag semleges szabályairól szóló (később megjelent), gyakran hivatkozott álláspontjával: a kötelmi jog szabályai különösen a vagyonos polgárság érdekeit szolgálják, de megtalálhatók a földbirtokosok érdekeit érvényesítő rendelkezések is5.
5. A fenti véleményeket is figyelembe véve nem tűnik megalapozottnak az az értékelés, amely a jogalkotás teendőit keresőket egyrészt haladó, másrészt konzervatív nemzeti irányzat képviselőinek táborába sorolta.
Dell’ Adami volt a jogirodalomban fontos képviselője annak az álláspontnak, amely szerint az osztrák jog magyarországi hatályának megszüntetése után az Országbírói Értekezlet tévesen döntött úgy, hogy az osztrák Polgári Törvénykönyv nem egészében marad hatályban6. Álláspontja szerint a jognak nem "a hátramaradt s éppen ezért új jogrendet szükségelő nép" színvonalán kell állnia, hanem az "átlagos míveltségnek, elismert tanoknak s uralkodó egyetemes társadalmi érdekeknek kell, hogy megfeleljen"7.
A kor társadalmára azonban az volt jellemző, hogy a polgárság csak Budapesten volt a Nyugat-Európa országainak megfelelő szinten, Budapest lakosságának nagy része azonban ekkor még külföldi volt8. Így érthető, hogy a pesti kereskedelmi testületek ismételten a német kereskedelmi és váltótörvények hatálybaléptetését indítványozták. Ennek a nyomásnak a hatására került sor, ha nem is a német jogszabályok lefordítására és hatálybaléptetésére, de a német kereskedelmi törvény alapulvételére a kereskedelmi törvény megszövegezésénél. Az eltérés oka részben politikai (állami függetlenség szempontja). Részben oka volt az is, hogy Apáthi Istvánnak a törvény tervezetéhez fűzött indokolása szerint: a kereskedelmi jog, habár alapjában kozmopolitikus jelleggel kell bírnia, nem veszti el teljesen magánjogi jellegét sem, és a kereskedelmi törvénynek is - bizonyos - tekintettel kell lennie az ország speciális viszonyaira, melyek e téren sem ignorálhatók9.
Nem felejthető el, hogy a külföldi jogszabályok változtatás nélkül történő átvétele, hatálybaléptetése alapvető politikai, közjogi szempontokkal ellentétben állt volna10. A nemzeti identitástudat, a nemzetállam építésének kritikus szakaszában volt az ország11.
6. A XIX. század végén, a XX. század elején az osztrák és a német jog mintáján épülő jog lassan átalakult. Szladits Károly elemzéseiben ismételten azt hangsúlyozta, hogy - az egyre több új törvény és egyéb jogszabály mellett - a bírói gyakorlat a külföldi eredetű joganyagot átformálta, a hazai viszonyoknak megfelelően átalakította12. A magyar bírói gyakorlat még az egyébként alkalmazandó osztrák dologi jogi szabályokat is az eredeti szövegtől eltérő módon értelmezte. Így formálta át azokat a hazai viszonyoknak megfelelően13.
A bírói gyakorlat alkotó szerepéről számolt be Kuncz Ödön is a Kereskedelmi Törvény megalkotásának ötvenedik évfordulója alkalmából készített tanulmányában14. Kuncz egyébként a kartelljog tervezett reformjával kapcsolatban is hangsúlyozta azt, hogy a jogi szabályozásnak a hazai viszonyokat kell alapul vennie. Rámutatott arra, hogy nem megoldás a fejlettebb országok szabályainak lefordításával magyar jogszabályt alkotni. Kiemelte, hogy Magyarország agrárország, és sajátosak a jogszabállyal védendő társadalmi rétegek15.
A világháborús időszak alatt meghozott kényszerszabályok, a gazdasági válság hatása alatt kidolgozott megoldások következtében azután a polgári jog átalakult, "átszövődött az állam befolyását biztosító közjogias alakulatokkal"16.
7. Az élő jog alakításában századokon át csak közvetett szerepe volt a jogtudománynak. A szokásjoggá váló bírói gyakorlattól eltérően a jogtudomány nem volt jogforrás. A középkorban a civiljoggal nagyon kevesen foglalkoztak és tevékenységükben a római jog - bár bizonyos mértékig ismert volt - alkalmazásáról kevéssé lehet beszélni17. A magyar jogfejlődésre nagy hatást gyakorló Tripartitum csak formailag vett át római jogi fogalmakat, jogelveket és terminológiát18. A XIX. században a reformkorig Werbőczi mellett az osztrák természetjogi irányzat hatása volt észlelhető. 1860 után osztrák közvetítéssel egyre erősebb hatást gyakorolt a német pandektisztika. Ez a befolyás azonban lényegileg nem volt érzékelhető az élő magyar magánjogban19.
Szladits Károly a magánjogra vonatkozó átfogó értékelésében a Frank Ignác halálától a XIX. század végéig eltelt időszak tudományos teljesítményét elég sivárnak minősítette. A század végén végzett munkából azt emelte ki, hogy a nagyon vegyes természetű joganyagot egységes rendszerbe igyekezett foglalni20. A XX. század első felének eredményeiből Grosschmid és Szászy-Schwarz munkáit emelte ki. Szladits azt is lényegesnek tekintette, hogy a magánjogi irodalom fokozatosan felszabadult a külföldi munkák túlzott befolyása alól, a hazai jog alapjainak fejlesztése vált jellemzővé21. A magyar polgári jog elméletének képviselői ismerték az adott időszak főbb nemzetközi irányzatait22. A magyar polgári jog több művelője ismert volt európai jogászi körökben.
8. Ennek a tanulmánynak nem a polgári jog történeti feldolgozása a tárgya, hanem az alapok keresése. Nem kerül tehát sor a második világháború óta eltelt idő különböző szakaszainak vázolására. A hosszú idő alatt megvalósuló változásokat és a változások mellett is megmaradó, meghatározó elemeket keresve rövid feltételezések összefoglalására szorítkozom.
A magyar polgári jog alakulásának a második világháború óta is jellemző vonása volt - a megelőző időszakhoz hasonlóan - az, hogy nem a társadalom és a gazdaság természetes fejlődésén alapult. A magyar társadalom és kultúra XX. századi történetét Kosáry Domokos röviden azzal jellemezte, hogy a polgárosodás kultúrájának megindult folyamatát ismételten drámai változások szakították meg. Ezek közé tartozott az 1948-as hatalomátvétel és annak következményei; ennek hatásaként magának a polgárosodásnak az eszményét is tagadták23.
9. A polgári jog új alapjait az Alkotmány jelölte meg. A politikai légkört tükrözte az Alkotmány preambulumának 1949. évi szövege:
"A nagy Szovjetunió fegyveres ereje felszabadította országunkat a német fasiszták igája alól, szétzúzta a földesurak és nagytőkések népellenes államhatalmát, megnyitotta dolgozó népünk előtt a demokratikus fejlődés útját. A régi rend urai és védelmezői ellen vívott kemény küzdelmekben hatalomra jutva, a magyar munkásosztály, szövetségben a dolgozó parasztsággal, a Szovjetunió önzetlen támogatásával újjáépítette háborúban elpusztult országunkat. Évtizedes harcokban megedződött munkásosztályunk vezetésével, az 1919. évi szocialista forradalom tapasztalataival gazdagodva, a Szovjetunióra támaszkodva népünk megkezdte a szocializmus alapjainak lerakását s országunk a népi demokrácia útján halad előre a szocializmus felé. ..."
A polgári jog intézményei szempontjából közvetlenül meghatározó jelentőségűek voltak az Alkotmány következő szabályai:
"4. § (1) A Magyar Népköztársaságban a termelési eszközök zöme társadalmi tulajdonként az állam, a közületek vagy szövetkezetek tulajdonában van. ...
(2) A Magyar Népköztársaságban a népgazdaság irányító ereje a nép államhatalma. A dolgozó nép fokozatosan kiszorítja a tőkés elemeket és következetesen építi a gazdaság szocialista rendjét.
5. § A Magyar Népköztársaság gazdasági életét állami népgazdasági terv határozza meg. Az államhatalom a társadalmi tulajdonban levő vállalatokra, az állami bankrendszerre, a mezőgazdasági gépállomásokra támaszkodva irányítja és ellenőrzi a népgazdaságot a termelőerők fejlesztése, a közvagyon növelése, a dolgozók anyagi és kulturális színvonalának állandó emelése és az ország véderejének fokozása érdekében.
6. § Az egész nép vagyonaként az állam és a közületek tulajdona: a föld méhének kincsei, az erdők, a vizek, a természeti erőforrások, a bányák, a jelentős ipari üzemek, a közlekedési eszközök - vasút, szárazföldi, vízi- és légiutak -, a bankok, a posta, a távíró, a távbeszélő, a rádió, az állam által szervezett mezőgazdasági üzemek: állami gazdaságok, gépállomások, öntözőművek stb. Az állam vállalatai látják el a külkereskedelmet, valamint a nagykereskedelmet; az állam irányítja az egész kereskedelmi forgalmat."
"8. § (1) A munkával szerzett tulajdont az Alkotmány elismeri és védi.
(2) A magántulajdon és a magánkezdeményezés a köz érdekeit nem sértheti.
(3) Az öröklési jogot az Alkotmány biztosítja."
Ezek az elvek radikálisan eltértek a magyar polgári jog történeti fejlődése során ismertektől. Lényeges különbséget jelentett a társadalom és a gazdaság mindenre kiterjedő állami irányítása is, ami a polgári jognak közjogi természetű elemekkel való telítődésével járt.
10. Az 1959. évi IV. törvény javaslatának miniszteri indokolása az általános indokolási részben kimondta, hogy a javaslat kidolgozásánál "elsősorban az alkotmányos jogelvekre és már a magyar népi demokratikus állam által hozott polgári jogi szabályokra kellett támaszkodni." Emellett "nagymértékben támaszkodott a kodifikációs bizottság a legújabb évek bírói gyakorlatára is" 24.
A teljesen új alapokra helyezett jogrendszerben azonban a rendeletekben meghatározott szabályok mellett is fennmaradt a polgári jog fejlődésének egész korábbi időszakában meghatározó jelentőségű elem: a bírói gyakorlatnak az alkotó, jogot formáló szerepe. A részletek kifejtése nélkül, a törvényjavaslat általános részének indokolása jelzi, hogy bár a polgári jog anyaga és ezen belül a Polgári Törvénykönyv egy új politikai rendszerhez, a lényegesen megváltozott társadalomhoz és gazdasághoz igazodott, mégis számos ponton fennmaradtak az eltérő alapon felépült régi jog elemei. A miniszteri indokolás szerint:
"A Kormánybizottságot tehát az a cél vezette, hogy a jogtudomány és kodifikáció nemzetközi eredményeinek, valamint a régi magyar magánjogi intézményeknek a figyelembevételével alakítsa ki a Polgári Törvénykönyv javaslatát. ... Különös gonddal ügyelt a társadalmi érdekek feltétlen érvényesítésére, a szocialista tulajdoni formák kiépítésére és védelmére... Gondosan mérlegelte azt is, hogy a gyökeret vert magyar magánjogi intézmények - többnyire nagymértékben átalakítva - mennyiben alkalmasak társadalmi fejlődésünk szolgálatára ... Különösen arra kellett itt figyelemmel lenni, hogy egyes - a kizsákmányolással, elmaradottsággal, elnyomással szerves kapcsolatban nem álló - öröklési jogi intézmények elsősorban a parasztság körében mély gyökeret vertek, továbbá arra, hogy a népi demokráciánkban is meglévő áruviszonyokra tekintettel bizonyos esetekben kézenfekvő a burzsoá magyar magánjog egyes kötelmi jogi intézményeinek felhasználása."25
11. A polgári jogban az új rendszer következtében megszakadt a korábbi fejlődési vonal, lényeges új részeket építettek be a jogrendbe, de számos régi elem továbbra is fennmaradt. A politikai rendszer lassú változásával további új szabályok jelentek meg és erősítették a vegyes jelleget (pl. a dologi jog szocialista tulajdoni rendszer alapján - a szerződések joga viszont bár korlátozottan, de piaci viszonyok alapján). Még erősebben jelentkeztek a közjogi és a polgári jogi szabályok egy része között fennálló szemléleti különbségek. Ilyen körülmények között a jogalkalmazásra hárult a kérdések valamilyen megoldása; a bíróság szerepe a központi hatalom elképzelésétől függetlenül, rejtetten erősödött.
A bírói gyakorlatnak az egyébként is hagyományosan meglévő nagy jelentőségét a Ptk. szerkesztési módja is fokozta. A törvénykönyv tervezetének készítői ugyanis - az előző évek tapasztalatai alapján - számoltak a sűrű jogszabály-változtatási igénnyel és inkább általános szabályokat fogalmaztak meg26.
12. A politikai rendszerben, a gazdaságban és a társadalomban meglévő ellentmondások, feszültségek következményei többek között abban is kifejeződtek, hogy a társadalom tagjainak jelentős részében nem volt meg a fennálló renddel való azonosság tudata27. Az identitástudat problémái számos vonatkozásban jelentkeztek. A meglévő problémák megoldásának útját keresve kialakult a fejlett nagyhatalmakhoz való igazodás és ezzel szemben a nemzeti múltra való támaszkodás irányzata28.
A jog területén hangsúlyosan jelentkezett a modernizáció, a fejlettebb országok példájának jogalkotás útján történő követése. A jogszabályok nagy száma mellett természetesen adódott az a probléma, hogy a lakosság a jogszabályokat nem ismeri, a jogtudat legfeljebb a hagyományos értékeket tükröző szabályokra terjedt ki29. Újra felmerült a központilag megvalósítani kívánt modernizációval kapcsolatban a nemzeti és a külföldi minták követése ellentétének gondolata is30.
13. A rendszerváltozás eredményeként megújult a politikai és a gazdasági rendszer. Ezzel összhangban fokozatosan alapjaiban megváltozott a jogrendszer is. Az átalakulás először a politikai rendszer, a közjog területén történt meg. Ezt követően került sor a polgári jogi módosításokra. Először a Polgári Törvénykönyv módosításáról szóló 1991. évi XIV. törvény helyezett hatályon kívül és módosított egyes rendelkezéseket. A törvényjavaslat miniszteri indokolása szerint a cél az volt, hogy a Ptk. rendelkezéseit összhangba hozza a módosított alkotmány rendelkezéseivel. Ezt követően a Ptk. ismételten módosult és számos további olyan új jogszabály keletkezett, amely az új rendszernek felelt meg. Vegyes természetű joganyag alakult ki tehát, és ehhez igazodott az egyébként sok tekintetben megváltozott bírói gyakorlat is.
Az ismét nem természetes fejlődés, hanem hirtelen politikai változás következtében átalakult polgári jogi joganyagra vonatkozóan is feltehető tehát az a kérdés, hogy milyen alapokon nyugszik, és mennyiben felel meg a magyar gazdasági és társadalmi viszonyoknak.
14. Napjainkban nemcsak a polgári jog, hanem a jogrendszer egésze és az egyes jogágak tekintetében felmerül az a kérdés, hogy nemzetközi összehasonlításban milyen jellemző vonásai vannak a magyar jognak.
Az összehasonlító jogban korábban szokásos volt a jogcsaládokba sorolás és a magyar jogot a szocialista jogok családjának keretei között szokták elhelyezni. A szocialista rendszer széthullása után viszont kérdéses, hogy milyen vonásai jellemzőek a korábban politikai alapon egy családba sorolt szocialista jogoknak. Az is kérdéses, hogy a jogágak szintjén milyen vonások, milyen jogintézmények határozzák meg a jelleget, hiszen a polgári jog anyaga sokféle, eltérő jellegű részből tevődik össze31.
A nemzeti jog jellemző vonásainak meghatározása az összehasonlító joggal összefüggésben azért is előtérbe kerül, mert a jogcsaládok kategóriájának elismerése általában kétségessé vált. A jogcsaládokra építő jogösszehasonlítás egyik legismertebb képviselője, Hein Kötz, már több mint tíz éve azt fejtette ki, hogy ez a csoportosítás csak az oktatásban, az elsődleges tájékoztatás céljaira használható. A kutatásban azonban már más szempontokat kell figyelembe venni32. Az összehasonlító jogi kutatásokról szóló, nagy tekintélyre szert tett kötet szerkesztői, Mathias Reimann és Reinhard Zimmermann azt hangsúlyozzák, hogy a jelenlegi időszakra a jogösszehasonlításban a megközelítések, felfogások és a témák sokfélesége a jellemző33. Nincs egyetlen, általánosan elfogadott álláspont.
Viszonylag széles körben elterjedt egy idő óta a jogi kultúrákra építő összehasonlítás. Ugyanakkor erős kétségek is felmerültek ezzel az irányzattal szemben. A nemzetközi jogirodalomban elsődlegesen azért támasztanak kifogásokat, mert a jogi kultúra fogalma nem tisztázott és nagyon sokféle értelmezése alakult ki. Ezzel összefüggésben az a veszély áll fenn, hogy a jogi kultúrára hivatkozva csak az egyébként elfogadni kívánt eredményt akarják igazolni a kutatásban34. Péteri Zoltán - a történeti alapok vizsgálata után - ezt a módszert a jog specifikus vonásainak háttérbe szorulása és a jogösszehasonlításnak a jogtörténetben, etnológiában, jogszociológiában való feloldódása miatt látta aggályosnak35. Hazánkban Varga Csaba foglalkozik hosszabb idő óta a jogi kultúra kérdéseivel. Szerinte a jogi kultúra egyedi vonásainak formálásában a jogászi módszer meghatározó szerepet játszik. A jog tényleges működését az érvelési módok, a bíróságok és a kódexek szerepe, a diszkréciónak és a méltányosságnak biztosított tér alakítja36. Részben ehhez hasonló álláspontot képvisel Karácsony András is. Véleménye szerint a jogi kultúra fogalmának használata leginkább a jogszociológiához kapcsolódik. Ilyen megközelítésben a jogi kultúra eljárásokat, viselkedésmódokat fog át a jogra vonatkozó normák, értékelképzelések, intézmények mellett37. Ezen az alapon is tisztázatlan azonban a magyar polgári jog jellege.
15. A jelenlegi magyar polgári jog vegyes természetének feltételezéséből indulok ki a továbbiakban és nem törekszem a jogösszehasonlítás területén jelentkező kérdések vizsgálatára. A vegyes jelleg több vonalon figyelhető meg. Egyrészt a második világháború és a rendszerváltozás bekövetkezése közötti időszakban sem sikerült megszüntetni a második világháborút megelőző (egyébként szintén vegyes jellegű) polgári jog számos alapvonását, a bírói gyakorlat szerepét, gondolkodásmódját. Nem kétséges, hogy a rendszerváltozást megelőző időszak nagyon jelentősen átalakította a polgári jog anyagát is, és ennek következményei még nem tűntek el teljes egészében. Az előző időszak hatásának a továbbélését lehet észlelni különösen a szemléletben, a közjog és a polgári jog kapcsolódási területein.
A vegyes jelleg további elemei abból is adódnak, hogy az átalakulóban lévő magyar jogot sok külföldi hatás érte. A modernizáció keretében számos olyan jogi szabályozás történt, amelynél különböző országok jogának hatását lehet észlelni. Erős külföldi befolyás érzékelhető a jogirodalomban is az előző időszak más kiindulási alapon álló kutatási irányai, számos téma vizsgálatának teljes hiánya következtében.
A jelenlegi magyar polgári jog vegyes természetében jelentős szerepe van a rendszerváltozás óta végrehajtott jogharmonizálásnak is, majd az európajog polgári jog területén is egyre növekvő szerepének.
A jelenlegi magyar rendszer értékelésére ez a tanulmány nem vállalkozhat. Csak arra történik kísérlet, hogy a magyar polgári jog alapjainak tisztázásához lényegesnek tartott magyar társadalmi és gazdasági adatokról adjon a következőkben vázlatos áttekintést.
16. A polgári jog - a feltételezés szerint - a jog többi ágaihoz hasonlóan valamilyen társadalom és gazdaság igényeihez igazodik. Érdemes tehát kísérletet tenni olyan adatok keresésére, amelyek jelzést adhatnak arra, hogy milyen az a társadalom és gazdaság, amelynek igényeihez igazodnak a jogszabályok, illetve mihez próbálja igazítani a gyakorlat az esetleg nem teljesen az adott viszonyokhoz igazodó jogszabályokat.
Az alábbiakban néhány olyan adat következik, amelyek alapján gondolkozni kell azon, hogy a modern magyar polgári jog szempontjából fontos időszakban, a XIX. század végén és XX. század első felében milyen is volt a magyar társadalom és a gazdaság, továbbá hogy van-e ennek máig ható következménye.
17. Az előzőekben (5. pont) már volt szó arról, hogy alapvetően Pestről (majd Budapestről) kiinduló kezdeményezés volt a német kereskedelmi jog teljes átvétele. A külföldi jog (osztrák és német törvények) egészében történő átvételének megítélésénél a politikai és közjogi tényezőkön kívül figyelembe veendő az is, hogy 1870-ben az ország népességének csak 6%-a lakott Pesten. A többi városokban élők aránya is csak 33%-ot ért el. Ezzel szemben a községi lakosság aránya mintegy 60% volt. Ezek az arányok a városok századforduló táján és utána bekövetkező fejlődése ellenére sem változtak meg alapvetően. Az 1930. évi adatok szerint Budapest lakosainak aránya 17%, a többi városokban lakóké 33%, a községekben élők aránya pedig még mindig 50% volt38.
18. A lakosság települések szerinti megoszlásának adatai mellett figyelembe veendők a gazdasági adatok is. A kiegyezés idején a nemzeti jövedelem mintegy 80%-a a mezőgazdaságból származott. Ez az arány a gyors ipari fejlődés ellenére is az I. világháború idejére még mindig 62% volt, az ipar 28% aránya mellett39. A XIX. század végén a gazdasági fejlődés középpontjában a mezőgazdaság állt. A mezőgazdasággal állt összefüggésben jelentős részben a kereskedelem, az export, a vasútépítés, az iparon belül az élelmiszeripar, a mezőgazdasági termelést szolgáló hitel- és biztosító intézetek kialakulása és fejlődése40.
A mezőgazdaságra és a birtokszerkezetre pedig az volt jellemző, hogy a 0-5 holddal rendelkező gazdaságok tették ki az összes gazdaság 53,6%-át, de csak a földterület 5,8%-ával rendelkeztek. Az 5-100 holdon gazdálkodók aránya az összes gazdaság 45,4 %-a volt. Tehát a legfeljebb 100 holdig terjedő területtel rendelkező gazdaságok aránya az összes gazdaság 99%-a volt. Ezek a gazdaságok azonban csak a földterület 52,3%-át birtokolták41.
19. Nem közömbös a polgári jog anyagának szintjével kapcsolatban az sem, hogy milyen a lakosság iskolázottsága. A XIX. század végén az iskola nyolc osztályát végzettek aránya a lakosság 10%-a volt. Középiskolát a lakosság 4%-a végzett, a felsőfokú végzettséggel rendelkezők aránya pedig 1%-ra tehető42.
20. A fenti adatok alapján - a részletes jogi elemzés és az egyéb tényezők vizsgálata nélkül is - érthető, hogy az idegen eredetű kereskedelmi jogi szabályok, továbbá a kötelmi jog, a telekkönyvi jog és az ezzel összefüggésben álló dologi jog anyagát a magyar bírói gyakorlat miért alakította át43. A magyar társadalom és gazdaság mást igényelt.
21. Röviddel a II. világháború befejezése után megindult a gazdaság átalakítása, a tulajdoni rendszer megváltoztatása, aminek máig ható következményei vannak. A tulajdoni rend megváltoztatásának egyik döntő lépése volt a földreform. 1945 elején politikai vita folyt a földreformról, amit a - történeti adatok szerint - Vorosilov marsall döntött el azzal, hogy a kormányt a földreform haladéktalan elrendelésére szólította fel44. Ilyen körülmények között született meg a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról szóló 600/1945. (III. 17.) M.E. rendelet, amely részben elkobzást, részben kisajátítást rendelt el (elkobozták többek között annak a földjét is, aki a háború vége előtt ismét felvette német hangzású családnevét). A tulajdonjogtól való megfosztás az épületekre, gépekre is kiterjedt. A földosztás végrehajtása politikai és jogi viták között bonyolódott le, de végül törvény hagyta jóvá a tulajdonváltozást45. A magántulajdonban lévő nagy- és középbirtok a földosztás következtében megszűnt46.
A tulajdonjog megváltozott értékelésének (az államosításoktól független) jellemző példája volt az a kormányrendelet, amely állat tulajdonjogának vitatása esetén lehetővé tette, hogy a bíró ne a háború előtti tulajdonos joga alapján hozzon ítéletet, hanem a termelés szempontjából ráutalt javára döntsön. Megjegyzendő, hogy a korabeli irodalmi megállapítás szerint a bíróságok nem éltek ezzel a lehetőséggel47.
22. Az államosítási hullám a szénbányák államosításával indult. Az 1946. évi XIII. törvény kimondta, hogy az államosítás alapján az állam 1946. január hó 1. napjával, visszaható hatállyal, tehermentesen szerez tulajdont. Az államosítás eljutott a lakóházak állami tulajdonba vételéig is. Az államosításra kerülő lakóházak esetében osztályszempontok is szerepet játszottak. "A tőkések, egyéb kizsákmányolók és a megdöntött társadalmi rendszer népelnyomó elemei" ingatlanainak államosítása meghatározott esetekben kiterjedt a házban lévő ingóságokra is48. A jogszabály fogalmazása tág teret adott a szabad értelmezésre, ugyanakkor a jogszabály megszegésére a társadalmi tulajdon büntetőjogi védelmére vonatkozó rendelkezések alkalmazását rendelte el.
23. A háború után a pengő értéktelenné vált és valutareformra volt szükség. A reform megvalósításának alapja gazdaságpolitikai elképzelés volt, nem a reális piaci viszonyok. A gazdaságpolitika alapján határozták meg az új valutában az irányadó árakat és béreket. Alacsony szinten határozták meg a mezőgazdasági termények árát és ezzel a parasztság, különösen a tehetősebb gazdák jövedelmét lényegesen csökkentették, és általában alacsony szinten határozták meg a béreket, főleg a közalkalmazottak bérét49. Különösen nagymértékű volt a pedagógusok bérének csökkentése. A bérmegállapítás vezérelve egyébként a nagyjából azonos bérszint kialakítása volt. Ennek következtében olyan társadalom alakult ki, amelyben nem voltak sem nagyon gazdagok, sem teljesen nincstelenek50.
Az életszínvonalra és a gazdaság működésére egyébként az volt jellemző, hogy a háború befejezését követő hatodik évben rendelet jelent meg a kenyérjegy bevezetéséről (az alapadag napi 25 deka kenyér volt, ennél többet csak meghatározott foglalkozásúak kaptak; a kenyérjegyet csak abban a helységben lehetett beváltani, ahol azt kiadták)51.
A központosított pénzgazdálkodás, központi ár- és bérmeghatározás mellett nagy szerepet kapott a központosított hitelgazdálkodás, lényegileg a hitelek központi elosztása. Mindezek mellett a fontos alapanyagokra a központi elosztás érvényesült52. Az ezen az alapon kiépülő tervgazdálkodás keretei között sajátos, nem piaci viszonyokhoz igazodó szerződési rendszer épült ki. Szerződéskötési kötelezettséget vezettek be és külön szerződési szabályokat határoztak meg53.
24. A parasztságot súlyosan terhelte a termények beszolgáltatási kötelezettsége. A terménybeadási kötelezettség minden polgári jogi alapon fennálló kötelezettséget megelőzött. A terménybeadási kötelezettség megszegése bűncselekmény volt54.
A reménytelenné váló helyzet miatt tömegesen hagyták el a falvakat és kerestek munkát az erőltetett iparosítás következtében munkaerőt kereső városi üzemekben. A korabeli sajtóközlemény szerint a gyáriparban dolgozó munkások létszáma az 1946-1947. évi 250 ezerről 1949. évre 400 ezerre nőtt55. A mezőgazdaság elhagyása később is jellemző maradt. 1960 és 1970 között mintegy 600 ezer ember hagyta el a falvakat, az ingázók száma 1970-re kb. 1 millióra emelkedett és 1990-ig ez a szám lényegesen nem is változott56.
Mindennek nagyon jelentős társadalmi hatása volt a családi kapcsolatok lazulásától kezdve az értékrendszer változásán keresztül az italfogyasztás egészségügyi következményein át a bűnözés alakulásáig. A statisztikai adatok szerint a magyar középkorú férfiak halandósága a világon a legrosszabbak között van57. Ennek nyilván több oka van, de az említett tényező is szerepet játszhatott.
25. Az ország lakossága számára nyilvánvalóan nagy megrázkódtatással járó lakóhely-változtatás mellett a tömeges foglalkozásváltás is komoly megpróbáltatást jelentett. A változásokat tükrözik az 1990. évi népszámlálásnak azok az adatai, amelyek a különböző gazdasági ágazatokban foglalkoztatottak arányait mutatják be58:
- Az aktív keresőknek 1949-ben 53,8%-a dolgozott a mezőgazdaságban. Mintegy tíz évvel később, 1960-ban már csak 38,5%. A rohamos csökkenés később is folytatódott és a rendszerváltozás idejében, 1990-re 15,3%-ot ért el.
- A mezőgazdaságban foglalkoztatott aktív keresők arányának csökkenésével párhuzamosan nőtt az erőltetett iparosítás következtében az iparban dolgozók száma. 1949-ben az aktív keresők 21,6% dolgozott az iparban és építőiparban, 1960-ban viszont már 34%-a. Egy ideig ez a gyors növekedés tovább folytatódott. 1970-ben 43,7%-ot ért el. Ezután azonban, az iparosítás leállásával, visszaesés következett be és újabb átrendeződés történt: 1990-ben az aktív keresőknek már csak 37,9%-a dolgozott az iparban.
- Az iparosítást követően az egyéb foglalkozási területek, így elsődlegesen a szolgáltatások aránya nőtt. 1949-ben az egyéb foglalkozásokra 24,6% jutott, ez 1960-ra kis mértékben, 27,6%-ra nőtt. A látványos változás 1970 után következett be: az 1970. évi 31,9%-ról 1990-ig 46,8%-ra nőtt.
A foglalkozás megváltoztatása a családi hagyományos foglalkozásokon is változtatott: 1983-ban a 20-69 éves férfiak 73%-a más foglalkozási rétegbe került, mint amelyikben az apjuk volt59.
26. 1949-ben - a háború előtti helyzettel megegyezően - a lakosság 49%-a élt a mezőgazdaságból, a munkások aránya 27%, a kisiparosok, kiskereskedők aránya pedig 9% volt. Ezt követően a szövetkezetesítés és minden magángazdasági tevékenység visszaszorítása következtében teljes változás következett be. 1980-ban a mezőgazdaságban egyénileg dolgozók száma (családtagjaikkal együtt) alig haladta meg az összes keresők 1%-át. Ugyanilyen arányban maradtak meg a kisiparosok és a kiskereskedők. Így a magánszektorban dolgozók az aktív keresők nagyjából 3%-át képviselték60. Ez a piaci viszonyoknak is teljes átalakulását jelentette, továbbá - egyebek mellett - nagy szemléleti hatása is volt, mert önálló gazdasági tevékenységet folytató emberek tömegesen váltak alkalmazottá.
27. Az egész társadalom és a családok életében nagy változással járt a nők munkaviszonyba lépése is. A statisztikai megfogalmazás szerint az aktív keresők mintegy 75%-a férfi volt a XX. század elején. Ez az arány keveset változott a II. világháborúig. 1949-ben a férfi aktív keresők aránya még mindig 71% volt. Ezután hirtelen változás következett és az 1970-es közepéig a férfiak aránya az aktív keresők között 56%-ra csökkent. Abszolút számokban jelezve ezt a változást: 1950-ben az aktív kereső nők száma 1,2 millió volt, ezzel szemben az 1970-es évek közepén számuk meghaladta a 2,2 milliót. Az aktív kereső férfiak arányának csökkenése az 1980-as évek végéig folytatódott, de a megelőző időszaknál lassabb tempóban; arányuk az 1980-as évek végén 45-46% volt61.
28. A magán gazdasági tevékenység kiszorítására épülő rendszer keretei között idővel mégis teret nyert a magángazdaság. A mezőgazdaságban már a hatvanas évektől kezdve kialakult a szövetkezetek keretei között a családi, kisüzemi magántermelés. A második olajárrobbanás után pedig, az 1980-as években egyéb területeken is teret kapott a magántevékenység részben engedélyezett formában, részben a fekete gazdaságban. Kornai jellemzése szerint vegyes típusú gazdaság jött létre62. A magántevékenység azonban még ekkor is korlátozottan, az adott politikai és gazdasági rendszer keretei között folyhatott.
29. A rendszerváltozás előtti időszak végéig meghatározó szerepe volt az állami vállalatoknak. Az állami vállalatok szervezése nem a piac igényeihez igazodott, hanem gazdaságpolitikai elképzelésekhez, központi döntésekhez. Jellemző volt a kereskedelmi és a termelési tevékenység elkülönítése, nagyvállalatok kialakítása, monopol helyzetek létrejötte és még a korszak végéig is a verseny szerepének tisztázatlansága63.
1990-ig változatlanul érvényesült és alapelvként rögződött az állami tulajdon egységes, oszthatatlan voltának a tétele. A részletes központi irányítás fontos területeken fennmaradt. 1989-ben is hatályos rendelkezések szerint érvényesült a központi deviza- és hitelgazdálkodás64.
30. Röviden összefoglalva a II. világháború után kialakult rendszer jelzett következményeit, az mondható el, hogy a korábbi társadalmi és gazdasági rendszertől lényegesen eltérő rendszer jött létre természetes átalakulás nélkül. Ennek során a társadalom tagjainak nagy része önállóságát elvesztve alkalmazott lett. Az önálló döntési lehetőség és a döntéssel járó kockázatok mérlegelése is megszűnt. Piac és verseny nem működött, helyettük központi döntések irányították a gazdaság és a társadalom életét. Az új rendszerben a hagyományos értékek jelentős része megszűnt vagy átformálódott. A jogbiztonság, az emberi élet és méltóság, a család, mint a társadalom alapvető egysége, a tulajdonjog, a vállalt kötelezettségek teljesítése leértékelődött vagy más jelentést kapott. A Polgári Törvénykönyv, a folyamatos módosításaival részben eszköze volt ennek a folyamatnak (úgy tűnik, leginkább a jogi személyekre vonatkozó és a tulajdonjogi szabályaiban), részben azonban csak korlátozott mértékben tükrözte a valóságos viszonyokat (talán leginkább a szerződési szabályokban).
31. A politikai rendszer fegyveres összetűzések nélkül lebonyolódott megváltozása eredményeként átalakult a gazdasági rendszer és bár kevésbé látványosan, változtak a társadalmi viszonyok is. Az átalakulási folyamatban nem lehetett visszatérni a II. világháború vége előtt fennállott helyzethez, de nem lehetett egyik napról a másikra új rendszert bevezetni sem. Az is kérdés, hogy a fejlett országokban megfigyelhető valamennyi fejlődési menet minden szakaszán végig kell-e menni, vagy át lehet-e ugrani egyes szakaszokat65. Ennek a kérdésnek a megválaszolására tett kísérlet nélkül az megállapítható, hogy az átalakulás gyorsan megindult. Grosschmid elemzésére visszautalva azt lehet mondani, hogy a XIX. század végéhez, XX. század elejéhez hasonlóan most sem lassú, fokozatos átmenetre került sor. A hirtelen változások mind a társadalomban, mind a gazdaságban megrázkódtatásokkal jártak. Az valószínűsíthető, hogy számos területen 20 évvel a rendszerváltozás után is jelentkeznek a korábbi időszak rendszerének vonásai, következményei, továbbá a gondolkodásban nem történt meg az új helyzetnek megfelelő felülvizsgálat. Mindez döntően befolyásolja a polgári jog alapját szolgáló viszonyokat is.
32. A rendszerváltozás óta a társadalomra vonatkozó adatok továbbra is kedvezőtlenül alakultak. Felgyorsult az elöregedési folyamat. 2005-ben már a 65 évesek vagy ennél idősebbek száma meghaladta a gyermekkorúak számát. 2009-ben 100 gyermekkorúra 110 idős (65 éves vagy annál idősebb) jutott. A fiatalkorú lakosság egészségi állapota évek óta romlik. Jelentős változások történtek a családi viszonyokban. A házasságkötések száma 2008-ban jelezte a népmozgalmi statisztika történetének legalacsonyabb szintjét. Több házasság szűnik meg válás és megözvegyülés következtében, mint amennyi létrejön. A születések száma 1998-ban csökkent százezer alá és ezt a számot azóta sem érte el. Évente rendszeresen sokkal kevesebb gyerek születik, mint amennyi a lakosság egyszerű reprodukciójához szükséges volna66. A száz nőre jutó élve született gyerekek száma 1960-ban 210 volt, 2001-ben 153, 2005-ben (a legutóbbi népszámlálás adatai szerint) már csak 14867.
A munkaerő-piacon a férfiak foglalkoztatottsága tekintetében Magyarországon a legrosszabb a helyzet az Európai Unióban, a nőknél a harmadik legkedvezőtlenebbek az adataink68.
Statisztikai vizsgálatok alapján megfogalmazott feltételezések szerint a gazdasági életben tartósan jelentkező bizonytalan helyzet mellett csökken a tartós elkötelezettség vállalása, a házasságkötés; egyébként pedig a családi értékekkel kapcsolatos társadalmi felfogás az erkölcsi szabályok változása szintén szerepet játszik a házasság helyett az élettársi kapcsolat választásában, ami viszont kevesebb gyerek születésével jár együtt69.
33. A lakosság vagyoni helyzete nemzetközi összehasonlításban romlott. Egyes számítások szerint a XIX. század végén az az európai régió, amelyhez hazánk is tartozik, a fejlett európai országok - egy főre jutó GDP alapján számított - szintjének közel 50%-át érte el. Ezzel szemben az 1990-es évek elejére ebben a térségben (és így nálunk) az arány rosszabb lett, a fejlett európai országok szintjének 20-25%-ára csökkent70.
Az Európai Unió 27 tagországának átlagát az egy főre jutó GDP Magyarországon nem éri el, annak csak mintegy 65%-a. Ugyanez az arány vonatkozik az egy főre jutó fogyasztás tekintetében. A magyar szint 7-8%-kal maradt el a csehországitól71.
A második világháborút követően kialakított bérrendszer a keresetek jelentős különbségének kiküszöbölésére épült. Az 1990-es évek közepe óta kialakult helyzetben viszont a lakosság felső tizedének a jövedelme az alsó tized jövedelmének hét és félszerese. A lakosság első tizedének jövedelme az országos átlag 30%-a körül alakult. A helyzet értékeléséhez hozzátartozik az is, hogy a lakosság jövedelem alapján számított alsó 60%-ának keresete az országos átlag alatt maradt. A nettó kereset a bruttó kereset 61%-a volt. 2009. évi adat szerint a fizikai foglalkozásúak keresete 90 500 forint volt, a szellemi foglalkozásúaké pedig 157 200 forint, a havi átlagnyugdíj 84 300 forint, a gyes havi összege 31 400 forint72.
Annak ellenére, hogy sok tekintetben Budapest központi szerepet játszik, 2004. évi adatok szerint a lakosság 34,8%-a községekben lakik. A vidéki városok lakóinak aránya 47,8% volt, de ennél az adatnál figyelembe kell venni, hogy 1980 óta a városi jogállással rendelkező települések száma két és félszeresre nőtt73.
34. Változások történtek a lakáshelyzetben. Az évtizedekig fennálló lakáshiány megszűnt. A lakások 94%-a lakott. A lakások a községekben átlagosan nagyobbak, mint a városokban, különösen Budapesten. A lakások minősége javult, de még mindig a háztartások mintegy 9%-a (csaknem 800 ezer ember) lakik komfort nélküli vagy komfortfokozatba nem sorolható lakásban. A háztartások mintegy 91%-ában tulajdonos lakik a lakásban. A háztartások nagysága jelentősen csökkent: 1960-ban egy háztartásra 3,1 személy jutott átlagosan, 2005-ben már csak 2,47. Az egyszemélyes háztartások (azaz az egyedül élők) aránya 1960-ban 14%, 2005-ben már 29% volt. Ez azt jelentette, hogy a 2005. évi adat szerint 1 millió 163 ezer személy élt egyedül. Külön gondot okoz, hogy a csak időskorúak által lakott lakások 63%-ában (625 ezer lakásban) az időskorú személy egyedül él74.
35. A bűncselekmények száma nagyon megnőtt. Az 1979-ben ismertté vált közvádas bűncselekmények száma 125 267 volt, ezzel szemben 1998-ban 600 621. Romlott az elkövetők felderítésének eredményessége: 1979-ben a bűncselekmények 23,9%-ánál maradt ismeretlen az elkövető, 1998-ban 44,7%-ánál. Az ismertté vált bűncselekmények között jelentősen megnőtt a vagyon elleni bűncselekmények aránya: 1979-ben az arány 55,8% volt (69 846 bűncselekmény), ezzel szemben 1998-ban 76,1% (457 188 bűncselekmény). Jelentősen nőtt az okozott kár: 1979-ben a vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár összege 403,3 millió Ft volt, ezzel szemben 1998-ban 9,4 milliárd Ft75. 1998 után valamennyire csökkent a bűncselekmények száma, de a vagyon elleni bűncselekmények aránya továbbra is 60% fölött maradt76.
Az újabb adatok nem mutatnak alapvető változást a vagyon elleni bűncselekmények tekintetében. A regisztrált bűncselekmények száma (2009 kivételével) meghaladta a 400 ezret, a vagyon elleni bűncselekmények aránya továbbra is meghaladja a 60%-ot. A bűncselekmények mintegy 50%-ánál maradt ismeretlen az elkövető. A vagyon elleni bűncselekményekkel okozott kár évente 90 és 150 milliárd Ft között volt. Az adatok szerint az okozott kárnak általában kevesebb, mint 10%-a térült meg és ennél is kisebb arányban történt meg a rablással okozott károk megtérítése77.
36. A magyar gazdaságban is bekövetkezett a fejlett országok gazdaságához hasonlóan az ipar és a mezőgazdaság arányának csökkenése a nemzeti jövedelem termelésén belül és a szolgáltatások szerepének nagy növekedése. 1994-re a szolgáltatások aránya már mintegy 70%, az ipar és a mezőgazdaság aránya pedig együtt 30% körül volt78.
Kérdéseket vet fel a mezőgazdaság szerepének értékelése. A mezőgazdaságban foglalkoztatottak az összes foglalkoztatottnak 4,6%-át jelentették 2009-ben, az exporton belül azonban részesedése 8,5% volt. A mezőgazdaság jelentőségének megítéléséhez hozzátartozik azonban az is, hogy a lakosság kiadásainak jelentős részét, több mint 25%-át az élelmiszerekre fordította79. A tényleges helyzet megértéséhez figyelembe veendő továbbá, hogy a háztartások közel fele rendelkezik földdel és közel harmada haszonállattal, a lakosságnak pedig közel fele valamilyen mértékben érdekelt mezőgazdasági tevékenységben80. A gazdaság szerkezetében bekövetkezett változás ellenére tehát a lakosság számára kiemelt jelentősége van a mezőgazdaságnak.
37. A gazdasági élet alanyainak számát is érdemes figyelembe venni. A Központi Statisztikai Hivatal interneten közzétett egyik közleménye áttekintést ad arról, hogyan alakultak ezek az adatok 1990 óta. A következőkben a 2003. évi adatok szerepelnek annak jelzésével, milyen jelentősebb változás történt:
korlátolt felelősségű társaság 193 247 (folyamatosan növekvő szám),
részvénytársaság 4 345 (1998 óta váltakozva kisebb növekedés illetve csökkenés),
szövetkezet 6 790 (2002-ig folyamatosan csökkenő szám),
szövetkezeten belül mezőgazdasági szövetkezet 1987 (folyamatos csökkenés),
állami gazdálkodó szervezet 270 (folyamatos csökkenés),
betéti társaság 214 787 (folyamatos növekedés),
közkereseti társaság 7 889 (2001-ig folyamatosan nőtt a számuk, utána csökken),
egyéni vállalkozás 716 729 (folyamatos növekedés, de sok vállalkozás megszűnik),
költségvetési szervezet és intézménye 15 943 (folyamatos növekedés),
nonprofit szervezet 70 855 (folyamatos növekedés).
A fenti adatok azt mutatják, hogy a rendszerváltozás előtti időszakhoz viszonyítva nagy változás történt. Az inkább nagyvállalkozásokra épülő gazdaság helyét nagyszámú vegyes jellegű vállalkozás foglalta el. A jogi személyiségű társaságok között a részvénytársaságok általában nagyvállalkozások. A korlátolt felelősségű társaságok kis-, közép- és nagyvállalkozásokként működnek; gazdasági jelentőségük az évek során megnőtt: 2000-ben az exportnak közel 75%-át nyújtották.81
A vállalkozások számára vonatkozó, említett adatoknál tudomásul kell azonban venni, hogy a létrejövő vállalkozások nagy része hamar megszűnik. A társasági formában működő vállalkozásoknak csak valamivel több, mint fele, az egyéni vállalkozásoknak pedig kevesebb, mint a fele marad meg az alapítástól számított ötödik évre82.
38. Az adatok szerint a vegyes részesedésű (részben magyar, részben külföldi) társaságok száma nagymértékben csökkent és a tisztán magyar, illetve tisztán külföldi részesedésű vállalkozások a jelentősek. A csak külföldi részesedésű társaságok gazdasági súlya, nagysága lényegesen megnőtt83. A külföldi részesedésű vállalkozások száma folyamatosan nőtt, 2004 és 2008 között 9,5%-kal. 2008 végén a külföldi érdekeltségű társaságok száma 28 994 volt84. Ezek közül a vállalkozások közül 11 454 (tehát közel 40%) az ingatlanügyletekkel és gazdasági szolgáltatásokkal foglalkozott, 8 884 pedig a kereskedelemben és javításban tevékenykedett. Itt működött tehát a külföldi érdekeltségű társaságok több mint 70%-a. Az említett két területen igen magas a befektetett tőke aránya is (a befektetett tőke négy év alatt duplájára nőtt)85. A közepes és nagy ipari vállalkozások teljesítményének 77%-a a külföldi részesedésű társaságok termeléséből származott, és e társaságok által előállított áruk közel 70%-a külföldön került értékesítésre86. A kizárólag külföldi részesedésű nagyvállalkozások által foglalkoztatottak aránya jelentősen nőtt. 2006-ban ezeknél dolgozott az alkalmazottak 40%-a87.
39. Az Európai Unió, az OECD és több más nemzetközi szervezet vállalkozáserősítő kis- és középvállalati politikát ajánl. Külön figyelmet érdemelnek tehát a kis- és középvállalkozások. A fentiekben (37. pontban) a gazdasági élet alanyaira vonatkozó adatokból már következtetni lehet arra, hogy mennyi lehet ezeknek a vállalkozásoknak a száma. A betéti társaságok, a közkereseti társaságok és az egyéni vállalkozások jellegük alapján általában idesorolhatók. Ennek megfelelően számuk mintegy kilencszázezerre tehető. A rendelkezésre álló adatok szerint a 12 nemzetgazdasági ág közül hét ágban a foglalkoztatottak több mint 85%-ának a kis- és középvállalatok nyújtottak munkahelyet. A vállalkozásoknak ez a kategóriája az áruforgalomból mintegy 60%-kal részesedett (az arány gazdasági áganként különböző; különösen magas az arány az építőiparban)88. Az Eurostat adataival történő összehasonlítás alapján megállapítható, hogy hazánkban a vállalatalapítási, megszűnési adatok a legmagasabbak közé tartoznak, a túlélési százalékok a legalacsonyabbak89.
40. A mezőgazdaság fontos szerepe miatt külön említendő a mezőgazdaságban működő gazdasági szervezetek és egyéni gazdaságok száma. Az adatok azt jelzik, hogy a gazdálkodó szervezetek száma lassan növekszik, az egyéni gazdaságok száma csökken90. A gazdasági szervezetek száma 2000-ben 6954, 2005-ben 7927, 2007-ben 7405 volt. Ugyanezeket az időpontokat figyelembe véve az egyéni gazdaságok száma a következőképpen alakult: 2000-ben 958 534, 2005-ben 706 877, 2007-ben 618 651. Megjegyzendő, hogy bár a szövetkezetek száma nemcsak közvetlenül a rendszerváltozás után csökkent, hanem még 2005 után is, ennek ellenére 2009-ben is 1 042 szövetkezet működött91.
Az egyéni gazdaságok száma jelentősen csökkent. Ennek ellenére a magyar lakosság számához viszonyítva nagy ezeknek a gazdaságoknak a mennyisége és ugyanazt mutatja, amiről a fentiekben (36. pont) már említés történt: a magyar lakosság számára kiemelt jelentősége van a mezőgazdaságnak.
41. A mezőgazdaságban működő gazdasági egységek szerepének megértéséhez figyelembe kell venni a birtokszerkezetet92. A 10 hektárnál kisebb területtel rendelkező gazdaságok jelentik az összes mezőgazdaságban működő gazdaság több mint 18%-át. A 10 és 100 hektár közötti területen dolgozó gazdasági aránya mintegy 23%. A 100 és 500 hektár közötti terület a gazdaságok mintegy 30%-ához tartozik. Az 500 hektárt meghaladó területen gazdálkodó szervezetek aránya nem éri el a gazdaságok 30%-át. Különösen magas az egyéni gazdaságok esetében a legfeljebb 3 hektárral rendelkezők aránya (mintegy 85%-ra becsülték). A gazdasági társaságok közül a többség (mintegy 60%) szintén legfeljebb 100 hektár földön gazdálkodik93.
A kialakult birtokszerkezethez figyelembe kell venni, hogy a termőföldről szóló 1994. évi LV. törvény javaslatához fűzött indokolás szerint 1990-ben az ország termőföldterületének mintegy 27%-a állami tulajdonban, 42%-a termelőszövetkezeti tulajdonban, 24%-a a szövetkezeti tagok tulajdonában és 7%-a magántulajdonban volt. A törvény tulajdonszerzési korlátot vezetett be, megszabta továbbá a haszonbérlettel megszerezhető földterület maximumát és leghosszabb lehetséges időtartamát, továbbá kizárta a jogi személyek és a külföldiek tulajdonszerzését (bizonyos kivételektől eltekintve). Ezek a 2010-ben is hatályos szabályok jelzik a föld tulajdonjogának és haszonbérletének - mind gazdasági, mind társadalmi szempontból meglévő - különleges jelentőségét.
Megjegyzendő, hogy a kárpótlási eljáráshoz kapcsolódóan történt termőföld-tulajdonszerzés keretében közel 760 ezren jutottak földtulajdonhoz94. A szövetkezetek használatában lévő földekből a részarány-tulajdonosoknak közös tulajdonba adott földek esetében a közös tulajdon megszüntetése egészében máig nem tekinthető befejezettnek, és az egyes tulajdonosokat végül megillető ingatlanok gyakran egymástól messze találhatók; a tulajdonos számára az egyes ingatlanok megközelítése is gondot jelenthet. A tulajdonosok nagy része nem foglalkozik földműveléssel, így több mint 880 ezer hektár földre jött létre haszonbérlet95.
42. A pénzügyi intézményrendszer fejlettsége - a közgazdasági szakirodalomban általánosan elfogadottnak tűnő nézet szerint - a rendszerváltozás óta nem közeledett, hanem távolodott a fejlett országok intézményrendszerének fejlettségétől. Az értékpapírosítás nem alakult ki, a vállalati kötvénypiac alig létezik (a társaságok tehát finanszírozási igényeiket bankhitelből fedezik, nem a pénzpiacról). A bankok finanszírozásában pedig növekvő szerepet kapnak a külföldi anyabankoktól származó források96. A bankrendszer összes eszközének mintegy 70%-a a többségi külföldi részesedésű bankokban koncentrálódott97.
A bankrendszer keretében egyébként 2010. I. féléves adatok szerint 35 bank működött. Ezek közül 8 minősült nagybanknak, 22 kis- és középbanknak. A szakosított hitelintézetek száma 5 volt98.
A magyarországi székhellyel működő biztosító részvénytársaságok száma 31, a biztosító egyesületeké 33, az EU tagállami biztosítók közül 14 létesített Magyarországon fióktelepet. A biztosítási piacon egy biztosítónak volt 20%-os, további háromnak pedig 10%-ot meghaladó vagy azt megközelítő részesedése. A biztosítási szerződések száma 2008-ban 13 millió 797 ezer volt99.
43. A gazdaság egésze és a lakosság szükségleteinek kielégítése szempontjából kiemelkedő jelentősége van az energiaszektornak. A rendszerváltozás előtt az volt jellemző, hogy egy-egy monopolhelyzetben lévő, a vertikum egészét átfogó vállalat működött. A privatizáció következtében többszereplős piac jött létre erős külföldi részvétellel és továbbra is jelentős koncentrációval, vállalati összefonódásokkal100.
Az energiaszolgáltatás jelentőségét nem szükséges bizonyítani, mégis néhány adat jelezheti, hogy a lakosság számára nyújtott közszolgáltatás milyen méretű. Így 1996-ban a villamosenergia-fogyasztók száma 4 millió 569 ezer, a gázt fogyasztó háztartások szám 2 millió 473 ezer, a távfűtéses lakások száma 585 ezer, a vízvezeték-hálózatba bekapcsolt lakások száma 3 millió 626 ezer volt101. Ezekben az adatokban azóta nyílván történt változás. Nem a konkrét szám a jelentős azonban, hanem annak hozzávetőleges nagysága, hiszen a közlés csak annak jelzésére szolgál, hogy a lakosság milyen széles rétegének érdekeit érinti a közszolgáltatás.
44. Az ország társadalmi, gazdasági életében nagyon fontos a közlekedés, áruszállítás. A rendszerváltozás óta ezen a területen is lényeges változások történtek. A változások körében kiemelendő egyrészt a közúti árufuvarozásban és személyszállításban a vasútihoz viszonyított lényeges növekedés, másrészt a kisiparos fuvarozók részvételének számottevő szerepe. A vasúti áruszállítás mennyisége 1990 óta kevesebb, mint felére csökkent, a közutakon történő árufuvarozás mennyiség duplája lett a vasútinak. A személyszállításban a vasút szerepe kicsit kisebb mértékben csökkent. A közúti és kötöttpályás helyi személyszállítás teljesítménye mintegy tízszerese a vasútinak. A közúti személyszállításban a fuvarozó kisiparosok a teljesítmény több mint felét nyújtják102. A közúti áruszállításban a 2008. évi adat szerint a 33 400 vállalkozásból 21 065 egyéni vállalkozó volt103.
45. A gazdaság helyzetével foglalkozva nem lehet kihagyni az egészségügyi intézményeket sem. Az egészségügy a gyógyszergyártás és az orvostechnika nagy felhasználója, a termelés és import befolyásolója. Az egészségügyi intézmények az európai országokban átlagosan a munkaképes lakosság 8%-ának munkáltatói; az Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézetének egyik tanulmánya is a gazdaság egyik jelentős tényezőjének tekinti az "egészségszektort"104.
Az egészségügy teljesítménye körében a járó-beteg szakellátás mennyisége (mintegy 61 millió megjelenési szám), valamint a kórházi ellátás nagysága (két és félmilliót meghaladó betegszám, átlagban mintegy tíz nap átlagos ápolási időtartammal) 105.
A kórházi szolgáltatás összetett tevékenység jelent, amely a gyógyításon, ápoláson túlmenően úgy nevezett hotelszolgáltatásra is kiterjed106.
46. A gazdaságban nem lehet egyetlen piacról beszélni. A rendszerváltozás óta kialakult helyzetben különböző áruk tekintetében állapíthatók meg piaci zavarok. A piacok működésének egyik alapvető szabályozója az ár. Az árszabályozás legfontosabb jogszabálya az árak megállapításáról szóló 1990. évi LXXXVII. törvény. A törvény hatálybalépése óta az 1. § (2) bekezdése ismételten módosult és egyre újabb gazdasági viszonyokat vontak ki a törvény szabályainak hatálya alól. Az új szabályoknál nem mindig látszik biztosítottnak az összhang a kiindulási elvi állásponttal. Ez a helyzet hozzájárulhat különböző áruk tekintetében piaci zavarokhoz. Ennek egyik példája a helyi önkormányzatok által szabályozott közszolgáltatások köre. Ezen a területen az önkormányzat érdekeltséggel is rendelkezik amellett, hogy szabályozási hatásköre van. A gondok világos jelzése az a nagyszámú kérelem, amely az Alkotmánybírósághoz a közszolgáltatásokra vonatkozó önkormányzati szabályok tárgyában beérkezik.
A Gazdasági Versenyhivatal már évekkel ezelőtt foglalkozott az ártörvény módosításának kérdésével, de a piaci zavaroknak az árak megállapításáról szóló törvény koncepcionális felülvizsgálatával történő kezelésére nem került sor. Annyi megállapíthatónak látszik, hogy a piaci zavarok esetén az árszabályozás is szerepet játszhat részben a fogyasztók védelme, részben azonban a piac más olyan résztvevőinek védelmében is, akik a szerződő partnerükkel szemben gyenge pozícióval rendelkeznek.
47. Az Európai Unió szabályaiból is következően a fogyasztók védelméről több jogszabály született, a fogyasztók körét azonban a Ptk. hatályos szabálya olyan személyekre korlátozza, akik gazdasági vagy szakmai tevékenység körén kívül eső célból kötnek szerződést107. Közgazdasági elemzések azonban azt mutatják, hogy a kisvállalkozások a piaci viszonyokban gyakran előnytelen helyzetben vannak.
A kisvállalatnak minősíthető vállalkozások száma tízéves vizsgálati időszakot figyelembe véve az összes vállalkozás számának legalább 97%-át képezte (volt, amikor ennél többet), árbevételük azonban a kezdeti több mint 30%-ról mintegy 20%-ra csökkent. A vállalkozások forrás- és tőkeszerkezetében csökkent a saját tőke és nőtt a hosszúlejáratú tartozások aránya, fokozódott az eladósodás108. A kis- és középvállalatoknak nyújtott bankkölcsönök 34%-ával kapcsolatban állt fenn fizetési késedelem 2009. végén109.
A piaci erőfölény érvényesítése - a felmérések szerint - különösen a fizetési határidők és az árak meghatározásánál jelentkezik. Megtalálható azonban a megrendeléseknél valamilyen szolgáltatások kikényszerítésében is110.
Különösen erős feszültségek jelentkeznek a mezőgazdasági termékek felvásárlása tekintetében. A piaci pozíciókat döntő mértékben befolyásolja, hogy a nagyszámú termelő kevés, koncentrált szervezettel rendelkező partnerrel kerül szembe és a termelők tartalékokkal kevéssé rendelkeznek, többnyire kiszolgáltatott helyzetben vannak. Az általános versenyszabályok ezen a területen kevéssé érvényesülnek (a témakört a Gazdasági Versenyhivatal vizsgálta).
48. A magyar gazdaságban is megtalálhatók az eladósodás problémái. A bankok az 1990-es évek végéig döntően a nagyvállalkozásoknak nyújtott kölcsönökkel foglalkoztak. 2002-től nagy változás következett be: a bankok gyakorlatában elterjedt a lakosságnak, valamint a kisvállalkozásoknak nyújtott kölcsön (a nagyobb nyereség reményében)111. A hitelállomány 1999 és 2006 között több mint tízszeresére nőtt; ezen belül jelentősen emelkedett a devizahitelek aránya112.
A lakossági hitelek fedezetéül szolgáló ingatlanok tekintetében elrendelt végrehajtási eljárások száma az előző évihez viszonyítva 26%-kal, a bankok által engedményezett és lakásingatlan-fedezettel rendelkező követelések száma pedig 90%-kal nőtt113.
49. Az általános piaci helyzetről alkotandó képhez hozzátartozik, hogy a rendszerváltozás előtti időszakban beidegződött a személyektől és nem a piaci viszonyoktól függő együttműködés. A vállalkozások piaci helyzetét jelentős mértékben befolyásolja a külföldi tőke is. Magyarországon az egy főre vetített külföldi működő tőke aránya több mint háromszorosa az Európai Unió tagállamai átlagának114. Mindehhez azt is figyelembe kell venni, hogy összehasonlításban kiemelkedően magas arányú a magyar vállalkozásoknak a külföldi vertikális termelési láncolatba való bekapcsolódása115, ami függőséget is jelent. A közel harmincezer külföldi érdekeltségű vállalkozásnál a hazai tőkebefektetés egyre inkább visszaszorul a külföldivel szemben, a külföldi tőkebefektetés aránya növekszik116. Pénzügyi vonalon pedig az tapasztalható, hogy a bankok tekintetében a mérlegfőösszeg közel 30%-át külföldi források adják. Ezen belül a korábbihoz viszonyítva nőtt az anyabanki források aránya. 2010. március végi adatok szerint a hazai bankrendszer finanszírozásának közel 20%-át az anyabankok adták. Az anyabankok azonban e forrásokat rövid lejáratra nyújtották117.
50. A gazdaság viszonylagos fejletlenségével, valamint annak társadalmi elfogadottságával magyarázzák nemzetközi vizsgálatok a számottevő mértékben meglévő korrupciót. A korrupció tekintetében Magyarország megítélése 2001 után romlott118. Az egyébként világméretekben is gondot okozó korrupció miatt nemzetközi egyezmény is született, amelyet Magyarország is elfogadott és - a Ptk. szabályaitól történő eltérést kimondva - törvénybe iktatott (2004. évi L. törvény), de ennek hatása nem észlelhető.
51. Az előzőekben vázolt helyzet alapján az látható, hogy a gazdaság és társadalom megszakításokkal terhelt fejlődési úton haladt. Ennek következtében nemcsak különböző időszakok által befolyásolt elemek vannak egyidejűleg jelen, hanem a törések következményei is. Az értékrendszer ismételt változása, a társadalom jelentős részének megrázkódtatással járó pályaváltozásai súlyos következményekkel járt. Ilyen körülmények között kell keresni azt az utat, amelyen a polgári jog hozzájárulhat a társadalom és a gazdaság igényeinek kielégítéséhez, a fejlődéshez119. Ennek során figyelembe kell venni azt is, hogy a polgári jog körébe sorolt joganyag több, egymástól erősen eltérő jellegű részre oszlik, tehát a különböző területek sajátosságait figyelembe kell venni.
Az előzőekben felvázolt helyzet alapján sorolok fel néhány olyan jogpolitikai szempontot, amelyre a törvényalkotónak és a magyar polgári jog anyagának formálásában kiemelkedő szerepet játszó bírói gyakorlatnak a maga cselekvési körében véleményem szerint tekintettel kellene lennie.
- A bizonytalanná vált értékrend megerősítésében a polgári jognak is szerepet kell vállalnia, különösen az emberi méltóság, a család, a tulajdon védelmének erősítésében.
- Várhatólag nem rövid ideig még átmeneti időszak körülményeivel kell számolni. Ennek során számításba kell venni a joganyag viszonylag gyorsabb változásait is, kicsit ahhoz hasonlóan, ahogy Meszlény Artur az I. világháború utáni időszakra igényelte a "lerongyolódottságból való kivergődés" jogát120 kialakítva.
- A magyar társadalom és gazdaság számára jelenleg is kiemelkedő fontossága van a mezőgazdaságnak és a földtulajdonnak. A magyar viszonyoknak megfelelő birtokszerkezet kialakításának eszközeit kell megkeresni mind a dologi jog, mind a kötelmi jog körében az Európai Unió szabályainak keretei között.
- A rendszerváltozás előtti időszak tulajdoni felfogásának következményeit felülvizsgálva, az egységes és oszthatatlan állami tulajdon koncepciójának meghaladásával, a magántulajdon csökkentett védelmének maradványait meghaladva indokolt a tulajdonjog védelmét erősíteni. Ennek során egyebek mellett figyelembe veendők az elmúlt húsz év vagyon ellen elkövetett bűncselekményekre vonatkozó adatai is. (Példaként említhetők a túlépítés, ráépítés, elbirtoklás, nem tulajdonostól való tulajdonszerzés szabályai, a közvetítő kereskedők felelőssége.)
- A jelenlegi magyar piaci viszonyok körülményei között vizsgálandó a különböző piacokon a beavatkozás szükségessége és lehetősége. A versenyszabályok és a polgári jog adott viszonylatban egyensúly hiánya miatt kialakított megoldásainak összehangolásával is keresendő a kedvezőtlen helyzetben lévő fél védelme. Általában vizsgálatot igényel a különböző piaci viszonyokban gyengébb helyzetben lévő kis- és középvállalkozások védelme, amelyek a magyar gazdaságban nagy számmal vannak jelen és helyzetük társadalompolitikai szempontból is értékelendő121. Különböző viszonyokban megvizsgálandó az információ hiánya miatt tipikusan gyenge helyzetben lévő fél védelme (például tevékenységvégzésre szóló szerződéstípusoknál). Itt ismét nemcsak a szűk értelemben vett fogyasztóvédelemről volna szó.
- A lakosság nagy részét érintő közszolgáltatások szabályozásánál a felek helyzetének egyenlő szintre helyezése,
- A nagyfontosságú gazdasági kapcsolatokra vonatkozó szabályok polgári jogi egységes elvek szerint történő rendezése és megismerhetősége a jogbiztonság érdekében,
- A szerződéses kötelezettségek biztosítékainak a magyar viszonyok alapján történő rendezése (részben a hitelbiztosítékok anyagának olyan rendezése, amely mind a hitelező, mind az adós érdekeit a jelenlegi helyzet adottságainak megfelelően figyelembe veszi, részben minden szerződéses kötelezettség teljesítésének megfelelő biztosítékai kialakítandók a vállalkozások megszűnésének magas arányára tekintettel),
- A nemzetközi egyezmények, külföldi megoldások olyan átvétele, amely a magyar sajátosságokra épít. ■
JEGYZETEK
1 Grosschmid Béni: Magánjogi előadások, Jogszabálytan, Athenaeum Irodalmi és Nyomdai R.-Társulat, Budapest 1905. 47., ld. még a 43-44 és 46. oldalakat is.
2 Zlinszky Imre: A mai magyar magánjog mai érvényben, különös tekintettel a gyakorlat igényeire, VIII. kiadás Reiner János által, Franklin Társulat Budapest, 1902, 11. 1. jegyzetben
3 Meszlény Artur: Magánjog-politikai tanulmányok különös tekintettel a Magyar Általános Polgári Törvénykönyv tervezetére, Budapest, Pulitzer Zsigmond és fia 1901. 145.
4 Meszlény: i. m. (3. jegyzetben), 21.
5 Franz Wieacker: Das Sozialmodell der klassischen Privatrechtsgesetzbücher und die Entwicklung der modernen Gesellschaft, Verlag Müller, Karlsruhe 1952, különösen 16. és köv.
6 Dell’ Adami Rezső, Az anyagi magyar magánjog codifikátiója, Athenaeum, Budapest, 1877. 318.
7 Dell’ Adami: i. m. (6. jegyzetben), 54-55.
8 Beluszky Pál: A magyarországi településrendszer fejlődése, in: Enyedi György (szerk.): Magyarország településkörnyezete, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 2000, 15.
9 Apáthi István: A magyar kereskedelmi törvénytervezet, Heckenast, Budapest 1873. 9, továbbá ld. 2. 4.
10 Kajtár István: A 19. századi modern magyar állam- és jogrendszer alapjai, Európa - haladás - Magyarország, Dialóg Campus, Budapest, Pécs 2003. 161-162.
11 Gábor Gyóni: Modernität, Modernismus und Identitätskrise: Budapest des Fin de siècle, in: Károly Csúri, Zoltán Fónagy, Volker Munz (Hrsg.): Kulturtransfer und kulturelle Identität, Prasens Verlag, Wien 2008, 17.
12 Szladits Károly: Az Osztrák Polgári Törvénykönyv hatásában a magyar jogra, Budapest 1933, 34-35. és Szladits Károly: A magánjog fogalma, fejlődése és tudománya, in: Szladits Károly (szerk.) A Magyar Magánjog, I. Grill Károly Könyvkiadóvállalata, Budapest 1941, 102.
13 Anton Almási: Ungarisches Privatrecht, Gruyter, Berlin und Leipzig, 1922, IX.
14 Kuncz Ödön: Az ötvenesztendős Kereskedelmi Törvény és annak reformja, in: Kuncz Ödön: Küzdelem a gazdasági jogért, Királyi Magyar Egyetemi Nyomda, Budapest 1939. 67, 68.
15 Kuncz Ödön: Kartelljogunk reformja (1940), in: Kuncz Ödön: Küzdelem a gazdasági jogért, II. Királyi Magyar Nyomda, Budapest 1941, 642-643.
16 Szladits: Magyar Magánjog (ld. 12. jegyzetben) I. 109.
17 Bónis György: Középkori jogunk elemei, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1972. 62, 66-67.
18 Földi András, Hamza Gábor: A római jog története és instituciói, Nemzeti Tankönyvkiadó, Budapest, 14. kiadás 2009, 142.
19 Pólay Elemér: A pandektisztika és hatása a magyar magánjog tudományára, Acta Universitatis Szegedinensis XXIII. 6. (1975), 87-90, 109-110, 113.
20 Szladits: Magyar Magánjog (ld. 12. jegyzetben) 103.
21 Szladits: Magyar Magánjog (ld. 12. jegyzetben) 118.
22 Ennek 1936-ban adta értékelését Nizsalovszky Endre, Fogalomkutató és érdekkutató jogtudomány, a szabad jogi iskola és a tiszta jogtan, új kiadása in: Nizsalovszky Endre: Tanulmányok a jogról, szerk. Mádl Ferenc - Peschka Vilmos, Akadémiai Kiadó, Budapest 1984, 35-39.
23 Kosáry Domokos: Elnöki megnyitó, in: Vonyó József (szerk.): Társadalom és kultúra Magyarországon, Magyar Történelmi Társulat, Pécs 2003, 9.
24 A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve, Az 1959. évi IV. törvény és a törvény javaslatának miniszteri indokolása, Közzéteszi az Igazságügyminisztérium, Budapest 1959. 14.
25 A Magyar Népköztársaság Polgári Törvénykönyve (ld. 24. jegyzetben) 15.
26 Ferenc Mádl: Das erste ungarische Zivilgesetzbuch - das Gesetz IV vom Jahre 1959 im Spiegel der Geschichte der zivilrechtlichen Kodifikation, in: Ferenc Mádl (red.): Das ungarische Zivilgesetzbuch in fünf Studien, Akadémiai Kiadó, Budapest 1963. 86.
27 Glatz Ferenc: Nemzeti kultúra - kulturált nemzet, 1867 - 1987. Kossuth Könyvkiadó, Budapest 1988. 402.
28 Dénes Iván Zoltán: Közösségi identitás - programok a megkonstruált múlt tükrében a 19-21. századi Magyarországon, in: Kulin Ferenc, Sallai Éva (szerk.): A nemzeti tudományok historikuma, Kölcsey Intézet, Budapest, 2008. 112-114.
29 Kálmán Kulcsár: Modernization and Law, Akadémiai Kiadó, Budapest 1992, 115, 118.
30 Sajó András: Társadalmi-jogi változás, Akadémiai Kiadó Budapest, 1988, 197-198.
31 Részletesebben Harmathy Attila: Összehasonlító kutatások az ezredfordulón, in: H. Szilágyi István, Paksy Máté (szerk.): Ius unum, lex multiplex, Liber amicorum Z. Péteri dedicata, Szent István Társulat, Budapest, 2005, 121-124.; Szabó Miklós: Egyszer volt, hol nem volt... A szocialista jogcsalád, in: Ius unum ... (ld. előbb), 215-216.
32 Hein Kötz: Abschied von der Rechtskreislehre? Zeitschrift für Europäisches Privatrecht 1998/3. 493-504.
33 Mathias Reimann, Reinhard Zimmermann (ed.): The Oxford Handbook of Comparative Law, Oxford University Press, Oxford, 2008, VIII.
34 Ralf Michaels: Rechtskultur, in: Jürgen Basedow, Klaus J. Hopt, Reinhard Zimmermann (Hrsg.) Handwörterbuch des Europäischen Privatrechts, Mohr Siebeck, Tübingen, 2009. 1258.
35 Péteri Zoltán: Jogösszehasonlítás, Történeti, rendszertani és módszertani problémák, Pázmány Péter Katolikus Egyetem Jog- és Államtudományi Kara, Budapest 2010. 91.
36 Varga Csaba: Jogi kultúrák - összehasonlító megvilágításban, in: Varga Csaba (szerk.) Összehasonlító jogi kultúrák, Szenti István Társulat, Budapest, 2006. XVIII.
37 Karácsony András: Jogi hagyomány - jogváltozás - jogi kultúra, in: Mezey Barna (szerk.): Jogi kultúrák, processzusok, rituálék és szimbólumok, Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 2006. 160.
38 Klinger András: Magyarország népessége a népszámlálások alapján, in: Kovacsics József (szerk.): Magyarország történeti demográfiája (896-1995), Központi Statisztikai Hivatal 1997, 296.
39 Berend T. Iván, Ránki György: Közép-Kelet-Európa gazdasági fejlődése a 19-20. században, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest, 2, kiadás 1976. 186.
40 Beluszky: i. m. (8. jegyzetben) 10.
41 Berend, Ránki: i. m. (39. jegyzetben) 62.
42 Klinger: i. m. (37. jegyzetben) 305.
43 Szladits: Magyar Magánjog (ld. 12. jegyzetben) 102; Szladits: Az Osztrák Polgári Törvénykönyv (ld. 12. jegyzetben) 34-35.; Kuncz: i. m. (14. jegyzetben) 67-68.
44 Romsics Ignác: Magyarország története a XX. században, Osiris Kiadó, Budapest 1999, 281.
45 A nagybirtokrendszer megszüntetése és a földműves nép földhöz juttatása tárgyában kibocsátott kormányrendelet törvényemeléséről szóló 1945. évi VI. törvény, a telepítésről és a földreform befejezésének előmozdításáról szóló 1946. évi IX. törvény
46 Romsics: i. m. (44. jegyzetben) 282.
47 Szabó Imre: Népi demokráciánk jogi feladatai, Jogtudományi Közlöny Tudományos Kiskönyvtára, 1. sz. 21. p.
48 Egyes házingatlanok állami tulajdonba vételéről szóló 1952. évi 4. törvényerejű rendelet
49 Ausch Sándor: Az 1945-1946. évi infláció és stabilizáció, Kossuth Kiadó, Budapest 1958, 149, 150, 152, 180-181.
50 Romsics: i. m. (44. jegyzetben) 307, 316.
51 A kenyérellátás szabályozása tárgyában kiadott 90/1951. (IV. 15.) MT rendelet
52 Berend, Ránki: i. m. (39. jegyzetben) 231.; Ausch: i. m. (49. jegyzetben) 164, 169.
53 A közületi magasépítkezések tárgyában kiadott 4.197/1949. (VIII. 12.) Korm. rendelet, a szállítási szerződésekről szóló 4.226/1949. (IX. 6.) MT rendelet
54 Ld. például az 1950/51. évi állami terménybegyűjtés szabályozása tárgyában kiadott 142/1950. (V. 17.) MT rendelet 22, 24. §-át
55 Balogh Sándor (szerk.): Nehéz esztendők krónikája, 1949-1953, Dokumentumok, Godolat Könyvkiadó, Budapest 1986, 226.
56 Beluszky: i. m. (8. jegyzetben) 31.
57 Katona Tamás: Magyarország társadalmi és gazdasági fejlődése, in: Magyarország történeti demográfiája (38. jegyzetben), 277.
58 Beluszky: i. m. (8. jegyzetben) 29.
59 Bukodi Erzsébet: Társadalmi mobilitás 1983-2000, in: Kolosi Tamás, Tóth István György, Vukovich György (szerk.): Társadalmi riport 2002, TÁRKI, Budapest, 2002, 197.
60 Romsics: i. m. (44. jegyzetben) 316, 469.
61 Katona: i. m. (57. jegyzetben) 276-277.
62 Kornai János: Megjegyzések a magyar gazdasági reform jelenlegi helyzetéhez és kilátásaihoz, in: Gazdaságunk helyzetéről és fejlődésünk problémáiról, MTA Közgazdaságtudományi Intézete, Budapest 1985, 49, 54.
63 A témára vonatkozó sok anyagból csak példaként említve: Schweitzer Iván: Vállalatnagyság, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1982, 30; Gadó Ottó: Az iparvállalatok összevonása és a vállalati önálló elszámolás, Közgazdasági Szemle 1963,. 2. 157; Vörös Imre: A szocialista piaci magatartás joga, Közgazdasági és Jogi Könyvkiadó, Budapest 1981, 52-57.
64 A tervszerű devizagazdálkodásról szóló 1974. évi 1. tvr.; az állami pénzügyekről szóló 1979. évi II. törvény
65 T. W. Waelde, J. L. Gunderson: Legislative Reform in Transition Economies: Western Transplants - A social Short-Cut to Social Market Economy Status? 43 International and Comparative Law Quarterly (1994) 348-349, 354-355.
66 Központi Statisztikai Hivatal, Társadalmi jellemzők és ellátó rendszerek 2008, Budapest 2009, 11-12, 16,
67 Fóti János, Lakatos Miklós, Rózsa Gábor: A népesség főbb demográfiai és foglalkoztatottsági jellemzői, Statisztikai Szemle 2006/5-6, 474.
68 Központi Statisztikai Hivatal, Társadalmi jellemzők és ellátó rendszerek 2008, Budapest 2009, 22.
69 Harcsa István: "Párkapcsolatok" - Az Andorka Rudolf Társadalomtudományi Társaság műhelykonferenciája, Statisztikai Szemle 2009/2. 205, 213.
70 Katona: i. m. (57. jegyzetben) 273.
71 Friss Péter: A társadalom és a gazdaság főbb folyamatai, 2007, Statisztikai Szemle 2008/9. 903.
72 Éltető Ödön, Havasi Éva: A hazai jövedelemegyenlőtlenség főbb jellemzői az elmúlt félévszázad jövedelmi felvételei alapján, Statisztikai Szemle 2009/1. 15; Központi Statisztikai Hivatal: Magyarország 2008, Budapest 2009, 18, 20.
73 Éltető, Havasi: i. m. (72 jegyzetben) 19. 6. táblázat. 20.
74 Gratzl Ferenc, Szűcs Zoltán: Lakások, lakáskörülmények, Statisztikai Szemle 2006/5-6. 492-516.
75 Vavró István: A bűnözés és büntetés-végrehajtás helyzete, Statisztikai Szemle 2000/1. 23-24.
76 Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Bűnmegelőzési Osztály, Ismertté vált közvádas bűncselekmények és elkövetőik statisztikája 1990-2003 (internet).
77 Igazságügyi és Rendészeti Minisztérium Statisztikai és Elemző Osztály: Elemzés az egységes nyomozó hatósági és ügyészségi bűnügyi statisztika adatai alapján, Budapest 2010, 2-14.(internet)
78 Katona: i. m. (57. jegyzetben) 284.
79 Központi Statisztikai Hivatal: Mezőgazdaság 2008, internetes kiadvány, 3-4.
80 Lakatos Judit, Keszthelyiné Rédei Márta, Kiss Vámosi Éva: A háztartások felszereltsége, vagyoni helyzetének egye jellemzői, 1996, Központi Statisztikai Hivatal Budapest 1997. 24. Annak ellenére, hogy 1996. évi adatokra történt hivatkozás, a jelenlegi helyzet lényegesen nem térhet el az 1996. évitől, hiszen nincsenek adatok nagyarányú mezőgazdasági ingatlanforgalomra az eltelt időszak alatt és a lakosság életmódjában sem következett be olyan alapvető változás, amely teljesen új helyzethez vezetne.
81 Pál Belyó, Ottó Schmuck: Major stakeholders in the transformation of the Hungarian enterprise sector between 1987 and 2007, Hungarian Statistical Review, Special Number 13, 60.
82 Statisztikai Tükör 2009/65, Vállalkozások demográfiája, 2007. Központi Statisztikai Hivatal (internet) 3.
83 Belyó, Schmuck: i. m. (81. jegyzetben) 61-64.
84 Központi Statisztikai Hivatal, A külföldi érdekeltségű vállalkozások tevékenysége a régiókban, internet, 2010. 4.
85 A külföldi érdekeltségű társaságok (ld. 84. jegyzetben) 9, 16-17.
86 A külföldi érdekeltségű társaságok (ld. 84. jegyzetben) 21.
87 Munkácsi Zsuzsa: Kik exportálnak Magyarországon? Vállalati méret és külföldi tulajdon szerinti exportkoncentráció és a külföldi tulajdon hatása az exportorientációra, MNB Szemle 2009. július, 25.
88 Román Zoltán, Lukácsné Szabó Gerda, Takács Ferenc, Váradi Rita, Völfinger Zsolt: A kis- és középvállalatok és a vállalkozási készség, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 2006, 12.
89 A kis- és középvállalatok... (ld. 88. jegyzetben) 53.
90 Központi Statisztikai Hivatal, Agrár idősorok és cenzusok, 2007, Budapest 2008, I. kötet, 1.3 és 4.
91 Központi Statisztikai Hivatal, Mezőgazdaság, 2009, internetes kiadvány, 2010, 4,
92 Központi Statisztikai Hivatal, Agrár idősorok és cenzusok, 2007, Budapest 2008, I. kötet, 2.62
93 Takács József: A magyar mezőgazdaság főbb jellemzői a 2003. évi gazdaságszerkezeti összeírás alapján (I.), Statisztikai Szemle 2005/8. 708-709.
94 Igazságügyi Hivatal: Kárpótlási összefoglaló 2007-2009. földárverések, (internetes közlés)
95 Iván Oros: Holding structure in Hungarian agriculture, Hungarian Statistical Review 2003, special number 8, 4-5.
96 Pálosi-Németh Balázs: A pénzügyi közvetítés fejlődése és kapcsolata a hitelpiaci válsággal az új uniós tagországokban, Hitelintézeti Szemle 2008. 625-626.
97 Vári Éva: Külföldi tulajdon a magyar bankrendszerben, Közgazdasági Szemle 2001, július-augusztus 583-584.
98 A Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyeletének közleménye a hitelintézeti szektor 2010. első félévi adatairól (internet)
99 Magyar Biztosítók Évkönyve 2009, (internet) 11, 12.
100 Vince Péter: Tulajdonosi koncentráció, vállalati összefonódás, verseny-felügyeleti döntések és az energiaszektorvállalati szerkezetének alakulása, in: Valentiny Pál Kiss Ference (szerk.): Verseny és szabályozás, MTA Közgazdaságtudományi Intézet, Budapest 2008, 164-165.
101 Nyitrai Ferencné: Az infrastruktúra piacorientált fejlesztése, Központi Statisztikai Hivatal, Budapest 1997, 51.
102 Michelberger Pál: Közlekedésünk távlatai az ezredfordulón, in: Bényei András és társai: Közlekedési rendszerek és infrastruktúráik, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 2000, 17.
103 Központi Statisztikai Hivatal, A szállítási ágazat helyzete 2005-2008, internetes kiadvány, 2009, 3.
104 Csáky András, Fejér László, Misz Irén Irisz, Kis Gyula József, Kovács József, Urbán László: Egészségügyünk az ezredfordulón, in: Ajkay Zoltán és társai: Egészségügy Magyarországon, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 2001. 40; Báger Gusztáv, Hegedűs Ágnes, Kiss Daisy, Lévai János: A fekvőbeteg-ellátás 10 éve, Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet, Budapest 2003, (internet) 6.
105 Simon Pál: Az egészségügy modernizációja, rendszermodell, informatika, in: Ajkay Zoltán és társai: Egészségügy Magyarországon, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 2001. 146.
106 Nagy Júlia: Az életminőség javítása - a kórházi ellátás szerepe Magyarországon, in: Ajkay Zoltán és társai: Egészségügy Magyarországon, Magyar Tudományos Akadémia, Budapest 2001. 203.
107 685. § d) és e) pontja
108 Némethné Gál Andrea, Sinkovics Alfréd: A Magyarországon működő nem-pénzügyi vállalkozások forrás- és tőkeszerkezetének empirikus vizsgálata 1995-2003, Közgazdasági Szemle 2007. április, 350-351, 353.
109 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete: A bankok késedelmes kintlévőségei 2009. év végén, internet.
110 Belyó Pál: A rejtett gazdaság nagysága és jellemzői, Statisztikai Szemle 2008/2. 123.
111 Bethlendi András, Bodnár Katalin: A hazai hitelpiac változása. A hitelezési felmérés tapasztalatai, Hitelintézeti Szemle 2005/3. 10.
112 Holló Dániel: Háztartási eladósodottság és pénzügyi stabilitás, félnünk kellene? MNB Szemle 2007. november, 22.
113 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete: A bankok késedelmes kintlévőségei 2009. év végén, internet.
114 Hámori Balázs, Szabó Katalin, Derecskei Anita, Hurta Hilda, Tóth László: Versengő és kooperatív magatartás az átalakuló gazdaságban, Közgazdasági Szemle 2007. október, 580, 590.
115 Gács János: A gazdasági globalizáció számokban, A nyitottság alakulása az EU országaiban, Közgazdasági Szemle 2007. október, 889.
116 Központi Statisztikai Hivatal, A külföldi érdekeltségű vállalkozások tevékenysége a régiókban, internetes kiadvány 2010. július, 14.
117 Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete: A Felügyelet 2010. évi második kockázati jelentése, internet, 25.
118 Báger Gusztáv, Pulay Gyula, Korbuly Andrea: Korrupciós kockázatok feltérképezése a magyar közszférában, Állami Számvevőszék Fejlesztési és Módszertani Intézet, Budapest 2008 (internet), 9.
119 Régen próbálkozom a tényleges helyzethez igazodó polgári jogi megoldások kidolgozásának kérdésével. Ebbe a körbe tartozó munkáim példái: Jelentés a szerződések rendszerének vizsgálatáról, az MTA Állam- és Jogtudományi Intézetének kiadványa, Budapest, 1970. (Országgyűlési Könyvtárban); Ténykutatások a polgári jogi szerződések körében, Állam- és Jogtudomány 1976/4. 529-543; Changes in the civil law in Hungary, Acta Juridica 1978/3-4. 409-421; A magyar polgári jog, in: Magyar tudománytár, IV. szerk. Kulcsár Kálmán, Bayer József, Budapest 2003, 549-562.
120 Meszlény Artur: A Polgári Törvénykönyv szocializálása, Jogállam könyvtára. 8. 1918, 5.
121 A szerződési láncolatokban a fizetési késedelem vagy a nem-fizetés okozta problémák megoldására a Ptk. második, 1913. évi szövege a közvetlen kereset lehetőségét kívánta bevezetni és ezt a Budapesti Kereskedelmi és Iparkamara véleménye úgy üdvözölte, mint a régi és sokszor panaszolt sérelmek támogatandó orvoslási módját.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Harmathy Attila Professzor emeritus, ELTE ÁJK, Budapest
Visszaugrás
