A feketegazdaság megjelenése és térnyerése közvetetten jelzi a társadalom jogkövetési hajlandóságának csökkenését. Ez a jelenség azonnal reagál a jogkövetést befolyásoló tényezők változására. Az adóterhelés, az adómorál, vagy a jogszabályok bonyolultságának illetve a kormánypolitikának bármilyen elmozdulása a feketegazdaság reakcióit váltja ki. A feketegazdaság elleni harcnak tehát hatékony eszköze lehet a jogkövetési hajlandóság javítása. Az adójog területére vetítve ez azt jelenti, hogy ennek feltételei döntően befolyásolják a feketegazdaság működését. Éppen ezért fontos lehet ezeknek az összefüggéseknek a vizsgálata.
A fekete - rejtett, földalatti, szürke, második, informális, Moon light - gazdaság létezése világjelenség, amely nem köthető kizárólagosan valamely társadalmi - gazdasági berendezkedéshez, vagy fejlettségi szinthez. A jelen és a közelmúlt szocialista országaiban ugyanúgy jelen van, mint a harmadik világ fejlődő államaiban, vagy a fejlett nyugati gazdaságokban, illetve a távol keleti gazdaságokban. Magyarországi beágyazódását jelzi, hogy Tárkány Szűcs Ernő a szocialista korszakból említ példát létezésére. A Legfelsőbb Bíróság már az ötvenes években, a gyermektartási díj összegének megállapításánál figyelembe vette bizonyos szakmáknál a borravalót. "Amivel lényegében mint jogilag fontos tényt elismerte, az egészségügyi törvény pedig modifikálta a hálapénzt és ezzel olyan helyzet alakult ki, hogy erre hivatkozva mindenki per analogiam jogszerűen követelhette a hálapénzt." [1]
Az Enyedi - Tamási szerzőpáros szerint társadalmi fejlettség tekintetében annyi állapítható meg, hogy a fejlett országokban a GDP-hez viszonyított aránya 4-20% között, míg a fejlődő országokban 20-50 % között alakul.[2] Carragata szerint az 1970-es években az OECD országokban a fekete gazdaság becsült mértéke 7-16% között mozgott. Az 1980-as évekre a nagyobb adóterhelés, a növekvő infláció és a gazdasági növekedés miatt ez az érték 10-20 % közöttivé nőtt.[3] Friedrich Schnneider a linzi egyetem professzora[4], pontosabb számokkal szolgált. A feketegazdaság mértékét a GDP-hez viszonyítva Svájcban és Ausztriában 7-10%, Japánban, USA-ban 12%, Hollandiában, Németországban, Franciaországban 13-14%, Svédországban 18%, Spanyolországban 23 %, míg Olaszországban 25%-ra becsülte. Laczkó Mária különböző modellek alapján a kelet-európai államokban ezt az arányt Lengyelországban 34%-ban, Csehországban 30,06%-ban, Magyarországon 27,5%-ban határozta meg.
Vizsgálódásunk szempontjából lényeges, hogy a szakértők jelentős része összefüggést lát a társadalmi átalakulási folyamatok és a rejtett gazdaság mérete között. M. Guevera[5] ezt úgy fogalmazta meg, hogy: "a feketegazdaság üvegburaként védte a gazdaságot az állami beavatkozásokkal szemben az 1970-es évek társadalmi-gazdasági reformja alatt." Tanzi véleménye szerint a nagy gazdasági rendszerváltozások, átmenetek szükségszerű velejárója a párhuzamos gazdaság. Ez a folyamat a közép-kelet-európai országokban is megfigyelhető.[6] Magyarországon a rejtett gazdaság GDP-hez viszonyított aránya 1971-ben 6-7% volt, amely arány 1991-re 23-27%-ra növekedett. Az 1995-ös arányt pedig már 30% körülire becsülték.[7] Ennek okait mikroszinten a munkanélküliség növekedésében, az elszegényedésben, tehát a jövedelmek csökkenésében, makroszinten a szociális és jóléti kiadások növekedésével, és az ipari szerkezetváltással magyarázhatók. A kormányzat ezt érzékelve növeli az adóterhelést és a forgalomban lévő pénz mennyiségét, ami növeli az inflációt. Ez megnöveli a kamatszintet, ami a beruházások csökkenéséhez vezet, ami tovább csökkenti a foglalkoztatást és a lakosság jövedelmi szintjét. Ennek hatására a kormány az adóterhek növelésére kényszerül. A megnövekedett adók miatt csökkenő jövedelmek arra kényszerítik az egyéneket és a vállalkozásokat, hogy illegális eszközöket használjanak, és minimalizálják az adófizetési kötelezettségeket. Ez a megnövekedett adózatlan gazdaság megnehezíti a jogkövető adózók helyzetét, hiszen az ő közterheik radikálisan nőnek. E folyamat hatását vizsgálva, az 1975-1985 között lezajló dél-koreai válságra vonatkozóan állapította meg Choi Byung-Chul adóügyi igazgató, hogy az igazi vesztesek az adófizetők, hiszen leromlik az adózás igazságossága. Közvetett vesztes a költségvetés is, hiszen a begyűjthető jövedelmek eltűnnek, és nem tudja megvalósítani a politikai, gazdasági céljait.[8]
Az adózatlan vagy feketegazdaság hatásait vizsgálva megállapíthatjuk, hogy komoly veszélyt jelent a kincstár számára és a monetáris politikára is. A növekvő illegális pénzügyi aktivitás - mutat rá Carragata - egyrészt lehetőséget teremt a rendőrség politikailag motivált akcióira, valamint a korrupció elterjedésére. Ahogy elszaporodtak az adócsalások, és az illegális jövedelemforrások zavartalanul működhetnek, úgy nő a központi kormányzattal szembeni, és az adórendszer értékállóságával kapcsolatos cinizmus. Ennek eredményeképpen az önkéntes
- 185/186 -
teljesítés filozófiájának társadalmi támogatottsága lecsökken. Ezért az adórendszer labilissá válik.[9]
Másrészt az adózatlan gazdaság működése lehetetlenné teszi a költségvetés megalapozott tervezését és a gazdasági folyamatok elősegítését[10] - állapítja meg Carragata és Tanzi. Ez nagyobb költségvetési hiányt vagy indokolatlanul túltervezett bevételeket eredményezhet, ami ellehetetleníti az államháztartási alapelvek érvényesülését. Ez pedig a közpénzügyekkel szembeni közbizalom elvesztését eredményezheti, ami már rövid távon is visszahat az adórendszerre, rombolva a jogkövetést. Ez a helyzet kiszámíthatatlanná teszi a gazdaságot, aláaknázza a központi költségvetés tervezhetőségét, és csökkenti a befektetési hajlandóságot. Növelheti a készpénzforgalmat és az inflációt, és bizonytalanná teszi a devizaárfolyamot.
Ennek eredményeként a társadalom széles rétegeinek nem marad más lehetősége, minthogy csökkentse szükségleteinek beszerzési árát, és számla nélkül vásároljon. Következő lépésként - jóllehet következményeivel, cselekedeteivel tisztában van - hozzáigazítja a gondolkodását ehhez a jogellenes magatartáshoz és így egy fokozatosan romló jogkövetési modell alakul ki. Ezt a folyamatot kitűnően írja le Havasi-Schuman cikke. A magyar társadalom jelentős része - becslések szerint a lakosság 23%-a - úgy nyilatkozott: "a rejtett gazdaság jó a kispénzűeknek". Számukra létszükséglet a minél alacsonyabb áron történő vásárlás.[11] A szerzőpáros kérdőíves felmérésében a válaszadók 29 %-a nemcsak támogatta a feketegazdaságot, de azt is megfogalmazta, hogy: "amit csak lehet, ne adjuk az államnak, inkább keressünk kiskaput."[12] Ezt a beállítottságot csak hosszú távon lehet megváltoztatni. Magyarországon kialakult egyfajta társadalmi cinkosság. A gazdaság egyes területein a számla nélküli teljesítés aránya feltűnően magas (utcai árusítás, építőipar, idegenforgalom) és elérheti az 50%-ot is.[13] 1997-ben a háztartások 1,5%-a vásárolt számla nélkül, és az iparcikkek 5%-át 34 milliárd forint értékben értékesítették így. Ez a tanulmány az 1997-es adóelkerülő bizonylat nélküli vásárlások nominális összegét 500 milliárd Ft-ra teszi. [14]
A feketegazdaság elleni küzdelemben új törekvések figyelhetők meg a 2010-ben kormányra került jobboldali koalíció adópolitikájában. A jövedéki adók szabályozásában 2013-ban jelent meg a dohányárusítás állami monopóliumának egy új rendszere, a dohányárusító bolthálózat kiépítése. Ezeknek a trafikoknak pályázati alapon lehetett elnyeri az üzemeltetési jogát, és kizárólagos jogukban áll dohánytermékek árusítása. Munkájukat 12%-os forgalmazási jutalékkal kezdték meg, ami jelentős áremelést jelentetett a termékek árában. Számukat, elhelyezkedésüket minden előzetes piaci felmérés nélkül, központilag határozták meg. Az eddig is igen magas dohányjövedéki csalások száma e területen a koncessziók szigorításával, a piac beszűkülésével és az áremeléssel együtt az eredményezte, hogy a dohánytermékek feketegazdasága és e boltok elleni bűncselekmények száma drasztikusan megnőtt. Az elmúlt 6 hónapban 230 esetben követtek el bűncselekményt e dohányárusító-helyekkel kapcsolatban. Ezek egy részében magát a dohánytermékeket is eltulajdonították, és a feketegazdaság részeként értékesítették. A szigorított dohánykereskedelmi szabályok hatálybalépése után megfigyelhető volt a feketegazdaság növekedése, júliusban 6, augusztusban 12 milliárd forinttal csökkent a dohányjövedékből származó költségvetési bevétel. Ezt a tényt a GFK Hungária 2013 szeptemberében végzett kutatása is megerősítette. 2014. január 24-én az MTI közzétette, hogy 2013-ban a jövedéki adókból származó bevétel az előző évhez képest 9,6%-kal csökkent. A dohánytermékek árusításának szigorítása bizonyította azt a J. Swift által megfogalmazottakat, hogy az adójogban a kétszer kettő néha négy, de nagyon gyakran csak három. Az állam a kieső adóbevételek miatt valószínűleg ezen a területen rosszabbul járt.
A kormányzat másik törekvése a feketegazdaság visszaszorítására a fordított áfa jogintézményének 2012. évi bevezetése volt. A mezőgazdaságban és az építőiparban bevezetett új feltételek lényege az volt, hogy a vállalkozó áfa-köteles tevékenysége esetén maga volt köteles megállapítani, bevallani és befizetni a tevékenység áfa-tartalmát, míg a tényleges megrendelő mentesült e kötelezettség alól. Ez a megoldás tőkeerővel nem rendelkező kisvállalkozások számára jelentős nehézséget jelentett, de valószínűleg jelentősen fehérítette az adott iparágakat.
Megállapítható, hogy a feketegazdaság negatív hatása erodálhatja a társadalom kormányzatba vetett bizalmát, és ezzel párhuzamosan megnöveli a jogkövetés költségeit, amit Carragata allokatív veszteségnek nevez. "Ez a költség abból a tényből adódik, hogy a becsületes adófizetők terhe magasabb lesz, mintha akkor lenne, ha az adócsalást kiküszöbölnék, hiszen a teljes adóbevétel kevesebb részre oszlik - köszönhetően az adócsalóknak."[15] Ez a befizetési többlet - figyelmeztet Harberger (1964) - eltorzítja a becsületes adófizetők fogyasztási és befektetési lehetőségeit. Megnő a rejtett gazdaság versenyelőnye - hiszen a közterhek egy részét kikerülik. Ez az előny azonban hatványozódik, hiszen ha a kormány az adóterheket növeli, akkor nő a kikerülés nominális nagysága és a kikerülő bónuszként megtakaríthatja a növekvő jogkövetési költségeket is. Ez a folyamat alapvetően sérti az adózás igazságosságát, és mivel az adócsaláshoz jutás lehetőségei is eltérőek, az adózói csoportok közötti közteherviselés eltorzul. Az
- 186/187 -
a kormányzat, amely ezzel a jelenséggel szemben közömbös, vagy annak hatását alábecsüli, elveszíti a becsületes adófizetők támogatását, hiszen azok ezt úgy élik meg, mintha a kormány egyes adózási csoportokat jutalmazna az illegális adómegtakarítás lehetőségeivel.[16]
Tanzi (1982)[17] és Musgrave (1980)[18] a rejtett gazdaság fogalmát úgy határozták meg, mint olyan jövedelemtermelő szektort, amelyet a hivatalos statisztika nem tud felmérni, pedig ismernie kellene. Laczkó Mária arra helyezi a hangsúlyt, hogy "itt valójában adóelkerülés vagy adócsalást megvalósító rejtett gazdasági tevékenységről van szó."[19] Ékes Ildikó szerint a rejtett gazdaság alapfeltétele a jövedelem eltitkolhatósága.[20] Nagy Imre Zoltán úgy véli, a rejtett gazdaság fő motivációját az adóteher kikerülése jelenti. Külföldi kutatásokra alapozva azt írja, hogy az adóteher 1 %-os emelésére az adóalanyok az eltitkolt jövedelem 8 %-os növelésével reagálnak, tehát az eltitkolt jövedelem növekedési aránya meghaladja a tényleges adóteher növekedését.[21] Lacko Mária említett tanulmányában a feketegazdaság okait egyértelműen az adórendszerben keresi, az adóterhelés, a túlszabályozás, az adómorál és a jogkövetési jellegzetességek feltételeiben.
A görög Agapitos professzor[22] szerint azonban nem lehet az adócsalást a feketegazdaság jelenségével összemosni, hiszen a rejtett gazdaság összetettebb fogalom, amely teljesen jogellenes tevékenységekre is kiterjed. Az adócsalást sem lehet csupán a feketegazdaságra korlátozni, hiszen csak egy részét képezi az adócsalás teljes terjedelmének. Schneider és Nech 1992-es munkája - amelyben az osztrák rejtett gazdaságot vizsgálták - megállapította, hogy a magas adók és a magas adminisztrációs terhek befolyásolják az adók eltitkolását.[23] Hasonló következtetésre jutott Edison Gnazzo a CIAT titkára.[24] Ugyanígy vélekedik Bence József és Szatmári László[25] is, aki kiemeli: "pontosan kell meghatározni az adóztatási szintet, és konzisztens szabályozó rendszert kell kialakítani. Ez jelentheti az adóbecslés és a szakmai minimumok rendszerének a kidolgozását is."[26] Úgy véli, hogy az ÁFA bevezetésének világtendenciája - 1987 Indonézia, 1997 Románia, 1999 Szlovénia - segítheti a rejtett gazdaság működését. Az alacsony adók, az átlátható adórendszer és a hatékony ellenőrzés csökkentheti ugyan a feketegazdaság arányát, de a megszüntetése még semmilyen politikai-gazdasági rendszerben sem sikerült. Még a legkezdetlegesebb piacgazdaságban - Mongólia, Laosz - és az utópisztikus kommunista államokban - Kuba, Dél-Korea - is beszámoltak a létezéséről, tehát ott is megjelenik, ahol még tényleges adórendszer sem működik. Elfogadottságát és arányát azonban kétségkívül befolyásolja az adórendszer és az adózási kultúra.
Végezetül felhívnám a figyelmet arra, hogy lehetnek a feketegazdaság működésének pozitív hatásai. Ha a kormányzatra úgy tekintünk, mint az adófizetők kizsákmányolójára, akkor a feketegazdaság egy olyan eszköz lehet, amely az állami elvonások korlátjaként megvédhet néhány gazdasági csoportot, vállalkozást a megszűnéstől. Amennyiben a vállalkozások el tudják kerülni bizonyos tevékenységeknél a túlzott adók megfizetését, a feketegazdaság működése a közgazdaságtani kínálati oldal megnyilvánulásaként értelmezhető. Buchanan és Benson kifejezetten előnyösnek tartja ebből a szempontból a feketegazdaság által kínált kiskapuk létezését. Bracewell-Millnes[27] szerint a feketegazdaság egyik haszna abban áll, hogy lehetővé teszi olyan gazdaságilag fontos tevékenység elvégzését, amely a tényleges adóterhek érvényesülése mellett nem lenne lehetséges. Hasonló véleményt fogalmaz meg Skinner-Slemrod[28] tanulmánya, miszerint a feketegazdaság hathat azokra a tevékenységekre, amelyek egyébként rugalmatlanul reagálnának a változásokra, és így nőhet a gazdaság hatékonysága. Stiglitz[29] 1982-es tanulmányában úgy fogalmaz, hogy a feketegazdaság csökkentheti a jövedelmekre kirótt adók torzító hatását, és rábírhatja az egyéneket arra, hogy többletmunkát kínáljanak. Sheldon[30] szerint is megfigyelhető egy ilyen hatás, hiszen az adófizető a magasabb adómegtakarítás miatt szorgalmasabban dolgozik, és az így megszerzett forrásokat olyan beruházásokba fekteti, amelyek enélkül sohasem valósultak volna meg.
Az előnyöket és a hátrányokat együttesen mérlegelve megfogalmazhatjuk, hogy ami mikroszinten többletbevételt jelent, az makroszinten költségvetési hiányként jelenik meg, és a feketegazdaság morálisan romboló hatása miatt a kormányzatoknak fel kell lépniük annak megszüntetése érdekében. Ennek eredményeképpen ugyanis jelentősen csökkenhet a kormányzat hatékonysága, és az egyénekre, vállalkozásokra jutó fajlagos adóterhelés mértéke. ■
JEGYZETEK
[1] Tárkány Szűcs Ernő: Magyar jogi népszokások. Gondolat, 1981. 829. o.
[2] Enyedi - Tamási: A feketegazdaság a piacgazdaság kísérőjelensége. INFO-Társadalomtudomány 33. 1995. 3-6. o.
[3] Carragata, J. 1998, The Economic and Compliance Conseqvences of Taxation. Melbourne, pp. 125-150.
[4] Schneider, F; 1994 Measuring the Size and Development of the Shadow Economy Editor: Brandstetter-Güth Springer Verlag Berlin pp. 193-212.
[5] Guevara M. M.: The Underground Economi in Philippines Paper of IBFD, 46. o.
[6] Tanzi, V; 1991 Tax Reform and the Move to a Market Economy: In the Role of Tax Reform in Central and Eastern Economies, OECD Paris pp. 19-34.
[7] Tanzi, V; 1991 Tax Reform and the Move to a Market Economy: In the Role of Tax Reform in Central and Eastern Economies, OECD Paris pp. 19-34.
- 187/188 -
[8] Byung - Chul; Measures to achieve equity in Taxation IBFD Paper pp. 52-55.
[9] Carragata i.m. pp. 125-135.
[10] Tanzi, V; Money laundering and the International Financial System IMF Working Paper pp. 14-15.
[11] Havasi - Schumann: A rejtett gazdaság a lakossági vélemények tükrében. Statisztikai Szemle 1999. 12. sz. 952-965. o.
[12] Havasi - Schumann: A rejtett gazdaság a lakossági vélemények tükrében. Statisztikai Szemle 1999. 12. sz. 963. o.
[13] Keszthelyiné - Lakatos: A rejtett gazdaság kiterjedése, Statisztikai Szemle 1999. 12. sz. 913-931. o.
[14] Keszthelyiné - Lakatos: A rejtett gazdaság kiterjedése, Statisztikai Szemle 1999. 12. sz. 925. o.
[15] Carragata: i.m. pp. 125-130.
[16] Idézi Carragata pp. 95.
[17] Tanzi, V; 1983 The Underground Economy in the United States and Abroad. IFM Paper
[18] Musgrave, R; 1959 The Theory of Public Finance
[19] Laczkó Mária: Rejtett gazdaság nemzetközi összehasonlításban. Közgazdasági Szemle 1995. 5. sz. 486-510. o.
[20] Ékes Ildikó: Az adózatlan gazdaság és a globalizáció. Statisztikai Szemle 1999. 12. sz. 966-979. o.
[21] Nagy Imre Zoltán: A feketegazdaság adópszichológiai szempontja. INFO-Társadalomtudomány 1995. 33. sz. 45. o.
[22] Agapitos - Mavraganis 1995. Tax Evasion: The Case of Greece. Bulletin of IBFD, XII, 570. o.
[23] Schneider, F; 1992 Further Empirical Result of the size of the Shadow Economy of OECD Countries OECD Studies pp. 26. Schneider, F, and Nech; 1992 The Development of the Shadow Economy under Changing. Idézi Lacko Mária idézet munkájában.
[24] Gnazzo, E; 1990 Tax Avoidance, Tax Evasion and the Underground Economy CIAT Paper IBFD
[25] Szatmári László: Néhány gondolat az adókikerülés okairól és jellemző megnyilvánulási formái. Pénzügyi Szemle 1994. 3. sz. 214-219. o. Bence József: A feketegazdaság elleni fellépés eredményei és lehetőségei. Statisztikai Szemle 1999. 12 sz. 932-951. o.
[26] Szatmári László: Néhány gondolat az adókikerülés okairól és jellemző megnyilvánulási formái. Pénzügyi Szemle 1994. 3. o. Bence József: A feketegazdaság elleni fellépés eredményei és lehetőségei.
[27] Bracewell-Millnes, B.: 1978. Tax Avoidance and Evasion. London, 18-21. o.
[28] Skinner, J. - Slemrod J. 1985. Efficiency Issues of Tax Evasion. National Tax Journal, vol. XXXVIII. 345-347. o.
[29] Stiglitz, J. E. 1982. Utilitarism and Horizontal Equity. Journal of Public Economics, 18, 1-33. o.
[30] Sheldon, A. 1979. Avoision: The Moral Blurrig of a Legal Distinction Without on Economic Differences. The Institute of Economic Affairs, 19-22. o.
Lábjegyzetek:
[1] A szerző tanszékvezető egyetemi docens.
Visszaugrás
