14 2011. június 8-i ítéletével a Judecătoria Carei (nagykárolyi elsőfokú bíróság, Románia) M.-S. Sut román állampolgárt egy év, két hónapig terjedő szabadságvesztés-büntetésre ítélte, amiért érvényes rendszám nélküli járművel, érvényes vezetői engedély nélkül balesetet okozott.
15 M.-S. Sut Romániából Franciaországba távozott.
16 2011. augusztus 26-án a román hatóságok európai elfogatóparancsot bocsátottak ki M.-S. Sut ellen a 2011. június 8-i ítélet végrehajtása érdekében történő átadása céljából.
17 2015 februárjában M.-S. Sut Belgiumba utazott, ahol azóta is él, és ahol házastársával vállalkozói tevékenységet folytat.
18 2017. július 13-án a tribunal de première instance de Liège (liège-i elsőfokú bíróság, Belgium) mellett működő ügyész kérte M.-S. Sut átadását a 2011. augusztus 26-án kibocsátott európai elfogatóparancs végrehajtása céljából. M.-S. Sut 2017. július 13-i levelével megtagadta a kért átadáshoz való hozzájárulást, majd 2017. július 14-i levelével a büntetés Belgiumban történő végrehajtását kérte.
19 2017. július 19-i végzésével a tribunal de première instance de Liège (liège-i elsőfokú bíróság, Belgium) elrendelte az európai elfogatóparancs végrehajtását.
20 E végzéssel szemben M.S. Sut fellebbezést nyújtott be a cour d'appel de Liège (liègei fellebbviteli bíróság, Belgium) előtt az európai elfogatóparancsról szóló belga törvény 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontját átültető 6. cikkének (4) bekezdése alapján.
21 E tekintetben a kérdést előterjesztő bíróság megállapítja mindenekelőtt, hogy M.-S. Sut Belgium területén lakik, és ott gazdasági, valamint családi kapcsolatokkal rendelkezik, miáltal minősíthető a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontja szerinti "keresett személynek, aki a végrehajtó tagállamban tartózkodik". A kérdést előterjesztő bíróság megállapítja ezt követően, hogy azok az bűncselekmények, amelyek tekintetében a Judecătoria Carei (nagykárolyi elsőfokú bíróság) szabadságvesztés-büntetést szabott ki, Belgiumban csak pénzbüntetéssel büntetendők, végül pedig hogy a 2012. május 15-i törvény, amely a 2008/909 kerethatározatot átülteti a belga jogba, és amely a büntetés átalakításának lehetőségéről rendelkezik, amennyiben a büntetés jellege vagy időtartama nem egyeztethető össze a belga joggal, kifejezetten tiltja a szabadságvesztés-büntetés pénzbüntetéssé való alakítását.
22 Ezen utóbbi körülmények alapján a belga ügyészség úgy véli, hogy a Judecătoria Carei (nagykárolyi elsőfokú bíróság) által kiszabott büntetés nem hajtható a belga jog szerint Belgiumban, következésképpen M.-S. Sut nem hivatkozhat az európai elfogatóparancsról szóló belga törvény 6. cikkének (4) bekezdésében foglalt mérlegelhető okra.
23 A kérdést előterjesztő bíróságnak mindazonáltal kételyei vannak arra vonatkozóan, hogy ez az értelmezés releváns-e egyrészt a Bíróság ítélkezési gyakorlatára tekintettel, amely a végrehajtó igazságügyi hatóság számára lehetővé teszi, hogy különleges jelentőséget tulajdonítson az azon esély növelésére vonatkozó lehetőségnek, hogy a keresett személy a vele szemben kiszabott büntetés letöltésekor visszailleszkedik a társadalomba (lásd különösen: 2012. szeptember 5-i Lopes Da Silva Jorge ítélet, C-42/11, EU:C:2012:517, 32. pont; 2017. június 29-i Popławski ítélet, C-579/15, EU:C:2017:503, 21. pont), gondoskodva ugyanakkor a kibocsátó állam által meghatározott büntetés végrehajtásáról, másrészt a 2008/909 kerethatározat preambulumára, különösen (9) preambulumbekezdésére tekintettel.
24 E körülmények között a cour d’appel de Liège (liège-i fellebbviteli bíróság) úgy határozott, hogy az eljárást felfüggeszti, és előzetes döntéshozatal céljából a következő kérdést terjeszti a Bíróság elé:
"A 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontját lehet-e úgy értelmezni, hogy az nem alkalmazható olyan cselekményekre, amelyek miatt valamely kibocsátó állam bírósága szabadságvesztés-büntetést szabott ki,
- 44/45 -
amennyiben ugyanezen cselekmények a végrehajtó állam területén csak pénzbüntetéssel sújthatók, ami azt jelenti, hogy a végrehajtó állam belső joga szerint nem lehet végrehajtani a szabadságvesztés-büntetést a végrehajtó államban, még akkor is, ha mindez hátrányos az elítélt személy társadalmi beilleszkedésére, valamint családi, társadalmi vagy gazdasági kapcsolataira, illetve egyéb kötődésére?"
25 Kérdésével a kérdést előterjesztő bíróság lényegében arra keres választ, hogy a 2002/584 kerethatározat 4. cikkének 6. pontját akként kell-e értelmezni, hogy ha, mint az alapügyben, az a személy, akivel szemben európai elfogatóparancsot bocsátottak ki szabadságvesztés-büntetés végrehajtása céljából, a végrehajtó tagállamban lakik, és azzal családi, társadalmi és szakmai kapcsolatokat tart fenn, a végrehajtó igazságügyi hatóság az említett személy társadalomba való visszailleszkedésére vonatkozó megfontolásokból megtagadhatja e parancs végrehajtását még akkor is, ha az elfogatóparancs alapját képező bűncselekmény a végrehajtó tagállam joga alapján csak pénzbüntetéssel büntethető.
26 Elöljáróban emlékeztetni kell arra, hogy a 2002/584 kerethatározatnak az a célja - amint az különösen 1. cikkének (1) és (2) bekezdéséből, valamint (5) és (7) preambulumbekezdéséből kitűnik -, hogy a kiadatásról szóló, 1957. december 13-i európai egyezményen alapuló, többoldalú kiadatási rendszert az igazságügyi hatóságok közötti, az elítéltek vagy gyanúsítottak büntető ítélet végrehajtása vagy büntetőeljárás lefolytatása céljából történő, a kölcsönös elismerés elvén alapuló átadásának rendszerével váltsa fel (2018. július 25-i Minister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C-216/18 PPU, EU:C:2018:586, 39. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
27 A 2002/584 kerethatározat célja ily módon az elítéltek vagy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsítottak átadásának új, egyszerűsített és hatékonyabb rendszerének bevezetése útján az igazságügyi együttműködés megkönnyítése és meggyorsítása annak érdekében, hogy elősegítse az Unió azon célkitűzésének elérését, hogy a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének azon nagy fokú bizalomra épülő térségévé váljon, amelynek a tagállamok között fenn kell állnia (2018. július 25-i Minister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C-216/18 PPU, EU:C:2018:586, 40. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
28 A 2002/584 kerethatározat által szabályozott területen a kölcsönös elismerés elve, amely a büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködés "sarokköveként" szolgál, amint az a kerethatározat (6) preambulumbekezdéséből kitűnik, a kerethatározat 1. cikkének (2) bekezdésében jut érvényre, amely kimondja azon szabályt, miszerint a tagállamok minden európai elfogatóparancsot a kölcsönös elismerés elve alapján és az említett kerethatározat rendelkezéseinek megfelelően hajtanak végre. A végrehajtó igazságügyi hatóságok tehát főszabály szerint - csakis a végrehajtás megtagadásának a 2002/584 kerethatározatban taxatíve felsorolt eseteiben tagadhatják meg az európai elfogatóparancs végrehajtását, és annak végrehajtását kizárólag az e kerethatározat 5. cikkében kimerítő jelleggel felsorolt feltételekhez köthetik. Következésképpen, míg az európai elfogatóparancs végrehajtása a főszabály, a végrehajtás megtagadása kivételként tekintendő, amelyet szigorúan kell értelmezni (2018. július 25-i Minister for Justice and Equality [Az igazságszolgáltatási rendszer hiányosságai] ítélet, C-216/18 PPU, EU:C:2018:586, 41. pont, valamint az ott hivatkozott ítélkezési gyakorlat).
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
