A fizetésképtelenségi joggal foglalkozó szakemberek mára valamennyien tudják, hogy mit jelent a "főeljárás", "másodlagos eljárás" kifejezés, mi a "COMI" (a fő érdekeltségek központja) és a "telephely", azaz hallottak a Tanács fizetésképtelenségi eljárásról szóló 1346/2000/EK rendeletéről. Mióta 2004-ben Magyarország is belépett az Európai Unióba, azóta a Csődtörvény szinte naponta változó rendelkezései mellett erre a jogszabályra, és az ennek alkalmazása körében született nemzeti bírósági határozatokra, valamint az Európai Unió Bírósága szaporodó ítéleteire is figyelemmel kell lenni a határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásokban.
Határokon átnyúló fizetésképtelenségi eljárásnak minősül már az, ha az adósnak van egy külföldi, más tagállami hitelezője, emiatt az ezzel kapcsolatos problémák először a felszámolóknál jelentkeznek. Ám annak ellenére, hogy a Cstv. eddig a Fővárosi Törvényszéknek kizárólagos illetékességet biztosított a nem Magyarországon bejegyzett gazdálkodó szervezetek elleni főeljárások és területi eljárások megindítására, más törvényszékeken dolgozó bírák is szembetalálhatták magukat a rendelettel. Elsősorban olyankor, amikor egy magyar vállalkozás ellen egy másik tagállamban megindították a főeljárást, és ez ellen a magyar vállalkozás ellen kellett Magyarországon másodlagos területi eljárást indítani, mégpedig annál a törvényszéknél, ahol az adós székhelye volt.
Mindenki tudja már, hogy az 1346/2000/EK rendeletet 2017. június 26-tól felváltotta az Európai Parlament és a Tanács (EU) 2015/848 rendelete (2015. május 20.) a fizetésképtelenségi eljárásról (a továbbiakban: 2015/848/EU rendelet). A bírák és a felszámolók is ismerkedtek már az új szabályokkal. Valójában a régi - hatályon kívül helyezett - rendelet alapján, annak bírósági gyakorlatát is felhasználva, és új utakat is keresve született meg az új rendelet. Tagállami érvényesüléséhez azonban mindenhol változtatni kellett a nemzeti fizetésképtelenségi eljárásokat, s ez történt nálunk is. Kicsit ugyan késve, mert csak 2017. október 28-án lépett hatályba a Cstv. erre tekintettel megalkotott módosítása, azonban ettől az időponttól kezdődően már kötelezően alkalmazandó. A módosított törvény alapján olyan, az eddigi jogszabályoktól, gyakorlattól teljesen eltérő helyzetekben találhatják magukat a jogalkalmazók, amelyek kimenetele előre nem jósolható meg. Ez tehát "ugrás a sötétbe".
Vizsgáljuk meg, hogy mely területeken hozott újat a Cstv. módosítása, és vajon milyen problémákat eredményezhet, milyen kérdéseket vethet fel!
Mint majd a későbbiekben látni fogjuk, a kizárólagos illetékesség miatt rendkívül fontos - legalábbis az első időben - az, hogy a 2015/848/EU rendelet hatályba lépése (2017. június 26.) és a Cstv. módosítása (2017. október 28.) között kezdeményezett eljárásokban melyik Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni, illetve, ha a Cstv. és a rendelet szabályai ütköznek, akkor mi a teendő.
Egyszerűbb a válasz ez utóbbi kérdésre: a rendelet ugyanis felülírja a nemzeti jogszabályokat. Ha tehát ellentétes rendelkezések vannak a rendeletben és a nemzeti jogszabályban, akkor a rendelet szabályait kell alkalmazni. Ez így volt a korábbi rendelet esetében is, ez az EU jogrendjéből fakadó szabály (az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 288. cikke).
Nehezebb válaszolni arra, hogy a köztes időszakban megindított eljárásokban melyik Cstv. rendelkezéseit kell alkalmazni: a módosítás előttit vagy utánit. Az új Cstv. 83/S. § (1) bekezdése szerint, a 2017. október 28-án hatályba lépett szabályokkal módosított rendelkezéseket "a 2015/848 EU rendelet alapján megindított fizetésképtelenségi eljárásokra kell alkalmazni". Álláspontom szerint ez azt jelenti, hogy - mivel az új rendelet már 2017. június 26-án hatályba lépett - az ezt követően benyújtott kérelmek alapján felmerült határokon átnyúló eljárásokban az 2017. október 28-án hatályba lépett módosításokkal kiegészített Cstv.-t kell alkalmazni. A kérdés - így az első időben - azért lehet problémás, mert az ebben az időben nem a Fővárosi Törvényszékhez benyújtott kérelmek alapján indult magyar cégekkel szembeni másodlagos eljárásokat át kell tenni a Fővárosi Törvényszékhez, mert annak kizárólagos illetékessége áll fenn ezen eljárások lefolytatására (lásd később). A rendelkezés így - kissé bújtatottan - visszamenőleges hatállyal mondta ki a kizárólagos illetékességet. A kizárólagos illetékességen kívül - véleményem szerint - más gondot nem okozhat, hiszen az új rendelet szabályainak alkalmazása során a Cstv. módosítás nélküli rendelkezéseit nem lehetne használni.
A Cstv. 83/S. § (2) bekezdése kissé nehezen érthető, hiszen azzal indít, hogy a régi rendelet alapján kezdeményezik az eljárást, s csak akkor kell a módosított Cstv. rendelkezéseit alkalmazni a régi rendelet alapján indult eljárásokban, ha a főeljárást, vagy a területi eljárást megindító határozat hivatkozik az új rendeletre. Ez az egész helyzet csak akkor képzelhető el, ha az eljárást kezdeményező még nem tudja, hogy a régi rendeletet már hatályon kívül helyezték, ám a bíróság ennek tudatában már az új rendelet alapján bírálja el a kérelmet.
Tartalma szerint - úgy vélem - azt akarta jelenteni ez a rendelkezés, hogy a régi rendelet hatálya alatt indult
- 6/7 -
főeljárások és másodlagos eljárások esetén az új rendelet szabályait - és így értelemszerűen a módosított Cstv. ehhez kapcsolódó rendelkezéseit sem - lehet alkalmazni. Azok az újítások, amelyek az új rendeletben megtalálhatóak, kötelező erővel nem értelmezhetőek a régi alapján, és így a régi Cstv. szerint sem.
Nem ad ugyanakkor iránymutatást a jogszabály arra vonatkozóan, hogy ha a régi rendelet alapján indult meg a főeljárás egy másik tagállamban, ám már 2017. június 26-a után kezdeményezik a másodlagos eljárást nálunk, akkor melyik rendelet és melyik Cstv. szerint kell a másodlagos eljárást lefolytatni? A kérdésre nem elsősorban a magyar jogalkotónak, hanem az új rendelet létrehozójának kellett volna egyértelmű választ adnia.
A 2015/848/EU rendelet 84. cikk (2) bekezdése azt mondja ki, hogy a 1346/2000/EK rendeletet továbbra is alkalmazni kell az annak hatálya alá tartozó, 2017. június 26. előtt megindított fizetésképtelenségi eljárásokra. A kérdés azonban valójában az, mit tekintünk e rendelkezés értelmezése körében fizetésképtelenségi eljárásnak? Önállóan a főeljárást, illetve a területi eljárást, vagy egységesen a főeljárást a hozzá csatlakozó területi eljárásokkal? Ha a fizetésképtelenségi eljárás önálló fő- és területi eljárás, és még a régi rendelet alapján indult a főeljárás, akkor az új rendelet alapján kell az esetleges másodlagos területi eljárást megindítani.
Nyilvánvaló, hogy elsőként e pontatlanságból fakadnak majd a jogviták, s ebben kell majd a bíróságoknak állást foglalniuk.
Elsőre csak szerkezeti egyszerűsítésnek tűnik, valójában azonban a más tagállami adósok körének a kiszélesítése történt meg a Cstv. 3. § (1) bekezdés a) pontjának módosításával. Korábban általánosan az volt a vélekedés, hogy a "mindazon jogi személyek vagy jogi személyiséggel nem rendelkező gazdasági társaságok" kifejezés alapján csak más tagállamok gazdasági társaságai ellen lehetett fő- vagy területi eljárást megindítani a Cstv. alapján.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
