2020. március 11-én az Egészségügyi Világszervezet főigazgatója bejelentette, hogy a 2019- ben a kínai Wuhanból elterjedt[2], SARS-CoV-2 okozta koronavírusos megbetegedés (COVID- 19)[3] világjárványként jellemezhető.[4]
Magyarországon a kormány ugyanezen a napon Magyarország egész területére veszélyhelyzetet hirdetett ki, amely 2020. március 11-étől[5] 2020. június 17-éig állt fenn.[6] A kormány hatásköreinek kereteit a veszélyhelyzet idején elsősorban Magyarország Alaptörvénye, valamint 2020. március 31-étől[7] és 2020. június 17-éig[8] a koronavírus elleni védekezésről szóló 2020. évi XII. törvény határozta meg.
Az Országgyűlés által 2020. június 16-án elfogadott, a veszélyhelyzet megszűnésével összefüggő átmeneti szabályokról és a járványügyi készültségről szóló 2020. évi LVIII. törvény az egészségügyről szóló 1997. évi CLIV. törvényt módosítva rögzítette a járványügyi készültségnek minősülő egészségügyi válsághelyzet szabályait. Ezen szabályok alapján 2020. június 18-ától 2020. december 18-áig a kormány Magyarország egész területére egészségügyi válsághelyzet elrendelésével járványügyi készültséget vezetett be.[9]
"Az Alaptörvény 48-54. cikkében szabályozott időszakok az ország életének kivételes időszakai, amelyekben az alaptörvényi feltételek megvalósulása esetén kivételes hatalom (rendeleti kormányzás) érvényesül."[10] Az egészségügyi válsághelyzet szabályai biztosítják, hogy egészségügyi válsághelyzet esetén a kormány rendeletében hozza meg az egészségügyi válsághelyzet kezeléséhez szükséges intézkedéseket.[11] A veszélyhelyzet és az azt felváltó járványügyi készültség keretei között kihirdetett kormányrendeletek egyes esetekben közvetlenül módosították a már korábban megkötött szerződések tartalmát, más esetekben pedig mind a kormányrendeletek, mind az önkormányzati rendeletek kevésbé közvetlen módon tették egyes szerződések teljesítését terhesebbé. Ezen drasztikus változások számos polgári jogi kérdést is felvetnek.
A rendeleti jogalkotás polgári jogi kötelmekre gyakorolt hatásai körében a szerződésekre gyakorolt hatásokra szükséges fókuszálni.
Az egyes szerződésekre irányadó polgári jogi szabályok között azonban lehetnek különbségek. Ha a szerződésre a magyar jog az irányadó, akkor az alkalmazandó jogszabály szempontjából az alábbi esetek merülhetnek fel: (1) ha a felek szerződésüket 2014. március 15. napja[12] előtt kötötték meg és szerződésüket nem helyezték a Ptk. hatálya alá, akkor arra a régi Ptk. az irányadó;[13] (2) ha a felek szerződésüket 2014. március 15. napja előtt kötötték meg és szerződésüket a Ptk. hatálya alá helyezték, akkor arra a Ptk. az irányadó;[14] (3) ha a felek szerződésüket 2014. március 15. napján vagy azt követően kötötték meg, akkor arra a Ptk. az irányadó.[15] Ezért a továbbiakban külön-külön szükséges vizsgálni mind a régi Ptk, mind a Ptk. szabályait.
A szerződési jog a pacta sunt servanda elvén alapul, azaz a szerződéseket be kell tartani.[16] A rendeleti kormányzás számos olyan esetet előidézhetett, amikor a pacta sunt
- 307/308 -
servanda elvének maradéktalan érvényesülése veszélybe került. Ezért különösen (I.) az együttműködési, tájékoztatási és akadályközlési kötelezettséget, (II.) a teljesítési határidők alakulását és (III.) a vis maiort szükséges közelebbről megvizsgálni.
A régi Ptk. több helyen is rögzítette a felek együttműködési kötelezettségét. Elsőként a bevezető rendelkezésekben azon szabállyal, amely szerint a polgári jogok gyakorlása és a kötelezettségek teljesítése során a felek a jóhiszeműség és tisztesség követelményének megfelelően, kölcsönösen együttműködve kötelesek eljárni [régi Ptk. 4. § (1) bekezdés]. A régi Ptk. egy további külön szabálya is ezt a követelményt támasztotta a szerződéskötést megelőző tárgyalásokra is.[17] Ezek szerint a felek a szerződés megkötésénél együttműködni kötelesek, és figyelemmel kell lenniük egymás jogos érdekeire. A szerződéskötést megelőzően is tájékoztatniuk kell egymást a megkötendő szerződést érintő minden lényeges körülményről [régi Ptk. 205. § (3) bekezdés]. Ezen felül a teljesítés szabályai is külön rendelkezéseket tartalmaztak a felek együttműködési és tájékoztatási kötelezettségéről. Ezek szerint a felek a szerződés teljesítésében együttműködésre kötelesek. A kötelezettnek a szerződés teljesítése érdekében úgy kell eljárnia, ahogy az az adott helyzetben általában elvárható, a jogosultnak pedig ugyanilyen módon elő kell segítenie a teljesítést [régi Ptk. 277. § (4) bekezdés]. A felek a szerződés teljesítését érintő minden lényeges körülményről kötelesek egymást tájékoztatni [régi Ptk. 277. § (5) bekezdés]. A régi Ptk. ezen felül a szerződésszegés, azon belül is a teljesítés lehetetlenné válása körében rögzített "akadályértesítési kötelezettséget".[18] Ezen szabály szerint a teljesítés lehetetlenné válásáról tudomást szerző fél haladéktalanul köteles erről a másik felet értesíteni. Az értesítés elmulasztásából eredő kárért a mulasztó felelős [régi Ptk. 312. § (1) bekezdés 2. és 3. mondata]. Nemcsak az akadályértesítési kötelezettség, hanem az együttműködési kötelezettség megsértése is kártérítési kötelezettséggel járhat a régi Ptk. 318. § (1) bekezdése és a 339. § (1) bekezdése szerint.[19]
A Ptk. a korábbi szabályokhoz képest részletesebben rendelkezik a felek együttműködési és tájékoztatási kötelezettségéről. Ezek szerint a felek kötelesek a szerződéskötési tárgyalások alatt, a szerződés megkötésénél, fennállása alatt és megszüntetése során együttműködni és tájékoztatni egymást a szerződést érintő lényeges körülményekről [Ptk. 6:62. § (1) bekezdés]. A fél nem hivatkozhat a tájékoztatási kötelezettség megsértésére olyan jogokkal, tényekkel és adatokkal kapcsolatban, amelyeket ismert, vagy közhiteles nyilvántartásból vagy más forrásból ismernie kellett [Ptk. 6:62. § (2) bekezdés]. Ha a szerződés létrejön, az a fél, aki a Ptk. 6:62. § (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét megszegi, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésszegéssel okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni [Ptk. 6:62. § (3) bekezdés]. A szerződés létrejöttének elmaradásáért a feleket kártérítési kötelezettség nem terheli [Ptk. 6:62. § (4) bekezdés]. Ha a szerződés nem jön létre, az a fél, aki a Ptk. 6:62. § (1) bekezdésben foglalt kötelezettségét a szerződéskötési tárgyalások során megszegte, köteles a másik fél ebből származó kárát a szerződésen kívül okozott károkért való felelősség általános szabályai szerint megtéríteni [Ptk. 6:62. § (5) bekezdés]. A Ptk. indokolása szerint "a kölcsönös együttműködési és tájékoztatási kötelezettség a szerződés minden létszakában (szerződéskötési tárgyalások, szerződéskötés, a teljesítés előkészítése, teljesítés stb.) reálisan támasztható igény a felekkel szemben. Az együttműködési kötelezettségnek az egész szerződési jogra kiható, alapelvi jellegű megfogalmazása feleslegessé teszi ugyanakkor ennek az elvárásnak az ismételt kimondását a szerződési jog részletszabályai között, ahogy az a [régi] Ptk.-ban történt."[20] A Ptk. indokolása szerint az említett szabály megismétlése felesleges, ugyanakkor korántsem árt és valójában ezt meg is teszi a Ptk., mivel nyilvánvalóan a szerződést érintő lényeges körülménynek tekinthetőek a teljesítés akadályai, amelyről a fentiek szerint a szerződés fennállása alatt a feleknek tájékoztatniuk kell egymást. Másként fogalmazva: "a tájékoztatási kötelezettség egyik eleme az [...] akadályközlési kötelezettség."[21]
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
