Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk időpontjához közeledve egyre több szó esik a régiók kialakításáról és az évszázados hagyományokkal rendelkező (vár)megyei rendszer lebontásáról. Sem a témával foglalkozó újságok, sem a szakcikkek nem tesznek említést arról, hogy az igazságszolgáltatásban az ítélőtáblák felállításával megteremtődött a regionális ítélkezési munka feltétele. Azért beszélek csak feltételekről, mert az ítélőtáblák ugyan több megyét átfogó régióban dolgoznak, igazgatási jogkörök hiányában mégsem tekinthetők klasszikus regionális bíróságnak. A közigazgatási régiók kialakításával párhuzamosan elkerülhetetlen az ítélőtáblák igazgatási feladatainak növelése. Nem ennek a cikknek a témája, de a színvonalas ítélkezési munka feltételeinek megteremtése, a bírói továbbképzés és az oktatás magasabb színvonalú biztosítása ugyanúgy elképzelhetetlen az ítélőtáblák igazgatási szerepének növelése nélkül, mint ahogy az ítélőtáblák bírói utánpótlása sem bízható csak a pályáztatás folyamatára.
Az ítélőtáblák főként másodfokú bíróságként járnak el. [A Bsz. 22. § (2) bek. értelmében az ítélőtábla elbírálja - törvényben meghatározott ügyekben - a helyi vagy a megyei bíróság határozata ellen előterjesztett jogorvoslatot, illetve eljár a hatáskörébe utalt egyéb ügyekben.] Egyéb ügyben való eljárásnak minősül bíróság kijelölése, elfogultság és illetékességi, illetve hatásköri összeütközés esetén. [Pp. 18. § (2) bekezdés és 45. § (2) bekezdés.] Vannak olyan jogterületek, ahol a speciális adottságok szinte kínálják a fellebbviteli eljáráson túlmutató feladatok befogadását és elvégzését. Ilyen terület a csőd- és felszámolási eljárás, amelyekben az ítélőtábla jelenleg másodfokú "csődbíróságként" jár el.
A téma felvetését az teszi aktuálissá, hogy folyamatban van az új csődtörvény megalkotásával kapcsolatos koncepció kidolgozása. Bármilyen koncepció alapján történik a részletszabályok megalkotása, az bizonyosnak látszik, hogy az új törvény tartalmazni fog egy reorganizációs típusú, továbbá egy felszámolási eljárást. Mindkét eljárás jellemzője, hogy abban részt vesz egy olyan szervezet, illetve személy, akinek az eljárás gyors, tisztességes és az adós cég, valamint a hitelezők érdekeit szem előtt tartó lefolytatásában jelentős szerepe van. Ezt a személyt jelenleg vagyonfelügyelőnek (csődeljárás), illetve felszámolónak/felszámoló biztosnak (felszámolási eljárás) nevezi a törvény. (A továbbiakban az egyszerűség kedvéért csak felszámolót említek, alatta minden esetben a vagyonfelügyelőt is érteni kell.)
A csőd- és felszámolási eljárások egyik központi kérdése, hogy ezt a személyt a bíróság hogyan, milyen eljárási rend szerint jelöli ki.
A felszámolók kijelölése alapvetően két módszer szerint történhet. Az egyik módszer szerint a "csődbírónak" korlátlan joga van a kijelölésre, ebben a tevékenységében még felszámolói lista sem orientálja. (Ilyen módszer szerint történik a fizetésképtelenségi szakember kijelölése Németországbán.)
A másik módszer vagy a hitelezők erre vonatkozó jogát ismerik el (pl.: USA), illetve a kijelölésnél a bírót részben törvényi korlátok szorítják, részben közigazgatási szervek által összeállított lista alapján történhet a kijelölés. A magyar törvényalkotás a Cstv. megalkotása során az utóbbi utat választotta.
Mielőtt az ítélőtáblák lehetséges szerepével foglalkozunk, először vizsgáljuk meg a felszámoló kijelölésével kapcsolatos jelenlegi előírásokat.
A felszámolókra vonatkozó alaprendelkezéseket részben a Cstv., részben a felszámolók névjegyzékéről szóló 167/1993. (XI. 30.) Korm. rendelet (a továbbiakban: Korm. r.) tartalmazza.
A Korm. r. értelmében a Pénzügyminisztérium vezeti azt a jegyzéket, amelyre a jogszabályi feltételeknek megfelelő felszámoló szervezetet nyilvános pályázat alapján lehet felvenni. A pályázatot a pénzügyminiszter és az igazságügy-miniszter által kinevezett bizottság bírálja el.
A Korm. rendelet előírásait nem részletezem, mert annak a pályázat elbírálásánál van jelentősége, abban a bíróságoknak még közvetett szerepük sincs. Más a helyzet a névjegyzékből való törlésnél, a névjegyzékből ugyanis törlés útján lehet kikerülni. A törlés szabályait a Korm. rendelet 5. § (1)-(3) bekezdése tartalmazza az alábbiak szerint:
5. § (1) A felszámolót a névjegyzékből a Pénzügyminisztérium törli, ha
a) elmulasztja a 4. § (2) és (4) bekezdésében foglalt kötelezettségét, illetve valótlan adatokat közöl; vagy
b) a megyei (fővárosi) bíróság elnökének, a felszámolók érdekképviseleti szervezetének jelzése, illetőleg a 4. § (4) bekezdése szerinti igazolás alapján arról értesül, hogy a felszámoló a névjegyzékbe történő felvétel feltételeinek már nem felel meg; vagy
c) a felszámoló végelszámolás alatt áll, illetve a bíróság elrendelte a felszámolását; vagy
d) a megyei (fővárosi) bíróság elnöke jelzi, hogy a felszámoló felszámolási tevékenysége során súlyosan és ismétlődően megsérti a jogszabályokat; vagy
e) a felszámoló ezt kéri.
(2) Ha a felszámolóval szemben - tevékenysége során és azzal kapcsolatban - súlyos kifogás merül fel, a felszámolók érdekképviseleti szervezetének kezdeményezése alapján a felszámolót a névjegyzékből a Pénzügyminisztérium törölheti.
(3) A névjegyzékből való törlés időpontja az ezt tartalmazó Cégközlöny megjelenésének napja.
A fenti szabályokból egyértelműen következik, hogy az 5. § (1) bekezdése esetén a Pénzügyminisztérium mérlegelés nélkül törli a felszámoló szervezetet a listáról, - s itt a bíróságok jelzése meghatározó - a (2) bek. esetében viszont mérlegelési jogköre van.
A Cstv. 27/A. § szabályozza azt a kérdést, hogy a Korm. r. előírásainak megfelelően összeállított listáról miként történik a konkrét ügyben a felszámoló kijelölése. A kezdeti - a bírót megillető - korlátlan kijelölési jogosultságot 1996 IX. 21-től a 7/1996 (IX. 13.) IM rendelet által módosított 123/1973. (IK. 1974. 1.) IM utasítás (BÜSZ) korlátozta.
BÜSZ 145. § (4) Felszámolás (csődeljárás) megindításának elrendelése esetén a felszámoló (vagyonfelügyelő) kijelölése a számítógépes program felhasználásával történik. A számítógépes program - a felszámolói névjegyzékben meghatározott sorrend, valamint a felszámoló leterheltségének figyelembevételével - a bíróság illetékességi területén bejegyzett, illetve működő felszámolókat ajánlja fel kijelölésre. A bíró a számítógép által ajánlott kijelöléstől - szükséges esetben - eltérhet, az iraton az eltérés indokait fel kell tüntetni.
A BÜSZ ezen rendelkezését az Alkotmánybíróság 54/2001. (XI. 29.) sz. határozatában értelmezte, alkotmányosnak minősítve azt a helyzetet, hogy törvényi szabályozás helyett utasításban történt a kijelölésre vonatkozó részletszabály elhelyezése.
A határozat indokolása több olyan utalást tartalmaz, amely a jövőbeli megoldásra is az Alkotmánnyal összhangban álló utat mutat, ezért kissé részletesebben idézem:
2.3. A csődeljárás során - hasonlóan a nemperes eljárások többségéhez - a bíróság a klasszikus igazságszolgáltatáson kívüli feladatokat lát el. Ennek keretében nem a hagyományos értelemben vett jogvitát dönt el, hanem felügyeleti szerepe kerül előtérbe, minek folytán gyakran nem az ítélkezéshez kapcsolódó megszokott intézkedéseket kell megtennie. A törvényjavaslathoz fűzött indokolás maga is úgy fogalmaz, hogy a Cstv. a bíróságnak az eljárásban "csupán regisztratív szerepet biztosít", hangsúlyozva ezzel is az eljárás "felek akaratának teljes mértékben alárendelt jellegét".
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
