A Polgári perrendtartásról szóló 1952. évi III. törvény hatályba léptetése folytán szükséges rendelkezések tárgyában hozott 105/1952. (XII. 28.) MT rendeletnek az értékpapírok és okiratok megsemmisítését tartalmazó II. Fejezete (40-45. §-ok) több mint ötven éve nem változott.
Annak ellenére, hogy a jogszabály a rendeltetésének továbbra is megfelel, bizonyos részeiben - álláspontom szerint - modernizálásra szorul. Különösen indokolt lenne a változtatás azoknál a részeknél, amelyek az állampolgárok megtakarításainak védelmét, illetve annak megakadályozását szolgálják, hogy az értékpapírban megtestesülő, illetve a takarékbetéti követelésekhez az értékpapírt jogosulatlanul megszerző személy hozzájuthasson.
Előre bocsátom, hogy "Az értékpapírok és okiratok megsemmisítése" cím helyett helyesebb volna a jogszabályban a "semmissé nyilvánítás" kifejezés használata, mivel maga az eljárás a semmissé nyilvánítását takarja, és célja nem a fizikai megsemmisítés, amelyről egyébként egy másik jogszabály, az egyes értékpapírok előállításának, kezelésének és fizikai megsemmisítésének biztonsági szabályairól szóló 98/1995. (VIII. 24.) Korm. számú rendelet szól. Ezért tanulmányomban a továbbiakban a semmissé nyilvánítás kifejezést használom.
Magának a semmissé nyilvánítási eljárásnak a leggyengébb láncszeme jelenleg az az időszak, amely a jogosulatlan megszerzéstől a közjegyző által meghozott "letiltó" végzésnek a kiállítóhoz (bankhoz) történő eljutásáig, tehát a kifizetés tényleges letiltásáig tart. A saját gyakorlatomban is tapasztalom, hogy bűnözői csoportok szakosodtak például kincstári takarékjegyek ellopására és kiváltására, mégpedig oly módon, hogy az előző napon vidéken ellopott kincstári takarékjegyeket másnap reggel, többnyire a fővárosban, hamis személyazonossági igazolvánnyal kiváltják.
Ehhez képest a semmissé nyilvánítási eljárás a jelenlegi szabályozás szerint rendkívül nehézkesen indul.
A hatályos szabályozás szerint a kérelmezőnek az eljárás megindítása iránti kérelmet az illetékes közjegyzőnél kell előterjesztenie és a kérelemben elő kell adni és valószínűsíteni kell a kérelmezési jogosultságot is. A kérelmezési jogosultság valószínűsítése - miután a jogszabály erre nézve eligazítást nem ad - a gyakorlatban az értékpapír lényeges adatainak ismeretéből és annak kijelentéséből áll, hogy az értékpapírnak a kérelmező volt az utolsó birtokosa.
Amennyiben a kérelmező ügyfél az értékpapír lényeges adatait nem ismeri, mert azokat nem jegyezte fel magának, abba a helyzetbe kerül, hogy az adatokat vagy megpróbálja a kiállítótól (banktól) beszerezni, vagy ennek hiányában kérelmét a közjegyző kénytelen elutasítani.
Feltételezve azt, hogy az ügyfél az adatokat ismeri, és a kérelmet a közjegyzőnél nyomban előterjesztette, illetve a közjegyző az eljárást nyomban megindította, még mindig több nap telik el, mire az eljárás megindítását elrendelő és a további kifizetés tilalmára vonatkozó közjegyzői végzés postai úton a kiállítóhoz (bankhoz vagy egyéb kifizetőhöz) eljut, és annak alapján a további kifizetést ténylegesen megtiltják. Ezen idő alatt pedig a jogosulatlan megszerzőnek bőven van lehetősége a betét kiváltására.
Ezen a helyzeten lehetne változtatni azzal, ha a jogszabály a kiállítót (bankot) az eljárás aktív résztvevőjévé tenné azáltal, hogy a banknál tenné kötelezővé az eltűnés elsődleges bejelentését és a bankot arra kötelezné, hogy a bejelentést írásban regisztrálja, majd ennek alapján a jogszabályban meghatározott időtartamra a kifizetést saját hálózatán belül megtagadja. Ezzel a módszerrel a fentebb már írt több napos késedelem kiküszöbölhető lenne, mivel a bank az eltűnésről nyomban értesül és saját hálózatán belül a letiltást nem postai, hanem elektronikus úton intézi. Az ilyen szabályozás a jelenleginél lényegesen nagyobb biztonságot nyújtana a jogosulatlan betétkiváltások ellen.
A jelenlegi szabályozás (vagy szabályozatlanság?) miatt a kiállító (bank) nem köteles az ügyfél bejelentése után a kifizetést megtagadni, mivel őt erre jogszabály nem kötelezi. Egyes bankok mint például az OTP - anélkül, hogy erre kötelezve lennének - az ügyfél náluk tett bejelentését előjegyzik és a bejelentőt felhívják, hogy legfeljebb hat munkanapon belül a közjegyzőnél indítsa meg a megsemmisítési eljárást majd az eljárás megindításáról szóló közjegyzői végzést a pénzintézetnél mutassa be. Ez az ügyfél részére feltétlenül segítség, de jogszabályi alapja nincs és nem is jelenthet kötelezettség vállalást arra nézve, hogy a bank a betéti összeg kifizetését az értékpapírt vagy betétkönyvet bemutatóval szemben megtagadja.
Különösen kirívó a szabályozás hiánya abban az esetben, amikor kincstári takarékjegy elveszéséről vagy ellopásáról van szó, mivel tapasztalataim szerint az azt forgalmazó postahivatalok az ügyfél kifejezett kérelme ellenére sem hajlandók a bejelentésről jegyzőkönyvet felvenni, vagy azt más módon regisztrálni, illetve az ügyfél számára a semmissé nyilvánítási eljárás megindítására a fentebb már írt hat napos "türelmi időt" sem biztosítják.
Az általam elképzelt szabályozás esetén a kiállító (bank) által felvett jegyzőkönyv egyrészt bizonyítékul szolgálna arra, hogy az elveszést a banknál valóban bejelentették és a kifizetés azonnali letiltását biztosítaná, másrészt az értékpapír adatai a közjegyző számára a jegyzőkönyvből megállapíthatók és egyúttal a kérelmezési jogosultság is valószínűsítve lennének. Így az eljárás az ügyfél szempontjából biztonságosabbá válhatna, a közjegyzőt pedig nem terhelné azonnali intézkedési kényszer, valamint csökkenne a téves intézkedés lehetősége.
Az már más kérdés, hogy a fenti "ötletet" a bankok hogy fogadnák, és várható-e ellenállás részükről. Megoldás lehetne az is, ha a 105/1952. (XII. 28.) MT rendelet módosítása helyett a bankokra vonatkozó egyéb jogszabályba kerülne be olyan rendelkezés, amely őket az ügyfél bejelentésének regisztrációjára és hosszabb kifizetési moratóriumra kötelezné.
Kérdés továbbá, hogy az általam elképzeltek megvalósulása esetén a semmissé nyilvánítási eljárás a banknál való bejelentéssel, vagy a közjegyzőnél előterjesztett kérelemmel kezdődik-e, illetve, hogy a jegyzőkönyvet felvevő bank milyen minőségben lesz részese, vagy részese lesz-e a nemperes eljárásnak. További probléma lehet, hogy a módosítási elképzelés csak az értékpapírokra és az értéket megtestesítő okiratokra, illetve értékpapírszerű okiratokra (takarékbetétkönyv stb.) helyez súlyt és nem oldja meg a nagyon ritkán előforduló, de mégis csak létező klasszikus okirat semmissé nyilvánítást.
A fentiek tükrében a konkrét módosítási elképzelésem - a hatályos jogszabály szövegében vastag betűvel kiemelve a javasolt változtatásokat - a következő.
40. § (1) Az elveszett értékpapír semmissé nyilvánítására irányuló eljárásban a közjegyző illetékességét akár az értékpapír kiállítójának vagy utolsó birtokosának általános illetékessége (Pp. 29., 30. §.), akár az értékpapírban meghatározott teljesítési hely állapítja meg. Ha ugyanarra a területre több közjegyző működési köre is kiterjed, az eljárás bármelyiküknél megindítható.*[2]
(2) Az értékpapír semmissé nyilvánítását annak utolsó birtokosa, valamint az is kérheti, akit az értékpapír alapján valamely jog illet meg, vagy valamely kötelezettség terhel.
40/A. § (1) A kérelmező az értékpapír elveszését a kiállítónál a tudomásszerzést követően nyomban bejelenti. A bejelentésről a kiállító jegyzőkönyvet vesz fel, mely tartalmazza a bejelentő nevét, születési helyét, évét, hónapját, napját, anyja nevét és lakcímét, az elveszett értékpapír azonosító adatait. A jegyzőkönyvnek az ügyfél külön kérelmére tartalmaznia kell azt, hogy a kiállító az értékpapír alapján a bejelentéstől számított 15 napig kifizetést nem teljesít, kivéve, ha a kérelmező a kérelmet még a közjegyző előtti eljárás megindítása előtt a kiállítónál visszavonja, vagy, ha a bejelentéstől számított 15 napon belül a kérelmező a kiállítónál a közjegyző előtti eljárás megindítását nem igazolja, vagy a közjegyző a megindított semmissé nyilvánítási eljárás során másként rendelkezik. A jegyzőkönyv egy példányát a kiállító a kérelmezőnek kiadja.
(2) A kiállító a nála tett bejelentéssel egyidejűleg az értékpapírra történő kifizetést saját hálózatán belül felfüggeszti, a saját hálózaton kívüli esetleges kifizetőhelyeket pedig a kifizetés felfüggesztéséről nyomban értesíti.
(3) A kérelmező a semmissé nyilvánítás iránti kérelmet a 40. § (1) bekezdése szerint illetékes közjegyzőnél terjeszti elő, egyben a bejelentésről szóló jegyzőkönyvet nála bemutatja.
41. § A semmissé nyilvánítás iránti kérelemben meg kell jelölni a kérelmezőnek a 40/A. §-ban írt adatait, az értékpapír kiállítójának nevét, foglalkozását, lakóhelyét, és elő kell adni az értékpapír lényeges tartalmát, vagy be kell mutatni annak másolatát. A kérelemben elő kell adni és egyben valószínűsíteni kell a kérelmezési jogosultságot is [40. § (2) bek.].
42. § (1) Ha a kérelem megfelel a 40/A. és a 41. § rendelkezéseinek, és az eljárásnak egyéb akadálya nincs, a közjegyző a kérelem alapján hirdetményt bocsát ki, amelyben az értékpapírra vonatkozó adatok feltüntetése mellett felhívja az értékpapír birtokosát, hogy az értékpapírt a hirdetménynek a bíróság hirdetőtábláján való kifüggesztésétől számított egy év alatt nála mutassa be, mert ellenkező esetben az értékpapírt semmissé fogja nyilvánítani. A hirdetmény kibocsátásáról a kérelmezőt, az értékpapír kiállítóját, valamint a megállapítható egyéb érdekelteket is értesíteni kell, és a hirdetményt ki kell függeszteni annak a helyi bíróságnak a hirdetőtábláján, amelyhez a közjegyző székhelye tartozik.
(2) Ha az értékpapír semmissé nyilvánítása nem tartozik közjegyzői hatáskörbe, vagy a kérelmező ilyen kérelem előterjesztésére nem jogosult, vagy az eljárás megindításának egyéb el nem hárítható akadálya van, a közjegyző a kérelmet a hirdetmény kibocsátása nélkül elutasítja. Ha az eljárás megindítását olyan hiány gátolja, amely pótolható, a kérelmezőt a hirdetmény kibocsátása előtt a hiány pótlására kell felhívni.
43. § Ha az értékpapír megsemmisítésére irányuló kérelemmmel együttesen vagy utóbb kérik, a közjegyző meghagyja az értékpapír alapján fizetésre kötelezett személynek, illetőleg szervnek, hogy további rendelkezésig az értékpapír alapján fizetést ne teljesítsen, illetőleg hogy az időközben esedékessé váló összeget helyezze bírósági letétbe.
44. § (1) Ha a hirdetményi határidő alatt az értékpapírt bemutatják, a közjegyző az eljárást megszünteti és egyben a 43. § alapján tett intézkedését a körülményekhez képest vagy azonnali hatállyal, vagy legfeljebb harminc nap határidővel hatályon kívül helyezi.
(2) Ha a hirdetményi határidő alatt az értékpapírt nem mutatják be, illetőleg annak hollétére vonatkozó adatot sem jelentenek be, a közjegyző az értékpapírt semmissé nyilvánítja.
(3) A hollétre vonatkozó adat bejelentésének minősül a kiállító cégszerű aláírással ellátott közlése is arról, hogy az értékpapírt az őrizetében tartja.
(4) A jelen § alapján hozott határozatokat a kérelmezővel, az értékpapír kiállítójával és a megállapítható egyéb érdekeltekkel is közölni kell.
45. § (1) A 40-44. § rendelkezéseit az okiratok semmissé nyilvánítására azzal az eltéréssel kell alkalmazni, hogy a hirdetményi határidő egy hónapra leszállítható.
(2) Az elveszett váltó vagy csekk semmissé nyilvánítására vonatkozó eljárást a közjegyző előtt [32. § f) pont] a váltótörvényben, illetőleg a csekktörvényben megállapított külön szabályok szerint kell lefolytatni.
A 44. § (3) bekezdése beiktatásának indoka, hogy több esetben előfordult: a bank az általa rosszhiszeműnek vélt bemutatótól az értékpapírt bevonta, majd a közjegyzőt értesítette, hogy az értékpapír nála található. Nem volt egységes a gyakorlat abban a kérdésben, hogy ez a bejelentés elégséges alapot szolgáltat-e az eljárás megszüntetéséhez, vagy az értékpapírnak ebben az esetben is a közjegyzőnél való fizikai bemutatása szükséges. ■
* * *
A fenti elképzelések közreadásával célom kizárólag az volt, hogy a problémát a gyakorló jogász szemszögéből közelítsem meg, és javaslatot adjak egy olyan jogszabály módosításhoz, amely az eljárást az ügyfél és a jogalkalmazó szempontjából is egyszerűbbé és biztonságosabbá teszi.
Lábjegyzetek:
[1] Dr. Győrpál Árpád közjegyző, Komló
[2] * A 40. § (1) bekezdésének hatályos szövege a közjegyzők közötti illetékességi összeütközés elbírálását a megyei bíróság elnökének a hatáskörébe utalja, de a Ktv. hatályba lépésével a megyei bírósági elnöknek ez a hatásköre megszűnt.
Visszaugrás
