Nótári Tamás[1]: In memoriam Zlinszky János (1928-2015) (ÁJT, 2015/4., 3-6. o.)

2015. június 18-án életének nyolcvannyolcadik évében elhunyt a magyar romanisztika doyenje, Zlinszky János professor emeritus, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának alapító dékánja, a Magyar Köztársaság Alkotmánybíróságának volt alkotmánybírája, az Osztrák Tudományos Akadémia levelező tagja.

Zlinszky János 1928. március 7-én született Budapesten. Gimnáziumi tanulmányait 1938 és 1946 között a budapesti piarista gimnáziumban végezte, majd 1947 és 1951 között a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen, illetve - névváltoztatás okán 1950-től - Eötvös Loránd Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Karán tanult.

A jogászi hivatás családjában hagyományosnak volt tekinthető: édesapja, két nagyapja és három dédapja is jogász volt. A római jog iránti érdeklődése már egyetemi hallgató korában megmutatkozott, amelyre a római jog professzora, Marton Géza is felfigyelt, aki mellett 1948 őszétől könyvtárkezelő demonstrátorként dolgozott a Római Jogi Tanszéken.

A diktatúra időszakában, 1951 májusában - néhány hónappal tanulmányai befejezése előtt - egy koholt vádak alapján lefolytatott koncepciós eljárás alapján kizárták az ország összes egyeteméről, majd júniusban családjával együtt Zsáka községbe kényszerlakhelyre kitelepítették. Ezt követően egy évre katonai szolgálat címén munkaszolgálatra rendelték. A kötelezővé tett ács szakmunkási vizsga letétele után több éven át építőmunkásként kényszerült dolgozni. Budapestre csak 1956-ban, Sternegg-Günther Mária művészettörténésszel - akitől utóbb három gyermeke született - kötött házassága révén kerülhetett vissza.

Hat évvel egyetemi stúdiumainak kényszerű megszakítása után, 1957-ben kapott engedélyt tanulmányai befejezésére, ez év márciusában szerezte meg jogászi diplomáját (dr. jur.). 1957 és 1968 között állami vállalatoknál dolgozott alkalmazott jogászként. 1968 és 1983 között ügyvédként tevékenykedett vidéken, Dunaújvárosban - a rendszer nem csupán az egyetemi katedrát zárta el előle, de még ügyvédi működését sem tette lehetővé lakhelyén, a fővárosban.

Az egyetemi oktatás lehetősége ötvenöt éves korában nyílott meg előtte: 1983-tól a Miskolci Egyetem Jogelméleti - Jogtörténeti Intézetében adjunktusként római jogot adott elő. 1984-ben megszerezte a jogtudomány kandidátusa (CSc) fokozatot, amelyre már ezt megelőzően is több kísérletet tett, ám az illetékes fórumok azt szakmainak nem minősíthető okokból megakadályozták. 1985-től intézetvezető docensként működött Miskolcon.

- 3/4 -

A rendszerváltozás - amely már 60 éves kora felett érte - pályájában is fordulatot hozott. 1990-ben megszerezte az állam- és jogtudományok akadémiai doktora (DSc) fokozatot, s még ugyanebben az évben egyetemi tanárrá és a Miskolci Állam- és Jogtudományi Kar Doktori Iskolájának vezetőjévé nevezték ki. 1991-ben az ő szervezőmunkájának köszönhetően Miskolcon rendezték meg a SIHDA-kongresszust.

1989 őszén az Országgyűlés alkotmánybíróvá választotta, amely tisztséget egészen hetvenedik életévének betöltéséig, 1998 márciusáig látta el.

A Pázmány Péter Katolikus Egyetem Állam- és Jogtudományi Karának megalapításában 1994 nyarától a szervezőbizottság vezetőjeként vállalt oroszlánrészt. Itt először a római jog tanáraként és a Jogtörténeti Intézet vezetőjeként, majd 1995 májusától 2000 júniusáig a fakultás dékánjaként működött.

Az Osztrák Tudományos Akadémia 1993-ban levelező tagjává választotta. 1992 és 1998 között az Európa Tanács Jogi Bizottságában (Velence Bizottság) magyar delegátusként működött. Nyugdíjba 2002 decemberében vonult, amivel egyidejűleg a Pázmány Péter Katolikus Egyetem professor emeritusi címet adományozott neki.

Élete utolsó harmadában számos hivatalos kitüntetéssel és díjjal - így többek között a Magyar Köztársaság Középkeresztje a csillaggal kitüntetéssel, a Nagy Szent Gergely Lovagrend Rend parancsnoki Fokozata pápai kitüntetéssel, a Pro Ecclesia Catholica Hungariae érdeméremmel, MTA Akadémiai díjjal, a Pro Cultura Hungariae érdemérem Deák Ferenc fokozatával, Köztársasági Elnöki Érdeméremmel, Pro Facultate Oklevéllel, a Iuris Consulto Excellentissimo díjjal - ismerték el munkásságát.

Tudományos munkásságát egyetemi hallgatóként kezdte meg Marton Géza vezetése alatt. Érdeklődése homlokterébe többek között a XII táblás törvény került, amelynek utóbb bilingvis szövegkiadását és magyarázatokkal ellátott fordítását is elkészítette.[1] E tárgykörben készítette el négy évtizeddel később akadémiai doktori értekezését is, amely monográfiaként is napvilágot látott.[2] Az archaikus kor jogának számos részkérdését önálló tanulmány keretében is feldolgozta, amelyek idegen nyelven is megjelentek.[3]

Abban az időszakban, amikor építőipari munkásként kényszerült dolgozni, szabadidejét a kutatómunkának szentelte: 1954-ben Ferenczy Endre ókortörténész javaslatára a Magyar Tudományos Akadémia Latin Irodalmi Bizottsága megbízta Baranyai Decsi János Históriájának bevezetéssel és kommentárral ellátott kiadásának előkészítésével. E téma is visszatért több későbbi munkájában.[4]

- 4/5 -

Első nagyobb német nyelvű munkája a holtnak nyilvánítás kérdésével foglalkozott a római jogban, amely kedvező nemzetközi visszhangot váltott ki,[5] akárcsak a praetori jog kezdeteit tárgyaló tanulmányai.[6] Marton Géza életművének gondozójaként közreadta felelősségtani művét,[7] amely kérdéskörrel ő maga is több írásában foglalkozott.[8] A római jog továbbélésének problematikáját, magyarországi recepciójának útjait és annak tudománytörténeti vonatkozásait tárgyaló munkái hiánypótlóan tárták fel a közép- és újkori magyar jogtörténet e témáit.[9]

Egyéni látásmódú monografikus - az egyetemi képzésben tankönyvként is kiválóan használható - munkákban dolgozta fel a ius publicum,[10] a ius privatum[11] és a római büntetőjog[12] anyagát. Róma jogállamiságának kérdését, valamint a ius publicum mint közjogi propedeutikum oktatásának jelentőségét több írásában vizsgálta, illetve hangsúlyozta.[13] Számos könyvet, tanulmányt szentelt a jogászi etika kér-

- 5/6 -

déskörének,[14] számos, alkotmánybírói működése kapcsán felmerült tárgyat önálló tanulmány formájában is feldolgozott.[15]

Hetvenedik születésnapján kollégái Iustum, aequum, salutare című,[16] nyolcvanadik születésnapján pedig Sapienti iniuria fieri non potest című[17] ünnepi kötettel tisztelegtek előtte. Szintén nyolcvanadik születésnapja alkalmából látott napvilágot a Durch das römische Recht, aber über dasselbe hinaus című kötet,[18] amely nem kollégái, hanem az ünnepelt római jogi, jogtörténeti és alkotmányjogi tárgyú munkáiból adott reprezentatív válogatást.

Életműve, személyisége, tartása és segítőkészsége nemcsak a magyar és a nemzetközi romanisztika, hanem az egész jogásztársadalom megkérdőjelezhetetlen tekintélyévé tették, amit jellemezni legtalálóbban saját szavaival lehet, amelyeket az elérni vágyott - és bizton mondhatni: általa megvalósított - jogászi és emberi eszményről a Magyar Tudományos Akadémia Társadalomtudományi Kutatóközpont Jogtudományi Intézetében a Iuris Consulto Excellentissimo díj átvétele alkalmával 2013. november 28-én mondott:[19] vir bonus, dicendi peritus, amicus certus, consors fidelis, dator hilaris.■

- 6 -

JEGYZETEK

[1] Zlinszky János (szerk.): A tizenkéttáblás törvény töredékei (Budapest: Tankönyvkiadó 1991).

[2] Zlinszky János: Állam és jog az ősi Rómában (Budapest: Akadémiai Kiadó 1996).

[3] János Zlinszky: "Staat und Recht im archaischen Rom" Helikon Universitas 1988. 169-182; uő.: "Familia pecuniaque" Index 1988. 32-42; uő.: "Gedanken zur legis actio sacramento in rem" Zeitschrift der Savigny-Stiftung für Rechtsgeschichte, Romanistische Abteilung 1989. 106-151; uő.: "Punitions á Rome avant les XII Tables" Publicationes Universitatis Miskolciensis, Series Juridica et Politica 1990. 97-115; uő.: "Consors et domina - filiae loco: la famille romaine archaique" in Rolland Ganghofer (szerk.): Le droit de la famille en Europe. Son évolution depuis l'Antiquité jusqu'à nos jours (Strasbourg: Université Strasbourg 1992) 233-240.

[4] János Zlinszky: "Legal Studies and Works of János Baranyai Decs" Acta Ethnographica Hungarica 2000. 327-336; uő.: "Legal Studies and Works of János Baranyai Decsi" in Gábor Barna - Ágnes Stemler - Vilmos Voigt (szerk.): Igniculi Sapientiae. Symposium und Ausstellung zum 400. Jahrestag des Erscheinens der Adagia von János Baranyai Decsi in der Széchényi Nationalbibliothek, 1998 (Budapest: Osiris - OSZK 2004) 104-118.

[5] János Zlinszky: "Zur Frage der Verschollenheit im römischen Recht" Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 1960. 95-132.

[6] János Zlinszky: "Die Anfange des praetorischen Rechts" Acta Antiqua Academiae Scientiarum Hungaricae 2005. 35-44; uő.: "Die frühe Schicht des Edictum praetoris" in Gábor Hamza -István Kajtár - Attila Pókecz Kovács - János Zlinszky (szerk.): Iura antiqua - iura moderna. Festschrift für Ferenc Benedek zum 75. Geburtstag (Pécs: PTE ÁJK 2001) 277-283.

[7] Marton Géza: A polgári jogi felelősség (Budapest: Triorg 1992).

[8] János Zlinszky: "Nichtvermögensschaden im ungarischen Recht" in Bericht über den fünfzehnten österreichischen Historikertag in Salzburg (Wien: Verband Österreichischer Geschichtsvereine 1984) 1230-1241; uő.: "Haftung für immateriellen Nichtvermögens-Schaden im ungarischen Recht" Acta Juridica Hungarica 1983. 207-221.

[9] János Zlinszky: "Die Krone als Symbol der Freiheit - Die Freiheit als Sinn des Rechts" in H. Szilágyi István - Paksy Máté (szerk.): lus unum, lex multiplex. Liber Amicorum - Studia Z. Péteri dedicata (Budapest: Szent István Társulat 2005) 437-453; uő.: "Römisches Recht in Ungarn" in Michael J. Rainer - Martin Josef Schermaier - Laurens C. Winkel (szerk.): Iurisprudentia universalis. Festschrift für Theo Mayer-Maly zum 70. Geburtstag (Köln - Weimar - Wien: Böhlau 2002) 945-963; uő.: "L'expropriation dans le droit médiéval de la Hongrie" in Jean-Louis Harouel (szerk.): L'expropriation, Il. Moyen Âge et temps modernes (Paris: De Boeck Université 2000) 297-301; uő.: Wissenschaft und Gerichtsbarkei. Quellen und Literatur der Privatrechtsgeschichte Ungarns im 19. Jahrhundert (Frankfurt am Main: Vittorio Klostermann 1997); uő.: "Two Questions about the Adaptation of Juridical Models: The XII Tables and Hungarian Reception" Acta Juridica Hungarica 1991/1-2. 39-56; uő.: "Die historische Rechtsschule und die Gestaltung des ungarischen Privatrechts im 19. Jahrhundert" in Both Ödön (szerk.): Studia in honorem Velimirii Pólay Septuagenarii (Szeged: JATE ÁJK 1985) 1-31; uő.: "Ein Versuch zur Rezeption des römischen Rechts in Ungarn" in Franz Horak - Wolfgang Waldstein (szerk.): Festgabe für Arnold Herdlitczka zu seinem 75. Geburtstag (München: Wilhelm Fink 1972) 315-326.

[10] Zlinszky János: lus publicum (Budapest: Osiris 1996).

[11] Zlinszky János: lus privatum (Budapest: Osiris 1998).

[12] Zlinszky János: Római büntetőjog (Miskolc: Tankönyvkiadó 1992).

[13] János Zlinszky: "Rechtsstaat Rom" in Martin Josef Schermaier - Zoltán Végh (szerk.): Ars boni et aequi. Festschrift für Wolfgang Waldstein zum 65. Geburtstag (Stuttgart: Franz Steiner 1993) 471-480; uő.: "Unterricht des ius publicum als Propedeuticum zum öffentlichen Recht" in Luka Breneselovic - Baltazar Bogisic (szerk.): Spomenica Valtazara Bogisica o stogodisnjici njegove smrti 24. apr. 2008. godine (Beograd: Sluzbeni Glasnik 2011) 157-164; uő.: "Römisches Recht. Beispielsammlung für Rechtsphilosophie und Staatskunde" in Cserne Péter - H. Szilágyi István - Könczöl Miklós - Paksy Máté - Takács Péter - Tattay Szilárd (szerk.): Theatrum legale mundi. Symbola Cs. Varga oblata (Budapest: Szent István 2007) 599-608.

[14] Zlinszky János: Keresztény erkölcs és jogászi etika (Budapest: Szent István Társulat 2000); uő.: Közéleti és jogászi etika gyakorlatban (Budapest: Szent István Társulat 2007).

[15] János Zlinszky: "Eigentumsschutz versus Marktschutz" in Klaus Grupp - Ulrich Hufeld (szerk.): Recht - Kultur - Finanzen. Festschrift für Reinhard Mussgnug zum 70. Geburtstag (Heidelberg: C. F. Müller 2005) 59-70; uő.: "Zur Entwicklung der Verfassungsgerichtsbarkeit in Ungarn" Jahrbuch für Ostrecht 2002. 137-144; uő.: "Legalitat und Eigentum. Probleme des werdenden Rechtstaates" JURA 1995. 524-533; uő.: "Theorie und Institutionen der Gewaltenteilung" in Máthé Gábor (szerk.): Theorie und Institutionsystem der Gewaltentrennung in Europa (Budapest: ÁF 1993) 37-50.

[16] Bánrévy Gábor - Jobbágyi Gábor - Varga Csaba (szerk.): Iustum, aequum, salutare. Emlékkönyv Zlinszky János tiszteletére (Budapest: PPKE 1998).

[17] Horváth Attila - Koltay András - Máthé Gábor (szerk.): Sapienti iniuria fieri non potest. Ünnepi tanulmányok Zlinszky János tiszteletére (Budapest: Gondolat 2009).

[18] El Beheiri Nadja (szerk.): Durch das römische Recht, aber über dasselbe hinaus (Budapest: Pan 2008).

[19] Zlinszky János: "Életművem? - díjazva!" Állam- és Jogtudomány 2013/3-4. 5.