A nemzetközi magánjog és a jogösszehasonlítás egymásra hatásukban, s egymást kölcsönösen erősítve végső soron együtt haladnak az összehasonlító nemzetközi magánjog irányába. Az ötven különálló joghatósággal rendelkező Egyesült Államoknak a világ különböző külföldi jogaival fennálló kapcsolatai folyamatosan növekvő fontosságra és jelentőségre tesznek szert, ezért e téma természetes módon szerepel komoly és magas szintű vizsgálódások fókuszában. Elég csak Story, Beale, Lorenzen és Cook nevét említeni, hogy jelezzük, az amerikai jogi gondolkodás géniuszai elkötelezettek e téma iránt. Nem véletlen tehát, hogy ezen a területen találkozunk egy szerzővel, Hessel E. Yntema professzorral, akit sok tekintetben az amerikai jogtudomány eredményeinek legjobb közvetítőjeként tarthatunk számon, s aki oly módon képes közvetítői feladatát végrehajtani, hogy az Európában és a világ más részein is teljes mértékben értelmezhető, s mindezt a tudományosság olyan fokán teszi, amelynek nemigen van párja. Hessel E. Yntema már az American Journal of Comparative Law főszerkesztőjévé történő kinevezése előtt széles körben ismertté tette nevét az International Academy of Comparative Lawban közölt remekbeszabott jelentésével, a The Enforcement and Recognition of Foreign Judgments in
- 129/130 -
Anglo-American Zaw-val[1] és az International Law as a Hindrance and as an Aid[2] c. esszéjével.
Bár mindkét tanulmány behatóan foglalkozik gyakorlati problémákkal, az első kimerítően, a második lényegre tapintó rövidséggel, mégis - mélyreható tudományosságuknál fogva - egy igen kimunkált elméletet fejlesztenek ki a jogváltozások különböző aspektusai mögött. Ezen aspektusok, a helyi és a külföldi, a nemzeti és a nemzetközi jog szövedékén akárcsak futólag keresztülpillantva, röviden a következő problémára utalnak: a jogi struktúra akár a tényszerű, akár a normatív elemeiben tapasztalható jogilag jelentős változások a struktúra megváltozása nélkül is végbemehetnek, miközben más esetekben a változás arra a módra is kihathat, ahogyan az elemek kombinálódnak, vagyis maga a struktúra is megváltozik. Így pl. ha a külföldi ítélet számára adott a "teljes bizalom és jóváhagyás", akkor a peres fél ténylegesen ugyanazokat a támogatásokat kapja meg az eljáró bíróságtól, mint amelyeket megkapna a külföldi bíróságtói is, és itt nem sokat számít, hogy a külföldi bíróság nem proprio vigore beszél. Vagy egy másik példával élve, ha a nemzetközi jog lényegét tekintve elmaradott, teljes mértékben híján van azoknak az eszközöknek, melyek a nemzeti jog kifejlett rendszerében a békés változást segítik elő, akkor folyamatos léte inkább akadályozza, mintsem elősegíti a nemzeti jog folyamatos fejlődést Az alapvető jelenség nem más, mint hogy az elemekben bekövetkező változás (Ve) maga után vonhatja, vagy nem vonhatja maga után az ezen elemekből kialakuló struktúra változását (Vs). Ez, ha a Ve = (Vs v. Vs') formulába foglaljuk össze, úgy tűnik, némi fényt vet azokra a zavarba ejtő problémákra, amelyek igen nagy, és talán központi helyet foglalnak el Yntema munkásságában. Ha Platón dialógust írt volna e munkásságról, írásának a következő címet adhatta volna: "Yntema, avagy a jogváltozás többféle értelme".
Az e problémák iránti érdeklődés Yntema esetében szorosan összefügg jogelméleti irányultságával, amelyet a jogtörténetet, római jogot, alkotmányjogot és a jogösszehasonlítást magában foglaló jogtudományként határozott meg.[3]
- 130/131 -
Ezzel kapcsolatban persze meg kell jegyeznünk, hogy Yntema "kopernikuszi felfedezése - mely szerint a jog gyakorlati tudomány", ill. hogy ez a tézis ellentmond a jogelmélet filozófiai ágként való besorolásának, "mivel ekkor a filozófiát is definiálni kellene" - alaposabb magyarázat nélkül nem túl meggyőző. Am amikor szenvedélyesen azt kérdezi, "miért ne lehetne valaki - mint nominalista, kritikai realista vagy akár liberális beállítottságú idealista - szabad metafizikáját illetően, és egyúttal miért ne oszthatná a jogi realizmus lényegi álláspontját", akkor már jobban megértjük teoretikus pozícióját, hiszen olyan szerzőként jelenik meg számunkra, mint aki, jóllehet magasabb szinten, ugyanazt - a külföldi ítéletek és a békés változás mesteri tárgyalása során érintett - problémát tárgyalja, nevezetesen a változás (a jogelméletben) nélküli variáció (a filozófiában) problémáját. Amikor ugyanilyen megfontolásból elismeri, hogy tanulmányában végig a iurisprudentia vera philosophia feltételezését tartotta szem előtt, akkor már is jobban értjük a filozófia és a jog viszonya tekintetében elfoglalt valódi pozícióját.
Yntema átfogó teoretikus nézőpontját a leginkább saját kijelentésén keresztül értelmezhetjük: eszerint "közvetlenül olyan különféle hitelezőknek az adósa, mint Bentham, Althusius és Maine, Vinogradoff és Munroe Smith". Feltehetőleg ez magyarázza stílusát, a kifejtés lényegre törő rövidségét és az aprólékos gondosságát, valamint írásainak kiemelkedő értéke és csekély terjedelme között fennálló fordított arányt. Ehhez járul kiváló nyelvismerete és szerkesztési képessége. Bárhogyan legyen is, a vizsgálat, az újítás, a kodifikáció és a kutatás területén kifejtett óriási erőfeszítése esetében valódi benthami buzgalomról van szó.[4] Mindez jelzi azt a mérhetetlen mennyiségű munkát, melyet a tö-
- 131/132 -
mör publikációs lista mögött találhatunk. Ezen írások tökéletes irodalmi stílusa, lényegre törő tartalma - minden tökélyre vitt tudományhoz hasonlóan -könnyen megtéveszti az olvasót a mögöttük fekvő erőfeszítés tekintetében.[5]
Yntema pozícióját legjobban a Holmes és Cook jogelméletéről adott értékelésén keresztül közelíthetjük meg. Amikor ugyanis ez utóbbit úgy méltatja, mint "a tudományos módszer védelmezőjét a jogban", aki "a pragmatikus tudományfilozófiát lefordítja a jogelmélet nyelvére", és "a tudományos empirizmus elveit átviszi a jogba", akkor ezzel voltaképpen saját jogszemléletét is jellemzi. Amikor Cook élete arra figyelmezteti őt, hogy "a jogászi tudományosság jutalmai nagy részben észrevétlenek", s hogy "ennek igazi jutalma az iránymutatás és a kutatás privilégiumában áll", akkor ez és a Cooknak tulajdonított "teljes intellektuális integritás" és "a precíz gondolkodás iránti szenvedély", éppúgy igaz magára Yntemára is.
A jogi konfliktusok kutatásának területén a Cook által elért eredmények értékelése közben Yntema néhány fenntartást fogalmaz meg Cook mindkét posztulátumával, nevezetesen a "helyi jog" elvével és "a jogi terminusok változó jelentésével" kapcsolatban, s Cook álláspontjára reflektálva később valóban kialakította a saját önálló nézeteit. Ugyanakkor néhány ponton egyetértett Cooknak az elmélet újrafogalmazása (restatement) során kifejtett kritikájával, és jelentősnek értékelte a John Hopkins Egyetemen folytatott közös úttörő munkájukat, részben e bírálat eredményeképpen. Különösen azt hangsúlyozta, hogy "az alapvető jogtudományi kutatásokról való gondoskodás szánalmasan inadekvát; a jog, amit tanítanak sokkal inkább nemzeti jellegű, mintsem tudományos vagy összehasonlító típusú." Ilyen körülmények között a Jogtudományi Intézet megalapításával kapcsolatos kezdeményezés meghiúsulása "közéleti szerencsétlenség".[6] Cook később Herman Oliphanttal együtt kidolgozott egy kvázi-bírósági eljárást a Pénzügyminisztériumban, demonstrálva ezzel tudományos elképzeléseinek gyakorlati értékét. Ennek értékelése során bepillantást nyerhetünk mindabba, ami Yntema saját törekvéseit inspirálta.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
