A hiteles fordítás és hites tolmácsolás alapvető kérdé-sei1 című könyv 2006 decemberében jelent meg a HVG-ORAC Kiadó gondozásában. A könyv részletesen mutatja a hiteles fordítás és hites tolmácsolásra vonatkozó legfontosabb jogi szabályokat, mindamellett összefoglalja a kérdéskör külföldi szabályozásának legfontosabb elemeit is. A kötetben a szerzők kitérnek a hiteles fordítás és tolmácsolás szerepére, fontosságára, megismertetik az olvasóval annak elméleti hátterét és gyakorlati megvalósulását a kezdetektől napjainkig. A mű aktualitását a XX. század vége óta tartó és egyre intenzívebbé váló globalizáció, az országok közötti társadalmi, gazdasági kapcsolatok ugrásszerű megnövekedése adja, mely természetszerűleg maga után vonja a különböző országok szereplőinek eltérő nyelve és jogi szabályozása miatt jelentkező nehézségek áthidalásának szükségességét. Aktualitásán túl a kötet hiánypótló is, hiszen kézikönyvszerűen, komplex módon tartalmazza a hiteles fordítás és tolmácsolásra vonatkozó ismereteket, pontos és közérthető tájékoztatást nyújt a területről érdeklődő magánembereknek és gyakorló jogászoknak egyaránt.
A könyv második fejezete a jogi szövegek hiteles fordítása, illetve annak tolmácsolása elméleti hátterével foglalkozik. Egy jogi szakszöveg fordításához nemcsak az adott nyelvekben, hanem a jog területén is járatosnak kell lennie egy szakfordítónak. A feladatot tovább nehezíti, ha az adott jogi szöveget egy eltérő jogrendszerrel rendelkező állam nyelvére kell lefordítani. Ilyen esetekben szokott feltüntetésre kerülni, hogy habár az adott szöveg több nyelvre is lefordításra került, kétség vagy eltérés esetén az eredeti dokumentumot kell alapul venni.
A jogi szakfordítás elméleti kérdéseivel nem túl régen, körülbelül a XX. sz. második fele végén kezdtek el foglalkozni, köztük a Nemzetközi Jogösszehasonlító Akadémia vagy a Holland Jogösszehasonlító Társaság, mely utóbbi felhívta a figyelmet a jogi fordítás során nemzetközi standardok kialakítása és alkalmazása fontosságára.
A jogi fordítás nehézségeit különösen jól mutatja be a többnyelvű államok törvényhozása. Egy olyan államban, ahol több hivatalos nyelv van, így Kanadában vagy Svájcban a jogszabályokat minden hivatalos nyelven ki kell hirdetni. A különböző jogrendszerekben hagyományosan eltér a jogszabályok felépítése is, vagyis egy olyan országban, ahol a kontinentális jog és a Common Law is érezteti hatását, a fordításkor a tartalom visszaadása mellett a szerkezeti elemekre is figyelemmel kell lenni.
Nehézséget jelent a különböző nyelvek történeti okokra visszavezethető lexikai felépítése is; példaként hozza a mű az angol jogi nyelvet, melyen a francia, latin és a skandináv hatás is megfigyelhető.
A fejezet további nehézségként említi az eltérő stílusbeli megfogalmazást, hiszen amíg egy szabály egy nyelven kijelentő, így a másikban esetleg ugyanolyan tartalommal felszólító módban szerepel. A jogi szakszöveg fordításának elméletével foglalkozó fejezet tájékoztatást ad számunkra arról is, milyen lehetőségei vannak a fordítónak arra az esetre is, ha egy adott szakkifejezést végképp nem lehet lefordítani a kérdéses idegen nyelvre.
A kötet következő fejezete a fontosabb külföldi jogrendszerek hiteles fordítás és tolmácsolás területén jelentkező szabályozását mutatja be az olvasónak, így a német és az angolszász jogterületet, Ausztrália, Új-Zéland, Hongkong, Malajzia, Szingapúr, illetve kiemelt figyelemmel az Európai Unió.
Az Európai Közösségi jogszabályok fordítása eklatán-san példázza a különböző nyelvek és különböző jogrendszerek közötti fordítás problémakörét. A tagállamok eltérően szabályozzák az eljárásaik során használt hiteles okiratok fordításának szükségességét. Ezért volt fontos és teremtett némiképp egységes vagy legalábbis hasonló helyzetet az 1961-ben elfogadott, a Külföldi Hivatalos Iratok Hitelesítési Követelményeinek Megszüntetéséről.
Németországban a hiteles fordítás és tolmácsolás megfelelő részletességű szabályozása hiányában a fordítók és tolmácsok jelentős szakmai egyesülettel rendelkeznek. Angolszász jogterületen kiemelést érdemel Kanada, ahol a Common Law és a kontinentális jog együtthatása eredményeképpen a hiteles fordítás nélkülözhetetlen állami feladatát a Special Operating Agency látja el. Legalább ilyen jelentős Írország példája, ahol az idézést, értesítést ír fordítással, illetve ír nyelvű területen angol fordítással kell ellátni. A hiteles fordítás még Angliában is - ugyan egynyelvű ország - jelentős, ugyanis az angol cégtörvény számos esetben követeli meg a külföldi bejegyzésű társaságok Angliában való - egyébként nagyszámú - részvétele esetén a cégeljárásban a hiteles fordítást. Speciális jellemzője a hiteles fordítás és tolmácsolás egyesült államokbeli helyzetének, hogy szaktolmácsok kerülnek kiképzésre az egyes szakterületek szerint, továbbá, hogy a tolmácsoknak esküt kell tenniük, mely igen szigorú követelményeket támaszt velük szemben. Az eskü szövege magában foglalja a pontos fordítást, a tolmács kötelező megismerkedését az üggyel tárgyalás előtt, az elfogulatlanságot, a titoktartást, a konzervatív öltözködési stílust, az eljárásban résztvevőkkel kialakítandó harmonikus viszonyt, illetve a folyamatos szakmai képzés szükségességét.
A hiteles fordításnak és tolmácsolásnak kiemelt jelentősége van Ausztráliában, ahol a többnyelvű etnikumok társadalmi-gazdasági kapcsolatai azt már igen korán igényelték. 1973-ban alapították meg az Etnikai és Bevándorlási Minisztérium Fordító és Tolmácsszolgálatát, mely akár telefonon keresztül is segítséget tud nyújtani a nap 24 órájában. Ausztrália a tolmácsok képzése esetében az úgynevezett generalista utat követi, szemben a korábban már említett Egyesült Államokkal, ahol a tolmácsok szakmák szerint kerülnek kiképzésre. A tolmácsokat Ausztráliában a National Accreditation Authority for Translators and Interpreters (Tolmácsok és Fordítók Nemzeti Akkreditációs Hatósága) szervezi az akkreditált tanfolyamokat, mely négy szintet különböztet meg: 1) félhivatásos tolmács, 2) fordító vagy tolmács, 3) magasabb szintű fordító és/vagy konferenciatolmács, 4) senior magasabb szintű fordító és/vagy magasabb szintű konferenciatolmács.
Az Európai Közösség jogában a hivatalos fordítás és tolmácsolás kérdése egyrészt a bírósági tolmácsolásban, másrészt a bizonyításhoz szükséges okiratok fordítása területén jelentkezik. A nemzetállamok szabályozása egységes abban a tekintetben, hogy a nemzeti bíróság előtt alapvetően az adott állam hivatalos nyelve használandó.
Az Európai Unió intézményrendszerén belül természetesen kiemelt szerep jut a tolmácsolásnak és a fordítóknak. Így a Service Commun Interprétation Conference (Tolmács és Konferenciaszolgálat) 500 tolmácsot foglalkoztat. Az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek önálló fordítószolgálata van. A fordítók munkáját az Eurodicautom nevű terminológiai adatbank segíti.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
