Az elmúlt években, érlelődvén országunk belépése az Európai Unióba, erőteljesen és dicséretes módon megnőtt azoknak a tankönyveknek, monográfiáknak és a jog- és államtudomány körében írt egyéb műfajú könyveknek a száma, amelyek az Európai Unió jogának ismertetését tekintették feladatuknak. 1999-ben Gátos György, Király Miklós és Tóth Tihamér adtak közre válogatott ítéleteket az Európai Bíróság esetjogából, majd rá három évre a Kende-Szűcs szerzőpáros már az európai közjogról és politikáról írt szakkönyvvel jelentkezett. Ugyanabban az évben jelent meg egy másik tankönyv is, az Európai Unió jogáról. Ennek szerzői Várnay Ernő és Papp Mónika voltak. A 2003-as évben jelent meg Blutman László kötete az előzetes döntéshozatalról (ez volt a tárgya Osztovits András könyv-alakban megjelent doktori értekezésének is), továbbá Kecskés László monográfiája, melyet az EU-jog-nak és a jogharmonizációnak szentelt. Az idei évig ezen impozáns sort a Király Miklós által szerkesztett könyv zárta, mely az Európai Közösség kereskedelmi jogával foglalkozik.
2006-ban azonban az Európai Unió jogával szélesebb keretek között foglalkozó állam- és jogtudományi szakkönyvek máris számottevőnek mondható választéka új monográfiával bővült és gazdagodott. Wopera Zsuzsa és Wallacher Lajos szerkesztésében "Polgári eljárásjogi szabályok az Európai Unió jogában" címmel a Complex Kiadónál a közelmúltban látott napvilágot az a testes kötet, amelyhez nem kisebb auktoritás, mint a Magyar Köztársaság igazságügy-minisztere írt előszót. A szóban forgó kötet a szerkesztők és négy szerzőtársuk alkotása, akiknek többsége a jelen sorok írójának korábban tanítványa, később munkatársa volt. A szerkesztők közül Wopera Zsuzsa PhD, tanszékvezető egyetemi docens (Miskolci Egyetem), Wallacher Lajos a Gazdasági Versenyhivatal Jogi Irodájának vezetője, Kormos Erzsébet PhD, egyetemi adjunktus (Miskolci Egyetem), Köblös Adél egyetemi tanársegéd (Szegedi Tudományegyetem), Molnár Judit egyetemi tanársegéd (Debreceni Egyetem), Nagy Adrienn pedig doktorjelölt (Miskolci Egyetem). A lelkes és ifjú szakértői csapat tollán az egész uniós polgári eljárásjogijoganyag megelevenedik, vagyis a szó klasszikus értelmében vett monográfiával van dolgunk. Ez a monográfia nemcsak újszerűségével, hanem időszerűségével is magára vonja a figyelmet. Ilyen léptékű szakirodalmi alkotás e tárgyban még nem hagyta el a magyar sajtót. Ez az opus jókor érkezett, hiszen az uniós processzuális jog már nem az a Hannibál, aki ante portás várakozik, hanem 2004. május 1-je óta immár a falakon, a törvényházak falain belül (infra muros), foglalja el egyre tekintélyesebb helyét.
A polgári eljárásjog oktatói, illetve alkalmazói a korábbi évtizedekben nem alaptalanul voltak azon a véleményen, melyet egyébként az I. fejezet szerzője is osztani látszik, hogy az uniós polgári eljárásjog szerény kezdetekből rajtolt: csúcsformáját most kezdi kifutni. Ezt a mostani nagyfokú agilitást és a tárgyunkat érintő jogi aktusok legyezőszerű szétnyílását, tematikus expanzióját a kötetben részletesen feldolgozott rendeletek, határozatok és irányelvek évszámai és címei egyaránt jól érzékelhetővé teszik. Mint kitűnhetett, a szerzők az egyes jogi aktusok mentén bontották fel a roppant méretű jogi halmazt: a könyv nyitó- és zárófejezete közé zárva, egy-egy rendeletnek, határozatnak vagy irányelvnek egy-egy fejezet felel meg. Ez, a józan pozitivizmuson alapuló szerkesztési elv a pioníroknak mindig osztályrészül jutó terepfelverés nehézségei között teljességgel igazolható választás volt. Minthogy sem a szerzők tudásában és szorgalmában, sem a monográfia átütő sikerében nincs ok kételkedni, egy jövőbeli újabb feldolgozást illetően felmerülhet a joganyag felbontásának az az elve is, amely a jogintézményt vagy azok összefüggő, nagyobb csoportját tekinti a kifejtés keretének és tárgyának, a kommentártól a tankönyv (kézikönyv) felé mozdulva el. Ez a fajta szakaszolás - didaktikai előnyei miatt is - bizonyára megkönnyíti a jogi szakvizsgára készülők helyzetét, akiket a könyv borítóján olvasható kiadói ajánlás teljes joggal vesz máris számításba a mű leendő olvasói között.
A hat jogász-szerző a legnagyobb szakszerűséggel gondoskodott arról, hogy nagyszabású vállalkozásuk a legteljesebb mértékben feleljen meg a könyvészeti igényesség követelményeinek. A szorgosan, bár az adott anyagrész jellegétől függően eltérő gyakorisággal és terjedelemben alkalmazott lábjegyzetek nemcsak az említett szempontnak felelnek meg, hanem egy még fontosabb szempontnak is: a széles körű szakirodalmi tájékozottságnak. A hatvanat meghaladó magyar nyelvű források között nemcsak a szerzők, hanem a recenzens is örömmel nyugtázhatja a könyv írói publikációinak imponálóan magas számát. A külföldi szakirodalom jeleseinek több mint hetven művére történik hivatkozás a kötetben. (Közülük hárman: Keramens, Saletti és Tarzia Miskolcon is tartottak előadást.) A hivatalos forrásokon túl a szerzői kollektíva a kétszázat közelítő jogesetet is feldolgoz. A monográfia végén található jogesetmutató, dicsérendő módon, az adott jogesetnek a kötetben való előfordulása oldalszámát is jelöli, s így segíti az eligazodást a terjedelmes és bonyolult anyagban. A 42 szerzői ív terjedelmű kötet tíz fejezete közül nyolc foglalkozik az egyes polgári eljárásjogi normatívák leírásával, magyarázatával és értékelésével. A nyitó- és a zárófejezet nem kötődik szorosan az uniós tételes joghoz.
A nyitó fejezet ugyanis azt a pályaívet rajzolja fel, amelyet a közösségi polgári eljárásjogi szabályozás a kezdetektől a mai napig befutott. A fejezet címében feltett azon kérdésre, hogy az európai polgári eljárásjog álom-e vagy valóság, választ ugyan érthető okokból nem kapunk, de a kitűnő szerző ennél többet nyújt, amikor a processzuális uniós normák térhódításának részleteiből állítja össze impresszionáló mozaikját. A lényeget feltáró fejtegetések végpontján rámutat arra, hogy a polgári eljárásjogi harmonizációt mind gazdasági, mind jogi tényezők szükségessé teszik. A hazai jogászság pedig kell, hogy otthonosan mozogjon ebben az új (és változó) közegben.
A II. Fejezet a joghatóságokról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló tanácsrendelettel foglalkozik, amely a polgári és kereskedelmi ügyekben érvényes. Ez a fejezet - méltán - a kötet legterjedelmesebb fejezete, amely a hat fős szerzői kollektíván belül három kollegina műve. A terjedelemben is lemérhető fontossága kétségkívül ennek a jogi aktusnak van, hiszen a polgári eljárás teljes horizontjának két pontján is meghatározó jelentőségű: elosztja a polgári ügyeket a tagországok között, és megnyitja azok államhatárát a külföldi döntések belföldi végrehajthatósága céljából. A szerzői magyarázatok könnyebb elsajátíthatóságát biztosítják a bőségesen közölt jogesetek.
Újabb fejezet foglalkozik a polgári eljárás említett két sarokpontjával egy szűkebb területen, a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban. Ez a terület valóban speciális, ámde az uniós térségben is egyre fokozódó migrációs mobilitás és - főleg- a családi vitákban mindenkor kockán forgó érdekek súlya, továbbá az ezekben a konfliktusokban megtalálható érzelmi hevesség mintegy az általános modell rangjára emeli a valóságban ezt a területet. Ezen fejezet szerzője, miután rámutatott a családdal kapcsolatos korábbi jogi aktusokra, lépésről-lépésre vezeti végig az olvasót a bőséges normatív anyagon, mindenkor hozzáfűzve a leírásokhoz magyarázatát s bemutatva a jellemző és irányadó jogi eseteket.
A Jogkódex-előfizetéséhez tartozó felhasználónévvel és jelszóval is be tud jelentkezni.
Az ORAC Kiadó előfizetéses folyóiratainak „valós idejű” (a nyomtatott lapszámok megjelenésével egyidejű) eléréséhez kérjen ajánlatot a Szakcikk Adatbázis Plusz-ra!
Visszaugrás
