A Nemzeti Tankönyvkiadó gondozásában 2009 őszén immár tizennegyedik átdolgozott kiadása jelent meg a napjainkra mind a romanisták, mind pedig a joghallgatók számára nélkülözhetetlen alapműnek számító tan- és kézikönyvnek1. A mű Hamza Gábor tanszékvezető egyetemi tanár, az MTA rendes tagja és Földi András egyetemi tanár hosszú évekig tartó, az ún. Brósz-Pólay tankönyv alapulvételével végzett munkájának eredményeként először 1996-ban jelent meg. A budapesti egyetem két tanárának alkotása a már megszokottá váló nemzetközi példát követte2 azzal, hogy egy szerzőpáros korábbi művét dolgozta át, beépítve a folyamatosan újabb és újabb kutatási eredményeket felvonultató magyar és nemzetközi szakirodalmat, valamint különös hangsúlyt fektetve a római jog és a modern magánjog kapcsolatára. A szerzők a tan- és kézikönyvön az elmúlt másfél évtizedben számos bővítést, kiegészítést hajtottak végre, amelynek eredményeként a kutatók, a hallgatók és a témakör iránt érdeklődők mindig aktuális, naprakész művet forgathatnak. Ennek méltó eredménye az, hogy 2000 őszén a mű nívódíjban részesült, és mind hazai, mind világviszonylatban számos fórumon kiemelten méltatták. A műről számos ismertetés és recenzió látott napvilágot, a mostani írásomnak a célja azonban ezektől némileg eltérően az, hogy rámutassak arra, a szerzők mennyiben teremtik meg a kapcsolatot a római jog és modern jogok között, kiemelve a római jog stúdiumának propedeutikus jellegét az egyetemi oktatásban.
A tankönyvet a szerzők hat részre tagolták, az első rész foglalkozik a római jog történetével, a második az eljárásjoggal, a harmadik a személy- és családjogi tanokat tartalmazza, a negyedik a dologi jogot, az ötödik a kötelmi jogot tárgyalja, míg a hatodik rész öleli fel az öröklési jog anyagát. Szerkezetét tekintve tehát az institúció-rendszert követi, a római jog oktatásának sajátosságait figyelembe véve az eljárásjog anyagának közbeiktatásával. Tartalmát tekintve kiemelendő, hogy a történeti részben a római jog egyes korszakainak átfogó elemzése mellett az olvasó megismerheti a ius Romanorum közép- és újkori továbbélését is, amely egyúttal a római jog által a modern jogrendszerekre gyakorolt hatását is tükrözi.
A tankönyv történeti részében a korábbi tankönyvekhez képest jelentősen részletesebb az államtörténet bemutatása. A szerzők a szokásos tankönyvi méreteket meghaladóan, rendkívül aprólékosan, mondhatni minúciózusan mutatják be a római állam és közigazgatás szervezetét a római jog egyes korszakaiban. A sokszor jelentős ókortörténeti előképzettséget igénylő fejtegetések alapvetően a tankönyv kézikönyv jellegét bizonyítják, és ezáltal a közjog- és közigazgatás-történet kutatói számára is hasznos információval szolgálnak. Emellett azonban különösen kiemelendő, hogy a szerzők nagy hangsúlyt fektettek a jogi, és azon belül is a magánjogi alapfogalmak és összefüggések ismertetésére. A jogi dogmatika alapfogalmainak tudományos szintű bemutatásával a modern magánjog megértéséhez elengedhetetlen ismereteket sajátíthatja el az olvasó, mindezt a római jogtudósok, valamint elsősorban a pandektisztika eredményeinek elemzésével. Figyelmet érdemel a történeti részben a jog és erkölcs, illetve a jogbiztonság és az igazságosság követelményének viszonyát elemző igen tanulságos és napjaink jogalkalmazásában is aktuális fejtegetés.
A történeti részben kerül ismertetésre a római jog továbbélése is, rendkívül széleskörű és adatokban gazdag módon, talán egyedülállóan a jelenleg nemzetközileg ismert római jogi tankönyvekkel összevetve. Az áttekintés kronológiai szempontból a korai középkortól egészen napjainkig terjed, földrajzi értelemben pedig Ausztrália és az Antarktisz kivételével kiterjed valamennyi kontinensre. Egy összehasonlító jogi enciklopédiával szemben támasztott tudományos elvárásnak is teljes joggal megfelel ez a fejezet. Az olvasó olyan jogtörténeti kuriózumokkal gazdagíthatja tudását, mint pl. milyen forrásokra voltak tekintettel a louisianai vagy éppen a haiti polgári törvény megalkotói, hogyan jutott el a római jog Latin-Amerikába, Dél-Afrikába és Ceylonba, valamint milyen szerepet játszik napjainkban a Roman-Dutch law. A szerzők majdnem valamennyi európai és több tucat tengerentúli ország magánjogtörténetének breviáriumát alkották meg elegáns módon ebben a fejezetben.
A római jognak a hatályos magánjogban való továbbélése mellett a szerzők kiemelt jelentőséggel kezelik a római jog, mint tudományos diszciplína történetét is. Ebben a körben részletes bemutatását láthatjuk annak, hogy a római jog tudományos művelésének centruma több évszázados vándorlás útján - bejárva Franciaországot, Hollandiát és Németországot - a 20. században visszakerül Itália területére. A római jognak és oktatásának magyarországi történetét tárgyaló fejezet segíti az olvasó számára megérteni a magyar jogtörténet alakulását a nemzetközi tendenciák mellett. Örvendetes, hogy a történeti rész keretében foglalkoznak a szerzők a kánonjog és a nemzetközi magánjog kialakulásával és történetével is. Megfontolandó, hogy az interprovinciális szinten jelentkező antik nemzetközi magánjog mibenlétére is példákat mutasson be a mű a későbbiekben, ami bevezetésül szolgálna a nemzetközi magánjog tanulásához.
A perjog helyett a tankönyvben eljárásjognak nevezett anyagrész is jelentősen megújult, mind mennyiségi, mind minőségi értelemben. A modern jog művelői számára is igen tanulságosak a kereset és az elévülés fogalmával kapcsolatos fejtegetések, különös tekintettel az anyagi jog megszűnésének és a peres úton történő jogérvényesítés kapcsolatának vizsgálata. A peres eljárás különböző formáinak megértését nemcsak a jelentősen kibővített magyarázatok segítik, hanem a szerzők a források alapján egy tucat praetori formula szövegét is ismertetik, ami nemcsak az eljárásjogi, hanem a vonatkozó anyagi jogi szabályok érvényesülésének megértéséhez is nélkülözhetetlen. Napjaink gyakorló jogásza számára egyre fontosabbá válik a bona fides fogalmának sokoldalú és elmélyült elemzése, különös tekintettel az e kérdéskör tekintetében változó magyar bírósági gyakorlatra. A végrehajtási és a nem peres eljárásokkal foglalkozó fejezetek a korábbi tankönyvekhez képest szintén bővebb ismereteket nyújtanak, és teljesen új színfoltja az eljárásjogi résznek a közjegyzőség előzményeit (tabularius, tabellio) bemutató fejezet.
A tankönyvnek a személyi és családjogot tárgyaló része logikusan épül fel azáltal, hogy az egyes alapfogalmakat egymásra építve mutatja be az e jogterületen ismert jogintézményeket, így pl. a jogi személy tárgyalása a személyek körében történik, ellentétben a korábbi tankönyvben elfoglalt helyével. A jogképesség és cselekvőképesség, illetve hasonlóképpen a gyámság és a gondnokság elhatárolása és fogalmai ismérveinek elemzése, leszámítva a római jogi sajátosságokat, e jogintézmények modern megfelelőit vetítik előre. Kiemelendő a jogi személyek fogalmi jegyeinek bemutatása, ami az ebben a témakörben alkotott modern teóriák megértéséhez szolgál elméleti alapként.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
