https://doi.org/10.59851/jk.79.03.2
E tanulmány célja, hogy azonosítsa a gyermeki jogok felfogásával kapcsolatos kulcskérdésekre, azaz a gyermekek alapjogi joggyakorlására, joggyakorlási képességére, e jogok korlátozhatóságára vonatkozó értelmezési szempontokat az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Ily módon rá kíván mutatni a gyermek joggyakorlásával kapcsolatos szempontokra, azaz a gyermekek döntéshozatali képességére, annak vizsgálatára, a szülő neveléshez való jogának/kötelezettségének szerepére, valamint a közérdek védelmére való hivatkozásra is. A releváns nemzetközi emberi jogi alapok rövid bemutatását követően ezért - az egyes határozatok egymásra épülő evolúcióját követve - rekonstruálni kívánja az alkotmánybírósági felfogás koncepcionális elemeit, összefüggéseit, és különösen annak belső ellentmondásait. Az áttekintés és problémafelvetés célja az, hogy elősegítse a jelenlegi fogalmi keretek újragondolását és újrafogalmazását.
Tárgyszavak: gyermeki jogok, alapjog-korlátozás, szülő jogok/kötelezettségek
The aim of this study is to identify the key issue of the conception of children's rights, the interpretative aspects of the Hungarian Constitutional Court's practice concerning the exercise of children's fundamental rights, their capacity to exercise their rights and the limitations of these rights. It also seeks to point out aspects related to the exercise of children's rights, i.e., children's capacity to make decisions, the assessment of this capacity, the role of the parental rights and obligations, and the reference to the protection of the public interest. Therefore, after a brief review of the relevant international human rights law foundations, the conceptual elements and contexts of the Constitutional Court's approach, and in particular its possible inconsistencies, will be reconstructed following the evolution of the various decisions. The aim of the review and the problem statement is to contribute to rethinking and redefining the current conceptual framework.
Keywords: children's rights, limitation of fundamental rights, parents' rights and obligations
Rendre találkozni olyan hazai szakirodalmi kritikai megjegyzéssel, hogy a gyermeki jogok és az azokkal kapcsolatos fogalmak (a gyermekek joggyakorlási képessége, gyermek legjobb érdeke) tekintetében az alkotmánybírósági gyakorlat nem ad egyértelmű eligazítást, mércéket, ellentmondásokkal terhelt, hiányos vagy ad hoc jellegű.[1] A gyermeki jogok tartalmának, kereteinek meghatározása, illetve az azok gyakorlására és a korlátozhatóságára vonatkozó autonóm koncepció kialakítása és annak folyamatos fejlesztése jelentős kihívás minden alapjogvédelmi bírói fórum, így az alkotmánybíróságok számára is. E feladat során számolni kell a gyermeki (és szülői) jogok mibenlétét, vagy a "paternalista" állami beavatkozás szerepét firtató, a kezdetektől morálisan telített, érzékeny, akár megosztó jellegű értékvitákkal, előítéletekkel terhelt társadalmi-politikai diskurzussal. Nem lehet továbbá figyelmen kívül hagyni a gyermeki jogok eredetét, azok sajátos mozgalmi kialakulását,[2] e jogok ma is élénk dinamikáját (digitális jogvédelem, gyermekrészvétel), az egyes alkotmányos kultúrák jelentős eltéréseit sem. Természetesen erre lehet azt válaszolni, hogy mindezen tényezők más alapjogi területeken, így az emberi méltósághoz való jog, az egyenlő bánásmód követelménye, a szólásszabadság gyakorlása vonatkozásában sem ismeretlenek.
A gyermeki jogok gyakorlására vonatkozó értelmezés kialakítása során azonban azonnal szembesülünk a gyermek-szülő-állam "háromszögben" jellemző összetett, sajátos viszonyrendszerrel. Markánsan jelennek meg emellett eredendő, a joggyakorlatban és a szakirodalomban kellően ki nem beszélt, az életkori alapú gyermekfogalmat (0-18 éves kor) és a gyermekek alapjogi jogosítását és a joggyakorlási képességét együtt érintő elméleti-dogmatikai feszültségek.[3] Végső soron megkerülhetetlennek látszik annak a tisz-
- 112/113 -
tázása, hogyan gondolkodunk a gyermekekről mint jogalanyokról és a gyermeki joggyakorlásról.
Ma már kétségtelenül nem képezi vita tárgyát az, hogy a gyermekek rendelkeznek-e alapjogi jogképességgel, alapjogok alanyai lehetnek-e, vagyis az alapjogok megilletik-e őket: a Gyermekjogi Egyezmény[4] széles körű elfogadásával és alkalmazásával e viták is "elültek". Kérdéses ugyanakkor, hogy a gyermekek alapjogaikat ténylegesen tudják-e gyakorolni, hogy rendelkeznek-e alapjogi joggyakorlási képességgel, jelentős viták folynak a gyermekek és szülők jogait érintő állami védelmi beavatkozás alkotmányos igazolásáról.[5] A gyakorlatban még abban a kérdésben sem könnyű világos álláspontra jutni, hogy kinek a joga/kötelezettsége, kompetenciája meghatározni, hogy miben áll az adott helyzetben a gyermek legjobb érdeke.[6]
E tanulmány célja, hogy egy szélesebb körű, az alapjogi jogalanyiságra (ezen belül a gyermekek alapjogi jogalanyiságára) vonatkozó kutatási projekt[7] eredményeire építve azonosítsa a gyermeki jogok felfogásával kapcsolatos kulcskérdésekre, azaz a gyermekek alapjogi joggyakorlására, joggyakorlási képességére, e jogok korlátozhatóságára vonatkozó értelmezési szempontokat az Alkotmánybíróság gyakorlatában. Ennek keretében fel kívánja tárni, rekonstruálni az alkotmánybírósági felfogás koncepcionális összetevőit, esetleges belső ellentmondásait, röviden jelezve a gyakorlat szempontjából releváns nemzetközi emberi jogi (gyermekjogi) alapokat is. Az elemzés követi az alkotmánybírósági gyakorlat kronológiáját, fejlődését, de túl kíván lépni az egyes határozatok tartalmának tematikus összerendezésén.
A tanulmány fókuszát a gyermekek alapjogi joggyakorlásának keretei jelentik, ugyanakkor nem hagyható figyelmen kívül két további, az alkotmánybírósági koncepciót meghatározó, az alapjogi joggyakorlás kérdésével összekapcsolódó szempont sem: az állam objektív gyermekvédelmi kötelezettsége, annak tartalma, illetve a gyermek legjobb érdekének meghatározása, szerepe a joggyakorlás, a jogvédelem és a jogkorlátozás rendszerében.
Az alkotmánybírósági gyakorlat elemzését segíti a szövegstabilitás, vagyis az, hogy az Alkotmány, majd az Alaptörvény gyermeki jogokra vonatkozó rendelkezéseinek meghatározó magja sokáig lényegét tekintve változatlan szövegezésű maradt. Az alkotmányszöveg[8] 1989 óta - a gyermekek, fiatalok, a családok védelmére vonatkozó államcél deklarálása mellett - következetesen a gyermekek védelemhez és gondoskodáshoz való jogáról, a szülők neveléshez való jogáról/kötelezettségéről beszél, illetve kizárólag a választójogosultság tekintetében írja elő a nagykorúsági feltételt, a gyermekek joggyakorlásának kizárását. A jogi szabályozásba és a joggyakorlatba pedig közvetlenül is beépültek az egyes nemzetközi emberi jogi elvárások, így különösen a Gyermekjogi Egyezmény által előírt egyes garanciák.[9] Míg egyfelől az alkotmány mindenkori szövege figyelmen kívül nem hagyható adottságnak minősül, másfelől az Alkotmánybíróságnak a gyermekjogi koncepciója kialakítása során lehetősége van (sőt adott esetben kötelezettsége is) meríteni a Gyermekjogi Egyezményt értelmező Gyermekjogi Bizottság, illetve az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) irányadó gyakorlatából.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
