A magyar jog és a nyílt forrású licencek viszonya ma egy mindenképpen aktuális, de semmiképpen sem fixen eldöntött megoldásokkal rendelkező kérdés. Nem egy igazán kidolgozott dogmatikájú vagy letisztult megoldásokkal rendelkező terület, hanem egy olyan témakör, ami kérdéseket vet fel, amikre számos válaszlehetőség létezik. Az itt elhangzottakat el lehet fogadni az egyik válaszlehetőségnek, azonban más válaszok is minden további nélkül lehetségesek.
A legalapvetőbb probléma, amely a szoftver licenszeléssel kapcsolatban általában jellemző, hogy a licenszek készítése általában nem magyar, de még csak nem is kontinentális jogi környezetben történik. Az, hogy mi viszont egy kontinentális jogi környezetben használjuk fel őket, még jogászként is nem kis fejtörést okoz, hát még egy laikus felhasználónak. Így bármennyire is vonzó az, hogy egy angol vagy egy amerikai eredetű licencet egyszerűen lefordítanak magyarra, és utána azt tekintik a magyar licencnek, egy magyar jogász szakember számára ez nyilvánvalóan butaság. A magyar jog például nem ismeri az "úgy adom át (az adott terméket), ahogy az jelenleg van" koncepciót, az angol és amerikai kötelmi jog "as is" klauzuláját, amely kiterjed a termék rejtett hibáiért való felelősség kizárására is. Így hiába szerepel a licencben, a felelősség erre hivatkozó kizárása nem érvényes. A nyílt forrású licenszekkel kapcsolatban ez a probléma ugyanígy felmerül. A mai előadásnak alapvetően az egyik témája az, hogy rámutassak, milyen fontosabb - az imént említetthez hasonló - kérdések merülhetnek még fel.
***
Kezdjük azonban a terminológiai kérdésekkel. A nyílt forrású szoftver fogalmát sokan és sokféleképpen határozták meg. Én kiemeltem ezek közül egyet, amelyik szerintem egy viszonylag jól sikerült összefoglalás. Ez a Nyílt Forrású Kezdeményezés, az Open Source Initiative-nek a fogalma a nyílt forrású szoftverről. Eszerint a nyílt forrású szoftverek jellemzői a következők:
- A terjesztés joga szabad, ami azt jelenti, hogy a terjesztés joga mindenkit, aki a szoftver példányához hozzájut, megillet, akár ingyenesen, akár (monetáris jellegű) ellenérték fejében. Ez nagyon fontos elem, mert sok olyan szoftvertermék van, amelyeknél bizonyos megkötések vannak, például kizárólag ingyen terjeszthető. Ilyen esetben a termék nem tekinthető nyílt forrású szoftvernek akkor sem, ha az összes többi feltétel teljesül.
- A forráskódhoz hozzáférés és a forráskód terjesztése szabad. Ez is egy alapvető fontosságú jog, hiszen e nélkül értelmetlen nyílt forrásról beszélni. A forráskód elsősorban akkor hasznos, ha a szoftvert valaki módosítani akarja, vagy származékos művet szeretne létrehozni belőle. Másrészt a működés megértéséhez és a hibajavításhoz is nagyban segítséget nyújt. Így tehát a nyílt forrású szoftvernek jellegzetes tulajdonsága, hogy mindegyik felhasználó jogosult - gyakorlatilag a szoftverrel együtt automatikusan - a forráskódhoz is hozzájutni, azt megismerni és terjeszteni.
- Ugyancsak fontos jogosultság a módosítások és származékos művek létrehozatalának és terjesztésének joga. Itt arról van szó, hogy ha már egyszer rendelkezésemre áll maga a termék, és a forráskód, és a terméket módosíthatom, azaz származékos művet is létrehozhatok, akkor azt nem csak magamnak tarthatom meg, hanem az ilyen módon előállt módosított művet is terjeszthetem.
- Az eredeti szerző kódjának sértetlenségéhez való jog. Ez alapvetően nem csak egy nyílt forrású licenszben jelenik meg nagyon határozottan és kidomborítottan, hanem mindegyikben ott van, egyszerűen a szerzői jog mögöttes szabályainak az okán. Arról van szó, hogy mindenképpen elkülönül az egyes részleteknek a szerzősége az ehhez tapadó jogokkal együtt. Vannak olyan licenszkonstrukciók, ahol ez annyira manifeszt, hogy példának okáért elő van írva, hogy az eredeti forráskódot sértetlenül kell hagyni, és bármilyen módosítást, csak úgynevezett foltok (patch) formájában lehet terjeszteni, amit aztán a felhasználó majd vagy alkalmaz vagy nem. Megint más esetekben ennyire nem szigorú a feltétel, és a szerződés csak azt írja elő, hogy a módosított terméket terjesztő nem nevezheti ugyanannak a szoftverterméket, mint aminek az eredeti szerzője nevezte. Az ok minden esetben a szerző személyhez fűződő jogának - konkrétan a szerző reputációhoz való jogának - a védelme. Ha a szerző meg is engedi azt, hogy mások módosítsák a művét azt azért nem szeretné, hogy az ezzel kapcsolatos esetleg negatívan sikerült módosítások hatása az ő reputációján csapódjon le.
- Újabb fontos elem a felhasználók közötti diszkrimináció tilalma. Látszólag ez egy meglehetősen fura követelmény, de ha egy kicsit kifejtem, akkor érthetőbb lesz. Nem nyílt forrású az olyan szoftver például, amelynek licenszében olyan megkötés van, hogy meghatározott célra, vagy valamely országban nem használható. Bármennyire is dicsérendő etikai szempontból például az, ha valaki előírja, hogy az ő termékét nem lehet kémkedésre használni, ha ez elő van írva, akkor ez nem egy nyílt forrású szoftver, mert diszkriminál a felhasználók között.
- A licenszből származó jogok automatikus átszállásának kötelezettsége azt jelenti, hogy mindenki aki hozzájut a termékhez, automatikusan jogot szerez a használatra a licensz-feltételeknek megfelelően. Nincs tehát szükség arra, hogy az eredeti szerzővel kapcsolatba lépjen és tőle jogokat kérjen, hanem automatikusan továbbszállnak rá azok a jogok, amiket a licensz biztosít.
- A licensz nem kötődhet konkrét termékhez. Ez azt jelenti, hogy ha például valaki egy gyűjteményes műbe beleteszi a termékét, nem lehet azt mondani, hogy szabad ugyan ezt a terméket terjeszteni, de kizárólag ezzel a gyűjteménnyel együtt, mert ekkor az már nem nyílt forrású szoftver.
- Végül technológia-semlegesnek is kell lennie a licensznek Nem lehet például előírni azt, hogy az adott termék CD-ROM-on nem terjeszthető, csak az Internetről tölthető le, hiszen ez nyilvánvalóan technológia-függő szabályozás. Gyakorlatban elég sokféle és rafinált módon szokott megnyilvánulni a technológiához kötöttség, ennek az előadásnak a keretében nem akarok belemenni ebbe a témába.
Látható tehát azt, hogy a nyílt forrású szoftver meghatározása komplexebb kérdés annál, minthogy adnak-e hozzá forráskódot vagy sem.
A szabad szoftver egy másik népszerű definícióját a Szabad Szoftver Alapítvány alapítója, Richard Stallman dolgozta ki. Az előző, tulajdonképpen kicsit apolitikusabb, mondhatni üzletbarátabb felfogáshoz képest ez egy politikusi - illetőleg programozói - definíció, így szabadságokról és jogokról beszél.
A legfontosabb jellemzői röviden összefoglalva a következők:
- A program futtatásának joga bármilyen célra szabad. Ez emlékeztet a másik definíció diszkriminációtilalom elemére.
- A program működésének, megértéséhez és a szükségletekhez igazításához való jog. Ő tehát ebből a követelményből vezeti le a forráskódhoz való hozzáférés jogát.
- A program másolati példányainak terjesztéséhez való jog.
- Végül a program módosításához és a módosítás terjesztéséhez való jog.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
