Kivonat - "A fogyasztói kölcsönszerződésben pénzügyi intézmény által alkalmazott általános szerződési feltételekben szereplő egyoldalú szerződésmódosítás tisztességtelensége megítélése" tárgykörben felállított joggyakorlat-elemző csoport összefoglaló véleményéből (KD, 2013/2., 209-220. o.)

III. A vizsgálat tárgyát képező jogesetek, az általuk felvetett általánosítható jogértelmezési kérdések

A) A törvényszékektől bekért határozatok

Az elemző csoport vezetőjének felhívására 12 törvényszék (a Balassagyarmati Törvényszék, a Debreceni Törvényszék, a Fővárosi Törvényszék, a Győri Törvényszék, a Gyulai Törvényszék, a Kaposvári Törvényszék, a Kecskeméti Törvényszék, a Nyíregyházi Törvényszék, a Pécsi Törvényszék, a Szegedi Törvényszék, a Szolnoki Törvényszék és a Szombathelyi Törvényszék) küldött olyan határozatot, amely megítélésük szerint a elemző csoport által vizsgált jogkérdésekben foglalt állást.

További 8 törvényszék (a Budapest-környéki Törvényszék, az Egri Törvényszék, a Miskolci Törvényszék, a Székesfehérvári Törvényszék, a Szekszárdi Törvényszék, a Tatabányai Törvényszék, a Veszprémi Törvényszék és a Zalaegerszegi Törvényszék) úgy nyilatkozott, hogy illetékességi területükön nem született a elemző csoport tárgykörébe tartozó, jogerős ítélet.

A törvényszékek által megküldött 53 határozat a törvényszékek között az alábbiak szerint oszlott meg:

B) Az érdemben vizsgálható ügyek kiválasztása

A megküldött ítéletek közül 5 esetében a jogerőre emelkedés az elemző csoport által ismert adatok szerint nem volt megállapítható (egy esetben a másodfokú bíróság hatályon kívül helyező végzést hozott), míg 22 ítélet tartalmilag nem esett a elemző csoport vizsgálati tárgykörébe, 19 esetben azért, mert más szerződési feltétel tisztességtelenségét vizsgálták, illetve a szerződés nem minősült kölcsönszerződésnek.

Az elemző csoport vizsgálati tárgykörén kívül eső ítéletek körében 19 ügyben a pénzügyi intézményekkel kötött fogyasztói szerződésekben alkalmazott általános szerződési feltételek egyes kikötéseinek érvényességét vitatták.

Így vitatták különösen:

1.) a bankkártya-szerződésben az alaplimitnél magasabb limit beállítása esetén a kár fogyasztóra való áthárítását;

2.) a kölcsönszerződésben

- annak kikötését, hogy az adós kötelezettségszegése esetén a garanciavállaló fizet helyette;

- a teljesítések elszámolásának szabályozását;

- a hitelező felmondási jogának szabályozását;

- annak kikötését, hogy a tartozás az adós halálával egy összegben esedékessé válik;

- annak lehetővé tételét, hogy a hitelező a járulékokat tőkésítse;

- egyéb, tételesen meg nem határozott költségek áthárítását a fogyasztóra;

- deviza-alapú elszámolás kikötését, illetve az elszámolás szabályozását;

- kizárólagos illetékességi kikötés alkalmazását;

- a fogyasztó személyi számának és adóazonosítójának rögzítését, azzal együtt, hogy a szerződést a hitelező a biztosítónak megküldheti;

- a vételi jog maximális időtartamának lejárta előtt újabb opciós szerződés kötelező megkötésének kikötését;

- a biztosítékok kiegészítésére való felszólítás lehetőségének kikötését;

- a hitelező felhatalmazását arra, hogy az adós köztartozásairól külön hozzájárulás nélkül adatokat szerezzen be az illetékes hatóságoktól;

- az adós tájékoztatási kötelezettségének súlyos szerződésszegéssé minősítését;

3.) lízingszerződésben

- az azonnali hatályú felmondás szabályozását;

- lezárási díj, átírási költség, jutalék, tárolási díj kikötését;

- a lízingtárgy visszavételével kapcsolatos költségek felszámítását és a fogyasztóra hárítását;

- a fogyasztó személyi számának és adóazonosítójának rögzítését, azzal együtt, hogy a szerződést a hitelező a biztosítónak megküldheti;

- a vételi jog maximális időtartamának lejárta előtt újabb opciós szerződés kötelező megkötésének kikötését;

- a biztosítékok kiegészítésére való felszólítás lehetőségének kikötését;

- a hitelező felhatalmazását arra, hogy az adós köztartozásairól külön hozzájárulás nélkül adatokat szerezzen be az illetékes hatóságoktól;

- az adós tájékoztatási kötelezettségének súlyos szerződésszegéssé minősítését;

4.) vételi jogot alapító szerződésben kizárólagos illetékességi kikötés alkalmazását.

- 209/210 -

További 2 esetben a fogyasztó arra hivatkozott, hogy az általános szerződés feltételeket nem ismerhette meg.

A elemző csoport vizsgálati tárgykörében tehát 26 ítélet esett, az alábbi, törvényszékek szerinti megoszlásban:

C) Az érdemben vizsgált perek általános adatai

1. Az elemző csoport vizsgálati tárgykörébe eső, jogerősen lezárt perek a per tárgya szerint az alábbiak szerint oszlottak meg:

- 1 kölcsön megfizetése iránti per,

- 1 szerződés érvénytelenségének megállapítása iránti per, és

- 24 általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránti per.

2. A elemző csoport vizsgálati tárgykörébe eső, jogerősen lezárt perekben a bíróság 1 esetben hivatalból, 25 esetben a kereseti kérelem körében vizsgálta a szerződési feltétel tisztességtelenségét.

3. A elemző csoport vizsgálati tárgykörébe eső, jogerősen lezárt perek közül 19 indult közérdekű kereset alapján. A közérdekű keresetet 17 ügyben az ügyész, 1 ügyben a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete, 1 ügyben pedig a Fogyasztói Jogérvényesítő Szervezet terjesztette elő.

4. A elemző csoport vizsgálati tárgykörébe eső, jogerősen lezárt perek közül 13 ügy első fokon jogerősen lezárult, 13 ügyben másodfokú eljárásra, 5 ügyben felülvizsgálati eljárásra is sor került, ebből 3 zárult le jogerősen.

A másodfokú eljárásban 9 esetben helybenhagyó ítélet született, 4 esetben részben vagy egészben megváltoztatták az elsőfokú ítéletet. A Kúria a másodfokú, jogerős határozatot a felülvizsgálati eljárásban 1 esetben hatályában fenntartotta, 1 esetben hatályon kívül helyezte és az 1 fokú ítéletet helyben hagyta, míg 1 esetben az elsőfokú ítélet vonatkozó rendelkezésére is kiterjedően részben hatályon kívül helyezte és az elsőfokú bíróságot új eljárásra és új határozat hozatalára utasította (a megismételt eljárásban hozott, jogerős elsőfokú ítélet a vitatott feltétel tisztességtelenségét megállapította).

D) A felek nyilatkozatai

1.) A elemző csoport vizsgálati tárgykörébe eső, jogerősen lezárt perekben a felperesek a támadott kikötés érvénytelenségének jogalapjaként számos érvénytelenségi okot megjelöltek, így hivatkoztak a kikötés:

a) tisztességtelen voltára [Ptk. 209. § (1) bekezdés] mind a 26 ügyben, ezen belül is

- a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §-a a) pontjában meghatározott feltételek fennálltára 3 esetben;

- a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §-a c) pontjában meghatározott feltételek fennálltára 2 esetben;

- a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 1. §-a f) pontjában meghatározott feltételek fennálltára 1 esetben;

- a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. §-a a) pontjában meghatározott feltételek fennálltára 1 esetben;

- a 18/1999. (II. 5.) Korm. rendelet 2. §-a d) pontjában meghatározott feltételek fennálltára 15 esetben;

b) jogszabályba ütközésére [Ptk. 200. § (2) bekezdés] 13 esetben, ennek kapcsán 7 esetben a Hpt. 210. §-ának (3) bekezdését, 4 esetben a Hpt. 210. §-ának (4) bekezdését jelölték meg;

c) jogszabályt megkerülő értelmezésére [Ptk. 200. § (2) bekezdés] 1 esetben;

d) nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközésére [Ptk. 200. § (2) bekezdés] 4 esetben;

e) feltűnő értékaránytalanságára [Ptk. 201. § (2) bekezdés] 3 esetben;

f) uzsorás jellegére (Ptk. 202. §) 3 esetben; valamint

g) tévedésre (Ptk. 210. §) 1 esetben.

2.) Az elemző csoport vizsgálati tárgykörébe eső, jogerősen lezárt perekben az alperesi védekezés ugyancsak változatosságot mutat.

a) A vizsgált esetek közül 11 esetben az alperes egyáltalán nem védekezett, ezen belül 9 esetben kifejezetten elismerte a keresetet.

b) Az alperes 2 esetben vitatta az ügyészség keresetindítási jogát, egyben érdemi védekezést is előterjesztett.

c) Az alperes 15 ügyben érdemi védekezésében jellemzően több indokot is felhozott, így hivatkozott:

- 13 ügyben arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra a Hpt. 210. §-ának (3) bekezdése jogosítja fel, és a kikötés megfelel az ott meghatározott feltételeknek;

- 8 ügyben arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás jogának kikötése nem volt indokolatlan;

- 3 ügyben arra, hogy a kikötést jogszabály határozza meg, ezért annak tisztességtelensége nem állapítható meg [Ptk. 209. § (6) bekezdés];

- 3 ügyben arra, hogy a fogyasztó megfelelő tájékoztatást követően a szerződés aláírásával elfogadta a kikötést;

- 210/211 -

- 2 ügyben arra, hogy a kikötést a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete megvizsgálta és nem kifogásolta;

- 2 ügyben arra, hogy a kikötés megfelel a Magatartási Kódexnek;

- 2 ügyben arra, hogy a megtámadási határidő eltelt [Ptk. 236. § (1) bekezdés c) pont];

- 1 ügyben arra, hogy a felmondás lehetőségét biztosította [18/1999. (II. 15.) Korm. rendelet 2. § d) pont];

- 1 ügyben arra, hogy a kikötés megfelel a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rend. szabályainak;

- 1 ügyben arra, hogy a kikötés megfelel a szerződésekben előírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről szóló 275/2010. (XII. 15.) Korm. rendelet szabályainak;

- 1 ügyben arra, hogy a kikötés tartalmilag nem jelent módosítást.

E) Az eljárt bíróságok döntései

1.) Az elemző csoport vizsgálati tárgykörébe eső, jogerősen lezárt perek közül az elsőfokú bíróság 14 esetben tisztességtelennek ítélte a támadott szerződési feltételt (9 esetben az alperes elismerése alapján), 12 esetben azonban nem állapította meg a szerződési feltétel tisztességtelenségét.

A jogorvoslati eljárások eredményeként végül 16 esetben jogerősen tisztességtelennek ítélték a támadott szerződési feltételt, 9 esetben ezt nem állapították meg, 1 esetben a megismételt elsőfokú eljárásban állapították ezt meg.

2.) a) Az elsőfokú bíróság a keresetnek helyt adó döntését

- 9 ügyben a jogelismerésre tekintettel a Pp. 221. §-ának (2) bekezdése alapján részletesen nem fejtette ki;

- 2 esetben a kikötés jogszabályba ütközésére [Ptk. 200. § (2) bekezdés] alapította, utalva a Hpt. 210. §-ának (3) bekezdésében foglaltak megsértésére;

- 2 esetben a kikötés tisztességtelenségére alapította, ebből 1 esetben a 18/1999. (II. 5.) Kormányrendelet 2. §-ának d) pontjában foglalt feltételek fennálltára, 1 esetben közvetlenül a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdésére utalással.

- 1 esetben mind jogszabályba ütközésre, mind a kikötés tisztességtelenségére alapította.

Az elsőfokú bíróság keresetet elutasító döntését (az ügyek többségében - a több érvénytelenségi okra is tekintettel - több hivatkozásra is sor került)

- 8 esetben alapította arra, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre [Ptk. 209. § (5) bekezdés];

- 6 esetben alapította arra, hogy a feltétel megfelel a Hpt. 210. §-ának (3) bekezdésében foglaltaknak;

- 1-1 esetben alapította arra, hogy a Hpt. 210. §-ának (4) bekezdése nem alkalmazható a kikötésre, illetve arra, hogy a kikötés megfelel a Hpt. 210. § (6) bekezdésének, és a lakáscélú állami támogatásokról szóló 12/2001. (I. 31.) Korm. rend. szabályainak;

- 1-1 esetben alapította arra, hogy a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdésében, illetve a 18/1999. (II. 5.) Korm. rend. 2. §-ának d) pontjában foglalt feltételek fennálltának hiányában a tisztességtelenség nem állapítható meg, végül

- 1 esetben alapította arra, hogy tartalmilag nem történt szerződés-módosítás.

b) A másodfokú bíróság a keresetnek helyt adó döntését

- 6 esetben alapította a kikötés tisztességtelen voltára, ebből 3 esetben a 18/1999. (II. 5) Kormányrendelet 2. §-ának d) pontjában foglalt feltételek fennálltára, 3 esetben közvetlenül a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdésére hivatkozott;

- 1 esetben a Hpt. 210. §-ának megsértését is megállapította.

A másodfokú bíróság keresetet elutasító döntését

- 4 esetben arra alapította, hogy nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg [Ptk. 209. § (6) bekezdés], adott esetben pedig megállapította, hogy a kikötés megfelel a Hpt. 210. §-ának (3) bekezdésének;

- 1 esetben arra alapította, hogy a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatók a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre [Ptk. 209. § (5) bekezdés]; végül

- 1 esetben arra alapította, hogy a támadott kikötések tartalmilag nem minősülnek (egyoldalú) szerződésmódosításnak.[1]

A másodfokú bíróság döntése 1 esetben - fellebbezés hiányában - nem érintette az elsőfokú bíróságnak az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés tárgyában hozott döntését.

c) A Legfelsőbb Bíróság a felülvizsgálati eljárásokban döntését - a felülvizsgálati eljárás korlátaira és a jogerős ítélet érvelésére is tekintettel - 2 esetben a Hpt. 210. §-ának (3) bekezdésére tekintettel, 1 esetben a 18/1999. (II. 15.) Kormányrendelet 2. §-ának d) pontjára alapítottan hozta meg.

F) Összefoglaló jellegű megállapítások

a) Általánosságban megállapítható, hogy az eljárt bíróságok a szerződési kikötés tisztességtelenségének kérdését 1 esetben vizsgálták hivatalból, viszont több ízben előfordult, hogy a Ptk. 209. § (5) és (6) bekezdésébe foglalt kizáró szabályokat hivatalból alkalmazták.

b) Több esetben a Ptk. 209. § (5) bekezdését kiterjesztően értelmezték, és az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötést is e körbe vonták.

c) Több esetben a Ptk. 209. § (6) bekezdésébe foglalt szabályt kiterjesztően értelmezték, és kizártnak tartották a jogszabályi keretek között (tehát nem a jogszabály által!) meghatározott feltétel tisztességtelenségének megállapítását.

d) A bíróságok általában először azt vizsgálták, hogy a támadott kikötés nem ütközik-e jogszabály (különösen a Hpt. 210. §-ának) tételes rendelkezésébe, és csak abban az esetben foglalkoztak a szerződési kikötés tisztességte-

- 211/212 -

lenségének kérdésével, ha a támadott kikötés jogszabályba ütközése nem volt megállapítható.

e) Az alperesi védekezés kapcsán feltűnő, hogy jelentős azon ügyek aránya (26 ügyből 11 ügy), amelyben az alperes nem védekezett, illetve a keresetben foglaltakat elismerte, és az elsőfokú ítéletet sem fellebbezte meg.

f) Felmerült annak kérdése is, hogy mi esik a pénzügyi intézmény kockázati körébe, mert azt a pénzügyi intézmény nem háríthatja át az adósra. E körben vitatott volt, hogy e kérdés az általános szerződési feltétel tisztességtelenségének megállapítása során az általános szerződési feltételekben rögzítendő követelménynek tekintendő-e, avagy az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán vizsgálandó-e e követelmény betartása.

Összességében megállapítható, hogy a bíróságok általában megfelelően felmérik a kérdés jelentőségét. A bíróságok a betétesek védelme és a pénzügyi rendszer stabilitása érdekében nem kívánnak segédkezet nyújtani ahhoz, hogy a fogyasztókat esetleges felelőtlen magatartásuk jogkövetkezményei alól mentesítsék, ugyanakkor azt sem tartják megengedhetőnek, hogy a pénzügyi intézmények erőfölényükkel visszaéljenek.

Az elemző csoport a munkáját elvégezve a következő megállapításokra jutott, részben a feldolgozott ítéletekben, részben a beszerzett tanulmányokban kifejtettek alapján:

IV. Megállapítások

A IV. pont a fogyasztói kölcsön és lízingszerződésekben (továbbiakban: fogyasztói kölcsönszerződés) szereplő, az egyoldalú szerződésmódosítás joga tisztességtelenségének megítélésével összefüggő kérdésekre vonatkozik. Nem volt az elemző csoport feladata többek között a deviza, illetve devizaalapú hitelszerződések e körbe nem tartozó, a jogalkalmazás során felmerült kérdéseiben történő állásfoglalás. Ugyanakkor részben érinti a lakáscélú fogyasztói hitel-, kölcsön- és pénzügyi lízingszerződésekre vonatkozó a szerződésekben előírt kamat egyoldalú módosításának feltételeiről szóló 275/2010. (XII. 15.) Korm. rendelet (továbbiakban: 275/2010. Korm. rend.), valamint a fogyasztóval ingatlanon alapított, jelzálogjog fedezete mellett kötött kölcsönszerződések tekintetében az egyoldalú szerződésmódosítással kapcsolatos kérdéseket.

Fogyasztói kölcsönszerződések esetén is megfelelően irányadóak a Legfelsőbb Bíróságnak a fogyasztói szerződések érvényességével kapcsolatos egyes kérdéseiről szóló 2/2011. (XII. 12.) PK véleményében, illetve a fogyasztói szerződéssel kapcsolatos közérdekű kereset elbírálásának egyes kérdéseiről szóló 3/2011. (XII. 12.) PK véleményben kifejtettek.

A Megállapításokban foglaltak a hatályos Hpt. és Ptk. rendelkezéseken alapulnak. Az olyan jogvitákra is eligazítást adnak ugyanakkor, melyekre a korábban hatályos jogszabályi rendelkezések irányadóak.

1. A pénzügyi intézmény a fogyasztói kölcsönszerződésre vonatkozó általános szerződési feltételei között, illetve az egyedileg meg nem tárgyalt szerződési feltételek között (a továbbiakban: általános szerződési feltételek) a kamat, díj, költség ügyfélre kedvezőtlen, egyoldalú módosításának jogát törvényi felhatalmazás alapján, annak megfelelően kikötheti. E szerződési kikötés önmagában nem minősülhet tisztességtelennek.

A szerződési jog alapvető elve a "pacta sunt servanda", amely a szerződésben vállalt kötelezettségek teljesítését követeli meg a felektől azzal a tartalommal, ahogyan a szerződéskötéskor megállapodtak. Ezen elv része, hogy a felek a szerződés megkötésével egyidejűleg vállalják a szerződés megkötése és teljesítése között eltelt időben bekövetkező változásokból eredő hátrányok viselését, feltéve, hogy a körülmények adott módon, illetve mértékben bekövetkező változásának lehetőségét a szerződés megkötésekor kellő gondossággal eljárva számításba kellett (volna) venni (clausula rebus sic stantibus). A pacta sunt servanda elvéből következik, hogy - főszabályként - egyik fél sem jogosult egyoldalúan a megkötött szerződést megszüntetni (felmondás, elállás), vagy pedig azt egyoldalúan módosítani. A felek a szerződés bármelyik tartalmi elemét közös megegyezéssel módosíthatják.

A szerződés módosítását - ha az nem a felek közös megegyezésével történik - az teheti indokolttá és a másik félre nézve kötelező erejűvé, ha a tartós jogviszonyok tartama alatt a szerződéskötéskor fennállt körülmények előre nem látható módon, a rendes üzleti kockázaton kívül eső objektív okok folytán megváltoznak, és ezért a szerződés eredeti feltételekkel történő teljesítése egyik, vagy mindkét fél lényeges érdekét sérti. Ezt az elvet a bírósági szerződésmódosítás körében a Ptk. 241. §-a rögzíti, a jogszabállyal történő szerződésmódosítás feltételeivel - ha­sonló elvi alapon - pedig az Alkotmánybíróság több határozata foglalkozott [32/1991. (VI. 6.) AB határozat, 66/1995. (XI. 24.) AB határozat].

A felek egyike a megkötött szerződés tartalmát egyoldalúan akkor módosíthatja (egyoldalú hatalmasság), ha a felek a szerződésben e jogosultságot előre közösen kikötötték vagy erre jogszabály jogosítja fel.

A Ptk. szabályaiba nem ütközik, ha a közös megegyezéssel létrejött szerződés az egyik szerződő fél számára az egyoldalú szerződésmódosítás jogát biztosítja. A Ptk. azt sem írja elő, hogy a közösen kikötött egyoldalú szerződésmódosítási jog milyen esetekben gyakorolható; azt sem, hogy e feltételeket, körülményeket (oklistát) előre a szerződésben kellene meghatározni; és azt sem, hogy a kikötött egyoldalú szerződésmódosítási jog csak kivételes esetekben lenne gyakorolható. A felek által közösen kikötött egyoldalú szerződésmódosítási jogosultságra nem vonatkoznak a Ptk. 241. §-ában írt, a bírósági szerződésmódosításra vonatkozó kritériumok.

A Ptk. szabályaiba nem ütközik az sem, ha az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a fél az általános szerződési feltételei között előre meghatározza, és az általános szerződési feltételek ilyen kikötése a felek megállapodása folytán a szerződés tartalmává válik.

A pénzügyi intézmények az általános szerződési feltételeik között rendszerint kikötik az egyoldalú szerződésmódosítás jogát, melyre jogszabályi rendelkezés is feljogosítja őket. A fogyasztói kölcsönszerződések speciális jellemzőire tekintettel külön jogszabály, a hitelintézetekről és a pénzügyi vállalkozásokról szóló 1996. évi CXII. tv. (továbbiakban: Hpt.) már megalkotása óta, egyre szigorodó feltételekkel lehetővé teszi az egyoldalú szerződésmódosítási jog kikötését, melynek törvényi feltételeit időben eltérő módon és részletességgel rendezte. Így például a fogyasztóra hátrányosan 2009. augusztus 1. napját megelőzően bármely szerződési feltétel, ezt követően csak a kamatra, díjra, költségre vonatkozó rendelkezések módosíthatók egyoldalúan (lásd: 1. számú melléklet). A ha-

- 212/213 -

tályos Hpt. 210. § (3) bekezdése szerint fogyasztóval kötött kölcsönszerződésben vagy pénzügyi lízingszerződésben az ügyfél számára kedvezőtlenül kizárólag a kamatot, díjat vagy költséget lehet egyoldalúan módosítani. Egyéb feltétel, - ideértve az egyoldalú módosításra okot adó körülmények felsorolását is -, egyoldalúan nem módosítható az ügyfél számára kedvezőtlenül.

A Hpt. a fogyasztói kölcsönszerződések esetén tehát az egyoldalú szerződésmódosítás jogát elismeri, ugyanakkor - a Ptk.-hoz képest, a fogyasztók érdekében - korlátozza is, mivel kizárólag a kamat, a díj, és a költség tekintetében teszi lehetővé az egyoldalú szerződésmódosítást. Tekintettel arra, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás jogának meghatározott körben és feltételekkel történő kikötését a Hpt. kifejezetten szabályozza, önmagában az egyoldalú szerződésmódosítási jogosultság kikötése nem tekinthető tisztességtelennek, ilyen címen azt alappal támadni nem lehet. A Ptk. 209. § (6) bekezdése értelmében ugyanis nem minősülhet tisztességtelennek a szerződési feltétel, ha azt jogszabály állapítja meg, vagy jogszabály előírásának megfelelően határozzák meg.

A kamat, a díj, a költség egyoldalú módosítását elismerő jogszabályi rendelkezéseknek racionális, mindkét szerződő fél érdekében álló indoka van. Az egyoldalú szerződésmódosítás biztosítja, hogy a hosszú távú szerződés ideje alatt a szolgáltatás és annak ellenértéke között a szerződés megkötésekor kialakult értékegyensúly fennmaradjon. Célja, hogy a tartós jogviszonyhoz kapcsolódó kalkulációkból származó kockázatot csökkentse, ezáltal megóvja a fogyasztót attól, hogy a pénzügyi intézmény a jövőbeli esetlegesen bekövetkező költségemelkedést elővigyázatosságból már a szerződéskötéskor a fogyasztóra hárítsa, és ezáltal a kölcsön felvételét jelentősen megdrágítsa.

Az egyoldalú szerződésmódosítás joga tehát jogszabályban szabályozott, elismert, az adott szerződéstípus sajátosságai által indokolt, korlátozott körben érvényesülő egyoldalú jogosultság, amely azonban együtt jár a Hpt.-ben szintén előírt azzal a kógens kötelezettséggel, hogyha a változás a fogyasztóra kedvező, azt a fogyasztó javára is érvényesíteni kell. Ebből következően az egyoldalú szerződésmódosítás a pénzügyi intézmények számára nemcsak jogosultság, hanem - ellentétes irányú változás esetén - egyoldalú szerződésmódosítási kötelezettség is (szimmetria elve).

A pénzügyi intézmények számára biztosított egyoldalú szerződésmódosítás joga egyébként nem a magyar jogi szabályozás sajátossága (lásd: 2. számú mellékletben foglaltak). Hasonló jogszabályi felhatalmazást a közüzemi tartós szerződési jogviszonyokra más külön törvények is tartalmaznak.

2. Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó jogszabályba ütköző kikötés ezen okból semmis. A bíróság ezért először azt vizsgálja, hogy az általános szerződési feltételek között szereplő kikötés a jogszabályi rendelkezéseket sérti-e.

Semmis a kikötés akkor is, ha jogszabályba ugyan nem ütközik, de az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó egy vagy több feltétel - tartalmát tekintve - a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével indokolatlanul és egyoldalúan előnyös a pénzügyi intézmény, illetve hátrányos a fogyasztó számára ezért a Ptk. 209. §-ának (1) bekezdése értelmében tisztességtelen.

Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés ütközhet jogszabályba, fogyasztói kölcsönszerződés esetén a Hpt. tételes rendelkezéseibe, másrészt lehet a Ptk. szabályai szerint tisztességtelen. Mindig az adott jogviszonyra vonatkozó szabályozás szerint kell vizsgálni, hogy az adott kikötés jogszabályba ütközik-e, esetleg tisztességtelen-e.

Fogyasztó kölcsönszerződések esetén a Hpt. az egyoldalú szerződésmódosítási jog gyakorlásának kógens törvényi korlátait tartalmazza. Előírja, hogy a pénzügyi intézménynek előre, tételesen kell megjelölnie a későbbi változtatás lehetséges okait (ún. ok-lista). Amennyiben a pénzügyi intézmény az egyoldalú módosítás jogát anélkül köti ki, hogy a módosításra okot adó körülményeket az általános szerződési feltételekben előzetesen meghatározta volna, a kikötés jogszabályba ütközik. Jogszabályba ütközik továbbá a kikötés akkor is, ha a pénzügyi intézmény azt nem a Hpt. követelményeinek megfelelő módon fogalmazta meg fogyasztói kölcsönszerződés esetén.

A Hpt. 210. § (3) bekezdése kimondja, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a hitelező akkor jogosult gyakorolni, ha a módosításra okot adó objektív körülmények tételes meghatározását a szerződés tartalmazza, valamint a hitelező árazási elveit írásban rögzítette. Az árazási elvek határozzák meg a pénzügyi intézmények árképzési gyakorlatát, vagyis azt, milyen ügyfeleknek, mennyiért, milyen árazási és árváltoztatási mechanizmusokkal értékesítik szolgáltatásaikat, hogyan állapítják meg a kockázati felárakat, milyen referencia kamatokat alkalmaznak, milyen kötelezettségeket hogyan vesznek figyelembe, milyen módszereket, statisztikai eloszlásokat, modelleket használnak a különböző szolgáltatások ellenértékének megállapításánál. Az árazási elvek megfelelőségét, valamint alkalmazásának gyakorlatát a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete jogosult ellenőrizni a Hpt. 210. § (5) bekezdésében foglaltak szerint.

A Hpt. 210. § (4) bekezdésének a) pontja rögzíti továbbá azt, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra a szerződésben foglalt, a kamat, díj vagy költség mértékére hatást gyakorló ok alapján kerülhet sor; a c) pont szerint az adott kamatra, díjra vagy költségre kihatással bíró ok-okozati feltételeket együttesen, tényleges hatásuk arányában kell figyelembe venni; míg a d) pont a díj és költség emelésének éves maximumát határozza meg.

A jogszabályba ütköző szerződési kikötés a Ptk. 200. § (2) bekezdése szerint semmis.

Az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés érvénytelenségéről másik törvényhely, a Ptk. 209. §-a rendelkezik; a fogyasztóval kötött kölcsönszerződések tekintetében tehát az általános szerződési feltételek kikötéseinek tisztességtelen jellegét a Ptk. 209. §-a alapján kell megítélni. A Ptk. 209. § (1) bekezdése értelmében akkor tisztességtelen az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó feltétel, ha a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megsértésével indokolatlanul és egyoldalúan előnyös kikötést tartalmaz a pénzügyi intézmény számára, illetve egyoldalúan hátrányos kikötést tartalmaz a fogyasztó számára. A feltétel tisztességtelen voltának megállapításakor vizsgálni kell a szerződéskötéskor fennálló minden olyan körülményt, amely a szerződés megkötésére vezetett, továbbá a kikötött szolgáltatás természetét, az érintett feltételnek a szerződés más feltételeivel vagy más szerződésekkel való kapcsolatát [Ptk. 209. § (2) bekezdés]. A kikötés tisztességtelen,

- 213/214 -

ha nem egyeztethető össze általában az adott szerződésre, illetve az adott szerződéstípusra vonatkozó alapvető elvekkel, illetve lényegesen sérti a fogyasztónak a szerződésre vonatkozó szabályok által védett, jogilag elismert érdekeit.

Az egyoldalú szerződésmódosítást megalapozó ok-listában írt egyes feltételek tisztességtelenek lehetnek attól függetlenül, hogy nem ütköznek a Hpt. rendelkezéseibe.

Amennyiben az igényt érvényesítő egyidejűleg a feltétel jogszabályba ütköző illetve tisztességtelen voltára is hivatkozik, a Ptk. szabályaiból levezethetően helyes az a gyakorlat, miszerint az eljáró bíróságok előbb a szerződési kikötés jogszabályba ütközését vizsgálják. Ezt követően - ennek hiányában - vizsgálják és mérlegelik, hogy a szerződési feltétel jogszabályi sérelem nélkül is indokolatlan egyoldalú hátrányt eredményez, azaz tisztességtelen vagy sem. Az ilyen eljárás megfelel az ésszerű pergazdaságossági szempontoknak is.

3. Az olyan feltétel tisztességtelensége, amelynek tartalmát jogszabály kimerítően (taxatíve) határozza meg, bíróság által nem vizsgálható. Ha a kógens keretszabályt a felek rendelkezési joga tölti meg tartalommal, vagy ha a felek a diszpozitív jogszabályi rendelkezésektől eltérnek, az ilyen feltétel tisztességtelensége vizsgálható.

A 93/13/EGK irányelv 1. cikke (2) bekezdését átültető Ptk. 209. § (6) bekezdésének rendelkezése folytán olyan feltétel tisztességtelensége bírósági vizsgálat tárgyát nem képezheti, melyet jogszabály határoz meg, vagy jogszabály előírásainak megfelelően határoznak meg. Ez azt jelenti, hogy ha jogszabály kimerítően (taxatíve) határozza meg, hogy melyek lehetnek az egyoldalú szerződésmódosítás lehetséges indokai, akkor a jogszabályban nevesített okoknak a tisztességtelensége bíróság által nem vizsgálható. Nincs mód vizsgálni azt sem, hogy a jogszabályi rendelkezéseknek megfelelő esetekben, az ott írtak betartásával történő szerződésmódosítás tisztességtelen-e. A jogszabály által meghatározott általános szerződési feltétel tisztességtelennek nem minősülhet.

Taxatív ok-listát tartalmaz a fogyasztóval kötött, kizárólag lakáscélú hitel- és kölcsönszerződés, pénzügyi lízingszerződés esetében a 275/2010. Korm. rend., mivel előírja, hogy konkrétan melyek lehetnek az egyoldalú módosítás, a kamatemelés lehetséges okai. (Egyéb szerződéses rendelkezés egyoldalú módosítására nem ad lehetőséget.) A pénzügyi intézmény ilyen szabályozás esetén a jogszabályban szereplő feltételek körét nem bővítheti, azokat új feltételekkel nem egészítheti ki. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a pénzügyi intézmény a jogszabályi rendelkezésekhez képest nem szűkítheti azon tények, körülmények körét, melyekben bekövetkező változás esetén az egyoldalú szerződésmódosítás jogát gyakorolhatja. A relatív kógencia folytán a saját akaratából az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget adó okokat szűkítheti, ami azzal jár, hogy az általános szerződési feltételekbe nem foglalt, bár a jogszabályban egyébként szereplő feltétel bekövetkezése esetén az egyoldalú szerződésmódosítási jogával már nem élhet.

A fogyasztói kölcsönszerződésre vonatkozó Hpt. rendelkezések - szemben a 275/2010. Korm. rend.-ben írtakkal - nem rögzítik, melyek lehetnek azok a konkrét tételes okok, amelyekre hivatkozva a pénzügyi intézmény a későbbiekben egyoldalúan módosíthatja a kamat, a költség, a díj mértékét. Az ok-listát a törvény nem tartalmazza; azt a pénzügyi intézmény maga határozza meg, előre, egyoldalúan, az általános szerződési feltételei között, vagyis a kógens keretszabályt az általános szerződési feltételekben szereplő rendelkezések töltik meg tartalommal.

A Hpt. 210. § (3) bekezdése taxatív felsorolás helyett ugyanis csupán azt rögzíti, hogy a feltételnek tételesen meghatározottnak és objektívnek kell lennie. A 210. § (4) bekezdés pedig az arányosság, ténylegesség és szimmetria elvét, valamint egyéb, az árazási elvek tartalmára vonatkozó előírásokat tartalmaz, amelyek azonban a Ptk. 209. § (6) bekezdés kizáró rendelkezése alá nem esnek. Önmagában abból, hogy a pénzügyi intézmény az általános szerződési feltételekben az egyoldalú szerződésmódosítás jogát a Hpt.-ben írt követelményeknek megfelelő módon határozta meg, nem következik, hogy az ily módon körülírt okok - tartalmuk szerint - ne minősülhetnének a jóhiszeműség és tisztesség követelményét sértő, egyoldalúan és indokolatlanul a fogyasztóra hátrányos, tisztességtelen kikötéseknek. Így a feltétel tisztességtelenségének tartalmi vizsgálata a bíróság jogkörébe tartozik.

Vizsgálható a feltétel tisztességtelensége akkor is, ha az adott jogszabály diszpozitív rendelkezésében meghatározott feltételtől tér el a pénzügyi intézmény az általános szerződési feltételekben.

A fent kifejtett értelmezést támasztja alá a 93/13/EGK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése is, mely rendelkezést a szerződő felek viszonylatában alkalmazni nem lehet, de figyelembe kell venni a Ptk. 209. § (6) bekezdésének értelmezésénél. A 93/13/EGK irányelv 1. cikkének (2) bekezdése szerint azok a feltételek, amelyek kötelező érvényű törvényi vagy rendeleti rendelkezéseket, valamint olyan nemzetközi egyezmények alapelveit vagy rendelkezéseit tükrözik, amely egyezményeknek a tagállamok vagy a Közösség az aláírói, nem tartoznak az ebben az irányelvben előírt rendelkezések hatálya alá. Az irányelv megfogalmazásából világos, hogy csak azokat a kikötéseket veszi ki az irányelv hatálya - és ezáltal a tisztességtelenség vizsgálata - alól, amelyek a jogszabály kötelező rendelkezéseit tükrözik. A Ptk. 209. § (6) bekezdésében a "jogszabály előírásának megfelelően" meghatározott feltétel alatt tehát nem azokat a kikötéseket kell érteni, amelyek a jogszabály keretei között maradnak - vagyis nem ütköznek jogszabályba -, hanem azokat, amelyek tartalmát jogszabály határozza meg, az eltérés lehetősége nélkül.

4. A pénzügyi intézmény egyoldalú szerződésmódosítási jogosultsága nem a kölcsönügylet főszolgáltatását megállapító, illetve a szolgáltatás és ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötés. Ezért a Ptk. 209. § (5) bekezdése nem zárja ki az ilyen kikötés tisztességtelenségének a vizsgálatát.

Az egyoldalú szerződésmódosításról szóló kikötés tisztességtelenségének vizsgálatát ugyanakkor nem zárja ki a 93/13/EGK irányelv 4. cikk (2) bekezdésének megfelelően átültetett Ptk. 209. § (5) bekezdése, mely szerint a tisztességtelen szerződési feltételekre vonatkozó rendelkezések nem alkalmazhatóak a főszolgáltatást megállapító, illetve a szolgáltatás és az ellenszolgáltatás arányát meghatározó szerződési kikötésekre, ha azok egyébként világosak és érthetőek. A törvényi rendelkezés azt fejezi ki, hogy a tisztességtelen szerződési kikötés, mint érvénytelenségi ok, a szerződéses jogok és kötelezettségek egyensúlyát, a "szerződési igazságosságot" védi, tehát nem a

- 214/215 -

szolgáltatás és ellenszolgáltatás értékegyensúlyának sérelmét, hanem a felek közti egyenjogúság, a jogosultságok és kötelezettségek egyensúlyának a megbomlását kívánja szankcionálni. Az egyoldalú szerződésmódosítási jog nem a szolgáltatás és ellenszolgáltatás viszonyát érinti, hanem e körben azt kell vizsgálni, hogy az önmagában is többletjogosultságot biztosító egyoldalú hatalmasság kikötése és gyakorlása a jóhiszeműség és tisztesség követelményeit alapul véve milyen mértékben és milyen feltételek között indokolt vagy indokolatlan. A Ptk. kizáró rendelkezése nem alkalmazható a fogyasztónak nyújtandó szolgáltatás díjai módosításának mechanizmusára vonatkozó valamely kikötésre. E jogértelmezés helytállóságát támasztják alá az EU Bíróságnak a C-472/2010. sz. Invitel-ügyben hozott határozatában kifejtettek is (91. pont).

5. A pénzügyi intézmények által elfogadott Magatartási Kódex nem jogszabály, az abban foglalt egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő feltételek semmisségét a bíróság vizsgálhatja.

A pénzügyi intézmények által megfogalmazott Magatartási Kódex - melyre a Hpt. maga is utal [például 210. § (5) bekezdés] - nem jogszabály, hanem a piaci önszabályozás keretében létrehozott olyan megállapodás (szabályegyüttes), amely az adott kereskedelmi gyakorlat, kereskedelmi ágazat vonatkozásában a követendő magatartási szabályokat határozza meg azon vállalkozások számára, melyek a Magatartási Kódexet magukra nézve kötelezőnek ismerik el. A pénzügyi intézményekkel szerződéses jogviszonyban álló adósokkal kialakult jogvitában azonban a Magatartási Kódex a másik, kívülálló szerződő félre vagy a bíróságra kötelező rendelkezésként nem vonatkozik. Önmagában tehát az, hogy az általános szerződési feltételben szereplő ok-lista megfelel a Magatartási Kódexben foglaltaknak, nem zárja ki a feltételek tisztességtelensége bíróság általi vizsgálatát.

6. Tisztességtelen az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó olyan kikötés, amely a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény számára - a fogyasztó hátrányára - indokolatlan és egyoldalú előnyt nyújt. Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés különösen akkor tisztességtelen - feltéve, hogy nem ütközik jogszabályba -, ha:

a) tartalma a fogyasztó számára nem világos, nem érthető (egyértelmű és érthető megfogalmazás elve);

b) az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem tételesen meghatározottak, vagyis az ok-lista hiányzik, vagy van ok-lista, de az csak példálózó jellegű felsorolást tartalmaz (tételes meghatározás elve);

c) az egyoldalú szerződésmódosítás feltételei nem objektív jellegűek, vagyis a fogyasztóval szerződő félnek módja van a feltétel bekövetkeztét előidézni, abban közrehatni, a módosításra okot adó változás mértékét befolyásolni (objektivitás elve);

d) az ok-listában meghatározott körülmények ténylegesen nem, vagy nem a körülmények változásának mértékében hatnak a kamatra, a költségre illetve a díjra (ténylegesség és arányosság elve);

e) a fogyasztó nem láthatta előre, hogy milyen feltételek teljesülése esetén és milyen mértékben kerülhet sor további terhek rá történő áthárítására (átláthatóság elve);

f) a szerződésmódosítás bekövetkezése esetére nem biztosítja a fogyasztó számára a felmondás jogát (felmondhatóság elve);

g) kizárja, hogy a fogyasztó javára bekövetkező feltétel változás hatása a fogyasztó javára érvényesítésre kerüljön (szimmetria elve).

A 2. pontban kifejtettek szerint az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő feltétel ütközhet jogszabályba, illetve lehet tisztességtelen. A jogszabályba ütköző feltétel jogszabályba ütközik és nem tisztességtelen. Az 1. számú mellékletben foglaltak részletezik, hogy az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó szabályozás, mely időszak alatt milyen tartalmú volt. Az elemző csoport nem tartotta feladatának, hogy történetiségében részletezze, mikor milyen jogszabályi követelményt írt elő a Hpt. az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó feltételekkel összefüggésben. Azt a megoldást választotta, hogy összegezte azokat az elveket, melyek megsértése esetén egy feltétel tisztességtelennek minősül. Abban az esetben azonban, ha a fenti felsorolásban szereplő elvet sértő feltétel alkalmazását az adott jogviszonyra vonatkozó jogszabályi rendelkezés tiltja, a feltétel nem tisztességtelen, hanem jogszabályba ütköző. A hatályos Hpt. szabályozása szinte maradéktalanul megfelel a felsorolt elveknek azzal, hogy az a) pontban ismertetett elvet nem tartalmazza. Természetesen azt, hogy egy feltétel tisztességtelen-e, a jogviszonyra irányadó Ptk. rendelkezései alapján kell megállapítani.

a) A Ptk. 209. §-ának (4) bekezdése - a 93/13/EGK irányelv 5. cikkének megfelelően - kimondja, hogy az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét - tartalmától függetlenül - önmagában az is megalapozza, ha a feltétel nem világos vagy nem érthető.

Az egyértelmű és érthető megfogalmazás követelménye azt jelenti, hogy az átlagos fogyasztó számára kell a kikötésnek érthetőnek és egyértelműnek lennie. Az átlagos fogyasztótól elvárható szint meghatározásánál egyrészt az általános elvárhatóság követelményéből [Ptk. 4. § (4) bekezdés], másrészt a fogyasztó fogalmából [Ptk. 685. § d) pont] kell kiindulni. A fogyasztó a gazdasági vagy szakmai tevékenysége körén kívül eső célból szerződést kötő személy, aki tehát nem rendelkezik különleges szakismerettel és szakértelemmel, azonban teljes belátási képességgel és az általános műveltség körébe eső ismeretekkel rendelkezik. Ugyanakkor az egyértelmű, de az átlagos fogyasztó által nem feltétlenül ismert szakmai fogalmak (p. BUBOR, SWAP ügylet) használata önmagában nem tisztességtelen.

Az egyértelműség és érthetőség követelményének egyebek mellett akkor felel meg az általános szerződési feltétel, ha annak szerkezete áttekinthető, követhető. Amennyiben különböző dokumentumokban foglaltakra történik utalás annak világosnak, érthetőnek és követhetőnek kell lennie. Elvárás az is, hogy a kikötés az ügylet sajátosságai által indokolt szakmaiságon kívül az átlagos fogyasztó számára közérthető stílusban kerüljön megfogalmazásra és olvasható formátumban kerüljön átadásra.

A kölcsönszerződés megkötése során ugyanakkor a fogyasztónak is a jóhiszeműség és tisztességesség követelményének, az együttműködési kötelezettségének megfelelően úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható [Ptk. 4. § (1), (4) bekezdés].

Elvárható a fogyasztótól, hogy a rendszerint nagy összegű és hosszabb távra szóló ügylet jellegéhez, nagyságrendjéhez, a vállalt kockázat mértékéhez igazodóan tájékozódjon a szerződés megkötése előtt. A szerződési fel-

- 215/216 -

tételeket tartalmazó okiratot - az átlagfogyasztótól elvárható gondossággal - át kell tanulmányoznia, és ha a szerződésben olyan rendelkezéseket észlel, amelyeket nem ért, megfelelő magyarázatot igényelhet. Szükség esetén határidőt kérhet a szerződés áttanulmányozásához, esetleg szakember közreműködésének igénybevételéhez.

Az egyértelműség követelményéhez tartozik, mennyiben van módja a fogyasztónak kiszámítani, hogy meghatározott, az ok-listában szereplő körülmény kedvezőtlen vagy kedvező változása hogyan hat ki a fizetendő kamat, költség, illetve díj mértékére. A kiszámíthatóság a transzparencia elvében is megjelenik.

Az EU Bíróság a C-472/2010. sz. Invitel-ügyben utalt rá: a 93/13/EGK irányelv "(20) preambulumbekezdéséből következik, a fogyasztó számára lehetőséget kell biztosítani, hogy megismerhesse az ÁSZF-ben szereplő összes feltételt és e feltételek következményeit; […] az irányelv 5. cikke előírja, hogy a kikötéseket egyszerű és érthető nyelven kell megfogalmazni" (27. pont). Végül: "az irányelv 3. cikkének értelmében vett "tisztességtelen" jelleg értékelése során alapvető jelentőséggel bír a fogyasztó azon lehetősége, hogy egyértelmű és érthetően megfogalmazott kritériumok alapján előre láthassa az ÁSZF eladó vagy szolgáltató általi módosítását a nyújtandó szolgáltatáshoz kapcsolódó díjak vonatkozásában" (28. pont)

b) Az egyoldalú szerződésmódosítást biztosító általános szerződési feltételekben szereplő kikötés alaki szempontból akkor nem tisztességtelen - és akkor felel meg a törvényi rendelkezésnek -, ha a szerződéskötés időpontjában előre tételesen meghatározza a módosításra okot adó körülményeket (ok-listát tartalmaz). A tételes meghatározás követelményének akkor felel meg a kikötés, ha az ok-lista teljes körűen és nem példálózva jelöli meg az egyoldalú szerződésmódosításra okot adó körülményeket, azaz olyan zárt rendszert alkot, amely a figyelembe vehető tények és körülmények taxatív felsorolását tartalmazza.

c) Az előre tételesen meghatározott, az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő feltételnek objektívnek kell lennie, azaz olyan, a szerződéskötést követően beálló külső körülményt kell megjelölni, amelyet a pénzügyi intézmény maga nem idézhet elő, vagyis nem a pénzügyi intézmény szubjektív (tőle függő) döntése, magatartása következtében állhat elő, annak előidézésében a felek szerepet nem játszanak, tőlük független tényezők eredménye. Tisztességtelen tehát az ok-listában szereplő olyan körülmény-változás megjelölése, amelynek bekövetkeztét vagy mértékét a pénzügyi intézmény egyoldalúan képes meghatározni (pl.: a tulajdonosi hozamelvárás változása).

d) Az ok-listával kapcsolatos alapvető elvárás, hogy az ok-listában meghatározott feltétel változása ténylegesen hatást gyakoroljon a szerződésben meghatározott kamatra, díjra, költségre. Nem szerepeltethető az ok-listában jogszerűen olyan tényező, mely szakmailag indokolatlan, mert a kamatra, díjra, költségre kihatással nincs.

Az arányosság szempontjából kiindulópont, hogy a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény - amely a szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti [Ptk. 685. § f) pont] - előre kalkulálja a kölcsönnyújtás kockázatait, és azokat a Hpt. szerint kezelni is köteles. Az egyoldalú szerződésmódosítás jogát nem lehet egyoldalú haszonszerzésre fordítani. Az emelés mértéke nem lehet magasabb, mint a körülmény-változásnak a kamatra, díjra, költségre gyakorolt hatása, és - másfelől - a fogyasztó számára kedvező változást is érvényesíteni kell. A Hpt. 210. §-a (4) bekezdésének a)-c) pontjai - az árazási elvek kapcsán - rögzítik a tényleges hatás és az arányosság elve betartásának kötelezettségét.

A ténylegesség és arányosság elvének betartása jellemzően a tényleges szerződésmódosítás során vizsgálható, vizsgálandó [lásd. 10. c) pont].

e) Az ok-listával kapcsolatban alapvető elvárás az átláthatóság (transzparencia) követelményének érvényesülése. Az átláthatósági követelménynek a bankok például akkor tudnak eleget tenni, ha a szerződésben:

- pontosan meghatározzák, mit tekintenek irányadó referencia kamatnak;

- megjelölik, hogy milyen időközönként vizsgálják felül a kamatlábat (kamat periódusok); milyen időközönként alkalmazzák a képletet; továbbá rögzítik azt, hogy az egyoldalú szerződésmódosítás feltétele bekövetkezésekor a fordulónapi helyzetet, a periódus átlagát illetve a perióduson belül pontosan mit vesznek figyelembe;

- szükség szerint meghatározzák azt a legkisebb kiigazítási értéket, amely alatt nem módosíthatják a kamatokat (például 0,25%) sem a fogyasztó hátrányára, sem előnyére.

f) Az egyoldalú szerződésmódosítás esetére - mivel az a fogyasztó kötelezettségeire kihat - biztosítani szükséges a felmondás jogát. Ezt előírhatja maga a jogszabály is, ennek hiányában az általános szerződési feltételek között indokolt rendezni: a módosítást hogyan kell a fogyasztó tudomására hozni, és mennyi idő áll a fogyasztó rendelkezésére ahhoz, hogy felmondási jogával éljen. E szerződési rendelkezések tisztességessége is vizsgálat tárgyát képezheti. A felmondás jogának kikötése ugyanakkor önmagában nem teszi az egyoldalú szerződésmódosítást tisztességessé. A felmondási jog gyakorlásával együtt járó jogkövetkezmények - az egyösszegű visszafizetési kötelezettség, a hitelkiváltás magas tranzakciós költsége - miatt ugyanis az a fogyasztó számára gyakran nem jelent reális alternatívát a szerződésmódosítással szemben.

g) A fogyasztó terhére történő egyoldalú szerződésmódosítás lehetősége csak akkor tisztességes, ha nemcsak a fogyasztó hátrányára történő körülményváltozás hatásának áthárítását teszi lehetővé, hanem egyidejűleg kötelezettségként kezeli a fogyasztó javára történő körülmények megváltozása esetén annak a fogyasztó javára történő érvényesítését az arányosság elvének érvényre juttatása mellett. Ellenkező esetben a szerződéskötéskor kialkudott értékegyensúly felbomlik.

A szimmetria elvének betartása jellemzően a tényleges szerződésmódosítás során vizsgálható, vizsgálandó [lásd 10. c) pont].

7. Az egyoldalú szerződésmódosítás jogát megalapozó, az ok-listában felsorolt körülményeket egységesen akként kell értelmezni, hogy e körülményeknek a szerződés megkötését követő megváltozása akkor teszi indokolttá, - a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően - a szerződés egyoldalú módosítását, ha a körülmények előre nem látható változása a pénzügyi intézmény számára lényeges érdeksérelmet okoz, és a rendes üzleti kockázaton kívül esik.

Nem tisztességtelen a kikötés önmagában azért, mert az általános szerződési feltételek nem tartalmazzák, hogy a pénzügyi intézmény az egyoldalú szerződésmódosítás jogával csak akkor élhet, ha az ok-listában szereplő körülmények megváltozása előre nem látható, lényeges ér-

- 216/217 -

deksérelmet okoz, és a pénzügyi intézmény rendes üzleti kockázatán kívül esik. Azt, hogy a pénzügyi intézmény e szempont betartásával jár-e el, a tényleges szerződésmódosításkor lehet és kell figyelembe venni.

A fogyasztói kölcsönszerződésekben szereplő kamat kikötések eltérő tartalmúak lehetnek, és a kamat megváltoztatása a szerződés megkötését követően eltérő korlátok alá esik.

Fix kamatozású kölcsönszerződés esetén a bank egyáltalán nem jogosult egyoldalúan a kamat mértékét módosítani. Ebben az esetben a pénzintézet a tartós futamidő alatti, a körülmények megváltozásából eredő minden kockázatot előzetesen kalkulálja. Emiatt a hitel - a kamat mértékében is kifejeződően - adott esetben lényegesen drágább. Ez egyben azt is jelenti, hogy a pénzügyi intézmény a pénzügyi körülmények fogyasztóra nézve hátrányos megváltozását nem jogosult a fogyasztó terhére, a fogyasztóra kedvező változását nem köteles a fogyasztó javára érvényesíteni.

A változó kamatozású kölcsönszerződések esetében a felek alkalmazhatják azt a megoldást, hogy a kamatszintet egy meghatározott, változó viszonyítási alaphoz, referencia kamatlábhoz (pl.: a BUBOR, EURIBOR, állampapír átlaghozama, a jegybanki alapkamat stb.) kötik. A megállapodás alapján a kamatszint - a szerződésben rögzített algoritmus, képlet alkalmazásával - automatikusan követi a viszonyítási referencia-kamat változását. A kamatszint módosulása a meghatározott referencia kamat változásával együtt, automatikusan megy végbe, vagyis ebben az esetben a pénzintézet részéről nem az egyoldalú jogosultság gyakorlása eredményeként változik a kamat.

Az automatikusan végbemenő kamatmódosítás miatt a kamatszint változására vonatkozó közlés csak deklaratív hatályú. A pénzügyi intézménynek nincs mérlegelési lehetősége, a kamatmódosítás nem egyoldalú akaratnyilatkozat eredményeként, hanem a szerződés előre rögzített tartalma szerint következik be, azaz, ha a szerződés alapján a pénzügyi intézmény értesíti a fogyasztót a kamatszint megváltozásáról, az értesítésnek csak deklaratív hatálya van. Az ilyen típusú változó kamatozású kölcsönszerződések esetében valójában nem következik be szerződésmódosítás, mivel a kamatszint változás az eredeti, szerződéskötéskori tartalomnak megfelelően a szerződés tartalmának módosulása nélkül következik be (értékmegtartó klauzula).

Jogszabályi rendelkezés írja elő pl. a referencia kamatláb alkalmazását a fogyasztóval ingatlanon alapított, jelzálogjog fedezete mellett létrejött kölcsönszerződések esetén a Hpt. 210/B. §-ának 2012. április 1-jétől hatályos (1)-(3) bekezdései szerint. A kamat változását a pénzügyi intézménynek kötelezően vagy referenciakamatlábhoz kötve, vagy pedig úgy kell meghatároznia, hogy a kamat mértéke a kölcsönszerződésben meghatározott 3, 5 vagy 10 éves kamatperiódus alatt rögzített. A kamaton felül rendszeresen fizetendő kamatjellegű díj, költség nem számítható fel.

A fix kamatozású valamint a referenciakamathoz kötött kölcsönszerződések esetén ténylegesen egyoldalú szerződésmódosításra nem kerül sor, a fentiek ismertetésének eligazító, magyarázó célja van.

Más a helyzet olyan esetben, amikor a pénzügyi intézmény az ok-listában szereplő valamely körülmény megváltozására hivatkozva emeli a kamatot (ún. kamat-kiigazító kikötések). Ebben az esetben a pénzügyi intézmény a szerződés egyoldalú módosításának előre kikötött jogával él, egyoldalú hatalmasságot, alakító jogot gyakorol (valódi egyoldalú szerződésmódosítási jog). A rendes üzleti kockázatát azonban a fogyasztóra nem háríthatja át.

A kifejtettek - jogszabály értérő rendelkezése hiányában - megfelelően irányadóak a díj és a költség egyoldalú módosítására is, abban az esetben is, ha a kamat egyébként fix vagy referencia kamatlábhoz kötött.

A rendes üzleti kockázat alatt a szerződés megkötése (módosítása) és teljesítése közötti időszakban felmerülő, a szerződés megkötésekor, illetve egyoldalú módosításakor a pénzügyi intézmény által kellő gondossággal eljárva előre látható, felmérhető, figyelembe vett és kezelt kockázat értendő. A rendes üzleti kockázat körébe eső, a pénzügyi intézményt érő érdeksérelmek a fogyasztókra nem háríthatók át, mert a kockázatok felmérése és kezelése a pénzügyi intézmény kötelezettsége (Hpt. XII-XIII. fejezet). Ezekkel a pénzügyi intézménynek, amely a fogyasztói szerződést gazdasági vagy szakmai tevékenysége körében köti [Ptk. 685. § e) pont], az ellenszolgáltatás mértékének megállapításakor számolnia kell. Ezért az előre látható, az ellenérték megállapításánál figyelembe vett, illetve kezelt (vagy kellő gondosság tanúsítása esetén figyelembe vehető, kezelhető) kockázatok tényleges bekövetkezésekori áthárításával a pénzügyi intézmény egyoldalú és indokolatlan előnyhöz jutna. Ez a gyakorlatban például azt jelenti, hogy ha az adott körülményre vonatkozó várakozások szélső értékei a szerződéskötés, illetve a megelőző szerződésmódosítás alkalmával figyelembe vett időszak, illetve a szerződésmódosítást követő, azonos időszak vonatkozásában lényegében változatlanok, a körülmények változása nem állapítható meg, így a szerződés egyoldalú módosításának nincs helye.

Amennyiben a pénzügyi intézmény előzetes üzleti számításai, melyeket a kamat, díj és költség meghatározásánál alkalmaz, üzleti titkot képeznek, és a fogyasztók által nem ismerhetők meg, a pénzügyi intézményt terheli annak bizonyítása, hogy az előre látott, felmért, kezelt kockázatokat meghaladó változás következett be.

A rendes üzleti kockázat viselésével kapcsolatos fent ismertetett követelményt azonban nem kell magában az általános szerződési feltételekben megszövegezni. Az ok-listára vonatkozó kikötés nem tisztességtelen önmagában azért, mert nem tünteti fel külön, hogy a pénzügyi intézmény az ok-listában egyébként szereplő valamely körülmény megváltozása esetén az egyoldalú szerződésmódosítás jogával csak akkor élhet, ha a körülmény megváltozása előre nem látható, lényeges érdeksérelmet okoz, a pénzügyi intézmény rendes üzleti kockázatán kívül esik. Az ok-listában szereplő körülményeket ugyanakkor egységesen akként kell értelmezni, hogy az ott felsorolt körülményeknek a szerződés megkötését követő megváltozása akkor teszi indokolttá - a jóhiszeműség és tisztesség elvének megfelelően - a szerződés egyoldalú módosítását, ha e körülmények előre nem látható változása a pénzügyi intézmény számára lényeges érdeksérelmet okoz, és a rendes üzleti kockázatán, belső ellenőrzési körén kívül esik. Azt pedig, hogy a pénzügyi intézmény e szempont betartásával járt-e el, a tényleges szerződésmódosításkor, a kamat (díj, költség) emelésekor lehet és kell vizsgálni [lásd. 10. c) pont].

8. a) Az ok-listában szereplő érvénytelen kikötés nem vált ki joghatást; a szerződés e kikötés mellőzésével egyebekben változatlan feltételekkel köti a feleket.

- 217/218 -

A fogyasztói kölcsönszerződés az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő érvénytelen feltétel mellőzése esetén is teljesíthető. Arra nincs mód, hogy a bíróság az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő érvénytelen szerződési feltétel mellőzése helyett, azt módosítva új, a felek egyenlőségét helyreállító szerződési kikötést állapítson meg.

b) Ha a szerződési feltételnek csak meghatározott része érvénytelen, nincs akadálya, hogy a bíróság - a részleges érvénytelenség szabályait alkalmazva - a szerződési kikötésnek ne az egészét, hanem csak az érvénytelenségét okozó részét mellőzze.

A joggyakorlatban bizonytalanság észlelhető abban a körben, hogy mi a jogkövetkezménye annak, ha az ok-listában szereplő körülmények közül egy, néhány, esetleg valamennyi tekintetében áll fenn az érvénytelenségi ok, vagy egy feltételen belül meghatározott rész érvénytelen.

a) Az érvénytelenség alapvető joghatása az, hogy a felek által célzott joghatások nem érhetők el [1/2010. (VI. 28.) PK vélemény 2. pont], ezért a szerződés azon kikötései és rendelkezései, amelyek tekintetében az érvénytelenségi ok fennáll, joghatás kiváltására nem alkalmasak.

Az érvénytelenség további jogkövetkezményei szempontjából a tisztességtelen kikötés, mint speciális érvénytelenségi ok sajátosságaira is figyelemmel kell lenni. A Ptk. 209/A. § (2) bekezdése értelmében ugyanis fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló, továbbá a fogyasztóval szerződő fél által egyoldalúan, előre meghatározott és egyedileg meg nem tárgyalt tisztességtelen kikötés a semmis. Hasonlóképpen a Ptk. 209/A. § (1) bekezdése értelmében a sérelmet szenvedett fél nem a szerződést, hanem a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötést támadhatja meg. A tisztességtelen kikötés tehát nem a szerződés egészét, hanem kizárólag a kikötéssel érintett részét - magát a tisztességtelen feltételt - teszi érvénytelenné. A Ptk. 239. §-ának (2) bekezdése alapján pedig a fogyasztói szerződés részbeni érvénytelenség esetén csak akkor dől meg, ha a szerződés az érvénytelen rész nélkül nem teljesíthető.

Fogyasztói kölcsönszerződések esetén a fogyasztó érdeke rendszerint kifejezetten ellentétes az egész szerződés megdőlésével, az eredeti állapot helyreállításával: egy ilyen jogkövetkezmény az azonnali, egyösszegű visszafizetési kötelezettségének a beálltát jelentené. A fogyasztó célja és érdeke ezzel szemben az, hogy a szerződés - a kikötés - a tisztességtelen része nélkül legyen érvényes a felek között. A 93/13/EGK irányelv 6. cikkének (1) bekezdése ezért is rendelkezik úgy, hogy a "fogyasztókkal kötött szerződésekben az eladó vagy szolgáltató által alkalmazott tisztességtelen feltételek a saját nemzeti jogszabályok rendelkezései szerint nem jelentenek kötelezettséget a fogyasztóra nézve, és ha a szerződés a tisztességtelen feltételek kihagyásával is teljesíthető, a szerződés változatlan feltételekkel továbbra is köti a feleket."

Az egyoldalú szerződésmódosítást lehetővé tevő feltételek közül egy, több esetleg valamennyi feltétel érvénytelensége nem vezethet olyan eredményre, hogy emiatt az elhagyott feltételek nélkül a szerződés nem lenne teljesíthető, ami az egész szerződés megdöntéséhez vezetne. Arra azonban nincs mód, hogy a bíróság az érvénytelen szerződési feltétel mellőzése helyett a felek akaratát mintegy "pótolja", és új, a szerződési igazságosságot, jogegyenlőséget helyreállító kikötést konstuáljon, vagy pedig ennek érdekében az érvénytelen szerződési feltételt úgy egészítse ki, hogy valójában egy korábban nem létező, új - tisztességes - szerződési feltételt alakítson ki.

Ez a jogértelmezés felel meg az EU Bíróság C-618/10. sz. Banco Espanol-ügyben 2012. június 14-én hozott ítéletében kifejtetteknek. Az EU Bíróság úgy foglalt állást, hogy "a 93/13 irányelv 6. cikkének (1) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes az olyan tagállami szabályozás, [...] amely a nemzeti bíróság számára lehetővé teszi, hogy az eladó vagy szolgáltató és a fogyasztó közötti szerződésben foglalt feltétel tisztességtelen jellegének a megállapítása esetén az említett szerződést e feltétel tartalmának a módosítása útján kiegészítse" (73. pont). Az Európai Bíróság ezt azzal indokolta, hogy "ha a nemzeti bíróság jogosult lenne arra, hogy az ilyen szerződésekben foglalt tisztességtelen feltételek tartalmát módosítsa, e lehetőség sérthetné a 93/13 irányelv 7. cikke által elérni kívánt hosszú távú célt. E lehetőség ugyanis hozzájárulna annak a visszatartó erőnek a megszüntetéséhez, amely az eladók vagy szolgáltatók tekintetében jelentkezik az ilyen tisztességtelen feltételeknek a fogyasztók vonatkozásában való puszta és egyszerű alkalmazhatatlansága következtében [...], mivel az eladók vagy szolgáltatók továbbra is alkalmazni próbálnák az említett feltételeket annak tudatában, hogy még ha azok érvénytelenségét meg is állapítanák, a szerződést a nemzeti bíróság a szükséges mértékben továbbra is kiegészíthetné oly módon, hogy az említett eladók vagy szolgáltatók érdekei biztosítottak legyenek " (69. pont).

b) Az egyoldalú szerződésmódosítást megalapozó ok-listával összefüggésben előállhat olyan eset, amikor az érintett szerződési feltételnek nem az egésze, hanem csak meghatározott, jól behatárolható része tisztességtelen. Ilyen esetben nincs akadálya annak, hogy a részleges érvénytelenség szabályait alkalmazva a bíróság ne a részben tisztességtelen szerződési kikötés egészének, hanem csak a tisztességtelen jellegét okozó részének érvénytelenségét állapítsa meg és azt mellőzve tekintse érvényesnek a kikötést.

9. a) A bíróságnak a per tárgyává tett általános szerződési feltétel érvénytelenségét hivatalból kell észlelnie, ha az érvénytelenség a rendelkezésre álló bizonyítékok alapján megállapítható.

b) A bíróságnak az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés jogszabályba ütköző, illetve tisztességtelen jellegét - amennyiben ez szükséges a fogyasztó által vagy közérdekű keresettel indított jogvita eldöntéséhez - attól függetlenül kell vizsgálnia, hogy azt a pénzügyi intézmény ténylegesen alkalmazta-e, vagy már nem hatályos.

c) Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó olyan kikötés, amelynek tartalmát a fogyasztó a szerződéskötéskor nem ismerhette meg, nem válik a szerződés részévé. Az ilyen kikötés tisztességtelensége nem vizsgálható.

a) A gyakorlatban bizonytalanság mutatkozik abban a kérdésben, hogy mely esetekben lehet, illetve kell a bíróságnak az általános szerződési feltétel tisztességtelenségét vizsgálnia.

A Ptk. 209/A. §-ának (2) bekezdése szerint a fogyasztói szerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló tisztességtelen kikötés semmis. A semmisségre csak a fogyasztó érdekében lehet hivatkozni.

- 218/219 -

A szerződés semmisségét a bíróság az előtte folyó eljárásban hivatalból észleli [2/2010. (VI. 28.) PK vélemény 4. pont], így a fogyasztói kölcsönszerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló feltétel tisztességtelen voltát is hivatalból kell észlelnie, ha az a fogyasztó érdekében áll, de csak a kereseti kérelem keretei között. Olyan szerződési kikötés hivatalból vizsgálat tárgyát nem képezheti, melynek érvénytelensége az adott jogvita elbírálását nem érinti.

A kereset elbírálása szempontjából lényeges szerződési feltétel tisztességtelen voltát a bíróságnak hivatalból észlelnie kell, ha annak tisztességtelensége a rendelkezésre álló iratok alapján megállapítható, és az a fogyasztó érdekében áll. Bizonyítás hivatalbóli lefolytatására nincs törvényes lehetőség. A tisztességtelenség fogalmi elemei (egyoldalúság, indokolatlanság) körében rendszerint elegendő a feltétellel nyilvánvalóan összefüggő rendelkezéseket megvizsgálni.

b) A gyakorlatban kérdésként merült fel, hogy vizsgálható-e azoknak a kikötéseknek a jogszabályba ütköző volta, tisztességtelensége, amelyeket a fogyasztóval szerződő fél már módosított, illetve mellőzött, illetve a pénzügyi intézmény azzal védekezik, hogy a vitatott egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötést a gyakorlatban nem alkalmazta.

A fogyasztói kölcsönszerződésben az általános szerződési feltételként a szerződés részévé váló olyan kikötés, amelyet a fogyasztóval szerződő fél már módosított, illetve mellőzött, a módosítás, illetve mellőzés időpontjától kezdve - általában a jövőre nézve - nem alkalmazható, annak korábbi alkalmazása is okozhat azonban olyan jogsérelmet, amely a kikötés tisztességtelen voltának megállapítását szükségessé teheti.

Önmagában az, hogy a pénzügyi intézmény a hatályos általános szerződési feltételek között szereplő feltételt nem alkalmazta, nem zárja ki a feltétel érvényességének vizsgálatát. Egy ilyen múltbéli önkorlátozás ugyanis nem biztosítja a fogyasztót arról, hogy a vele szerződő fél a kikötés alkalmazásától a jövőben is tartózkodni fog, és ezáltal jogait a jövőben sem éri sérelem, ezért a fogyasztói jogok védelme érdekében alappal kérhető e feltétel tisztességtelenségének megállapítása.

Egyébként is a Ptk. 209. §-a alapján nem a pénzügyi intézmény joggyakorlását, hanem azt kell megítélni, hogy a kikötés indokolatlanul, egyoldalúan hátrányos, tisztességtelen-e, függetlenül attól, hogy a pénzügyi intézmény ténylegesen alkalmazta-e. Az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés tisztességtelen lehet akkor is, ha azt a pénzügyi intézmény a későbbiekben a gyakorlatában nem alkalmazta: a kikötés tisztességtelen jellege nem függ az alkalmazójának tisztességes eljárásától. Az egyoldalú szerződésmódosítás érvénytelenségének megállapítására irányuló keresetnek nem a pénzügyi intézmény tisztességtelen eljárása a tárgya, hanem az általa megfogalmazott általános szerződési feltételek tisztességtelen kikötése támadható, így a bíróság nem a pénzügyi intézmény tisztességtelen eljárását vizsgálja, hanem a tisztességtelen kikötés érvénytelenségét állapítja meg.

c) A gyakorlatban többször előfordul, hogy a fogyasztó amiatt támadja az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötést, mert annak tényleges tartalmát nem ismerhette meg.

A Ptk. 205/B. §-a szerint az általános szerződési feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha alkalmazója lehetővé tette, hogy a másik fél annak tartalmát megismerje, és ha azt a másik fél kifejezetten vagy ráutaló magatartással elfogadta. Külön tájékoztatni kell a másik felet arról az általános szerződési feltételről, amely a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől lényegesen vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől eltér. Ilyen feltétel csak akkor válik a szerződés részévé, ha azt a másik fél - a külön, figyelemfelhívó tájékoztatást követően - kifejezetten elfogadta. Erre tekintettel az olyan általános szerződési feltételek között szereplő szerződési kikötés, amelyet a fogyasztó nem ismerhetett meg, nem válik a szerződés részévé; külön azonban csak azokra a feltételekre (okokra) kell felhívni a figyelmét, amelyek esetleg lényegesen eltérnek a szokásos szerződési gyakorlattól, a szerződésre vonatkozó rendelkezésektől, vagy valamely korábban a felek között alkalmazott kikötéstől.

Önmagában a fogyasztói kölcsönszerződés részét képező általános szerződési feltételben szereplő, az egyoldalú szerződésmódosításra lehetőséget biztosító ok-lista nem tekinthető a szokásos szerződési gyakorlattól eltérő szerződési rendelkezésnek, hiszen ennek lehetőségét a jogi szabályozás - bár többször módosított feltételek mellett - már huzamos idő óta lehetővé teszi.

Ha az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó kikötés nem válik a szerződés részévé, akkor az érvénytelen sem lehet, így annak tisztességtelensége sem vizsgálható.

10. a) Az általános szerződési feltételek között szereplő ok-listában foglalt feltételek érvénytelensége a ténylegesen gyakorolt egyoldalú szerződésmódosítás érvényességének a megítélése során is vizsgálható.

b) Amennyiben az egyoldalú szerződésmódosításra az általános szerződési feltétel módosításával kerül sor, a módosított általános szerződési feltétel érvénytelenségének megállapítása iránt közérdekű kereset is indítható.

c) Az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán indult perekben erre irányuló kereseti kérelem esetén vizsgálandó, hogy érvényesült-e a ténylegesség, az arányosság és a szimmetria elve.

a) A pénzügyi intézmény egyoldalú szerződésmódosítása, a kamat, a díj, a költség egyoldalú emelése, az esetek egy részében akkor válik jogvita tárgyává, miután e jogát a pénzügyi intézmény - akár többször, visszatérően - már gyakorolta. Az egyoldalú szerződésmódosítás tényleges megtörténtét követően a pénzügyi intézmény a szerződésmódosítás érvényességét vitató fogyasztóval szemben rendszerint arra hivatkozik, hogy a szerződésben kifejezetten kikötött jogával élt.

A fogyasztó azonban éppen a szerződés e részének érvényességét vitatja: önmagában attól, hogy a felek megállapodása folytán az általános szerződési feltételek közt szereplő ok-lista a kölcsönszerződés részévé vált, a kikötés tartalma lehet tisztességtelen, ezért annak érvénytelenségére a fogyasztó hivatkozhat.

Ha az egyoldalú szerződésmódosítás joga a pénzügyi intézményt a kikötés érvénytelensége (részleges érvénytelensége) miatt az adott esetben nem illette volna meg, a szerződés egyoldalú módosítása sem történhetett meg érvényesen, így a szerződés a felek között a módosítást megelőző tartalommal érvényes.

Erre tekintettel az egyoldalú szerződésmódosítás érvé-

- 219/220 -

nyességét vitató perben is vizsgálható az egyoldalú szerződésmódosításra vonatkozó, az általános szerződési feltételek között szereplő kikötés, illetve az ahhoz tartozó ok-lista érvényessége.

b) A fogyasztói kölcsönszerződésben a kamat, a költség és a díj meghatározása tipikusan az általános szerződési feltételek részét képezi, így annak egyoldalú módosítására is tipikusan olyan formában (például hirdetményben) kerül sor, amely - a Ptk. 205/A. §-a (1) bekezdésének megfelelő alkalmazásával - általános szerződési feltétel alkalmazásának minősül. Erre tekintettel a fogyasztói kölcsönszerződést egyoldalú módosító általános szerződési feltétel érvényessége is lehet közérdekű kereset tárgya a Ptk. 209/B. § (1) és (2) bekezdése alapján. A közérdekű kereset indítására jogosult szervezet kérheti a módosított általános szerződési feltételekben szereplő új összegű kamat, költség, díj érvénytelenségének a megállapítását arra tekintettel, hogy a módosítás jogszabályba ütközött, illetve tisztességtelen volt.

c) Az egyoldalú szerződésmódosítás kapcsán indult perekben vizsgálat tárgyát képezheti. hogy a szerződés módosítására az általános szerződési feltételekben szereplő kikötésnek megfelelően került-e sor; azaz

- az egyoldalú szerződésmódosítás feltétele ténylegesen bekövetkezett-e;

- a módosítás tartalmilag megfelelt-e az arányosság és a szimmetria elvének.

Az arányosság elve betartásának vizsgálatakor figyelemmel kell lenni arra, hogy tartós pénzkötelmi jogviszonyban a szerződés megkötése után megváltozott olyan körülmények vehetők csak figyelembe a konkrét szerződésmódosítás során, amelyeket a fogyasztóval szerződő pénzügyi intézmény az előzetes számításai körében a megfelelő gondossággal eljárva sem láthatott előre. A kockázatok felmérése és kezelése a pénzügyi intézmény rendes üzleti kockázata körébe esik, és csak az ezt meghaladó mértékű, az ellenőrzési-tevékenységi körén kívül eső változásokat háríthatja át a fogyasztóra. Az ok-listában szereplő körülményeknek a szerződéskötéskor fennállott helyzethez viszonyított változása nem jelenti feltétlenül azt, hogy a szerződésben meghatározott kamatmérték megváltoztatása indokolt. A bekövetkezett változásnak meg kell haladnia a normálisan vállalható üzleti kockázat mértékét.

A rendes üzleti kockázat határainak mérlegelése során, annak megítélésekor, hogy a körülmények változása a pénzügyi intézmény számára lényeges érdeksérelemmel járt-e, figyelemmel kell lenni a pénzügyi szolgáltatások, a hitelezői jogviszonyok sajátosságaira. Nyomatékkal értékelni kell a pénzügyi intézmények közvetítő szerepéből adódó érdekkiegyensúlyozást, a betétesek védelmét, ezzel összefüggésben a felelős hitelezés elvét. Mérlegelés körébe kell vonni a pénzügyi szolgáltatásoknak az átlagosnál gyakoribb, hektikus gazdasági háttérmozgásokra való fokozott érzékenységét, azt, hogy a pénzügyi folyamatok előreláthatósága korlátozott, gyakran kiszámíthatatlan. Mindezen szempontok együttes értékelése nyújthat eligazítást abban a kérdésben, hogy a kikötés a pénzügyi intézményre nézve a jóhiszeműség és tisztesség követelményeit sértő módon, indokolatlanul és egyoldalúan előnyös - a fogyasztóra indokolatlanul és egyoldalúan hátrányos -, azaz tisztességtelen, így érvénytelen vagy sem.

Ha a fogyasztóval szerződő fél által hivatkozott körülmény változása ténylegesen nem következett be, vagy a kamat, a költség, a díj mértékére nem volt befolyással, illetve ha a kamat, költség, díj mértékének növelése indokolatlan volt, nem állt arányban a változás mértékével, az egyoldalú szerződésmódosítással létrejött új szerződéses rendelkezés érvénytelen (részben érvénytelen), mert adott esetben hiányzik az egyoldalú módosítás szerződési jogalapja. Érvénytelen az egyoldalú szerződésmódosítással létrejött új szerződéses rendelkezés, ha a pénzügyi intézmény ugyan a tételes ok-listában szereplő okra hivatkozik, ám a ténylegesen bekövetkezett körülményváltozás, amely a szerződésmódosítására indítja, nem tartozik az ok-listában szereplő feltételbe. [Például forrásköltségek változására hivatkozva működési költségei növekedését (bérleti díj, reklám költség emelkedése) kívánja a fogyasztóra áthárítani.]

Az is vizsgálat tárgyát képezheti, hogy a fogyasztóra kedvező változásokat ugyanolyan arányban érvényesíti-e a pénzügyi intézmény, mint a fogyasztóra hátrányos változásokat, vagyis a szimmetria elvét betartja-e.

Azokban a perekben, melyeknek tárgya az egyoldalú szerződésmódosítás érvénytelensége, rendszerint a pénzügyi intézmények vannak abban a helyzetben, hogy azokat az adatokat szolgáltassák, amelyek alapján megítélhető: az egyoldalú szerződésmódosításra jogszerűen, a jóhiszeműség és tisztesség követelményeit betartva került sor. Ennek a tényhelyzetnek a figyelembevétele indokolt a bizonyítási eljárás lefolytatása során.■

JEGYZETEK

[1] A másodfokú bíróság az egyéb érvénytelenségi okok körében

- 3 ügyben kimondta, hogy ha a szerződés nem tisztességtelen, akkor nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütköző sem lehet, mert a tisztességtelenség a nyilvánvalóan a jóerkölcsbe ütközés egyik speciális esete, és amely alkalmazásának a Ptk. 209. §-ának (6) bekezdésébe foglalt korlátozását ilyen módon sem lehet megkerülni;

- 3 esetben úgy foglalt állást, hogy a Ptk. 202. §-a alapján érvénytelen csak az egész szerződés lehet;

- 3 esetben kimondta, hogy a viszterhesség vélelmét felállító Ptk. 201. §-ának (1) bekezdésébe ellentétes tartalmú szerződés a Ptk. 200. §-ának (2) bekezdése alapján nem semmis, csak megtámadható a Ptk. 201. §-ának (2) bekezdése alapján (amire az adott esetekben nem került sor).