A jogalkotó a közkereseti társaságot és a betéti társaságot társas vállalkozásként működő mikrovállalkozásként szabályozta. Ennek megfelelően a közkereseti társaságnak mindenkor legalább kéttagúnak kell lennie, a betéti társaságnak pedig olyan fontos fogalmi eleme, hogy annak legalább egy beltaggal és legalább egy kültaggal rendelkeznie kell, hogy a közkereseti társaság egy főre csökkenését, illetve a betéti társaság bel- vagy kültagjainak hiányát mindig igen súlyos szankcióval sújtotta a törvényi szabályozás. A szemlecikk a betéti társaság megszűnésével kapcsolatos, a Polgári Törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény módosításáról szóló 2021.évi XCV. törvény 2021. július 1-jétől hatályos változásait elemzi.
The legislature regulated the general partnership and the limited partnership as a micro-enterprise operating like a business association. Accordingly, a general partnership must at all times have at least two members, and a limited partnership must not have less members than one general member and one limited liability member, since this distinction is such an important conceptual element of this type of partnership. The law has always severely penalized the excess of these limits. This review article presents the Act of XCV of 2021 on the amendment of Act V of 2013 on the Civil Code relating to the dissolution of a limited partnership and analyzes the changes to the law as effective since July 1, 2021.
A jogalkotó a közkereseti társaságot és a betéti társaságot társas vállalkozásként működő mikrovállalkozásként szabályozta. Ennek megfelelően a közkereseti társaságnak mindenkor legalább kéttagúnak kell lennie, a betéti társaságnak pedig olyan fontos fogalmi eleme, hogy annak legalább egy beltaggal és legalább egy kültaggal rendelkeznie kell, hogy a közkereseti társaság egy főre csökkenését, illetve a betéti társaság bel- vagy kültagjainak hiányát mindig igen súlyos szankcióval sújtotta a törvényi szabályozás.
A gazdasági társaságokról szóló törvénynek még az 1997. évi CXLIV. törvénnyel módosított szabályai is legfeljebb három hónapig "tűrték" meg ezt az állapotot, kimondva, hogy ez idő alatt a további új tag felvételét már a cégbírósághoz is be kell jelenteni, mert a késlekedés a társaság ex lege megszűnését vonja maga után.[1] A betéti társaságnál pedig ugyanez volt a jogkövetkezménye annak, ha a társaságnak három hónapon túl nem volt egyetlen (a cégbírósághoz bejelentett) beltagja vagy kültagja sem.[2] Ezen egyébként az sem változtatott, ha több beltag vagy több kültag maradt, de a másik tagi típust képviselő tagból egy sem volt már.
Ez a szabályozás alig ment át a köztudatba, a következménye pedig az volt, hogy az új közkereseti társasági tag, illetve az új beltag vagy kültag bejegyeztetésével késlekedő társaságok igen nagy számban szűntek meg a törvény jogvesztő anyagi jogi határideje miatt és kerültek a kényszermegszűnési szabályok hatálya alá. Ez a szabályozás idővel csak annyit enyhült,[3] hogy az ex lege megszűnés bekövetkezéséhez némiképpen hosszabb időtartamot várt el a jogalkotó, az eredeti három hónap ugyanis hat hónapra bővült. A helyzeten azonban ez igen keveset változtatott, ugyanis a hat hónapos türelmi időt éppúgy nem ismerték az érintettek, mint a korábbi három hónapos határidőt. Sem a közkereseti társaságok tagjai, sem pedig az igen nagy számban[4] működő betéti társaságok tagjai nem tették magukévá ezt a szabályozást, de gyakran a társasági joggal foglalkozó jogi képviselőket (legtöbbször a tagváltozás hat hónapon túl előterjesztett bejegyzési kérelme kapcsán) is meglepetésként érte a változásbejegyzési kérelem elutasítása és a kényszermegszűnés elrendelése.
Leggyakrabban valamelyik közkereseti társasági tag, beltag vagy kültag halála eredményezte az ex lege megszűnést, az érintettek ugyanis magától értetődőnek tartották, hogy az elhalt tag hagyatéki eljárása - netán az öröklési per - lezajlása után tisztázódnak olyan mértékben az örökhagyó vagyoni viszonyai, hogy (az esetleges hagyatéki osztály lezajlása után) az örö-
- 52/53 -
kösök dönteni tudjanak abban a kérdésben, hogy melyikük "folytassa" az örökhagyó közkereseti társaságban vagy betéti társaságban lévő vállalkozását. Miután pedig ezek a folyamatok általában hat hónapnál hosszabb időt igényelnek, fel sem merült bennük, hogy a késlekedés a vállalkozás kényszerű megszűnését eredményezi. Nem vitásan nagyon erőltetett kívánalom volt a jogalkotó részéről, hogy az öröklési jogviszonyok tisztázása előtt be kelljen léptetni a társaságba valakit (bárkit!) annak érdekében, hogy azt a megszűnéstől megóvják. Ez pusztán dogmatikai megfontolásokból vált szükségessé, és nem ritkán felvetette azt a problémát is, hogy a szükségszerűségből felvett tag tagsági viszonyát - ha a tag nem kívánt a társaságtól megválni - nehéz vagy éppen lehetetlen volt megszüntetni akkor, amikor már a rendeződött öröklési jogviszonyok eredményeképpen az "igazi" tag (beltag/kültag) kívánt volna oda betársulni.
Gyakran az is előfordult, hogy a tag/beltag/kültag több mint hat hónapos hiánya úgy vezetett a társaság ex lege megszűnéséhez, hogy az érintetteknek esélyük sem volt a fennmaradás érdekében lépéseket tenni. Tudunk olyan konkrét esetről, ahol a beltag az ország egyik felében pékmesterként tevékenykedve, lényegében kizárólagosan intézett a társasággal kapcsolatos minden feladatot, évente megküldve a tőle igen távol élő tőkéstárs kültagnak a neki járó osztalékot. E tagok legfeljebb az éves mérlegelfogadás kapcsán találkoztak, így - információ hiányában - a beltag nem is értesült a kültag haláláról, mire pedig a hagyatéki eljárást befejezve az örökösök úgy határoztak, hogy az özvegy lépjen be kültagként a betéti társaságba, a hat hónapos határidő eltelt, és az egyébként prosperáló vállalkozás az ex lege megszűnés áldozata lett. Az ilyen és hasonló esetekben a legenyhébb gondatlanság sem róható fel a megmaradt tagoknak, mégis a számos gazdasági hátránnyal járó kényszerű megszűnés - 2012 márciusáig kényszervégelszámolás, azt követően kényszertörlés - alanyai lettek, sőt volt idő, amikor még az eltiltás veszélye is fenyegette őket.[5]
Tekintve, hogy ez a helyzet 1989-től napjainkig sem változott, a jogalkotó félretette a dogmatikai megfontolásokat, és - igen helyeselhető módon - a gazdasági élet igényeihez igazította hozzá a szabályozást.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
