Az Európai Unió kollíziós jogának alakulásában szinte napról napra új fejleményekről lehetne beszámolni.[1] Ezek a tudományos újdonságok különösen a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló Római Egyezmény helyébe léptetni szándékozott ún. Róma I. rendelet (immáron többször módosult) tervezetével kapcsolatosak.
A Róma I. rendelet tervezete volt a témája a nemzetközi magánjogot oktatók IV. országos találkozójának és kerekasztal-beszélgetésének is, amely a Károli Gáspár Református Egyetem Állam- és Jogtudományi Karán, 2007. október 26-án került megrendezésre. A rendkívül családias hangulatú kerekasztal-beszélgetésen a nemzetközi magánjog, a közösségi jog, a polgári anyagi és eljárásjog újabb fejleményei iránt fogékony oktatók, kutatók, elméleti és gyakorlati szakemberek vettek részt. A jogválasztás témakörében Burián László tanszékvezető egyetemi tanár (PPKE-JÁK, Nemzetközi Magánjogi Tanszék) tartott gondolatébresztő referátumot. Ebben utalt arra, hogy a Római Egyezmény jogválasztásra vonatkozó korábbi szabályai tulajdonképpen beváltak. Előadásában ezért elsősorban az Egyezményt felváltó rendelet megalkotása során hangsúlyosan felmerülő kérdésekre koncentrált, így a hallgatólagos és a hipotetikus jogválasztás elhatárolásával, a fórumválasztás és jogválasztás összekapcsolásával, valamint az állami - nem állami jog választásával kapcsolatos problémákat vetette fel. Jelen tanulmány szerzői követni kívánják ezt a gondolatmenetet, és a Római Egyezmény jogválasztásra vonatkozó szabályainak felidézését követően az iménti három problémakör részletesebb ismertetésére tesznek kísérletet.[2]
A szerződésen kívüli kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló "Róma II." rendelet[3] előkészítő munkálatai és 2007. július 11-ei elfogadását követően a közösségi jogalkotó figyelme a szerződésekre alkalmazandó jog európai egységesítése felé fordult, a következő célkitűzés a szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló 1980. évi Római Egyezmény közösségiesítése lett. A Bizottság álláspontja szerint a
- 239/240 -
Római Egyezmény a közösségi jogi szakzsargonban csak "Brüsszel I"-ként és "Róma II"-ként emlegetett rendeletekkel együtt olyan elválaszthatatlan egységet képez, mely közösségi szinten a polgári és kereskedelmi jellegű szerződéses vagy szerződésen kívüli kötelezettségekre vonatkozó nemzetközi magánjogi szabályok alapját képezi. Javaslatának indoklásában akként foglalt állást, hogy a "Róma I" hatályát a "Brüsszel I" és a "Róma II" rendeletekhez kell igazítani. A szerződésre alkalmazandó jog közösségiesítése "dübörögni" látszik, amelyből a kormányok, egyetemek, jogászok és különböző gazdasági szereplők sem kívántak "kimaradni". A Bizottság 2003-ban kibocsátott Zöld könyvére[4] küldött mintegy 80 válaszból[5] egyértelműen kiderült, hogy a Római Egyezmény az érintett körök által nem csak jól ismert, hanem elismert jogi dokumentum. A válaszadók nagy többség helyeselte közösségi rendeletté való átalakítását, utalva azonban egyes szabályai modernizálásának szükségességére is.[6]
A Zöld Könyv a Római Egyezmény közösségiesítése mellett érvelt. A joghatóságra és az alkalmazandó jogra vonatkozó nemzetközi magánjogi tárgyú, immáron közösségi joganyagban a Római Egyezmény jogforrási eredete, nemzetközi egyezményi minősége miatt "kilóg a sorból", és a többi közösségi rendelettel való konzisztencia megteremtése érdekében felmerült több rendelkezése (22,23,24, és 30 cikkek) felülvizsgálatára vonatkozó igény is. Az Egyezmény rendeletté alakítása esetén arra - magától értetődően - kiterjed majd az Európai Bíróság kötelező értelmezési hatásköre. A rendeleti forma továbbá elősegíti az Unió új tagállamaiban a közösségi eredetű kollíziós szabályok érvényesülését.[7],[8]
A Zöld Könyv szerint szükség van egyúttal az Egyezmény joganyagának modernizációjára is. A tagállamok ugyanis már Ausztria csatlakozásakor kötelezettséget vállaltak arra, hogy felülvizsgálják a fogyasztói szerződések esetén alkalmazandó kollíziós szabályokat (5. cikk). Mivel a polgári és kereskedelmi ügyekben irányadó bírósági joghatóságról, valamint a bírósági határozatok végrehajtásáról szóló Brüsszeli Egyezmény rendeletté alakítása során annak néhány rendelkezését megváltoztatták, elengedhetetlenné vált ezen módosítások megfelelő "adaptációja" a szerződésekre alkalmazandó kollíziós szabályok körében is. Ezen kívül alapvetően kedvező megítélése ellenére a jogirodalom hatályba lépése óta a Római Egyezményt kritikával is illette, egyes rendelkezéseinek pontatlanságát a nemzeti bíróságok által történt alkalmazása is napvilágra hozta.[9]
A Zöld Könyv szerint a Bizottság célja, hogy a szerződésekre alkalmazandó jog meghatározására vonatkozó szabályok kialakítása során olyan egyensúlyt teremtsen a szabályozásban, amely egyrészről a jogbiztonság érdekében nem ad a bírónak túlzottan nagy szabadságot, másrészről nem teszi a szabályokat a mérlegelés lehetőségét kizáró, merev jellegűvé.[10] A Római Egyezmény jogválasztásra vonatkozó szabályait is ezen célkitűzések jegyében vizsgálták felül és finomították.
A szerződéses kötelezettségekre alkalmazandó jogról szóló Római Egyezmény (a továbbiakban rövidítve: RE)[11] 3. cikk (1) bekezdésének első mondata szerint a szerződésre a felek által választott jog az irányadó.[12] A szabály már 1980-ban sem volt nóvumnak tekinthető. Az Egyezmény születésével egyidejűleg publikált, annak születésénél bábáskodó professzorok által írt Guiliano-Lagarde jelentés[13] szerint a RE idézett szabálya csupán megerősíti azt a valamennyi (akkori) tagállamban érvényesülő, és a Közösségen kívül is általánosan elfogadott elvet, mely szerint a felek a szerződé-
- 240/241 -
síikre jogot választhatnak.[14] A jogválasztás elismerése egyes államokban törvényi szinten,[15] máshol a joggyakorlat,[16] illetve a jogirodalom[17] révén valósult meg. Ezen kívül a jogválasztás lehetőségét elismerték a nemzetközi választottbíróságok[18] és számos nemzetközi egyezmény[19] is.
Fontos és a mai napig sokat vitatott kiegészítést tartalmazott a jogválasztás általánosan elfogadott lehetőségéhez képest a RE 3. cikk (1) bekezdésének második mondata: eszerint a jogválasztásnak kifejezettnek, vagy annak a szerződés rendelkezéseiből, illetve az eset körülményeiből kellő bizonyossággal megállapíthatónak kell lennie.[20] A jogválasztás tehát nem csak a szerződés valamely kifejezetten ilyen tartalmú rendelkezéséből következhet hanem az Egyezmény megteremtette annak a lehetőségét is, hogy a bíró az eset összes körülményének figyelembevételével állapítsa meg, hogy a felek jogot választottak, mégha ez a szerződésben nem is jutott kifejezésre. A Guiliano-Lagarde jelentés szerint ilyen hallgatólagos jogválasztásra utalhat az olyan egyedileg nem kialkudott szerződés, amelyről tudott, hogy egy meghatározott jogrendszer alapján kell megítélni, mint például a Lloyd's tengeri biztosítási feltételeit. A felek között korábban kötött szerződésben szereplő kifejezett jogválasztás alapján is kétséget kizáróan megállapíthatja az eljáró bíró, hogy a későbbi szerződésre - bár az nem tartalmaz jogválasztásra utaló rendelkezést - ugyanazon jog legyen irányadó, mint a korábbira, amennyiben a körülmények nem engednek arra következtetni, hogy a felek szándéka megváltozott. A jelentés szerint egy bizonyos állam fórumának kiválasztása is egyértelmű utalás lehet arra, hogy a felek az adott fórum jogának alkalmazását akarták kikötni, feltéve, hogy ez a szerződés egyéb rendelkezéseivel, illetve az eset összes körülményével összeegyeztethető. Továbbá ha a felek a francia Code Civil valamely cikkére hivatkoznak szerződésükben, az eljáró bíróság ebből is arra a következtetésre juthat, hogy a felek tudatosan választották a francia jogot, mégha ezt szerződésük kifejezetten nem is tartalmazza. Hallgatólagos jogválasztásra utalhat a jelentés szerint ezeken kívül az azonos felek közötti hasonló jellegű jogviszonyt megalapozó szerződésben szereplő kifejezett jogválasztás, illetve azon hely meghatározása a szerződésben, ahol az esetleges jogvitákból fakadó választottbírósági eljárásokat le kell folytatni, ha a körülményekből az következik, hogy a választottbíró az ott hatályos jogszabályokat fogja alkalmazni.[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
