A kötelezettségvállalás jogintézménye egy sajátos eljárási megoldás, amelynek értelmében az eljárás alá vont vállalkozás fölajánlhat bizonyos kötelezettségvállalásokat, a Gazdasági Versenyhivatal (továbbiakban: GVH) pedig - amennyiben azokat megfelelőnek tartja - ennek fejében, vagyis a vállalások kötelezővé tétele mellett, anélkül szüntetheti meg a versenyfelügyeleti eljárást, hogy bírságot szabna ki vagy akárcsak megállapítaná a magatartás jogellenességét.
A Tpvt.[1] 75. § értelmében, "[h]a a hivatalból indult versenyfelügyeleti eljárásban vizsgált magatartás tekintetében az ügyfél kötelezettséget vállal arra, hogy magatartását meghatározott módon összhangba hozza e törvény, illetve az EK-Szerződés 81-82. cikkének rendelkezéseivel, és a közérdek hatékony védelme e módon biztosítható, az eljáró versenytanács végzéssel - az eljárás egyidejű megszüntetésével - kötelezővé teheti a vállalás teljesítését, anélkül, hogy a végzésben a törvénysértés megvalósulását, vagy annak hiányát megállapítaná."
Ez a jogintézmény nincs összhangban a legalitás elvén[2] alapuló közigazgatás koncepciójával, és ugyancsak kérdésessé teszi a jog, gyakorlatban amúgy sem érvényesülő, binaritását: ha egy magatartás jogellenes, akkor miért nem folytatja le az eljárást a hatóság és szab ki bírságot; amennyiben pedig nem jogellenes, akkor miért lenne szükség kötelezettséget vállalni az eljárás megszüntetése érdekében? Mivel azonban tudjuk, hogy a versenyjog totalitása nem redukálható a jogellenes/jogszerű bináris kódjára, ezért a jelen tanulmányban a jogintézmény célja, gyakorlati érvényesülése feltérképezésére, valamint a GVH gyakorlat értékelésére vállalkozom.
A jelen tanulmányban az alábbi menetrendet követem. Első lépésben megvizsgálom, hogy mi a kötelezettségvállalás jogintézményének lehetséges vagy tényleges célja. A következő lépésben bemutatom, hogy a GVH gyakorlata értelmében milyen ügyekben nincs helye kötelezettségvállalásnak: vagyis milyen esetekben nem fogad el a versenyhatóság kötelezettségvállalást az eljárás jogellenesség megállapítása nélküli megszüntetése érdekében. Ezt követően azt vizsgálom, hogy mit lehet felajánlani kötelezettségvállalás keretében, vagyis melyek azok a vállalások, amelyeket a Gazdasági Versenyhivatal gyakorlatában elfogad. Végül, a fentiek alapján és a fenti szempontok összevetése mellett, hatékonysági szempontból, értékelem a kötelezettségvállalások gyakorlatának jelenlegi rendszerét.
A kötelezettségvállalás jogintézményének különböző céljai lehetnek; sajnos a jogalkotó ezt nem határozta meg egyértelműen, illetve a Tpvt. 75. §-t bevezető novella indokolása nem teszi egyértelművé, hogy milyen célok is vezették a jogalkotót amellett, hogy kényszeredetten meg akart felelni a vélt vagy valós jogharmonizációs követelményeknek: az EU versenyfelügyeleti eljárásjogában ez a jogintézmény már régóta él, így kézenfekvő volt annak magyarországi, magyar versenyjogi adaptálása. Ugyanakkor érdemes megjegyezni, hogy ehhez hasonló lehetőséget a Tpvt. eredeti 75. § már tartalmazott; ezt a törvény az eljárás szünetelésének nevezte. Az Tpvt. eredeti 75. § szerint "az eljáró versenytanács a hivatalból indult eljárás szünetelését rendelheti el, ha a vizsgált magatartás a verseny szabadságát vagy tisztaságát csekély fokban veszélyezteti, és az eljárás alá vont ügyfél vállalja, hogy a) tartózkodik e magatartás folytatásától, valamint b) kárveszély esetén megteszi a kár megelőzéséhez szükséges intézkedéseket."
Lehetséges célként fogalmazhatjuk meg, első lépésben, az eljárási gazdaságosságot. Amennyiben az eljárás kötelezettségvállalásokkal szűnik meg, a versenyhatóságnak az ügyet nem kell "végigvinnie"; ennek megfelelően, komoly erőforrásokat takaríthat meg, amelyeket ellenkező esetben fel kellene használnia annak érdekében, hogy a tényállást teljes mértékben föltárja, a jogi értékelést kimerítően elvégezze, határozatot hozzon és azt megfelelő indokolással lássa el. Ezek a feladatok megspórolhatók a kötelezettségvállalással. Következésképpen: az így fölszabaduló erőforrások más, esetleg nagyobb súlyú ügyekre fordíthatók.
A következő lehetséges cél a ténymegállapítási vagy jogi kockázatok kezelése a hatóság részéről. Elképzelhető, hogy a tényállás bizonyításával vagy a tényállás jogi értékelésével kapcsolatban a hatóság kockázatokat vél fölfedezni, és esetleg attól tart, hogy a későbbiekben a bírósági szakban valamelyik ponton a határozatot hibásnak minősítik: hatályon kívül helyezik, illetve megváltoztatják. Ezt a kérdést az igaz/hamis, jogellenes/jogszerű binaritása mentén nehéz értékelni. A gyakorlatban azonban, és ez különösen igaz a versenyügyekre, a jogi értékelés komoly jogalkalmazói mozgásteret enged, ebből kifolyólag jóhiszemű jogértelmezés mellett sem zárhatóak ki a bírósági felülvizsgálat esetén felmerülő egyes jogi kockázatok. Ugyanez vonatkozik a ténymegállapításra, valamint az eljárási szabályok betartására. Olyan ügyekre is találunk ugyanis példát, ahol a megállapított tényállás, illetve a jogi értékelés nem szenvedett hibától, azonban kisebb-nagyobb, egy laikus által esetleg technikainak minősíthető, eljárási szabálysértések megfelelő alapul szolgáltak arra, hogy a bíróság a határozatot hatályon kívül helyezze, a bizonyítékot elfogadhatatlannak minősítse. Ebből kifolyólag a versenyhatóság számára az eljárási kockázatok teljes mértékben nem zárhatóak ki.
További, a kötelezettségvállalások elfogadása mellett szóló szempont lehet a versenyjogi "normavilágosság" hiánya, ami egyébként is enyhítő körülmény a bírság kiszabása során. A versenyjog számos generálklauzulát tartalmaz, szabályainak interpretációja összetett közgazdasági értékelést kíván meg. A jogi normák értelmezése során a jogalkalmazónak nagyobb a mozgástere; következésképpen: a jogbiztonság alacsonyabb szintje jellemzi a versenyjogi normákat. Ebből kifolyólag a prevenció szempontja is azt indokolja, hogy amennyiben a jogsértés nem volt egyértelmű, a normavilágosság nem volt megfelelő szintű, akkor ezeket a körülményeket a jogalkalmazó enyhítő körülményként értékelje. Különösen igaz ez akkor, amikor a hatóság ugyan a jogszabályi keretek között, de egy új elvet fogad el vagy a joggyakorlatnak új irányt szab; ebben az esetben a vállalkozás korábban esetleg nem is tudhatta, hogy a versenyjogi norma megfelelő értelmezése mellett magatartása versenyjogellenes, bár kétségtelen, hogy a versenyjogi kockázatokat érzékelnie kellett volna. Egy ilyen új versenyjogi gyakorlati tétel megjelenése, vagy a korábbi gyakorlattól eltérő új gyakorlat követése indokolhatja, hogy a hatóság jogellenesség megállapítása és bírság kiszabása nélkül kötelezettségvállalásokat fogadjon el.
A kötelezettségvállalás további célja lehet, hogy az olyan jogorvoslatot is lehetővé tesz, amely gyakorlatban nem valósulna meg. Ez a jogorvoslat vagy orvoslás lehet olyan, amelyet a jogszabályok egyértelműen előírnak (ilyen például, hogy a versenyjogsértésből származó kárt meg kell téríteni, illetve a károsultnak kártérítési igénye van és ezt az igényt a károkozó, illetve a kárért felelős személy köteles kielégíteni). Ugyanakkor a tapasztalat azt mutatja, hogy a versenyügyek döntő többségében nem kerül sor magánjogi orvoslásra, következésképpen azt mondhatjuk, hogy bár ezek az igények polgári jogi értelemben léteznek, gyakorlati értelemben ritkán kerülnek kielégítésre. Ebből kifolyólag, a kötelezettségvállalás jogintézményének hozzáadott értéke abban is megnyilvánulhat, hogy ilyen, a gyakorlatban nem megvalósuló jogorvoslatot is lehetővé tesz.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
