Az Európai Unió versenyjogának részét képező állami támogatások joga - főszabályként tiltva a támogatások nyújtását[1] - azt szabályozza, hogy a tagállamok milyen támogatások nyújtásával torzíthatják a belső piacon a versenyt, mivel a támogatás pozitív hatása meghaladja a versenyre, illetve a kereskedelemre gyakorolt negatív következményeket. Ellentétben a versenyjog egyéb területeivel (fúziókontroll, erőfölénnyel visszaélés) az állami támogatások jogában a tagállamok azok, akikre a szabályok elsősorban kötelezettségeket telepítenek, illetve a tagállamok azok, akik a szabályokat meg tudják sérteni. Ebből következően más érintett felekhez képest kiemelt szerepük van az állami támogatásokra vonatkozó eljárások során is. Az alábbi összefoglaló ismerteti a támogatást nyújtó tagállamokon és a támogatás értékelését ellátó Európai Bizottságon kívüli az állami támogatási eljárásban érdekelt harmadik felek jogállását és a joggyakorlat által biztosított jogorvoslati lehetőségeit. Bár a joggyakorlat az elmúlt években a legalaposabban a harmadik felek perbeli legitimációjának kérdésével foglalkozott és alakította ki a Bizottság állami támogatási határozatának megtámadhatóságához szükséges feltételek viszonylag összetett kritériumrendszerét, jelen cikkben emellett harmadik felek egyéb, a bizottsági határozat megsemmisítésére irányuló kereseten kívüli jogorvoslatait kívánom ismertetni. A Törvényszék közelmúltban a Ryanair kontra Bizottság[2] és az Idromacchine kontra Bizottság[3] ügyekben hozott ítéletei ugyanis jó példaként szolgálnak annak bemutatására, hogy egyes sajátos esetekben harmadik feleknek a megtámadáson kívül egyéb eszköze is van arra, hogy az Európai Bizottság állami támogatási szabályokból fakadó intézkedéseinek, vagy azok elmaradásának következményeivel szemben jogorvoslatért folyamodjon.
Az Európai Unió állami támogatásokra vonatkozó jogában a két érintett fél a támogatást nyújtani kívánó tagállam és a támogatások ellenőrzése, valamint a belső piaccal való összeegyeztethetőségének megítélése terén kizárólagos hatáskörrel[4] rendelkező Európai Bizottság (a továbbiakban Bizottság). A tagállamok legfontosabb eljárásjogi kötelezettsége, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSz.) 108. cikk (3) bekezdése[5] alapján minden nyújtani kívánt támogatást előzetesen engedélyeztetniük kell a Bizottsággal és csak annak jóváhagyását követően léptethetik hatálya vonatkozó intézkedéseiket. Ugyanakkor a Bizottság az állami támogatási anyagi jog betartásáért felelős, a bejelentési kötelezettség megsértését önmagában nem szankcionálhatja.[6] A bejelentésre és a Bizottság vizsgálatára vonatkozó részletszabályokat a 659/1999/EK rendelet[7] (a továbbiakban: Rendelet) tartalmazza. A Rendelet 4. cikke alapján a Bizottság a bejelentés kézhezvételét követő 2 hónapon belül köteles a tagállam felé reagálni[8] és vagy további kiegészítő információkat kell kérnie, vagy le kell zárnia az előzetes eljárást kimondva, hogy az intézkedés nem minősül az EUMSz. 107. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak, vagy a belső piaccal összeegyeztethető támogatásnak minősül.[9] Amennyiben a Bizottságnak kétségei vannak az intézkedés támogatási jellegét vagy összeegyeztethetőségét illetően, az EUMSz. 108. cikk (2) bekezdése alapján hivatalos vizsgálati eljárást kell indítania, az eljárást megindító határozatának közzétételével, megkérve az érintett harmadik feleket, hogy a tervezettel (vagy az esetlegesen a bejelentési kötelezettség megsértésével jogellenesen nyújtott, támogatás gyanúját felvető intézkedéssel) kapcsolatos észrevételeiket juttassák el részére. Ezen észrevételeket értékelve és a tagállam számára megadva a lehetőséget, hogy véleményét azokra vonatkozóan is kifejtse, hozza meg a Bizottság a Rendelet 7. cikke alapján
10/11
az eljárást lezáró határozatát (az intézkedés nem minősül támogatásnak, összeegyeztethető támogatás, vagy nem összeegyeztethető a belső piaccal és rendeli el a támogatás visszatéríttetését, amennyiben az a felfüggesztési klauzula megsértésével nyújtották).
A támogatást nyújtó tagállamon és a Bizottságon kívüli felek, beleértve a kedvezményezettet vagy versenytársait is, azonban a joggyakorlat alapján "csak" érdekelt harmadik félnek minősülnek, akik az eljárás során korlátozott jogokkal rendelkeznek. A joggyakorlat alapján nem illeti meg őket például a védelemhez való jog sem.[10] A joggyakorlat mellett a Rendelet is csak viszonylag szűk körben biztosít harmadik felek számára jogokat az állami támogatásokra vonatkozó eljárások tekintetében: eszerint panaszt tehetnek feltételezett támogatásokkal kapcsolatosan, a hivatalos vizsgálati eljárásban észrevételt tehetnek, illetve észrevétel tétele esetén a határozat egy végső példányát eljuttatja részükre is a Bizottság. E korlátozott jogképességből fakadóan harmadik felek uniós bíróságok előtti perindítási jogai is korlátozottak, illetve - tekintettel arra, hogy vonatkozó uniós szabályozás e téren nem létezik - a joggyakorlat egyéb jogorvoslati igényeiket is csak szűk körben engedi elismerni és érvényesíteni.
Valamely természetes vagy jogi személy csak akkor indíthat keresetet egy másik személyhez címzett határozat ellen, ha e határozat közvetlenül és személyében érinti őt. Az állami támogatási ügyekben hozott határozatok címzettje mindig az adott tagállam. Ebből következően az érintett harmadik személyek, akik nem címzettjei egy ilyen határozatnak, az ún. Plaumann-teszt teljesítésével állíthatják sikeresen, hogy személyükben érintettek. Ehhez azt kell bizonyítaniuk, hogy a határozat sajátos jellemzőik, vagy egy őket minden más személytől megkülönböztető ténybeli helyzet folytán vonatkozik rájuk, és ezáltal a címzetthez hasonló módon egyéníti őket.[11] Állami támogatási esetekben a harmadik félnek azt kell bizonyítania, hogy a határozat a piaci helyzetét lényegesen érinti.[12] Ennek és az egyéni érintettség bizonyításához a Bíróság szerint a kedvezményezettel fennálló versenyhelyzet igazolása még önmagában nem elegendő,[13] a harmadik félnek a támogatás piaci helyzetére gyakorolt jelentős negatív hatását kell bizonyítania,[14] ami nem feltétlenül függ közvetlenül a támogatás összegétől,[15] sokkal inkább a támogatás piacra, versenyre és árakra gyakorolt hatásától.[16] Továbbá az a tény, hogy az adott állami támogatási eljárásban korábban aktívan részt vett (harmadik félként észrevételt tett, panasza alapján indult az eljárás), nem befolyásolja a fenti értékelést.[17] Hasonlóképen a közvetett hatás miatt nem elfogadható a kereset, ha az felperes csak potenciális kedvezményezettje egy, a Bizottság által értékelt támogatási intézkedésnek.[18] Ugyanakkor, ha a felperes tényleges kedvezményezettje az intézkedésnek, valamint ha a bizottsági határozat a támogatás visszatéríttetését is elrendelte, a személyes érintettség fennáll és a kereset elfogadható.[19]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
