Az új Btk. egyes individuális jogtárgyakat védő fejezeteit átvizsgálva több érdekes változás, ha úgy tűnik tendencia is megfigyelhető. E tendenciákat nem feltétlenül kell jónak vagy rossznak, szükségesnek vagy szükségtelennek minősíteni, de mindenképpen érdemes velük tisztában lenni ahhoz, hogy az új Btk.-t megfelelően alkalmazni tudjuk. Az egyik ilyen kiemelésre érdemes tendencia az eddig megszokott tényállásszerkesztéstől eltérő felépítésű tényállások kodifikálása, ami fokozott figyelmet, ha úgy tetszik éberlétet követel meg a jogalkalmazótól, ha nem akar komolyabb következményekkel járó jogértelmezési hibákat elkövetni. Emellett olyan új dogmatikai kategóriák megjelenése is kimutatható, amelyek e Btk.-fejezetek több tényállásában is előfordulnak, tehát generálisabb vizsgálatra tarthatnak igényt. Ezek közül a legszembetűnőbb változás a sértett függőségi, kiszolgáltatott helyzetének törvényi megjelenítésében, értékelésében érhető tetten.
Az új Büntető Törvénykönyvet bemutató cikksorozat három tanulmányt szentel a Btk. Különös Részének. Az elsőt Miskolczi Barna jegyzi, aki a kodifikáció szemszögéből közelít a Btk. Különös Részéhez. A második írás Gál István László tollából született, aki bevallása szerint részben a kodifikációs munkálatok felől, részben jogalkalmazói, részben pedig egyetemi oktatói szemmel elemzi az általa választott témákat. Tanulmányaikban közös továbbá, hogy mindketten döntően a kollektív jogi tárgyakat védő bűncselekményi tényállások sorából válogattak. Így a harmadik tanulmányban tálcán kínálja magát a lehetőség, hogy az individuális jogtárgyakat védő fejezetek és tényállások közül szemezgessek, másrészt - hivatásomnál és szakterületemnél fogva - az elemzői szemüvegem is különbözik kollégáimtól. Cikkem a szegedi büntetőjogi iskola dogmatikai nézőpontjából közelít a vizsgálni választott kérdésekhez. Reményeim szerint hasznos lehet, hogy a hasonló matériát (azaz a különös rész egyes választott fejezeteit, bűncselekményeit) különböző nézőpontokból közelítik meg a cikksorozat szerzői.
A tanulmányban a Btk. XVIII-XXI. Fejezeteiből fogok válogatni: az emberi szabadság elleni (XVIII. Fejezet), a nemi élet szabadsága és a nemi erkölcs elleni (XIX. Fejezet), a gyermekek érdekét sértő és a család elleni (XX. Fejezet), valamint az emberi méltóság és egyes alapvető jogok elleni bűncselekmények (XXI. Fejezet) szoros összefüggésben vannak egymással, az emberi méltóság és a nevesített szabadságjogok különböző aspektusait védik. A gyakorlatban gyakran "találkoznak is egymással" ezek a tényállások, azaz számos elhatárolási-halmazati kérdés merül fel az e fejezetekben szabályozott bűncselekmények között. E fejezetek - a jogtárgyi összefüggésekre tekintettel - az új Btk.-ban sem véletlenül szerepelnek egymást követően.
Tartózkodnék attól, hogy a Btk. választott fejezeteiről átfogó bemutatást nyújtsak, mert azt csak száraz, listaszerű stílusban lehetne megtenni. Ehelyett bizonyos problémacsomópontok köré próbálom szervezni mondandómat. A választott bűncselekményekről általában elmondható, hogy többségük változatlan formában, vagy kisebb módosításokkal került át az új kódexbe, és vannak teljesen új bűncselekményi tényállások is. Az egész Btk. legátfogóbb, régen várt - és mondhatni forradalmi - módosítása a nemi bűncselekményeket szabályozó XIX. Fejezetet érintette. A nemi bűncselekmények újrakodifikálását egy korábbi tanulmányomban már részletesen elemeztem.[1] Jelen
- 405/406 -
tanulmányban az említett fejezetekből főleg azon bűncselekmények közül fogok válogatni, amelyek kisebb-nagyobb változásokon estek át, külön is hangsúlyozva azt, hogy a sokszor apró módosítások is valójában jelentékenyebbek, mint amilyennek tűnnek. A következőkben tehát - az említett körben - olyan új dogmatikai jellemezőkről és dogmatikai kategóriákról esik majd szó, amelyek az új Btk. e fejezeteinek szerkezetében és a tényállások szövegében lelhetők fel. A két előző különös részi tanulmányt szerző kollégáim taglaltak jogpolitikai kérdéseket, új jogi tárgyak megjelenését, így én e harmadik cikkben ilyen szempontokkal már kevésbé foglalkoznék.
"Amennyiben a jogalkotó az alapesethez képest súlyosabban minősülő körülményt kíván külön értékelni, akkor a tényállásban ennek a körülménynek a kiemelésével ahhoz szigorúbb büntetést rendel."[2] Mondhatnánk, hogy a büntetőjogi ábécéhez tartozik, hogy mit jelent egy bűncselekményi tényállás alapesete és minősített esete. Az új Btk. és a kommentárirodalom kérdéssel kapcsolatos zavara azonban cáfolni látszik ezt a hipotézist, ezért is tartottam fontosnak emlékezetünkbe idézni a minősítő körülmény / minősített eset definícióját. Az azzal kapcsolatos állásfoglalás, hogy egy adott magatartás alapeseti avagy minősített eseti, komoly dogmatikai következményekkel járhat. Igyekszem ezt az új Btk. megoldásait vizsgálva szemléltetni.
A hagyományos tényállásszerkesztésre az jellemző, hogy az adott bűncselekményi alcím alatt tipikusan egy alapeset szerepel, és arra épül egy vagy több minősítő körülmény [ennek klasszikus példái a vagyon elleni bűncselekmények, de akár a korábbi szabályozás szerinti emberölés (1978. évi Btk. 166. §), gyakorlatilag a legtöbb tényállás]. Előfordul, hogy egy alcím alatt több, azonosan büntetendő alapeset szerepel, adott esetben - de nem feltétlenül - közös minősítő körülményekkel [pl. a kiskorú veszélyeztetése (Btk. 208. §), a becsületsértés (Btk. 227. §) stb.]. Ezeket a régi Btk.-ban is így találtuk. A hagyományostól eltérőnek - vagy a Btk.-ban "kisebbségben lévőnek" - mondható az a tényállásszerkesztés, amikor is az adott bűncselekményeknek több, különböző büntetési tétellel fenyegetett alapesete van, és ezekre adott esetben minősítő körülmények is épülhetnek. Ilyen megoldással találkozhattunk már az 1978. évi Btk.-ban is [lásd a magánlaksértés 176. § (1) és (2) bekezdés szerinti tényállásait; új Btk. 221. § (1)-(2) bek.; vagy a zaklatást (régi Btk. 176/A. § (1)-(2) bek.; új Btk. 222. § (1)-(2) bek.)], az új Btk.-ban azonban sokasodni látszanak ezek a megoldások. Erre azért kell felhívni a figyelmet, mert a hagyományos tényállásszerkesztés "vélelméből" kiinduló - és nem kellően figyelmes - jogalkalmazó könnyen minősített esetnek nézheti azt, ami valójában alapeset. A kommentárirodalom is ilyen tévedésekkel terhelt (lásd az alábbiakban).
Az alapeset és a minősített eset helyes megkülönböztetéshez hangsúlyozni kell, hogy az alapeset minden részletében lefedi a minősített eset (hiszen utóbbi az előbbiből kerül kiemelésre), azaz ha nem létezne a minősített eset, az adott cselekményt az alapeset szerint - minden probléma nélkül - lehetne büntetni (egyfajta generális-speciális viszony).[3] Kérdéses helyzetekben a "ha nem lenne" kérdést kell feltenni, azaz a hipotetikus elimináció módszerét alkalmazni.
Igazi hibridmegoldásra bukkanhatunk az emberkereskedelem tényállásában.[4] Az (1) bekezdés alapeseti magatartásainak többsége a régi Btk. 175/B. §-ában is megtalálható volt. A korábbi törvényhez képest új rendelkezést jelent a bűncselekmény Btk. 192. § (2) bekezdésében szabályozott második alakzata, amely az (1) bekezdésben írt elkövetési magatartásokhoz kizsákmányolási célzatot kapcsol. A 2011/36/EU irányelv minimumszabályként a kizsákmányolási célzattal kifejtett magatartások büntetését várja el a tagállamoktól. A magyar jogalkotó a büntetendőség körére vonatkozó követelményt a Btk. 192. § (1) bekezdés szerinti alapesettel túlteljesíti, ugyanakkor a büntetési tételre vonatkozó uniós elvárásnak való megfelelés a büntetési tétel emelését tette szükségessé a kizsákmányolási célzat esetére a Btk. 192. § (2) bekezdésben. A (2) bekezdés szerinti alakzat dogmatikai természetét tekintve igen sajátos: az adásvételi, csere és megszerzési magatartások tekintetében a Btk. 192. § (1) bekezdés a) pontjára épülő célzatos minősített esetnek tekinthető, ugyanakkor a Btk. 192. § (1) bekezdés b) pontjában írt magatartásokhoz már nem minősített esetként kapcsoló-
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
