Napjainkban a fogantatástól a halálig valamennyi ember több alkalommal kerül kapcsolatba betegként vagy hozzátartozóként az egészségügyi szolgáltatással, amely speciális, közigazgatási elemekkel átszőtt gondossági kötelem, érinti az alapvető emberi és személyiségi jogokat, és amelyben a szubjektív emberi körülmények, mint jogi tények jelentős súlyt kapnak. A páciensjogok, mint az egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő személyt megillető jogosultságok nem jelentenek új személyiségi jogokat, az egészségügyi szolgáltató-páciens közötti jogviszonyban nevesítetten biztosítják a személyiségi jogok érvényesülését. Az ellátást igénybe vevő alanyok eltérő helyzete: kiskorú, cselekvőképtelen, gyógyíthatatlan, súlyos állapotú beteg, haldokló, magzat, fertőző beteg, sürgősségi ellátást igénybevevő, donor és recipiens, stb. a páciens jogok differenciált érvényesülését kívánja meg és eredményezi, ez jelent egyrészt alapjog-kollíziókat, másrészt alapjogi korlátozásokat, valamint jogosultságok kiterjesztését is.
A XX. század második felében a társadalmi-gazdasági változások, az orvostudomány és a rendelkezésre álló orvosi technikai háttér soha nem látott méretű fejlődése paradigmaváltást eredményezett a gyógyításban. Megváltozott az orvoslás helyszíne (a kórházak, a járó beteg intézmények mintegy "egészséggyárként" bürokratikus struktúrát kialakítva működnek) és módszere (a hagyományos orvosi táskával betegét látogató orvos helyett egészségügyi teamek a legmodernebb diagnosztikai és terápiás eszközökkel gyógyítanak). Az egészségügyi ellátás már nem csak a gyógyítás folyamatát, hanem a megelőzést és a rehabilitációt is magában foglalja. Az orvos és a beteg jellemzően aszimmetrikus kapcsolatában (orvos szakmai tudásából eredő túlsúlya, a beteg állapotánál fogva kiszolgáltatott, sérülékeny helyzete) a XX. század második felében megjelent ún. harmadik generációs emberi jogok közé tartozó páciensjogok érvényesülése biztosítja a kiegyensúlyozottságot, az egészségügyi ellátás során az emberi jogok és a személyiségi jogok fokozott érvényesülését. Napjainkban az egészségügyi szolgáltatás egyik alapelvét a tájékozott beteg felvilágosult, önrendelkezési jogán alapuló beavatkozáshoz való hozzájárulás jelenti. A XX. század végére a magyar egészségügyi társadalmi alrendszerben is megtörtént a paradigmaváltás, ezt tükrözi az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvény (a továbbiakban: Eütv.) megalkotása.
A páciensjogok az embert, mint egészségügyi szolgáltatást igénybe vevő személyt megillető jogosultságok nem jelentenek új személyiségi jogokat, hanem arra hivatottak, hogy az orvos-páciens, egészségügyi szolgáltató-páciens közötti speciális jogviszonyban külön nevesítetten biztosítsák a személyiségi jogok érvényesülését.
A személyiségi jogoknak - amelyek középpontjában az ember, mint személy áll - kettős szerepe van. Kifejezik egyrészt az ember szellemi értékét, szubjektumát, másrészt védik a személyek anyagi világban megjelenő testi mivoltát. Petrik Ferenc értelmezésében
- 493/494 -
"a személyiség a test és a szellem elválaszthatatlan egysége, amely kifejezésre juttatja az egyén viselkedését és gondolkodását, ez a viselkedés és gondolkodás jelenti a személyiség értékminőségét, azt, amiben a személyiség különbözik mástól, és ami lehetővé teszi, hogy más legyen, mint a többi. A személyiségi jog az általánosan jellemző értékminőséget védi.".[2]
Az ember személyiségi jogait, mint abszolút jogokat mindenki, minden élethelyzetben köteles tiszteletben tartani. Az emberek szubjektumának különbözőségéből eredően a személyiségi jogok az általános személyiségvédelemből indulnak ki, azaz olyan generálklauzulát tartalmaznak, amellyel a külön nem nevesített személyiségi jogok is védhetővé és elismertté válnak.[3] A személyiségi jogvédelem az ember integritását, sérthetetlenségét, szabadságát védi a magánjog sajátos jogvédelmi eszközeivel a szükségtelen és illetéktelen beavatkozásoktól, amelyek környezete felől érkezhetnek.
Az embert megillető legfontosabb személyiségi jogok az élethez és az emberi méltósághoz való jog, amely egyben alapjog, és amelyek minden egyéb személyiségi jog anyajogának tekintendő. Az élethez és az emberi méltósághoz való jogból levezethető személyiségi jogok: a magán-és családi élet háborítatlanságának joga, a tájékoztatás után adott beleegyezés vagy visszautasítás joga, a teljes mentális és fizikai integritás joga, az önazonossághoz és az önrendelkezéshez való jog, az ember jogképességének korlátozhatatlanságának joga, a korlátozottan cselekvőképes személyek önrendelkezési joga az egészségügyi ellátások során, a méltó halához való jog, a szabad orvosválasztás joga.
A páciens jogának elismerése az emberi és személyiségi jogok tárgykörébe tartozik, célja a páciens személyiségi jogának, autonómiájának biztosítása az egészségügyi szolgáltatás igénybevétele során.
A II. világháborút követően az ún. Nürnbergi Kódex foglalkozott elsőként kifejezetten a páciensek jogaival, az orvosi kutatások céljával szemben előtérbe helyezve a kísérleti alanyok emberi jogait.
Az első, a páciensek jogait összefoglaló Betegjogi Chartát (Patients' Bill of Rights) az Amerikai Kórházszövetség fogalmazta meg 1973-ban,[4] melynek rendelkezései napjainkban is érvényesek. A legfontosabb, páciensjogokkal foglalkozó nemzetközi dokumentumok az Egészségügyi Világszervezet (World Health Organization, WHO) Amszterdami Deklarációja[5] és Ljubjanai Chartája,[6] az Európa Tanács Bioetikai Konvenciója,[7] az Orvosi Világszövetség (World Medical Association, WMA) Genfi Deklarációja,[8] Nemzetközi Etikai Kódexe,[9] a Lisszaboni Deklaráció[10] és az Ottawai Deklaráció.[11]
A páciensjogok közül a legfontosabb jogosultság a megfelelő tájékoztatáson alapuló önrendelkezési jog, melynek deklarálása Európában 1976-ban történt meg.[12]
A megkülönböztetés nélküli ellátás feltételeire vonatkozóan alkotta meg az Európai Parlament és az Európa Tanács a határon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2011/24/EU Irányelvét. Legfontosabb rendelkezése, hogy a tagállamokban tilos a páciensek állampolgárság szerinti megkülönböztetése.[13]
Magyarországon az Eütv. a páciensjogok szabályozásával biztosítja az alapvető emberi jogok tiszteletben tartását. A páciensjog tehát nem egyenlő a csakis a beteget megillető speciális jogokkal, az egészségügyi szolgáltatást igénybevevő minden embert megkülönböztetés nélkül megillető jogokról van szó, az egész-
- 494/495 -
ségügyi ellátással kapcsolatos döntések és helyzetek speciális körülményeire vonatkozólag.
A páciensjogok az orvos és a páciens közötti relációban érvényesülnek, erre tekintettel a tanulmány rövid kitekintést tesz erre a speciális magánjogi jogviszonyra. Az orvos és a páciens, helyesebben egészségügyi szolgáltató és a szolgáltatást igénybevevő természetes személy között magánjogi, döntően ráutaló magatartással létrejövő, visszterhes, relatív szerkezetű kötelmi jogviszony jön létre. Hatósági jellegű orvosi beavatkozások (kötelező védőoltások, járványügyi intézkedések, kényszergyógykezelés, pszichiátriai sürgősségi és kötelező gyógykezelés) esetében jogszabály vagy hatósági rendelkezés hozza létre a jogviszonyt, ebben az esetben mindkét oldalon szerződéskötési kötelezettség van.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
