1. A nemzetközi jogban, a diplomácia történetben, szélesebb értelemben a modern politikai-politológiai ismeretek rendszerezésében járatos szerző műve nem egyszerűen az újabb kori történelem feltáratlanságának a gyümölcse, hanem egy felettébb gazdag tudományos életmű interdiszciplináris jellegű hozadéka, amelynek az aktualitása az alkotás minden szegmentumában elvitathatatlanul jelentkezik.
A témakör szakirodalmi kitekintését is számba véve kilenc illetve tíz fejezetbe sűrítette a szerző a modern kori diplomácia izgalmas történéseit, nem térve ki az eleddig gyakran tabuként kezelt kérdések sokasága elől. Hangos deklamációk nélkül árad a műből az a meggyőződés, hogy végre kezdjük el mulasztásaink törlesztését, újjáéledő közgondolkodásunk tárgyilagos orientálását, mert csak ez adhat lendületet az újabb kori történelmünk megoldatlan problémáinak a feltárásához. Az adott lehetőségeket, illetve a valóban lépten-nyomon megjelenő várakozásokat azonban a maga konkrétságában kellett az alkotónak nyomon követni, hogy végre valóban néven nevezzünk, hogy estenként rektifikáljunk, illetőleg a történelmi kényszerpályák, terelőútak mibenlétének a felismeréséhez is közelebb juthassunk. Íme ezek a gondolatok teszik különösen aktuálissá Herczegh Géza művét, szélesebb értelemben a jogi kultúra alapozásának a szférájában. Diplomácia-történeti, nemzetközi jogi aktualitásán túl a korszerű jogi historizmus alapozásához nyújtott ez az alkotás eszközöket. A történelmi háttérvizsgálódás ilyen értelemben méltán visszanyúlt a "kelet-közép-európai régiók" évezredes históriájához (ld. I. fejezet 11-40.), amely a szerves fejlődés útvesztéseit felidézve elvezeti az olvasót a megkésett polgári átalakulások sajátos történelmi korszakába, jelesül a térség kisnemzeti (szuverén) államait jellemző "megoldatlan strukturális problémákba", amikor is "kialakult az az ördögi kör (hogy) az egyes nemzetek csak egymás rovására nőhettek", (ld. im. 26.). A történelmi paradoxont persze a Bismarck-i Bündnis-systhem kísérlete sem oldhatta, ellenkezőleg ez hajszolta bele a korabeli világ vezető hatalmait az "entente cordialé"-ba.
2. Ilyen előkép vizsgálódások után - in medias res - a Nagy Háború korszakára (Szarajevó, Szövetségesek és a hadicélok, Az orosz forradalom, Az USA hadba lépése, ill. a Központi hatalmak összeomlásának körülményeire) irányíthatja a figyelmet. Tisza István történelmi felelősségének (ld. im. 43-45.) a kérdése, az ismert Schliffen-terv kudarca, a Monarchia felbomlásának a közelsége és sok más témakör teszi izgalmassá ezt az elemzést. A háborús diplomácia, illetve a szövetségi rendszerek metamorfozisa szorosan összefonódik itt már a létező, illetve a születő kisnemzeti törekvésekkel. Egy merőben új meglátása lép be a szerzőnek, mondván, hogy nem annyira a "Monarchia bukását kell(ene már végre magyarázni, (mint) inkább azt vizsgálni, miképpen tudott ennyi vereséget túlélni, hogyan volt képes annyi éven át folytatni a küzdelmet". Bizonyára azért - mondja találóan a szerző - mert "voltaképpen Közép-Európa egészéről volt szó, amelyet Oroszország elnyeléssel fenyegetett", (ld. im. 50-51.). Nem véletlen tehát, hogy a Wilson-i 14 pont már imígyen szólt "Ausztria-Magyarország népeinek helyét a többi nemzetek között biztosítva akarjuk látni". A föderativ strukturának és nem a mértéktelen területi igényeknek (R. W. Seton Watson) adott volna elsőbbséget, (ld. a 10. pont: "elsőrendű lehetőséget kell adni az autonom fejlődésnek".
Alább "Magyarország felosztását elemezve mered elénk a történelmi valóság, nevezetesen, hogy az önrendelkezés szép eszméjét hirdetve Wilson maga sem volt tisztában a következményekkel (ld. III. fejezet: Békekonferencia Párizsban 86.). Ezt az új felismerést azonban akkor érzékeljük a maga teljességében, amikor a szerző alább azt mondja, hogy a "Monarchia széthullása mellett, ill. azon belül volt egy nem kevésbé gyors és éppoly teljes magyar összeomlás is, amely jelezte, mennyire félkész és menynyire látszat-alakulat volt az 1867-1918 közötti (nemzeti), magyar állam". Valóban, ehhez képest Károlyi Mihály ellentmondásos szerepe (ld. önvallomásai, emlékiratai nyomán), avagy éppen Apponyi Albert célttévesztő érvelése (nevezetesen, hogy "Szerencsétlenül nem korlátozta ügyét azokra a ha-
- 508/509 -
tárterületekre, amelyekben a magyarok többségben voltak" ld. Lloyd George: Memoirs of the Peace Conference New Haven, Yale Univ. Press. 1939.) a béketárgyalásokon már sokadrangú tényezővé zsugorodott.
3. Herczegh Géza eredeti forrásokon nyugvó elemzésének az is egy merőben újszerű aspektusa, hogy a két világháború közé szorult évtizedek történéseit egy megszakítatlan történelmi folyamatként ("Rövid közjáték" ld. IV. fej., A reváns előkészítése, ld. V. fej.) kezeli. "Ami 1914-ben (el)kezdődött, az 1945-ben fejeződött be" - mondja találóan a szerző. Régi és új hatalmak játékszereivé váltak eközben a kisnemzeti szuverén államok, amely abból is fakadhatott, hogy a régió ide sorolható képződményei egytől egyig csak szaporították "Európa új beteg embereit". Markáns tényezőként állandósulni látszott a versailles-washingtoni rendszerbe zárt kényszerpálya, amelyből nincs kiút sem a kis-antant szerveződése által, sem pedig a nemzetek Szövetségének (a Népszövetségnek) a tagsága által. Példaként kínálja fel a szerző a Szerb-Horváth-Szlovén királyság, a királyi Románia, illetve a külsőre mintaszerűen szervezett Csehszlovák polgári demokratikus Köztársaság kényszerpályára állását (ld. im. 155-160.). Elmaradt a szerves fejlődés útjára történő visszatérés, a gazdasági-társadalmi integrálódást pedig a külső tényezők akadályozták. Rapalló (1922) a kelet-európai (a szovjet) nagyhatalmi törekvéseknek kedvezett, Locarnó (1925) pedig "maga után vonta Németország fokozatos rehabilitációját" (ld. im. 179-180.). Jellemzésül idézi fel a szerző, hogy a svájci kisvárosban zajló tárgyalásokba csak az "érdemi kérdések eldöntése után" vonták be a hatalmak a csehszlovák és a lengyel külügyminisztereket. Sem a francia, sem a brit diplomácia nem vállalt garanciát a csehszlovák, illetve a lengyel (határ)-érdekek mellett, maradt tehát a kétes értékű német-lengyel, illetőleg a német-csehszlovák döntőbírósági egyezmények aláírása.
A franciák továbbra is a béke egyetlen biztosítékát Franciaország politikai és katonai túlsúlyának fenntartásában látták, Anglia évszázados európa-politikája pedig a német-francia hatalmi egyensúlynak adott elsőbbséget. Ez utóbbi egyensúly azonban minden eddiginél ingatagabb maradt. Az USA rövidesen "hátat fordított Európának", az ún. Európa-ház pedig az ugyancsak francia talajon fogant Páneurópa eszme (Briand) segédletével sem állhatott még meg a saját lábán. Ebbe a bonyolult nemzetközi miliőbe elhelyezve tanulságos végül az a kép, amely a 20-as évek második felében kibontakozó olasz-magyar közeledést, az 1927 áprilisában megkötött olaszmagyar szerződést tárgyazza. Olasz-osztrák-magyar kapcsolatok erősödését (ld. 1936. évi osztrákolasz egyezmények) hozta ez a lépés és megszüntette végre Magyarország addigi szinte teljesnek tűnő elszigeteltségét. A világgazdasági válság és a német orientációt erőltető Gömbös-i politika azonban ismét csak a rövidlátó politikának kedvezett. Két hatalmas totalitárius rendszer növekvő szorításában a régió kis nemzeti államai lassan - a hazaival együtt - szuverenitásuk maradékát is elvesztették. Az Anschluss (235.), München (241.), az első bécsi döntés (253.), a Ribbentrop-Molotov paktum által a "furcsa háború" kellős közepén találtuk magunkat, illetve a katasztrófális (háborús) elkötelezettség elhárítására sem maradt erőnk. (Ld. A német győzelmek sodrában VI. fejezet: A második bécsi döntés (304.), Patthelyzet és lépés kényszer (314.), Háború a Balkánon (325.) stb. nyomán). Pedig nem csak az újabb világégést magában rejtő németolasz-japán szövetségi szerződések aláírására került sor még 1940-ben, hanem a magyar külpolitika "egyik fő pillére (is) összeomlott (ld. az olasz vereség Görög földön, illetve Egyiptomban), anélkül, hogy erre a közvélemény (minálunk) felfigyelt volna (ld. im. 321.)
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
