Az európai integráció hetvenéves fennállása során számos alapvető változáson ment keresztül. Elég csak a bővülésekre vagy a szerződések módosítására gondolni. Ezek közül kiemelkedő az 1992-es Maastrichti Szerződés, ami megalapozta a mai Európai Uniót.
Az európai integráció meghatározó területe a mai napig a gazdaság. A vámunió mint hatalmas lépcsőfok lehetővé tette a kereskedelem felgyorsulását és előmozdította az egységes piac létrejöttét. A Maastrichti Szerződés hozta létre a Gazdasági és Monetáris Uniót (GMU), amiről az elemzett könyv is szól. Ahogyan a kötet Bevezető gondolataiban (Halmai Péter: Bevezető gondolatok. Európai reformok: a Gazdasági és Monetáris Unió (GMU) jövője, európai perspektívák, 7-20. o.) szerepel: "A Gazdasági és Monetáris Unió működése és jövője minden európai polgárt érint". A GMU nélkül nem létezne a ma használatban levő euró sem. Még csak 25 év telt el azóta, hogy a Maastrichti Szerződés előkészítette az egységes pénznemhez vezető utat, és csak 15 év telt el azóta, hogy az első érmét használni kezdték az integráción belül. Az euró a világ második leggyakrabban használt fizetőeszköze, amelyet jelenleg már 19 tagállamban használnak. Az EU-hoz 2004-ben csatlakozott tíz tagállam közül hétben már bevezették az eurót. A jövőben újabb tagállamok tervezik bevezetni mint kizárólagos fizetőeszközt (mint pl. Horvátország vagy Bulgária, akik eredetileg 2023-ra tűzték ki az euró bevezetését).
Az euró számos szinten sikertörténet, de az évek során elszenvedett nehéz idők következtében nem mindenki tekinti annak. Az Egyesült Államokban 2007-2008-ban kezdődött pénzügyi és gazdasági válság az Európai Unió hat évtizedes történelmének legsúlyosabb gazdasági recesszióját okozta. A válság az eredeti GMU-felépítés hiányosságaira is rámutatott. A nehézségek idején a tagállamok és az uniós intézmények szilárd politikai döntésekkel igyekeztek megőrizni az euró sértetlenségét és elkerülni a legrosszabbat.
A 2007-2008-ban kitört globális gazdasági válság napvilágra hozta a még gyerekcipőben járó euró hiányosságait, és különösen súlyosan sújtotta az euróövezetet. A globális válság elsőként nem az euróövezet-beli országokat érintette. Úgy tűnik, az euró több tekintetben pajzsként szolgált. Amikor viszont megváltozott a kép egyes euróövezet-beli országok sebezhetőségét illetően, jelentős zűrzavar keletkezett. A bankok bajba jutottak az előző években felhalmozódott és megnövekedett pénzügyi buborékok miatt.
Számos tagállam kemény döntéseket hozott, hogy az adófizetők pénzéből pénzügyileg támogassa a bankokat, és elkerülje az összeomlás kockázatát. A nagy gazdasági recesszióból fakadó alacsony bevételek és magas kiadások együtteséből következően jelentősen megnövekedett az államadósság szintje: a GDP válság előtt mért 70% alatti értékéről 2014-re átlagosan a GDP 92%-át érte el.
Az euróövezet 2010-11 között átmenetileg újra talpra állt, de ez rövid életűnek bizonyult. A bankok és az államháztartás kölcsönhatása miatt több tagállam és bank egyre nehezebben jutott hitelhez a piacokon. Önfinanszírozási kapacitásuk veszélybe került. Az egyre kevésbé hozzáférhető hitelek következtében összeomlott a befektetés: 2008 (amikor is valószínűleg a fenntartható szint fölött volt) és 2013 között több mint 18%-kal esett vissza. Felszökött a munkanélküliség. A pénzügyi válságból a reálgazdaság válsága bontakozott ki, amely polgárok és vállalkozások millióit érintette. Az elhúzódó gazdasági visszaesés és a tagállamok közötti eltérések egyrészt a válság előtti egyensúlyhiányból, másrészt abból fakadtak, hogy a GMU nem reagált megfelelően a fontosabb sokkhatásokra.
Az ezt követő időszakban elkerülhetetlen lett a kiigazítás különböző területeken, illetve a strukturális reformok is szükségessé váltak a versenyképesség növelésének érdekében. A válság kitörése után elfogadott szabályozások újabb mechanizmusokat tartalmaztak, mint például a költségvetések szorosabb felügyelete, könnyebben alkalmazható szankciók vagy a rászoruló tagállamokat megsegítését célzó új mechanizmusok. Felmerült tehát a Gazdasági és Monetáris Unió teljes kiépítésének (GMU 2.0) igénye.
De mit is jelent pontosan az előbb felvázolt Gazdasági és Monetáris Unió elmélyítése, vagy más terminológiát használva GMU 2.0? Halmai Péter a könyv első fejezetében (GMU 2.0? Teljes GMU felé, 21-62. o.) ezt részletezi és mutatja be.
Az évek során elért jelentős javulások ellenére az euróövezetben továbbra is makacsul érezteti magát a
- 32/33 -
válság mélyreható öröksége, s kihívásokkal kell számolni. Az éveken át tartó alacsony növekedés vagy a növekedés hiánya jelentős gazdasági és szociális különbségeket teremtett, a meglévőket pedig még inkább elmélyítette. A válság az euróövezet tagállamainak pénzügyi szektoraiban is széttöredezettséget okozott. Továbbra is hiányosságok állnak fenn az államháztartás minőségével és az euróövezet irányítási módjával kapcsolatban. Szerte az euróövezetben továbbra is jelentősen eltér a valóságos helyzet és a kihívások megítélése.
Mindezekkel kapcsolatosan a lehetséges reformintézkedések széles köre áttekintésre került. Azonban az új Európai Parlament 2019-es felállása előtt, a korábban remélt időpontban nem sikerült érdemi döntést hozni a GMU-reform[1] nyitott kérdéseiről. Az újonnan megalakult parlamentnek pedig számos komplex mechanizmust figyelembe kell venni a GMU megreformálása előtt. Ilyen például: az euróövezet kérdése, a "brexithatás"[2], nagyfokú megosztottság a tagállamok között vagy a fiskális mechanizmus hiánya. Ráadásul a COVID-19 krízis, vagy a 2022 elejétől elmélyülő háborús sokk égető problémái mellett a GMU-reform elmélyítése kevésbé sürgető feladatnak tűnhetett.
Ugyanakkor a szerző a záró alfejezetben egyértelműen aláhúzza: a GMU területén a 2010-et követően figyelemre méltó előrehaladás történt, még az úgynevezett "nagy csomag" tekintetében is. Habár az előbb említett csomag nem lett még elfogadva, mégis áttörést jelentene a GMU teljes kiépítésének tekintetében.
Egyidejűleg az eddigi gondolatmenet alapján megfogalmazható a GMU 2.0-reform tekintetében az előbbieknél szűkebb, az áttöréshez minimálisan szükséges, kritikus tömeget képező intézkedések köre. A kritikus tömeg eléréséhez mindenekelőtt három területen lenne szükséges mélyreható reformdöntések meghozatala. Ezek a következők: európai betétbiztosítási rendszer megteremtése, új fiskális szabályok és az euróövezeti bankok államkötvényeknek való túlzott kitettsége korlátozása.
A könyv következő fejezetében Anna Iara elemzi a Gazdasági és Monetáris Uniót, azonban más, kormányzati szemszögből. A fejezet címe: A Gazdasági és Monetáris Unió elmélyítése: lehetőségek és kilátások (63-76. o.) A fejezet elején a szerző bemutatja a GMU hiányosságait, amelyek: makrogazdasági egyensúlytalanságok, fenntarthatatlan nemzetközi tőkeáramlás, pénzügyi szektor bizonytalansága, rugalmasság hiánya, költségvetési fenntarthatóság kérdésessége, költségvetési védőháló hiánya és a versenyképességet javító intézkedések hiánya. A felsorolt hiányosságok mindegyike összefügg a Maastrichti Szerződésben meghatározott intézményes rendszer hiányosságaival.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
