A gazdaságban kialakulnak olyan helyzetek, amelyek következtében egy vállalat fizetésképtelen lesz. A fizetésképtelenség az adós vagyonának azon helyzete, amely nyilvánvalóan lehetetlenné teszi, hogy az adós a rendelkezésére álló pénzösszegekkel teljesítse esedékes kötelezettségeit.
Nincs arról szó, hogy az adós passzívuma meghaladná az aktívumát, vagyis a túladósodás nem feltétele a fizetésképtelenségi eljárás megindításának. A fizetésképtelen kötelezett nem feltétlenül van a túladósodás állapotában, ugyanis lehet, hogy vagyonának aktívuma - akár sokszorosan - meghaladja az adósságait. Például lehet, hogy 1 000 000 lej tartozása van és 300 000 lej rendelkezésre álló pénzeszköze, ugyanakkor a vállalat ingatlanvagyonának értéke 6 000 000 lej. Ebben az esetben a vállalat fizetésképtelen, de nem túladósodott. Ugyanakkor a túladósodott kötelezett nem feltétlenül fizetésképtelen, mert lehetséges, hogy adott pillanatban (ideiglenesen) a rendelkezésére álló pénzösszegekkel eleget tud tenni az esedékes fizetési kötelezettségeinek.
Nagyon fontos az is, hogy ha egy adós visszautasítja a kifizetést, az még nem feltétlenül jelent fizetésképtelenséget. A visszautasítás lehet megalapozott is, például azért, mert a követelés még nem esedékes, elévült, korábban már teljesítve volt, nemteljesítési kifogással élhet a kötelezett. Ha az adós nem fizetésképtelen, hanem egyszerűen visszautasítja a kifizetést - például kétségbe vonja a szerződés feltételeit, a leszállított áru minőségét -, akkor rendes peres eljárást kell ellene indítani, amelyet a polgári eljárási törvénykönyv (a továbbiakban: Pe.) által szabályozott végrehajtási eljárás követ, ha az adós önkéntes teljesítése elmarad. A bírósági végrehajtás elsősorban attól tér el a fizetésképtelenségi eljárás keretében történő végrehajtástól, hogy amíg az első singularis (külön), a második universalis (egyetemes) végrehajtás, azaz az összes hitelező érdekében egyszerre indított végrehajtás (az adós teljes vagyonára és valamennyi tartozása fejében vezetik). Ebből következik, hogy a fizetésképtelenségi eljárás kollektív jellegű. Viszont mindkét eljárás vagyon ellen vezetett végrehajtás és tárgyai is azonosak: az adós vagyona, illetve vagyoni jellegű jogai. A fizetésképtelenségi eljárás azonban kizárja a singularis végrehajtás megindítását (kivételt képeznek a dologi biztosítékokkal rendelkező hitelezők, amelyek sajátos helyzetét később elemzem).
A fizetésképtelenségi helyzetre általánosan több megoldás is lehetséges: lehet, hogy az adott időpontban fizetésképtelen vállalat egyébként életképes, és meg-
- 15/16 -
próbálkoznak az újjászervezésével, vagy a fizetésképtelen vállalat csődbe jut, és felszámolják, így megtisztul a piac a "beteg" szereplőtől. A fizetésképtelenségi eljárás egyszerre szolgálja a hitelezők, de az adós védelmét is. Ezért az államnak megfelelő jogi környezetet kell teremtenie a fizetésképtelenség gazdasági következményeinek jogi úton történő rendezésére. A fizetésképtelenségi eljárást Romániában jelenleg a 2014. évi 85. törvény[1] szabályozza. E jogszabály 344 cikket tartalmaz, magában foglalja a fizetésképtelenségre vonatkozó anyagi jogi és alaki (eljárásjogi) szabályokat is. A fizetésképtelenségi jog a polgári jog és a polgári eljárásjog olyan szoros összefonódásán alapszik, hogy a két terület mesterséges szétválasztása nem lehetséges.
Bármely fizetésképtelenségi jogi szabályozás bonyolult és ellentmondó érdekek együttes és szükségszerűen részleges megvalósítását szolgálja: az adós megmentésének érdekét kompromisszumos megoldásban egyezteti és ütközteti a hitelezői követelésének lehetőleg gyors és minél nagyobb arányú teljesítésének érdekével.
A román jog - a 2008-ban kezdődött gazdasági válság hatására - megkésetten szabályozta a fizetésképtelenség megelőzésére szolgáló jogintézményeket: a Parlament a 2009. évi 381. törvénnyel fogadta el a preventív konkordátum és az ad hoc megbízás bevezetését. Ezek az intézmények a második világháborút megelőző jogrendben, gyakorlatilag az 1887. évi kereskedelmi törvénykönyv alapján léteztek, azonban a szovjet típusú diktatúra bukását követően elfogadott fizetésképtelenségi jogszabályok 2009 előtt nem szabályozták újra a fizetésképtelenség megelőzésére szolgáló mechanizmusokat. Ha ez a szabályozás a 2008-ban kezdődött gazdasági válság előtt már hatályos, akkor a válság első hullámában a fizetésképtelenségi eljárások számát - ha korlátozottan is - mérsékelni lehetett volna.
A hatályos Ftv. a megelőzésre szolgáló két jogintézményt néhány módosítással beemelte a törvény keretei közé, így hatályon kívül helyezve a 2009. évi 381. törvényt.
A két jogintézmény - az ad hoc megbízás és a preventív konkordátum - célja a nehézségekkel küzdő vállalat megmentése, tevékenységének folytatása, a munkahelyek megőrzése, a hitelezők kifizetése, a követelések vagy a követelések feltételeinek peren kívül történő újra tárgyalása révén vagy preventív konkordátum megkötése által.
A Ftv. preventív rendelkezései azon jogi személyek esetében alkalmazandók, amelyek pénzügyi nehézségekkel küzdenek, de (még) nincsenek fizetésképtelenségi helyzetben (a továbbiakban: adósok). A törvény szerint nehézségekkel küzdő adós az a vállalat, amely menedzseri és gazdasági életképességének dinamikája csökkenő ugyan, de a vállalat teljesíti vagy képes teljesíteni a vele szemben fennálló esedékes követeléseket. Adós az a természetes vagy jogi személy, aki/amely a törvény által meghatározott eljárások alanya lehet.
Az eljárás szereplői a bíróságok, pontosabban az adós székhelye szerinti (megyei) törvényszék, illetve ezen intézmény keretében a csődbíró, illetve fellebbezés esetén az ítélőtábla. A bíróságok mellett az ad hoc megbízott, valamint a preventív konkordátum (megelőző megállapodás) következtében kinevezett ideiglenes ügyvezető.
A hitelezők, a fizetésképtelenségi eljárástól eltérően, alapvetően egyénileg vesznek részt a preventív eljárásban, kollektív módon kivételesen, a hitelezők gyűlése és a hitelezők képviselője révén. Az adós törvényes vagy szerződéses képviselőjén keresztül vesz részt az eljárásban.
Az ad hoc megbízás az a bizalmas jellegű, az adós kérésére indított eljárás, amelyben az igazságszolgáltatás által kinevezett ad hoc (ideiglenes) megbízott tárgyalásokat folytat egy vagy több hitelezővel, hogy állapodjanak meg az adóssal az adós vállalat nehézségeinek leküzdéséhez szükséges lépésekről.
A megbízottat az adós javasolja, az engedélyezett fizetésképtelenségi szakértők közül. A megbízottnak a kinevezésétől számítva 90 napja van, hogy megállapodásra jusson a hitelezőkkel. A megbízott az adósság elengedését, átütemezését, csökkentését javasolhatja, szintén javaslatokat tehet egyes szerződések folytatására vagy megszüntetésére, a személyzet csökkentésére vagy más hasznosnak vélt intézkedésekre. A megbízottnak nincs joga egyoldalúan módosítani az adós szerződéseit, ha ilyen lehetőséget maga a szerződés nem biztosít.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
