Az Európai Állami Támogatási Intézet (European State Aid Law Institute) workshopot és konferenciát szervezett Luxembourgban 2008. december 4-5-én - Szelektivitás, BUPA, Alapszabadságok - címmel. A konferencián főképpen két közösségi állami támogatási terület: a regionális adózás és a közszolgáltatások finanszírozása került áttekintésre. A rendezvényen többek között olyan - a szakterület kiemelkedő - egyéniségei tartottak előadásokat, mint Andrea Biondi, a londoni King’s College professzora; Vittorio Di Bucci, az Európai Bizottság (továbbiakban: Bizottság) Jogi Szolgálatának tagja, aki közel háromszáz ügyben képviselte a Bizottságot az Európai Bíróság előtt; Nicolas Khan, szintén a Jogi Szolgálat tagja; Michael Schütte a HOWREY LLP nemzetközi ügyvédi iroda brüsszeli fiókjának állami támogatásokkal foglalkozó ügyvédje; José Luis Da Cruz Vilaca, aki az Elsőfokú Bíróság elnöke volt; Neelie Kroes, az Európai Bizottság versenyjogi biztosa; továbbá Alain Steichen a luxembourgi PricewaterhouseCoopers adó és jogi osztályának korábbi vezetője.
Érdemes megemlíteni Marc Jaegernek, az Elsőfokú Bíróság elnökének a konferencián megtartott bevezető előadását is. Főképpen a közösségi bíróságokra nehezedő, egyre fokozódó munkateher hatásait mutatta be, és kiemelte a joggyakorlat jelentőségét az állami támogatási szabályozás területén. Elmondta, hogy különösen a jelenlegi nehéz gazdasági időszakban nagy a nyomás a bíróságokon. Kiemelte, hogy az adófizetők érdekeinek védelme céljából fontos a Bizottság tevékenysége, és az enyhítő szabályozás megalkotása az állami támogatási szabályok terén. Véleménye szerint, a gazdasági és pénzügyi válságra a tagállamok és a Bizottság csak együttműködve tudnak megfelelő válaszlépéseket kidolgozni.
Neelie Kroes versenypolitikai biztos előadásában, korábbi nyilatkozataihoz hasonlóan kiemelte, hogy az állami támogatási szabályok a válság megoldásának egyik fő, de nem kizárólagos elemét képezik, illetve, hogy a rugalmas szabályozási rendszer - amelyet több mint 50 éve állítottak fel az EU alapítói - kiállta az idők próbáját. Véleménye szerint nem lehet az általános támogatásnyújtási tilalmat feloldani, illetve sokkal rosszabb helyzetet eredményezne, ha a tagállamok nem egységes elvek alapján lépnének. Ezt követően a pénzügyi ágazatnak nyújtott tagállami támogatások elbírálásával kapcsolatos tapasztalatokat összegezte röviden, és utalt a Los Angeles-i Egyetem tanulmányára - amely a nagy gazdasági világválságot elemezi -, és amely szerint a verseny csökkentése elmélyíti, és meghosszabbítja a válságot. Végül megjegyezte, hogy a Bizottság éppen egy új közleményen dolgozik (amely már meg is született), amelynek célja, hogy a reálgazdaság forráshoz jutását könnyítse az állami támogatási szabályok ideiglenes módosításával.
Visszatérve a cikk fő vonalához, a továbbiakban egyrészről a regionális adózás kapcsán született ítéleteket és véleményeket, másrészről pedig a közszolgáltatások finanszírozásához kapcsolódó joggyakorlat változását (tágabb értelmezést) ismertetjük a konferencián elhangzottak alapján.
A regionális adózás kapcsán két jogeset, a baszk régiók adókivetési jogával kapcsolatos jogeset[1], valamint az Azori-szigeteken bevezetett adókedvezmények kapcsán[2] született ítélet volt vizsgálat és összehasonlítás tárgya.
Az Azori-szigetek a Portugál Köztársaság autonóm régiójának tekinthetőek, amelyek a portugál alkotmány értelmében saját kormányzattal és politikai-közigazgatási státusszal rendelkeznek. A jogeset alapja, hogy a szigeteken csökkentették a jövedelemadó és a társasági adó mértékét, amely természetesen minden ott letelepedett gazdasági szereplőre kiterjedt. A portugál hatóságok álláspontja szerint a rendelkezések célja az volt, hogy az Azori-szigeteken letelepedett vállalkozásoknak lehetővé tegyék azon hátrány ellensúlyozását, ami abból adódik, hogy elszigetelt és periférikus régióban működnek.
A programot a portugál hatóságok késedelmesen - a Bizottság szolgálatai által a sajtóban megjelent cikkeket követően küldött felvilágosítás-kérésre válaszul - jelentették be, amely intézkedés így a Bizottság előzetes jóváhagyása nélkül az EK-Szerződés 88. cikk (3) bekezdésének megsértésével lépett hatályba.
A Bizottság az EK-Szerződés 88. cikk (2) bekezdése alapján hivatalos vizsgálati eljárást indított, és az intézkedés kapcsán az állami támogatás egyes fogalmi elemeit, illetve azok lehetséges megvalósulását vizsgálta. Ahhoz, hogy a közösségi értelemben vett állami támogatásról beszélhessünk, az EK-Szerződés 87. cikk (1) bekezdése alapján a kérdéses intézkedés olyan előnyben kell részesítse a kedvezményezetteket, amely mentesíti őket a rendszerint költségvetésükből fedezett terhek alól. Az előnynek vagy közvetlenül az államtól, vagy állami forrásból kell származnia. Az intézkedésnek érintenie kell továbbá a tagállamok közötti versenyt és kereskedelmet, végezetül pedig különlegesnek vagy szelektívnek kell lennie, vagyis bizonyos vállalkozásokat vagy áruk termelését előnyben kell, hogy részesítse más vállalkozásokkal, vagy áruk termelésével szemben.
A Bizottság a vizsgálatot követően arra a következtésre jutott, hogy a fent bemutatott adókedvezmény állami támogatásnak minősül, mivel a nemzeti jogalkotó által meghatározott, és Portugália kontinentális területein alkalmazandó adókulcs csökkentése kizárólag az Azori-szigetek tekintetében valósult meg.
Az eset ezt követően az Európai Bíróság elé került.
A workshop-on Michael Schütte ismertette az Európai Bíróság esettel kapcsolatos álláspontját, valamint azt, hogy az Európai Bíróság hogyan alkalmazta a későbbiekben a baszk eset megoldása során az Azori-ítéletben kifejtett elveket.
Az Azori-ítélet 58. pontja foglalja össze azt a három konjunktív feltételt, amelyek teljesítése esetén - az Európai Bíróság véleménye szerint - egy tagállamon belüli szerv megfelelő önállósággal rendelkezik ahhoz, hogy az általa - az országosnál jellemzően alacsonyabb szinten - kivetett adó ne minősüljön szelektívnek, és így ne valósítson meg az intézkedés állami támogatást. Amennyiben ezek a feltételek teljesülnek, abban az esetben az adott régió megfelelő önállósággal rendelkezik, így az adózási szabályai - amennyiben minden ott letelepedett vállalkozásra kiterjednek - nem minősülnek szelektívnek az EK-Szerződés 87. cikk (1) bekezdése értelmében, vagyis nem kell a központi kormányzat adórendszeréhez viszonyítani (a nemzeti referencia keretszabály).
A bíróság ítéletében megfogalmazott feltételek:
1. Intézményi függetlenség: a politikai és közigazgatási szinten jelentkező, a központi hatalomtól elkülönülő, és attól független szervezetet feltételez. Vizsgálata során az adott tagállam alkotmányát kell elsősorban szem előtt tartani.
2. Eljárási függetlenség: megállapítása során az a kérdés, hogy a központi kormányzat a döntéshozatalba közvetlenül be tud-e avatkozni, vagy sem? A regionális szervekre előírt különböző egyeztetési, vagy tárgyalási kötelezettség, amely nem jár együtt a központi kormányzat döntéshozatali jogával, még nem feltétlenül zárja ki e feltétel teljesülését.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
