Az új technológiák és a mesterséges intelligencia (a továbbiakban: MI) fejlődése nemcsak Lengyelország számára támaszt új kihívásokat, hanem globális szinten is a változások egyik legfontosabb generátora. A megjelenő problémák és feladatok gyökerei minden jogi kultúra számára közösek. Egyrészt szükség lenne etikai keretek felállítására, amelyek egyfajta iránymutatást képviselnének a MI vonatkozásában. Másrészt, olyan MI alapú technológiákat kell kidolgozni, amelyek kompatibilisek lehetnek az említett etikai keretekkel. Harmadrészt, az általános jogpolitikai megoldásokat át kell ültetni a konkrét jogszabályokba. Ezen területek mindegyikén ugyanakkor megjelennek az egyes régiók, országok, kultúrák és politikai rendszerek, valamint társadalmi-gazdasági berendezkedések és jogrendszerek közötti különbségek. Az etikai keretek valójában az adott jogi kultúrában uralkodó erkölcsi attitűdöktől függnek, amelyek az elfogadott jogi megoldásokban is tükröződnek, különösen nemzetközi jogi és alkotmányos szinten. Az MI továbbfejlődésének lehetőségei a felállított etikai kereteken belül az adott ország gazdasági és technológiai fejlettségi szintjéhez mérten alakulnak, a konkrét jogalkotási megoldások pedig ezekhez a körülményekhez igazodnak.
Ezenfelül a MI alapú eszközök kifejlesztése és alkalmazása a társadalmi élet egyes területein nem légüres térben zajlik, hanem egy már létező, kialakult struktúrába illeszkedik. A bonyolult lengyelországi ökoszisztéma érzékeltetése érdekében érdemes közelebbről szemügyre venni azt is, hogy a vállalatok milyen mértékben és milyen (különösen a közvélemény megítélése szempontjából) hatással használják fel az ipar 4.0 koncepció megvalósításának előkészítésére a MI-t. Lényeges továbbá bemutatni a MI-hez való hozzáállást a jogpolitika, valamint a széles körben értelmezett társadalmi párbeszéd szintjén.
Fentiekben felsoroltak tekintetében Lengyelországnak is megvannak a maga sajátosságai. Hasonlóan más közép-európai országokhoz, az elmúlt három évtized során intenzív átalakuláson ment keresztül, ami hatással volt a gazdaságra, a politikára és a társadalmi életre egyaránt. Ez a folyamat, amelyet az 1989. júniusi választások és a szocialista rendszerből történő kibontakozás indított útjára, politikailag azt eredményezte, hogy Lengyelország az Európai Unió és a NATO tagja lett. Gazdasági téren a folyamat mélyreható reformokat indított el, amelyek célja a központi tervgazdaságból a szabadpiaci gazdasággá való átalakítás, valamint a mezőgazdaságra, a nyersanyagok (különösen a kőszén) kitermelésére és a hagyományos iparágakra összpontosító gazdaságból egy diverzifikáltabb, a szolgáltatási ágazatot vagy az új típusú iparágakat, mint például az ipari folyamatok automatizálását és robotizálását vagy az informatikát is felértékelő gazdaság felé való elmozdulás volt. A társadalmi dimenzióban kialakult a civil társadalom mint harmadik szektor és változások mentek végbe a lengyelek egyéni és társadalmi gondolkodásában és cselekvésében. Ezek az átalakulások a gazdasági válság hatásainak ellensúlyozása, valamint a gazdaság modernizálása és a nyugat-európai országokhoz való felzárkózás igényeiből fakadtak. A vállalt reformoknak további impulzust adott az, hogy a gazdaságnak alkalmazkodnia kellett az elmúlt években lezajlott technológiai forradalomhoz. Ennek következményei szinte minden ágazatban, mind a magánvállalatokban, mind pedig a közigazgatásban erőteljesen éreztetik hatásukat.
Lengyelországban az MI-hez és az új technológiákhoz kapcsolódó jogalkotási tevékenység hátterének bemutatásához statisztikai kutatásokat használtunk fel. Az Európai Bizottság A digitális gazdaság és társadalom fejlettségét mérő mutató (DESI) a 2021. évre[2] című jelentése (a továbbiakban: DESI-jelentés) szerint, Lengyelországban "a digitális készségek szintje az uniós átlaghoz képest továbbra is alacsony - a 16-74 évesek mindössze 4%-a rendelkezik legalább alapszintű digitális készségekkel (szemben az EU 56%), és csak minden ötödik ember (21%) rendelkezik az alapszintet meghaladó technológiai kompetenciákkal[...] Ezzel szemben az IKT szakirányban végzettek jelenleg a lengyelországi diplomások 3,8%-át teszik ki." Paradox módon azonban a nagy sebességű, vezetékes hálózatokkal lefedett háztartások aránya (2020-ban 64%) magasabb, mint az uniós átlag (59,3%). Ezenfelül Lengyelország jól teljesít a legalább 100 Mb/s sebességű, vezetékes szélessávú kapcsolatokhoz való hozzáférés tekintetében - 2020-ban a háztartások 37%-a használ ilyen kapcsolatot, ami meghaladja az ugyanerre a mutatóra vonatkozó uniós átlagot, ami 34%."
2019 és 2020 folyamán a Lengyel Központi Statisztikai Hivatal egy kísérleti kutatás keretében kiválasztott vállalkozások alkalmazkodását vizsgálta az ipari forradalom negyedik hulláma által támasztott követelményekhez az adaptációs stratégiák további statisztikai felmérésének módszertani megalapozása érdekében.[3] A kutatások célja nemcsak az volt, hogy információt nyerjenek a fejlett technológiák használatáról vagy az ipar 4.0 jelenségéhez kapcsolódó új koncepciók bevezetésének és megvalósításának tapasztalatairól, hanem az is, hogy a foglalkoztatás szerkezetében bekövetkezett változásokat és azok előnyeit, hátrányait, továbbá a vállalkozások jövőre vonatkozó terveit is megismerjék.
A kutatómunka két fő szakaszra tagolódott. Az első fázisban ütemezett módszertani megalapozás az Ipar 4.0 jellemzőinek azonosításából, az intelligens gyártás nemzetközi trendjeinek áttekintéséből, az ipar jövőbeli fejlődési kilátásainak bemutatásából és azon tevékenységek lehatárolásából állt, amelyekben a negyedik ipari forradalom alapvető változásokat hozott. A második szakasz magának a kísérleti kutatásnak az eszközléséhez és eredményeinek elemzéséhez kapcsolódott.
A felmérés, amelynek reprezentativitása legalábbis erősen megkérdőjelezhető, hiszen Lengyelország egész területén mindössze 5515 vállalkozásra terjedt ki, egyértelműen megerősíti, hogy a lengyel vállalatok még csak az Ipar 4.0 felé vezető út elején vannak, az innovációs készségek és a technológiai folyamatok fejlődésének üteme általában alacsony. A megkérdezett vállalkozások 58,3%-a használt legalább egy technológiát, például felhőalapú alkalmazást, IoT eszközöket, a vizsgált vállalkozások 43,2%-a Big Data elemzést, MI-t. A legalább egy technológiát használók mindössze 18,5%-a nyilatkozott a technológia használatának a
- 33/34 -
foglalkoztatási szintre gyakorolt hatásáról: 6,2%-uk a foglalkoztatás csökkenését, 9,2% - a munkavállalók számának növekedését, 8,5% - pedig a magasan képzett szakemberek iránti élénkülő keresletet jelezte.
A Lengyel Innovációs Hivatal 2019-ben publikált kutatásából kiderül: A lengyelországi gyártói szektor mindent összevéve készen áll az Ipar 4.0 stratégia implementációjára.[4] A lengyelországi gyártó cégek több mint fele (52%) találkozott már az Ipar 4.0 fogalommal, általánosságban véve inkább a nagyobb (62%), mint a közepes méretű (41%) gyártók számára volt ismert a koncepció. Az Ipar 4.0 stratégiát ismerő vállalatok 70%-a tervez vagy már megkezdte az Ipar 4.0 részét képező megoldások bevezetését. A nagyvállalatok élen járnak e tekintetben, hiszen több mint háromnegyedük (77%) már a kezdeményezés megvalósításán dolgozik. A leglelkesebb hozzáállást a folyamat irányában a gép- és berendezés gyártók (87%), valamint az autó- és közlekedésieszközgyártók (70%) mutatták.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
