"Vannak, akik szerint a számítógépek soha nem mutathatnak valódi intelligenciát, bármilyenek is legyenek. Számomra azonban úgy tűnik, hogy ha az emberekben a nagyon bonyolult kémiai felépítésű molekulák képesek úgy működni, hogy intelligensekké tesznek bennünket, akkor a hasonlóan bonyolult elektronikus áramköröket tartalmazó számítógépek ugyancsak intelligens működést tanúsíthatnak. Ha viszont intelligensek, akkor még náluk is bonyolultabb és intelligensebb számítógépeket tudnak tervezni." - Stephen Hawking
A mesterséges intelligenciáról való vélekedés nem csak napjaink gondolkodóit és tudósait foglalkoztatja. Szeretném megemlíteni Alan Matheson Turing nevét, aki a Computing Machinery and Intelligence című cikkével megalapozta a mesterséges intelligencia kutatásának alapjait. Turing úgy gondolta, hogy abban az esetben, hogyha sikerülne egy olyan beprogramozott számítógépet létrehozni, amellyel egy tetszőleges kérdésről kommunikálva nem lehetne eldönteni, hogy géppel vagy élő emberrel beszélgetünk, akkor feltételezhető, hogy az a gép intelligens. Ezzel összefüggésben végeztek egy kísérletet, mely a Turing-teszt néven vált ismertté. Ennek során egy kérdezőbiztosnak a feladata, hogy megállapítsa, hogy élő emberrel, vagy géppel beszélget. Mindezt egy másik szobából, egy billentyűzet és egy monitor segítségével teszi. A feladata az, hogy kérdéseket tesz fel a másik szobában lévő alanynak és az adott válaszok alapján próbálja leszűrni a fent említett következtetést.[2] Amennyiben nem tudja megállapítani, hogy élő emberrel, vagy géppel beszélget, úgy akként kell a gépre tekinteni, mint amely intelligens.
Korunknak számos "problémával" kell szembesülnie, köztük az egyik legizgalmasabb és leginnovatívabb terület a mesterséges intelligencia kérdése. Ennek kérdésköre nem csak jogi kérdéseket vet fel, de a filozófiára, matematikára, orvostudományra, pszichológiára, közlekedésre és számos egyéb területre is kihatással van. A technikai fejlődés mind a közszférában, mind a magánszférában megnyitja az utat egy modern jövő felé, amely nem csak a munkavégzésben vagy a háztartás kapcsán érhető tetten, de az életvitelre és a kapcsolattartásra is hatással van. Azonban felmerülhet a kérdés, hogy a technikailag fejlett információs társadalom a mesterséges intelligencia (MI) körében meddig képes fejlődni? Vajon tényleg a mesterséges intelligencia az emberiség utolsó találmánya? Általános platformként működik az internet, amelynek 2018-as adatok alapján a leggyorsabban növekvő szegmense a mobilos szociálismédia felhasználók száma.[3] "E korszakban az egyénnek nincsenek hagyományos intimszférái, helyébe egy hálózati identitáshoz kötött életszféra és az ember-gép szimbolikus kapcsolódásával létrehozott virtualitás lép, információit részben a hálózatok működtetői (tartalomszolgáltatók) generálják."[4] Az egyének tekintetében az őket meghatározó jellemzők az online életben közölt információk alapján válnak meghatározhatóvá. Ezek az interakciók növelik a társadalom kitettségét a bűnözéssel szemben, hiszen adatmanipuláció révén szinte minden egyént érintő jogtárgy sérthető lesz.
Ahogyan említettem a mesterséges intelligencia kérdésköre számos jogterületre kiterjed. Jelen munkámban a mesterséges intelligencia és büntetőjog kapcsolatát és felelősségi kérdéseit kívánom feltárni szoros kapcsolatban az önvezető autókkal. Ennek oka az, hogy az MI és a jog kapcsolata jogi szinten is hipotetikus, hogy úgy vélem szükség van egy olyan témára, amely összekapcsolja a mesterséges intelligenciát a büntetőjoggal és annak felelősségi szegmenseivel. Ennek pedig az egyik legkézenfekvőbb működési területe az önvezető autók kérdéskörében rejlik. Ugyanis a mesterséges intelligencia és az önvezető autókkal kapcsolatban több jogi kérdés is felmerül, amely azonban nem csak a büntetőjogot, de a polgárjogot, alkotmányjogot és más jogterületeket, sőt uniós szabályozási kérdéseket érint. Az Európai Parlament egyik állásfoglalására vonatkozó indítványban található jogi bizottsági vélemény megfogalmazza, hogy az önvezető autók "bevezetése számottevő előnyökkel jár majd, de számos új kockázatot is rejt magában, nevezetesen a közúti közlekedésbiztonság, a polgári jogi felelősség és a biztosítás, a kiberbiztonság, a szellemitulajdon-jogok, az adatvédelem és az adathozzáférési kérdések"[5] területén. Tehát szükség van országonként, valamint uniós, illetve nemzetközi szinten szabályozni ezeket a kérdéseket. Így tehát megállapítható, hogy szinte nem létezik olyan jogterület, amelyhez ne kapcsolódna az önvezető járművek problémája, szorosan ideértve a büntetőjogot.
- 367/368 -
Fontos tisztázni az önvezető jármű, valamint a mesterséges intelligencia fogalmát, hiszen ezek képezik alapját a további vizsgálódásnak. A 11/2017. (IV. 12.) NFM rendelet már az autonóm jármű fogalmának meghatározását is tartalmazza. A rendelet megfogalmazása szerint fejlesztési célú autonóm jármű: olyan fejlesztési célú jármű, amely részben vagy teljesen automatizált működések fejlesztésére szolgál, és amelyben a jármű vezetőjének minősülő tesztvezető tartózkodik, aki az automatizáltság szintjétől függően vagy bármely, a közlekedés biztonságát veszélyeztető helyzetben, a működés közben szükséges mértékben kézi irányítást gyakorol, illetve a kézi irányítást bármikor átveheti a jármű felett.[6]
Az önvezető autók egyre növekvő térhódításának conditio sine qua non-ja a megfelelő szabályozási környezet kialakítása, ezzel együtt pedig a fogalmi meghatározások és kategóriák felállítása. A kategorizálás kapcsán az önvezető autók automatizációs szintjeiből szeretnék kiindulni. A Society of Automotive Engineers (röviden: SAE) egy olyan nemzetközi szervezet, amely a közlekedésben, mint iparágban alkalmazott szabványok összeegyeztetéséért felel. A szervezet 2014-ben kiadott egy szabványt, vagyis egy olyan közös meghatározást, amely az autonóm önvezető autók szintjeit különítette el aszerint, hogy milyen fokú automatizáltsággal rendelkeznek. "A szintek alapvetően azt mutatják meg, hogy a dinamikus vezetési műveletek hogyan oszlanak meg az ember és a gép között."[7] Ennek alapján hat különböző szintet határoztak meg.
A 0. szinten még nem jelenik meg az automatizáltság, ami azt jelenti, hogy minden vezetési és gépkezelési műveletet a humán járművezető végez el. Ebben az esetben a vezetési környezetre a járművezetőnek kell figyelnie teljes mértékben.
Az 1. szintbe azok a járművek sorolhatók, melyekben megtalálható valamilyen gépjárművezetést támogató rendszer. Ez a rendszer a fékezési és gyorsítási műveletek elvégzésében, illetve a kanyarodásban nyújt segítséget, azonban a teljes kontrollt a gépjármű felett az emberi sofőr gyakorolja. Ide tartozik a tempomat rendszer, amely a sebesség állandó tartását szolgálja anélkül, hogy a gázpedált nyomva tartanánk.
A 2. szint jelenti a részleges automatizáltságot, amelyben a fékezést, gyorsítást, valamint kormányzást a rendszer egyszerre is átveheti, azonban még mindig a humán járművezető irányítása alatt áll.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
