Az újabb magyar kodifikációs jogirodalomban viszonylag kevés tanulmány szentelt a svájci Kt.-nak és főbb módosításainak. E rövid, áttekintő tanulmányban e Kt. egyes, jogösszehasonlítási, az új magyar Ptk. szempontjából esetleg releváns megoldásait vettük számba.
1. A svájci 1912. évi kötelmi törvény1 kodifikációs története azzal kezdődött, hogy 1848-ban létre jön a svájci szövetségi államot megerősítő 1848. évi alkotmány, amely lehetőséget, jogalapot nyújt a magánjog egyes területeinek kodifikálására, szövetségi szinten.2 Ez elsősorban a váltójogra és a kereskedelmi jogra vonatkozott. Walter Munzinger, kiemelkedő svájci kodi-fikátor készíti el elsőként a svájci kereskedelmi jog (Handelsrecht) tervezetét, 1864-ben. Ebben a kereskedelmi jogi intézmények mellett (pl. a kereskedők, azaz a vállalkozások jogállása), a szűkebb értelemben vett magánjogi intézményeket is előirányozta. Ily módon, a tervezet az egységes kötelmi jog mellett szállt síkra. Munzinger halála után a kodifikátorok, főleg Heinrich Fick, visszatérnek a kantonális kodifikációkhoz, úgy mint kodifikációs forrásokhoz. Ezek pedig, a déli és nyugati svájci kantonok szempontjából, a francia Code civil, a berni régió szempontjából az osztrák Általános Polgári Törvénykönyv voltak. Különös súlyu volt a zürichi kantonban a zürichi Magánjogi Törvénykönyv (Privatrechtliche Gesetzbuch), melyet a Savigny-tanítvány Johann Caspar Bluntschli alkotott meg, a roma-nista hagyományra épülő kritikai elemzés alapján. Igaz, figyelemmel voltak a polgári jog szociális alapozásának elméletére is. Végül forrásként szolgált az 1866. évi Dresdeni Kötelmi Jogi Tervezet (Entwurf eines allgemeinen deutschen Gesetzes über Schuldverhältnisse). Az 1874-es évi Alkotmány alapján a Szövetség elnyeri a kötelmi jog teljes szabályozási hatáskörét (Bundesgesetz über das Obligationsrecht). Végezetül e törvény (Szövetségi kötelmi törvény - a továbbiakban: sv. Kt.) meghozatalára a szövetségi parlament által, 1881. június 14-én kerül sor, majd e törvény kétéves vacatio legis után, 1883. január 1-jén lép hatályba.3
2. A svájci Kt. eredeti felépítése, alapvető rendszere, tagozódása, mely napjainkig, a hatályos törvényben is megmaradt, a következő: Első rész: - Általános rendelkezések. Ebben a kötelmek létrejövetele, a szerződések létrejövetelével kapcsolatos általános rendelkezésekkel. A kötelmek létrejövetele tilos cselekmények alapján. A kötelmek létrejövetele jogalap nélküli gazdagodás útján - condictio indebiti. A kötelmek hatálya. A kötelmek teljesítése, a nem teljesítés jogi következményei. A kötelmek harmadik személy iránti hatálya. A kötelmek megszűnése. A különleges kötelmi jogi kapcsolatok, mint az egyetemlegesség, a feltétel és időhatározás a jogügyleti kötelmeknél. A kötelmek teljesítésének biztosítékai, mint a bánatpénz és a kötbér. A követelés átruházása és a tartozásátvállalás.4 Második rész: - egyes szerződések.5 Harmadik rész - kereskedelmi társaságok.6 Negyedik rész: - kereskedelmi lajstromok (cégjegyzékek), üzleti cégek, kereskedelmi könyvvitel;1 ötödik rész: - értékpapírok:8
Különös figyelmet érdemel - talán az új magyar Ptk. egyes szerződések fejezete rendszerezése és tartalmi szabályozása szemszögéből is9 - a második rész, mely elvi egységben szabályozza az egyes kötelmi és kereskedelmi szerződéseket (Die einzelnen Vertragsverhältnisse). Természetesen (hasonlóképpen, mint a hatályos magyar Ptk.-ban) első helyen szerepel az adásvétel és a csere.10 Ebben különösen az általános rendelkezések,11 az ingók és ingatlanok vétele,12 különleges vételne-mek,13 csere14 intézményeire vonatkozó rendelkezések emelhetők ki. A tulajdon átruházásának harmadik jelentős szerződése az ajándékozás.15 Az ajándékozásról szóló alaprendelkezés szerint e szerződés olyan élők közötti rendelkezés, mellyel valaki (az ajándékozó) saját vagyonából másnak (megajándékozottnak) vagyonát megfelelő ellenszolgáltatás nélkül növeli.16
A svájci Kt.-ra jellemző - a teljes monizmus elve, hiszen a Kt. egyaránt szabályozza a kereskedelmi társaságok jogállását és a polgári jogi szerződések mellett, a kereskedelmi (vállalkozói) szerződéseket is. Szemben a német BGB-vel és a francia Code civillel, melyek csupán az egyes szerződések körében fogadják el a kereskedelmi és polgári jogi kötelmek egységét, a vállalkozások jogállását, státuszát, külön kereskedelmi törvény (pl. Code de commerce) szabályozza. Svájcban tehát ma sincs kötelmi kódexen kívüli, különálló vállalkozók státuszát rendező jogszabály, azaz kereskedelmi törvénykönyv. Ezt a joganyagot maga a Kt. szabályozza.
Az új magyar Ptk. rekodifikációs elveinek kezdeti meghatározása során Vékás Lajos professzor a kötelmi és kereskedelmi jog teljes monizmusát hirdeti meg. Ezzel szemben, a 2006. évi Ptk. Javaslat csupán a szerződési jog "egységét" tartalmazza, oly módon, hogy amennyiben az új Ptk. által nevesített szerződési fejezetében nincs külön, kereskedelmi szerződésekre vonatkozó rendelkezés, a törvény értelemszerűen alkalmazandó a vállalkozói szerződésekre is. A vállalkozások státuszát azonban az új Ptk. Javaslata teljes mértékben nem öleli fel, pontosabban nem inkorporálja a Gt.-t, azaz a 2006. évi Gazdasági társaságokról szóló IV. törvény joganyagát.17 (A Gt. korábbi "előzményei" ismeretesek, 1997. évi CXLIV. törvény, valamint az 1988. évi Gt. törvény). Pontosabban, a Javaslat nem tartalmaz a vállalkozók státuszát kimerítően szabályozó rendelkezéseket. Feltehető, hogy a kodifikációs bizottság ezt okkal és joggal tette meg, eltérően a svájci koncepciótól, a saját (1875. évi, különálló magyar kereskedelmi törvénykönyv) és a német (Handelsgesetzbuch, 189718) kereskedelmi-vállalkozói jogviszonyok polgári jogi kódexen kívüli külön törvényben történő szabályozási gyakorlatát, módszerét követve. Igaz, hogy a 2006. évi Ptk. Javaslat nem tartalmazza a vállalkozói státusz összes szokásos szabályait, ám a Javaslat II. Könyve II. részében, a természetes személyek jogállását követően, részletesebben szabályozza a jogi személyek jogállását, ebben értelemszerűen átfedve a vállalkozások általános szabályait is.19 Sokkal részletesebben, mint ezt a hatályos Ptk. (amely a jogi személyeknek csupán 23 szakaszt szentel) teszi.20 Az új Ptk. Javaslat előirányozza ugyanis a jogi személyek közös és általános szabályait, mint pl. jogképességét (külön törvény alapján szabályozandó) zártkörűségét, képviseletét, alapítását, nyilvántartásba vételét és nyilvántartásának alapelveit, nevét, szerveit, szerveinek döntéshozatali módját, tagságát, státuszbeli átalakulását, vagyonát, megszűnését. Ily módon, végül is, általánosított módon szabályozza az eddig Gt. által szabályozott főbb kérdéseket. Am a Javaslat a Gt. státusbeli szabályainál tágabb, mivel nemcsak a gazdasági vállalkozásokra, hanem más (pl. nem-profit jellegű) jogi személyekre, sőt az államra is, mint jogi személyre, értelemszerűen egyaránt, vonatkozik. Ezek szerint, az új Ptk. Javaslata, mégis, a maga módján, közelít a svájci Kt. (teljes mo-nista) megoldásához. A vállalkozások jogállását azonban a Ptk. Javaslata nem meríti ki, pl. a vállalkozások konkrét alakzatait, pl. bt., kft., rt. stb., tehát a nem szabályozott kérdésekben maradna, habár immáron szűkített szabályozási "térfélen" a vállalkozásokról szóló, kódexen kívüli Gt. törvény, melynek elvi kiinduló pontjai az új Ptk. jogi személyekre vonatkozó általános szabályaiban lennének.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
