Tanulmányomban az elektronikus végrendelkezés Ausztráliában és Kanadában hatályba lépett szabályozását vizsgálom, valamint az Egyesült Királyságban való bevezetésének lehetőségének kérdéskörét vetem fel. Célkitűzésem a figyelemfelhívás arra, hogy a klasszikus római kori alapokra visszanyúló, az eltelt idő alatt valamelyest engedő, ugyanakkor még mindig rendkívül szigorú végrendeleti szabályozás kapcsán szükséges egy átfogó, a technológiai változásokra reflektáló re-reguláció. A jelenlegi keretek kiterjesztését, a szabályozás újragondolását a rohamosan változó technológia, a társadalmi igények, valamint a COVID-19 vírusjárvány és ehhez hasonló körülmények is indokolttá - meglátásom szerint elengedhetetlenné - teszik.
Egyes angolszász államokban - alkalmazkodva a digitális világ által diktált értékekhez - igyekeznek a lehető legteljesebb szabályozást biztosítani az állampolgárok számára olyan területeken is, mint a végrendelkezés. A jogi normák köre folyamatosan változik, lépést tartva a társadalmi igényekkel, illetve reflektálva a technológia kihívásaira, ennek megfelelően az össztársadalmi szükségleteket kielégítve, az örökhagyók akaratát szolgálva, a favor testamenti elv örökérvényűségét biztosítsák amellett, hogy idomulnak a digitalizáció adta lehetőségekhez.[2] Egy adott jogrendszerben az ügyletek alakiságainak szabályozása azonban nem választható el az adott jogrendszer polgári eljárásjogának bizonyítási rendszerétől. Az angolszász jogcsaládban - szemben a kontinentálissal, ahol az okirati bizonyításnak kiemelt szerepe van - a tanúbizonyítás a döntő, az okirati bizonyítás másodlagos, így annak ott olyan szintű dogmatikája sincs, mint a kontinentális jogcsaládban. Minderre tekintettel jelenleg a kontinentális Európában szintén távolságtartó digitalizáció tekintetében az öröklési jog, ugyanakkor egyre több jogintézmény esetében jelent meg digitalizált alternatíva. Hazai, jogalkotói szinten megjelent a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szóló 2023. évi CIII. törvény, mely kodifikáció a jövőben szintén növeli a digitális tértben történő ügyintézést és szolgáltatás nyújtását az állampolgárok számára. A COVID-19 e problémakör mielőbbi megoldását kívánja a jogalkotótól, hiszen a több évig elhúzódó állapot véleményem szerint kétségtelenül indokolja az új jogalkotási eredmények létrejöttét, az elektronikus alternatívák kiterjesztését. Jelen tanulmányomban a fentiekre tekintettel az elektronikus végrendelkezés Ausztráliában és Kanadában hatályba lépett szabályozását vizsgálom, valamint az Egyesült Királyságban való bevezethetőségének kérdéskörét vetem fel.
Jelen dolgozat célkitűzése a figyelemfelhívás arra, hogy a klasszikus római kori alapokra visszanyúló, az eltelt idő alatt valamelyest engedő, ugyanakkor még mindig rendkívül szigorú végrendeleti szabályozás kapcsán szükséges egy átfogó, a technológiai változásokra reflektáló re-reguláció. A jelenlegi keretek kiterjesztését, a szabályozás újragondolását a rohamosan változó technológia, a társadalmi igények, valamint a COVID-19 vírusjárvány és ehhez hasonló körülmények is indokolttá - meglátásom szerint elengedhetetlenné - teszik
Az "elektronikus végrendelet" kifejezés számos dokumentum leírására használható, beleértve, de nem kizárólagosan, azokat, amelyeket számítógépes szövegszerkesztő programmal vagy megjegyzésként írtak egy személy mobileszközén. Egyes esetekben a bíróság az elhunyt által készített videót is elfogadhatja hiteles és jogilag végrehajtható végrendeletként. Arra is volt példa, hogy a queenslandi bíróság érvényes végakaratnak ismert el egy el nem küldött szöveges üzenetet.
Az angolszász jogrendszerek közül Ausztráliában alkalmazott és joghatályos szabályozás kifejtését kiemelten fontosnak tekintem, hiszen ebben az államban a digitális végrendelet ugyanolyan jogilag kötelező érvényű dokumentum, mint a hagyományos végrendelet.
Az ausztráliai öröklési jogot az 1968. évi Wills Act szövetségi szinten szabályozza.[3] A törvény 7. §-a előírja, hogy ahhoz, hogy a végrendelet jogilag végrehajthatónak minősüljön, meg kell felelnie az alábbi feltételeknek:
- a végrendeletet írásban kell készíteni;
- az örökhagyónak alá kell írnia a dokumentumot;
- a végrendelet készítőjének szándékában kell álljon a végrendelet elkészítése;
- az örökhagyó jelenlétében két tanúnak alá kell írnia a végrendeletet.[4]
Annak megítélésekor, hogy az elektronikus végrendelet a jogszabály alapján alkalmazható-e, különösen fontos figyelembe venni a végrendeleti törvény 9. §-át. Ennek az az oka, hogy az elektronikus végrendelet nem mindig felel meg a törvény 7. §-ában megfogalmazott alapvető követelményeknek, de bizonyos esetekben mégis elismerhető jogilag kikényszeríthető dokumentumnak.
- 231/232 -
A törvény 9. §-a értelmében a végakaratok több esetben is érvényesnek tekinthetők. A 7. §-ban meghatározott alaki követelmények teljesítése mentesülhet, ha:
- létrejön egy "dokumentum";
- a bíróság megállapította, hogy az örökhagyó az "okiratot" végrendeletének szánta, amely a szándékát tükrözi.[5]
Felmerül a kérdés tehát, hogy mikor tekinthető relevánsnak a törvény 9. §-a. Azokban az esetekben, amikor az elhunyt elektronikus végrendeletet készített, például videó formájában, amelyet személyes laptopján rögzítettek, a törvény 9. §-a jöhet szóba. A törvény 7. §-a előírja: ahhoz, hogy a végrendelet érvényesnek minősüljön, azt írásban kell elkészíteni, és két tanú jelenlétében alá kell írni. A fenti esetben a 7. § feltételei nem teljesülnek. Ha azonban a bíróság úgy ítéli meg, hogy a videó releváns "dokumentum", amely szerint az örökhagyó érvényes végrendeletet kívánt tenni, a törvény 9. §-a alapján a hagyatékot át lehet adni.
Mindazonáltal Ausztráliában végrendeletet csak az alábbi konjunktív feltételek együttes megléte esetén lehet érvényesen tenni. Az örökhagyónak egyrészt rendelkeznie kell az érvényes végrendelet megalkotásához szükséges szellemi kapacitással, másrészt értenie kell akarata természetét és hatását, 18. életévét betöltötte vagy a bíróság jóváhagyását megkapta, emellett nem állhat kényszer vagy fenyegetés hatása alatt a végrendelet elkészítése során, végezetül pedig az örökhagyónak az okiratot végső akarataként és végrendeleteként kell elkészítenie.[6]
Az alábbiakban olyan ausztráliai jogeseteket mutatok be, amelyek esetében a bíróság mérlegelési jogkörében érvényes végakaratként ismert el egyes dokumentumokat.
Az online elektronikus végrendeletek köréből a Yu-ügy említhető. A jogeset szerint 2013-ban az ausztráliai Queenslandben elhunyt egy személy, aki a mobiltelefonján jegyzeteket tárolt, melyek végrendelkezési tartalmúak voltak. A telefon tulajdonosa önkezűleg vetett véget életének. A jegyzetek között volt egy dokumentum, amely "Ez az utolsó akaratom és végrendeletem..." szavakkal kezdődött. A bíróság az eljárás során a jegyzetet érvényes elektronikus végrendeletnek tekintette, ugyanis a végrendeleti szándéknak erős bizonyítékát szolgálta, hogy az örökhagyó a jegyzetben utasításokat fogalmazott meg a vagyona szétosztására tekintettel.[7]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
