Amikor felkértek rá, hogy a fenti témáról tartsak előadást, még nem tudtam, hogy e területen milyen sok fejlemény történt. Mivel pedig a témával kapcsolatban eleinte felmerült összes gondolatommal már szakértői csoportok foglalkoztak - nálam sokkal kitűnőbb módon -, így annyit tehetek, hogy a már létező jogi dokumentumokról adok összefoglalót.
Amikor 1957-ben létrehozták az Európai Gazdasági Közösséget (EGK), a vonatkozó dokumentumok még nem tettek említést egy külön alapjogi dokumentum szükségességéről. Mindesetre az Emberi Jogok Európai Egyezménye (EJEE-1950) - amelyhez minden érintett ország Szerződő Félként csatlakozott - éppen, hogy csak hatályba lépett. Az Európai Közösségek Bírósága (EKB) röviddel később szembesült olyan esetekkel, amelyek az emberi jogokat is érintették. Ez késztette az EK/EU intézményeit arra, hogy feltegyék a kérdést: hogyan kezeljék ezeket az emberi jogi kérdéseket1.
Az Európai Unióról szóló Szerződés (EUSZ) 6. cikkének 2. szakasza utóbb így rendelkezett:
"Az Unió tiszteletben tartja az alapvető jogokat, mint a közösségi jog általános alapelveit, ahogyan azokat az 1950. november 4-én Rómában aláírt - az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló Egyezmény - garantálja, és ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek."
Később az Amszterdami Szerződés (1997) előírta, hogy az EKB - amennyiben hatásköre van - alkalmazza az emberi jogi standardokat a közösségi intézmények aktusaira.
2000-ben az EU döntést hozott az Emberi Jogok Európai Uniós Chartája tervezetének megalkotásáról.2 E Chartát az Európai Unió Nizza-i Tanácsa 2000. december 7-én fogadta el.
Némi aggodalmat keltett az Európa Tanácsban, hogy az EKB és az Európai Emberi Jogi Bíróság (EJEB) esetjoga az emberi jogok vonatkozásában különböző lehet. Ezért az Emberi Jogokról szóló Európai Miniszteri Konferencia 2000. november 3-i Deklarációjában tette fel a kérdést: Milyen legyen az emberi jogok védelmének jövője Európában?:
"(...) az Európai Unió Alapjogi Chartáját illetően a Miniszteri Konferencia kihangsúlyozza annak szükségességét, hogy meg kell találni azokat az eszközöket, amelyekkel elkerülhető, hogy olyan helyzet alakuljon ki, amelyben az emberi jogok védelme egymással versengő vagy esetleg egymásnak ellentmondó lenne, s amely az egész emberi jogi védelmi rendszer meggyengülésének veszélyével járhat Európában; A Miniszteri Konferencia kifejezi azon óhaját, hogy az Európa Tanács az összes európai országot hívja fel, hogy a demokrácia, a rule of law és az emberi jogok területén az összes szükséges előrelépést tegyék meg annak érdekében, hogy a kontinens stabilitásáért felelős e kulcsterületeken még szorosabb egység jöjjön létre; a Miniszteri Konferencia ismét megerősíti, hogy az Emberi Jogok Európai Egyezményének az európai közrend alkotmányos instrumentumai között - amelyektől a Kontinens demokratikus stabilitása is függ - továbbra is központi szerepet kell betöltenie."
2001 márciusában az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága utasította az Emberi Jogi Steering Committee-t (CDDH), hogy vizsgálja meg azokat - az Európa Tanácsban majdan felvethető - jogi és technikai kérdéseket, amelyek az EU-nak az EJEE-hez történő esetleges csatlakozása esetében felmerülhetnek. A CDDH egy jelentést fogadott el, amelyben meghatározta e kérdéseket 2002-ben [a DG-II (2002) 006 dokumentum]:
"2004 májusában az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága egy sor intézkedést fogadott el annak érdekében, hogy mind nemzeti, mind pedig európai szinten biztosítsa az Emberi Jogok Európai Egyezményének hatékony implementálását.3 Az Emberi Jogok Európai Egyezménye 14. számú Kiegészítő Jegyzőkönyve 2004. május 13-án nyílt meg aláírásra, amellyel (59. cikk) lehetőség nyílt arra, hogy: »Az Európai Unió jelen Egyezményhez csatlakozhat« Az említett cikkhez fűzött magyarázat szerint: »Az 59. cikk az EU-nak az Egyezményhez történő esetleges csatlakozására figyelemmel került módosításra. Az új második bekezdés rendelkezik erről, figyelembe véve az Európai Unióban lezajlott fejleményeket, nevezetesen az Alkotmányos Szerződés tervezetének az Egyezményhez történő csatlakozással kapcsolatos vonatkozásait. Hangsúlyozandó, hogy az Egyezmény további módosításaira lesz szükség ahhoz, hogy e csatlakozás mind jogi, mind technikai szempontból lehetséges legyen. A CDDH elfogadott egy jelentést, amely e kérdéseket 2002-ben meghatározta: [a DG-II (2002) 006 dokumentum], amelyet a Miniszteri Bizottság elé terjesztettek, és amelyet az észrevételezett. A CDDH elfogadta, hogy ezek a módosítások vagy az Egyezményhez fűzött módosító jegyzőkönyvben vagy egy - egyrészről az Európai Unió, másrészről az EJEE Szerződő Felei közötti - csatlakozási szerződésben kivitelezhetőek. A CDDH korábban kifejezte ugyan, hogy az utóbbi megoldást preferálná, ám - azért, hogy az összes megoldási lehetőséget fenntartsa - jobbnak látja, ha a jelen jegyzőkönyvben nem utal egy esetleges csatlakozási szerződés lehetőségére.
Jelen kiegészítő jegyzőkönyv szövegezése idején még nem volt lehetőség tárgyalásokat folytatni, még kevésbé pedig megállapodni az Európai Unióval annak az EJEE-hez történő esetleges csatlakozásáról, egyszerűen azon ok miatt, hogy az EU-nak erre még nincs hatásköre. Ezért nem volt lehetséges az sem, hogy az Egyezményhez történő csatlakozást lehetővé tevő módosításokat is belefoglaljunk e kiegészítő jegyzőkönyvbe. Következésképpen a további módosítások miatt egy második ratifikációs eljárás kell majd ahhoz, hogy azokat egy új kiegészítő jegyzőkönyvbe vagy egy csatlakozási szerződésbe foglaljuk."
A 14. számú Kiegészítő Jegyzőkönyv hatálybalépésének időpontja bizonytalan. Az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának 2004. május 12-i, "Az Emberi Jogok Európai Egyezményének nemzeti és európai szinten történő hatékony implementálása biztosításáról" szóló Állásfoglalásában: "...sürgeti a szerződő országokat, hogy a 14. számú Kiegészítő Jegyzőkönyv aláírásához és ratifikációjához szükséges lépéseket a lehető leggyorsabban tegyék meg, annak érdekében, hogy az aláírásra történt megnyitástól számított két éven belül a Kiegészítő Jegyzőkönyv hatályba léphessen...".
Mindezek ellenére 2006. január 5-ig a szükséges 46 ratifikációs okmányból mindössze csak 21-et helyeztek letétbe.
2004. október 29-én Rómában, az Európai Unió 25 tagállamának képviselői hivatalos keretek között aláírták az Európai Alkotmány létrehozásáról szóló Szerződést. Annak 1-9. cikke így rendelkezik:
"1. Az Unió elismeri a II. részt képező Alapjogi Chartában foglalt jogokat, szabadságokat és elveket.
2. Az Unió csatlakozik az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez. Ez a csatlakozás nem érinti az Uniónak az Alkotmányban meghatározott hatásköreit.
3. Az alapvető jogok, ahogyan azokat az Emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezmény biztosítja, továbbá ahogyan azok a tagállamok közös alkotmányos hagyományaiból következnek, az uniós jogrend részét képezik, mint annak általános alapelvei."
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
