https://doi.org/10.59851/jk.81.10.3
A bírói gyakorlat sokszor szembesül a fedezetelvonó szerződések gyakorlati problémáival. Bár kétségtelenül az elmúlt egy-két évtizedben érzékelhetően csökkentek azok a jogviták, amelyek a fennálló tartozás kielégítési alapjának elvonását eredményező jogügyletekkel kapcsolatosak - ugyanakkor a felmerülő értelmezési kérdések lényegesen összetettebbé, bonyolultabbá váltak. A kezdeti, könnyen átlátható rosszhiszeműséghez képest a szerződő felek a tényleges szándékot elfedő nyilatkozatai, a jogügyletek komplexitása, az elérni kívánt eredmény újszerű sajátosságai mind-mind lényegesen nehezebb megítélésűvé tették a kapcsolódó jogvitákat. Mindezeket a változásokat a jogalkotó is felismerte, és a megújított anyagi jogi szabályozás részben reagált a társadalmi-gazdasági változásokra, azonban a hatályos szabályozás felvet megoldandó kérdéseket, amelyekkel a jogalkalmazásnak foglalkoznia kell. Ugyanakkor az a kutatás alapján bizonyítandó tézis is megfogalmazható, hogy mindezeket a kihívásokat a bírói jogértelmezés kellő súllyal, a jogalkotói célokat megfelelően figyelembe véve kellően kezelni tudja.
Tárgyszavak: fedezetelvonó szerződés, bírósági jogfejlesztés, keresethalmazat, bizonyítási érdek
Judicial practice frequently encounters practical issues arising from contracts in fraud of creditors, and the interpretative challenges have become significantly more complex. Compared to initial, more straightforward cases of mala fide, assessing related legal disputes has become much harder due to parties' statements concealing their true intentions, the complexity of transactions, and the novel characteristics of the outcomes they seek to achieve. Legislators have recognized these changes, and renewed substantive legal regulations have partially responded to societal and economic shifts. This essay argues that judicial interpretation, while carefully considering legislative goals, can effectively address these challenges.
Keywords: contracts in fraud of creditors, judicial development of the law, burden of production
A kötelmi jog egyik ősi jogintézményére, a fedezetelvonó szerződésre vonatkozó szabályozás és az annak alapján kialakult bírói gyakorlat a hitelezővédelem, a gazdasági élet fejlettsége, tágabb értelemben a társadalmi bizalom fennállása tekintetében kiemelkedő jelentőséggel bír. A kötelezettségüket nem teljesítő, másokat az alanyi jogaik megsértéséből eredő igényeik érvényesítésére kényszerítő, nem jogkövető jogalanyok még inkább rombolni tudják a társadalmi-gazdasági fejlődést azáltal, ha látszólag semleges célúnak minősülő, ténylegesen a tartozás fedezetének elhatárolására alkalmas jogügyleteket hoznak létre. A több évszázados - többnyire negatív - tapasztalat már kellő eszközökkel vértezte fel a jogalkotót és a jogalkalmazót az ilyen jogügyletek nem kívánt következményeinek az elhárítására. A polgári törvénykönyvről szóló 2013. évi V. törvény (Ptk.) által a korábbi kódex megoldásához képest csak kis részben változott, ezért a jogalkalmazói értelmezések eredményeit továbbra is kellően hasznosítani lehet. A jogalkalmazás pedig a fedezetelvonó szerződésekre hivatkozó perek igen nagy száma folytán egy koherens, jól áttekinthető értelmezési rendszert alakított ki; különösen a fedezetelvonó szerződés egyes jogalkalmazási kérdéseiről szóló 1/2011. (VI. 15.) PK vélemény által, amelynek a 8. pont kivételével az értelmezését a Kúria 1/2014. Polgári jogegységi határozata a Ptk. alkalmazása körében is megfelelően irányadónak tekintette. Természetesen ettől függetlenül számos kérdés merülhet fel a témával kapcsolatban a jövőben. Az ügyek különös jelentősége folytán érdemes a jogszabályi rendelkezések alakulását, az azok által felvetett kérdéseket és az arra adott jogalkalmazói válaszokat részletesen áttekinteni.
Bár kétségtelenül az elmúlt egy-két évtizedben érzékelhetően csökkentek azok a jogviták, amelyek a fennálló tartozás kielégítési alapjának elvonását eredményező jogügyletekkel kapcsolatosak - ugyanakkor a felmerülő értelmezési kérdések lényegesen összetettebbé, bonyolultabbá váltak. A kezdeti, könnyen átlátható rosszhiszeműséghez képest a szerződő felek a tényleges szándékot elfedő nyilatkozatai, a jogügyletek komplexitása, az elérni kívánt eredmény újszerű sajátosságai mind-mind lényegesen nehezebb megítélésűvé tették a kapcsolódó jogi konfliktusokat. Mindezeket a változásokat, az előzőekben felhívott kisebb anyagi jogi változtatások által, a jogalkotó is felismerte, és a megújított anyagi jogi szabályozás részben reagált a társadalmi-gazdasági változásokra, ugyanakkor a hatályos szabályozás felvet megoldandó kérdéseket, amelyekkel a jogalkalmazásnak foglalkoznia kell. Csak a helyes jogalkalmazói válaszok tudják ugyanis biztosítani a gazdasági bizalom rombolására alkalmas megoldások elterjedésének megakadályozását.
A lényegében hosszú ideje változatlan normaanyag alapján néhány kérdés a következetes bírói gyakorlat ellenére azonban felmerült a közelmúltban, amelyek rövid áttekintése, a jogalkalmazás válaszainak a keresése feltétlenül szükséges.
- 425/426 -
A Ptk. definíciója szerint fedezetelvonó a szerződés, ha az harmadik személy igényének kielégítési alapját elvonja. A fedezetelvonáshoz a jogalkotó a relatív hatálytalanság következményét fűzi, amely szerint - ha a szerző fél rosszhiszemű volt, vagy rá nézve a szerződésből ingyenes előny származott - az ilyen ügylet az azt kötő felek között érvényes, csak a követelés jogosultja - tehát akinek a kielégítési jogát elvonták - irányában hatálytalan.[1] A megszerzett vagyontárgy tulajdonjogával változatlanul a szerző fél rendelkezik, csak az abból való kielégítést, a vagyontárgyra vezetett végrehajtást köteles tűrni.
Ennek a fogalmi meghatározásnak lényegében minden elemét külön-külön kell értelmeznie a jogalkalmazásnak. Ahhoz, hogy a fedezetelvonásra alapított kereset eredményes legyen, a törvényi definícióból következően három tényállási elem fennállása szükséges. Egyrészt: harmadik személy fennálló és esedékes követelése. Másrészt: a kielégítési alap elvonása. Egy igény kielégítési alapjának elvonásáról akkor beszélünk, ha a fedezetelvonó szerződés miatti vagyonvesztés következtében az igény - a kötelezett egyéb vagyona híján - nem (vagy nem a maga egészében) hajtható be az adóson. A kielégítési alap elvonásának tehát három eleme van: 1. a vagyonvesztés, 2. az igény behajthatatlansága, 3. a kettő közötti okozati összefüggés. Harmadrészt pedig szükséges feltétel a szerző fél rosszhiszeműsége vagy ingyenes előnyhöz jutása.
A bírói gyakorlatnak elsődlegesen a szerződések fedezetelvonó jellege megállapításához szükséges anyagi jogi feltételek értelmezése, valamint a fedezetelvonó jelleg megállapítása esetén a speciális jogkövetkezmények alkalmazása tekintetében kellett egy következetes, mindenben a jogalkotói céloknak megfelelő jogfejlesztő értelmezési rendszert kialakítania; de legalább ilyen jelentős kihívások érték a bíróságokat a fedezetelvonásra alapított, igen különleges megítélésű perekben alkalmazandó egyes eljárási rendelkezések tárgyában is.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
