2008. november 6-án Pécsen, hagyományteremtő céllal került megrendezésre a "Közigazgatási jogunk időszerű kérdései" című konferencia a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszék munkatársai, valamint "A Jövő Közigazgatásáért Alapítvány" szervezésében. A rendezvény azzal a nem titkolt céllal jött létre, hogy együttgondolkodásra inspirálja a résztvevőket; a szervezők éppen ezért az ország valamennyi jogi karán dolgozó, közigazgatási joggal foglalkozó elméleti és gyakorlati szakembert meghívták.
A konferenciát a házigazda Pécsi Tudományegyetem tanszékvezető egyetemi adjunktusa, Fábián Adrián nyitotta meg és örömét fejezte ki afelett, hogy ilyen szép számban eljöttek a konferencia témáját kutató oktatók, látván, hogy mindenki számára fontos és halasztást nem tűrő problémákról, tárgykörökről hivatott szólni a konferencia. Fábián Adrián azt is hangsúlyozta, hogy a pécsi egyetemen kiemelten fontosnak tartják a jövő közigazgatási szakembereinek képzését, támogatását, ezért is hozták létre a Tanszék keretein belül "A Jövő Közigazgatásáért Alapítványt", illetve az alapítvány keretében a Szamel Lajos Tudományos Ösztöndíjat. Ezt követően Fábián Adrián felkérte Csefkó Ferencet, az Alapítvány Kuratóriumának elnökét, hogy adja át az idei Szamel Lajos Ösztöndíj Pályázat nyerteseinek az okleveleket. Az ünnepélyes ceremónia után az időszerű problémákra rávilágító, magas színvonalú, provokáló előadásokra került sor, hogy előremutató szakmai viták bontakozhassanak ki a teremben.
A nyitóelőadásokat Ivancsics Imre a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási és Pénzügyi Jogi Tanszékének egyetemi docense, korábbi tanszékvezetője Torma András, a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszékének egyetemi tanára és Patyi András, a győri Széchenyi István Egyetem Deák Ferenc Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási és Pénzügyi Tanszék tanszékvezető egyetemi docense tartották.
Ivancsics Imre a területi államigazgatás megoldásra váró, időszerű problémáiról beszélt. Véleménye szerint az államigazgatásnak ez a szintje, vagyis az ún. középszint szétesett, amelynek alapvető oka a rendszerszemléletű gondolkodás hiánya. Ezért a közigazgatás eme szegmensében nem lehet más a cél, mint rátérni csak és kizárólagosan ennek a szintnek az átfogó rendezésére. Az előadó szigorú bírálatai a következőkben foglalhatók össze: 1. A közigazgatáshoz mindenki ért, ezért mindenki igyekszik beleszólni abba, hogy mi nem jó, mit kellene csinálni, vagy mit kellene másképp csinálni, de azért ez nem ilyen egyszerű téma. 2. A pártoknak sajnos nincs közigazgatásfejlesztési koncepciója, és ez az egyik nyilvánvaló oka annak, hogy mintegy 100 éve nem változott a területi közigazgatással kapcsolatos felfogás. 3. Az esetlegesen előforduló reformok elsősorban szervezet-centrikusak, amelyek azonban semmi és senki másnak nem felelnek meg, csak a politikai érdekeknek. 4. Sajnos nagyon rossz a jelenlegi közigazgatási döntés-előkészítési mechanizmus, mert rendre elmaradnak a hatásvizsgálatok, helyzetértékelések. 5. A döntések meghozatalánál csak pénzügyi szempontokat követnek, ezért a jogi szabályozás igen gyakran silány, nemritkán ún. "salatátörvények" születnek. Végkövetkezetésként Ivancsics Imre hangsúlyozta, hogy a megye a lehető legrosszabb helyzetben van jelenleg, ezért először is azt kellene eldönteni, legyen-e megye egyáltalán vagy sem, illetve ha szükség van rá, akkor milyen legyen.
Torma András a közigazgatás elmúlt húsz évét vette vizsgálat alá a rendszerváltozás kihívásai és az arra adott válaszok szemszögéből. Véleménye szerint tradicionális tényezők, illetve nagy nemzetközi szervezetekhez (elsősorban az Európai Unióhoz) való csatlakozások együttesen határozzák meg a jelenlegi magyar közigazgatást. Mivel a körülmények folyamatosan változnak, a közigazgatásnak is változnia kell. Ezzel összefüggésben tehát az előadó összefoglalta, melyek azok a követelménycsoportok, amelyekhez (megítélése szerint) a jelenlegi magyar közigazgatásnak folyamatosan igazodni a kell: 1. demokratikus jogállami követelmények, mint pl. a centralizáció-decentralizáció helyes arányának megteremtése, vagy a parancsoló közigazgatás szolgáltató közigazgatássá történő átalakulásának kívánalma; 2. piacgazdasági követelmények, mint pl. a racionalitás, megújulás és alkalmazkodókészség feltételeinek megteremtése, megvalósítása. 3. Végül, de nem utolsó sorban léteznek európai uniós követelmények is, mint pl. a koppenhágai kritériumok[1], illetve ezen belül elsősorban megbízható, átlátható, demokratikus állami intézményrendszer működtetésének érvényesítése. Torma András véleménye szerint habár gyors és gyökeres változások történtek a rendszerváltozás keretében (amelyek párosultak a szabadság mámorával is), azonban eredményét tekintve elmondható, hogy áttekinthetetlen, szétaprózott szervezeti struktúra jött létre, főleg önkormányzati területen. Az előadó hang-
- 231/232 -
súlyozta, hogy a gyorsaságot és a szabadságot egyfajta üzleti sikerelméletnek tekinthetjük Magyarország esetében, azonban ez az elmélet folyamatos megújításra szorul. Így immár a minőséget és hatékonyságot kell az államigazgatás új "üzleti stratégiájának" előterébe helyezni. Az előadó nemcsak a konferencia témáját képező közigazgatás, hanem az állam egész szervezetének átalakítását javasolta, mivel az az álláspontja, hogy a törvényhozó és igazságszolgáltató szervek is elérték teljesítőképességük határát napjainkban. Összegzésül tehát arra a megállapításra jutott, hogy Magyarországnak teljesen új Alkotmányra van szüksége a javasolt gyökeres átalakítások elindításához, illetve majdani megszilárdításához.
Patyi András speciális határterületre tért ki figyelemfelkeltő előadásában, mégpedig a jogi személyiség problematikájára a közigazgatási jogban. Az előadó kiemelte, hogy a közigazgatásban alanytalan helyzetek nem képzelhetők el; ugyanakkor elmondható, hogy számos olyan szituáció adódik, ahol egy közigazgatási jogi jogalany egyben jogi személy is, hiszen adott esetben költségvetési szervről van szó. Patyi András témájához kapcsolódóan ismertette más szerzők véleményét is; többek között kitért Ki-lényi Géza professzor álláspontjára is, aki szerint a jogi személyek fogalmát egységesíteni kellene. Az előadó azonban úgy gondolja, mivel a jogi személy fogalma alapvetően polgári jogi, azaz magánjogi fogalom, így azt nem szabad mindenféle változtatás nélkül átültetni a közjog területére. Mi lehetne tehát a megoldás? - vetődött fel a kérdés. Véleménye szerint az, hogy mivel a közigazgatási jogalanyiság fogalma egy komplex fogalom, ezért mindig azt kellene érteni alatta, amit az adott jogszabály az adott közigazgatási jogalany vonatkozásában előír, tartalmaz.
Az előadásokat követően számos hozzászólásra került sor. Petrétei József, volt igazságügyi és rendészeti miniszter, a Pécsi Tudományegyetem Alkotmányjogi Tanszékének docense, a Torma András által mondottakat kiegészítve hangsúlyozta, hogy nemcsak a jelenleg hatályos Alkotmány szorul megújításra, hanem a jogalkotásról szóló törvény[2] (Jat.) is, hiszen mindkét jogszabály elavult, tele van alkotmánysértő rendelkezésekkel. A hozzászóló szerint a közigazgatást is sújtó alacsony szintű szabályozás oka pedig az, hogy ezen a jogterületen döntően kétharmados törvényeket kellene elfogadni, ami meglehetősen nehézkes. Ezért Petrétei József szerint olyan új Alkotmányra van szükség, amelybe beépítenék a kétharmados törvények garanciáit. Patyi András és Torma András néhány további észrevétel mellett egyetértettek a hozzászólóval.
Nagy Marianna, az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszékének egyetemi docense, mindhárom nyitóelőadáshoz kapcsolódóan ismertette álláspontját. Ivancsics Imréhez kapcsolódva elmondta, meglátása szerint van elkülönült középszintű érdek, de az nem biztos, hogy azonos a megye, mint területi egység szintjével. Vagyis Nagy Marianna szerint azt lehet mondani, hogy hazánkban a településinél nagyobb, de az országosnál kisebb érdek igenis létezik, aminek mielőbbi rendezése mindenképpen időszerű. Torma András előadásával összefüggésben egyrészt arra helyezte a hozzászóló a hangsúlyt, hogy Magyarországon sajnos alapvetően hiányzik a közigazgatási kultúra; másrészt arra, hogy szerinte a jogállami és piacgazdasági működés kizárja egymást. Patyi András előadásához kapcsolódva pedig a jogalanyiság négy esetének nyomatékosítására hívta fel a figyelmet; azaz a hozzászóló nélkülözhetetlennek tartja a közigazgatási, a pénzügyi, a munkajogi és a polgári jogi jogalanyiság-fogalmak elkülönítését.
Ezt követően Gyergyák Ferenc, a Magyar Közigazgatási Kar főtitkára, egyben az Alkotmánybíróság Hivatalának főtanácsadója, Nyitrai Péter a Miskolci Egyetem Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszék tanszékvezető egyetemi docense, Szabó Rita, Monok jegyzője, Bércesi Ferenc, a Magyar Közigazgatási Kar Baranya Megyei Tagozatának elnöke, egyben a Dél-dunántúli Regionális Közigazgatási Hivatal Baranya Megyei Kirendeltségének hivatalvezető-helyettese és Ádám Antal, a Pécsi Tudományegyetem Állam- és Jogtudományi Kar Alkotmányjogi Tanszékének professor emeritusa, volt alkotmánybíró megannyi jobbító szándékú és támogató gondolatát ismertette az egybegyűltekkel.
Úgy gondolom, hogy a rendezvény mindenképpen sikeresnek mondható, hiszen elindult egy olyan pozitív irányba mutató folyamat, amely a közigazgatási jog átvizsgálásához, rendszerszerű átalakításához nélkülözhetetlen. Véleményem szerint ennek jeles bizonyítékául szolgál az is, hogy Nagy Marianna felajánlotta, vállalja a 2009-ben esedékes, hasonló közigazgatási jogi konferencia szervezését az ELTE Állam- és Jogtudományi Kar Közigazgatási Jogi Tanszékének nevében.■
JEGYZETEK
[1] Koppenhágai kritériumok; az Európa Megállapodást aláírt közép- és kelet-európai országok csatlakozásához az Európai Tanács 1993. júniusi, koppenhágai ülésén megfogalmazott általános, nem számszerűsített feltételek. Röviden: 1. a működő demokrácia, a jogállamiságot és az emberi jogok érvényesülését garantáló intézmények stabilitása, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása és védelme, 2. működő piacgazdaság megléte, 3. annak a képességnek a megszerzése, hogy az adott ország meg tudjon birkózni az Unión belül érvényesülő versenyviszonyokkal és piaci erőkkel, 4. a tagsággal járó kötelezettségek, különösen a politikai, gazdasági és monetáris unió célkitűzéseinek vállalása, 5. az Unió alkalmassága új tagok befogadására. Forrás: http://www.eutanfolyam.hu/index.php?mod=dinamikus&-page=lexikon&b=k (2008. november 10.)
Lábjegyzetek:
[1] A szerző egyetemi tanársegéd, Széchenyi István Egyetem Győr.
Visszaugrás
