Errare humanum est, tévedni emberi dolog - nyugtatja magát az ember a fatális tévedéseinél, de mi a helyzet akkor, ha az anyagi veszteséggel járó tévedésünket más idézi elő, azaz becsapnak. A csalással szembeni fellépés több eszköze ismert, amelyek egyike lehet a sikeres bűnmegelőzés, annak megakadályozása, hogy csalás áldozatává váljunk. A csalással szembeni hagyományosnak tekinthető büntetőjogi eszközök monográfia jellegű számba vétele régóta hiányzott a magyar büntetőjogi szakirodalomtárból.
Dr. Madai Sándor "A csalás büntetőjogi értékelése" c. közel háromszáz oldal terjedelmű műve a HVG-ORAC Kiadó gondozásában jelent meg 2011-ben, prof. dr. Tóth Mihály tanszékvezető egyetemi tanár, a Magyar Büntetőjogi Társaság elnöke lektorálása mellett. A kötet megszületésének előzményeként - amely egyben garanciaként is szolgálhat - érdemes megemlíteni, hogy Madai Sándor ezzel a kutatásával szerzett - summa cum laude minősítésű - PhD fokozatot a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának Deák Ferenc Doktori Iskolájában, s konzulense prof. dr. Görgényi Ilona egyetemi tanár volt.
Noha a cím még nem sejteti, de a mű a csalás hazai szabályozástörténetének bemutatása mellett egyben egy alapos jog-összehasonlító kutatómunkának is a gyümölcse, hiszen a Szerző górcső alá veszi a magyar szabályozásra - a kodifikált büntetőjog kezdetét jelentő Csemegi-kódex óta - jelentős befolyást gyakorló német, valamint osztrák szabályozást is. A kötet azonban nem egy klasszikus értelemben vett jog-összehasonlító és ezért főként leíró módszert alkalmazó munka - hanem sokkal inkább jellemző rá az egyes témakörök - nyolc fejezetre tagolt - gyakorlatorientált vizsgálata.
A Szerző a bevezető helyett írt gondolataiban a csalás témáját már-már túl távolinak tűnő aspektusból közelíti meg (I. fejezet: Bevezetés helyett - A csalás fogalmának értelmezése), hiszen arra a kérdésre keresi a választ, hogy miért tekinthető a jog - a nyelvhez hasonlóan - teremtett entitásnak. A társadalmi életviszonyokat szabályozni hivatott jog az összekötő kapocs a jogalkotó és a jogalanyok között, - mutat rá a Szerző az összefüggésre. A társadalmi fejlődés azon fokán, amikor a jogot írásba foglalták, merült fel az a ma is aktuálisnak tekinthető probléma, miszerint a nyelv - mint közvetítő közeg - egyben akadályozó tényezője is lehet a jogalkalmazásnak. Nem vitás, hogy a jogi terminológia, különösen egy jogszabály megfogalmazása, a hétköznapi nyelvtől eltérő fogalmakkal operál. A recenzió olvasójában felmerülhet a kérdés, miért is elmélkedik a Szerző a nyelv sokszintű funkciójáról, hogyan kapcsolódik össze e téma a csalással? A jogi nyelv főszabályként absztrahált, ezáltal teremtett közeg, mégis vannak olyan fogalmak, amelyeket a jog - jelen esetben a büntetőjog - a köznyelvből "kölcsönzött", de sajátos jelentéstartalommal használ. A csalás kifejezése is erre a kivételre szolgálhat például.
Ahogy a Szerző maga is megfogalmazza, a kötet a "múlt, jelen és jövő" triászát veszi célba, amely célkitűzésnek megfelelően a mű a csalás szabályozásának történeti vizsgálatával veszi kezdetét (II. fejezet: A csalás magyar szabályozásának előzményei). Madai Sándor a magyar büntetőjogi kodifikációt megelőző korszaktól kezdődően a hatályos szabályozáshoz vezető út állomásainak beható vizsgálatát nem egymástól elkülönülten, hanem a kontinuitás meglétére koncentrálva végezte el. A csalás szempontjából releváns törvényhelyek archaikus megfogalmazását olvasva egy időutazáson vehetünk részt. A Szerző vizsgálódása során indokoltan - a napjainkig ható büntetőjogi szemlélet kialakítása okán - a Csemegi kódex csalásra vonatkozó rendelkezésére1 helyezte a hangsúlyt. Több korabeli jogeset bemutatásával szemlélteti, hogy a "ravasz fondorlat" elkövetési magatartás a bírói gyakorlatban kiszámíthatatlan döntéseket eredményezett. Így például fény derül arra a kérdésre is, hogy vajon az "ezüstöt tojó tyúk ígéretét" ravasz fondorlatnak tekintették-e elődeink és így megalapozhatta-e e cselekmény a Csemegi kódex alapján az elkövető csalás bűncselekménye miatti felelősségre vonását. Madai Sándor a Csemegi kódex érdemeinek elismerése mellett nem marad adós az azzal szemben megfogalmazott kritikák bemutatásával sem, sőt maga is állást foglal azok jogossága vagy megalapozatlansága mellett. A Csemegi kódex I. Büntető Novellája által bevezetett módosítások a gyakorlatban felmerülő jogalkalmazási problémákat hivatottak orvosolni, így például a "ravasz fondorlat" helyett a törvény elkövetési módként már csak a "fondorlatot" nevesíti. Mi a különbség a "ravasz" fondorlat és a fondorlat között? A Szerző e kérdésre Angyal Pál neves jogtudós definícióját2 és több gyakorlati esetet alapul véve adja meg a választ.
A tulajdoni formák eltérő büntetőjogi védelmét tartalmazó 1961. évi Btk. a társadalmi tulajdon elleni csalást a személyi javak ellen elkövetett csaláshoz képest súlyosabban rendelte büntetni. Az 1971. évi 28. tvr. általánosságban megszüntette a mai felfogásunk szerint alkotmányellenesnek minősülő köztulajdon és magántulajdon differenciált kezelését, és bevezette a csalásnak a ma hatályos megoldással azonos szabályozását.
A kötet harmadik és egyben legterjedelmesebb fejezete (III. fejezet A csalás hatályos magyar szabályozása) a jelenleg hatályos Büntető Törvénykönyv kodifikációja során felmerülő kérdések vizsgálatával kezdődik, amelyet a magyar szabályozás dogmatikai szempontú elemzése követ. Ahogy a Szerző megállapítja, a csalásnak a Csemegi kódex időszakában "legális szint-
-702/703-
re emelt" legfontosabb fogalmi elemei mind az 1961. évi, mind pedig a hatályos Btk. szövegében visszatükröződnek. A kötetben minden tényállási elemnél külön-külön vizsgálat tárgyát képezik a kontinuitásra utaló jelek. A csalás tényállástani elemzésének külön érdeme, hogy a magyar hatályos szabályozás mellett mindenhol találunk utalást az osztrák és német jogi megoldásokra, amely által a Szerző megteremti az összhangot a későbbi fejezetekben tárgyalt külföldi szabályozás bemutatásához. A csalás jogi tárgyának elemzése kapcsán - nem engedve a ma széles körben elfogadott jogtudományi konszenzusnak, amely a csalás jogi tárgyának a vagyoni jogosultságot tekinti - vizsgálat tárgyává teszi azt a kérdést is, hogy tekinthetünk-e a rendelkezési szabadságra vagy a bizalomra úgy, mint a csalás jogi tárgyaira. A Szerző kiterjeszti az elemzését a csalás vonatkozásában általában mellőzött, bár a joggyakorlat számára nagy jelentőséggel bíró kérdésekre, így az elkövetési tárgyra is. Hogyan értékelhető az a magatartás, amikor az elkövető nem egy személyt, hanem egy tárgyat, nevezetesen játékautomatát vagy olyan terminált "téveszt" meg, amely segítségével készpénz-átutalási megbízást lehet teljesíteni alkalmazott igénybevétele nélkül? A Szerző az elkövetési magatartás megtévesztő jellege ellenére - egyetértve a legújabb német bírói gyakorlattal - a cselekmény lopásként történő értékelése mellett foglal állást. Nemzetközi összehasonlításban eltérő állásponttal is találkozhatunk, hiszen például az osztrák Btk. külön tényállásban kriminalizálja a szolgáltatás nyújtására alkalmas automaták ellenérték nélküli igénybevételét3. Kétfázisú vagy egyfázisú bűncselekmény-e a csalás? Hogyan valósulhat meg a "tévedésbe ejtés" elkövetési magatartása ráutaló magatartással? Mikor állapítható meg a "tévedésben tartás" a gyakorlatban? A megtévesztéssel történő lopás: csalás vagy lopás? Ezekre a kérdésekre is választ kaphatunk Madai Sándor könyvét olvasva. A Szerző a napjainkban felmerülő gyakorlati kérdések megválaszolásánál - a történeti értelmezés eszköztárát kiváló érzékkel alkalmazva - a régebbi idők nagy jogtudósainak (Angyal Pál, Edvi Illés Károly, Lőw Tóbiás, Fayer László stb.) álláspontjait is felhasználja, így tesz például a Csemegi kódex óta változatlan formában szabályozott tényállási elem, az elkövetési magatartás elemzésénél. A dogmatikai okfejtések mellett a gyakorlatorientált szemlélet ezt a fejezetet is erősen áthatja. Sőt egy-egy kérdéskör kapcsán a külföldi bírói gyakorlat által kimunkált, és hazánk számára megfontolandó megoldások ismertetését is megtaláljuk.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
